A TINTA Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg A régi magyar diáknyelv szótára. A diákélet közel 1900 szava, kifejezése korabeli helyesírással és magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval című kötet, mely a kiadó öt bemutatott könyvheti újdonsága között szerepelt 2026. június 10-én a Józsa Judit Galériában, Budapesten rendezett eseményen. A szótárat a szerző, Vasné dr. Tóth Kornélia – az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatója, nyelvész, művelődéstörténész – ismertette, az ő gondolatait idézzük.

Vasné dr. Tóth Kornélia bemutatja a kötetet a Józsa Judit Galériában

Tisztelt Érdeklődő Közönség! Kedves Anyanyelvbarátok!

Szeretettel köszöntök mindenkit a 97. Ünnepi Könyvhét alkalmából rendezett könyvbemutatón itt a Józsa Judit Galériában.  A TINTA Könyvkiadó idei kötetei közül A régi magyar diáknyelv szótára című könyvemet szeretném Önökkel megismertetni. A művet a nyelvészet, a nyelvápolás, a szótárkiadás terén elkötelezett kiadó Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban publikálta. A megjelentetésért ezúton is hadd fejezzem ki köszönetemet.

Vasné dr. Tóth Kornélia Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat két szerkesztőjével, Kiss Gáborral és Bárdosi Vilmossal

Budán, a Fő utca és a Pala utca sarkán a múlt év kora őszén nyílt meg a francia kulturális intézet pazar kivitelű, több­emeletes épülete. Hogy a csodapalota modern vagy inkább poszt­modern stílusú-e, annak megítélése nem erre a lapra tarto­zik. Az viszont talán igen, hogy fő- és oldalbejárata fölött ez a felirat díszlik: INSTITUT FRANCAIS, ami körülbelül megfelel annak, mintha a párizsi testvérintézmény magyar nevét így írnák ki: MAGYAR INTEZET. A FRANÇAIS (francia) szó C betűjéről ugyanis lemaradt egy kis farkinca, az ún. cédille (ejtsd: sze­dij), amely azt jelzi, hogy a c betűt „sz”-nek kell ejteni, annak ellenére, hogy a áll utána.

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nemzet, 2026. 06. 02.

Nemcsak a diákok változnak, hanem a nyelvük is, és olykor éppen a régi szavak mesélnek a legtöbbet egy korról. Vasné Tóth Kornélia nagy ívű munkája, A régi magyar diáknyelv szótára közel kétezer szón, kifejezésen keresztül enged bepillantást a XIX. századi diákság szellemes, játékos és sokszor meghökkentő világába.

A XIX. századi diákok ugyanolyan leleményesen próbálták kifigurázni tanáraikat, eltitkolni a bukásaikat vagy megteremteni saját titkos nyelvüket, mint a mai középiskolások – csak éppen más szavakat használtak hozzá.

A 19. századot idéző tanterem padokkal (Debreceni Református Kollégium)

Nyelvédesanyánk
Szerkesztő: Nagy György András
Katolikus Rádió, 2026. május 30. 14:04

Június 5-ig lehet jelentkezni a Kazinczy Ferenc könyvpályázatra, amit a Tinta kiadó hirdetett meg. Könyvtárak, iskolák és alapítványok juthatnak gyakorlatilag 50 százalékos kedvezménnyel, anyanyelvi, illetve irodalmi kötetekhez, valamint szótárakhoz. Kiss Gábor igazgató-főszerkesztővel természetesen nem pusztán erről beszélgettem az albertfalvi központban.

Olvastam a Kazinczy-pályázat idei felhívását, és régóta érlelődik bennem a kérdés: miért éri meg ez?

A Tinta Könyvkiadónak van egy kezdeményezése, hogy évente három alkalommal igen nagy kedvezménnyel kínáljuk a könyveinket iskoláknak és könyvtáraknak. Ez azért éri meg, mert szeretnénk azt, hogy minél több oktatási intézményben és minél több közkönyvtárban legyen a könyvünk, és szeretjük közvetlenül a vásárlókkal fölvenni a kapcsolatot, kikerülve a kereskedőket. Három névadója van ezeknek a pályázatoknak: Lőrincze Lajos, Wekerle Sándor és Kazinczy Ferenc. Kazinczy az egyik legnagyobb magyar nyelvtudós, a magyar nyelvújítás vezéralakja, szinte hihetetlen, hogy az ország egy eldugott sarkából, Széphalomból tudta figyelni, látni, hogy mi történik az egész országban.

Tulajdonképpen korának egyik véleményformálója volt, annyi levelet megírt, amennyi szinte elképzelhetetlen a mai fejjel.

Hál’ Istennek ezek a levelek megmaradtak, és talán egy kicsit példa is lehet számunkra, hogy lehet levelezni is. A mai kor embere már leszokott a hagyományos levélről, gyorsan küldjük a háromsoros üzenetet a mobiltelefonunkon, amibe esetleg 3-4 smiley is becsúszik, vagy ikon. Tehát el lehet gondolkodni, hogy milyen kitartás volt Kazinczyban. Nagyon sokan adtak az ő véleményére, költőtársait is kritizálta, dicsérte. Bámulatos az ő teljesítménye.

Akkor ezek szerint nagy öröm volt számodra, hogy kaptál egy Kazinczy-díjat?

Köszönöm szépen, a Magyar Anyanyelvápolók Szövetsége két héttel ezelőtt, az évről évre kiosztandó Kazinczy-díjat nekem is odaajándékozta. A Tinta Könyvkiadó minden munkatársa kapta tulajdonképpen ezt a díjat, hiszen közösen adjuk ki azokat a nyelvészeti ismeretterjesztő munkákat, szótárakat, amelyek sokakat hozzásegítenek ahhoz, hogy gazdag anyanyelvünket mind változatosabban, mind pontosabban, mind helyesebben tudják használni.

Nemrégiben egy nyelvészeti ankétra készülve utána kellett néznem: mióta él a magyar nyelvben a nyelvművelés, nyelvművelő szó? Belenéztem hát a sok évtizede készülő akadémiai nagyszótár kincset érő cédulagyűjteményébe, s – Hexendorf Edit tanárnő­nek, a gyűjtemény őrének és gondozójának segítségével – pár perc alatt megállapítottam, hogy a nyelvművelő (ez esetben mint melléknév) 1791-ben bukkan fel Aranka Györgynek Egy Erdélyi Magyar Nyelv­mívelő Társaság felállításáról való rajzolat, a haza felséges rendeihez című, Kolozsvárt megjelent művében. Ezt a bicentenáriu­mot (kétszáz éves jubileumot) mintha elfelejtettük volna megünne­pelni tavalyelőtt! (Ha nem így történt, elnézést kérek azoktól, akiknek mégis eszükbe jutott.)

A Nyelvmívelő Társaság kifejezés öt évvel később elő­fordul Csokonainak egy levelében is: „...hallottam hírét itten egy Bétsben most felállott Nyelvmívelő Társaságnak.” E mondat másik érdekessége, hogy a feláll igét pontosan abban a ’megala­kul, létrejön’ jelentésben használja, mint mai közéleti nyelvünk. Nincs új a Nap alatt!

Itt tűnik fel először a nyelvművelő (nyelvmívelő) szó

Pár hete új reklám tűnt fel a tévé képernyőjén: egy rossz arcú focista valami pasztillát kínálgat, s közben ilyesmit is mond: „...az orrodat is tisz­títsa”. Tehát „suksüköl”, azaz felszó­lító módú igealakot használ kijelen­tő értelemben. S hogy a néző biztos lehessen benne, jól hallotta, amit hallott, a végén megismétli: „És az orromat is tisztítsa!”

Íme, az első suksükölő reklám! Vajon mi lehetett az elgondo­lása annak, aki ezt – bizonyára hosszas fejtörés árán, hiszen ilyenkor százezres, ha nem milliós a tét – kitalálta? Talán úgy tudja, hogy a nézők általában így beszélnek, s ezért könnyebben elhiszik, amit a saját „szűkebb anyanyelvükön” monda­nak nekik.

A rádiót hallgatva, a televíziót nézve az udvariaskodó nyelvhasználatnak egy újabb változatára lettem figyelmes. Szem­léltetésül íme néhány példa! Egy képviselő nyilatkozik, s ezt mondja: „Ebben osztom miniszterelnök úr minősítését.” Egyik miniszterünk nyilatkozatából: „Miniszterelnök úr ezt tudomásunkra is hozta.” Egy parlamenti frakcióvezető arról tájékoztat, hogy „sikerült elérni pénzügyminiszter úrnál...” (hogy mit, azt nem tudtam feljegyezni, de nem is fontos). Végül a jelenségnek divatszerű terjedését szemléltesse egy minisztériumi fő­tisztviselő mondata a tévéhíradóból: „Vizsgálóbiztos úr a vizsgá­latot 31-én lezárja.”

Ha a nyilatkozók az idézett mondatokat az említett magas rangú személyiségek jelenlétében, mintegy hozzájuk (is) szólva mondták volna, egy szavam se lehetne a dolog ellen, hiszen ismeretes (bár talán nem mindenkinek rokonszenves) a megszólítás értékű említésnek ez a – levélben, kérvényben, nyilvános beszéd­ben gyakran alkalmazott – formája: „Szeretném továbbá felhívni igazgató úr figyelmét arra, hogy...” Sőt ilyenkor még a nagy kezdőbetűs írásmód ellen sem tiltakozik a nyelvérzékem, oly nyilvánvaló a mondat megszólító jellege, pontosabban funkciója: „Tisztelettel kérem Igazgató Urat...”

„Szóltam újságkihordó úrnak..."

A Tinta Könyvkiadó Híd szótárak sorozatának szótárai, amelyeknek főszerkesztője Temesi Viola, különböző nyelvek és kultúrák között teremtenek hidat. Balázsi József Attila szótára, az Orosz–magyar közmondásszótár – 1400 orosz közmondás magyar megfelelőkkel és művelődéstörténeti magyarázatokkal 2022-ben jelent meg, amely művelődéstörténeti szempontból is élményt nyújtó munka. A szerző kiváló nyelvész, lexikográfus, hirtelen távozott körünkből, nagy űrt hagyva maga után a lexikográfiai kutatásokban. Itt ismertetendő szótára elődjeként az olvasók már megismerkedhettek a „Virágnak mondod, pedig nem az…” (2002); Hasonlatszótár (2017); A sas egyedül repül (2017) és a Szólásbúvárlatok (2021) című szótáraival, amelyek érdekes és a magyar nyelv oktatása szempontjából is hasznos munkák.

Balázsi József Attila: Orosz-magyar közmondásszótár

Az étkezés fontos része életünknek. Nem véletlen, hogy számtalan közmondás kapcsolódik hozzá. Most közreadjuk a két éve tragikus hirtelenséggel elhunyt Balázsi József Attila hátrahagyott gyűjtését, amely 70 közmondást tartalmaz. Igazi szellemi csemege a közmondások böngészése és elmélkedés az értelmük felett.

Európa

• A friss malacpecsenye és a bor idő előtt sírba viszi az embert. (angol)
• A gazdag ember felfalná a pénzét, ha a szegény nem látná el élelemmel. (orosz)
• A halál a fazékban rejtőzik. (dán)
• A hosszadalmas böjt nem jelenti azt, hogy okosabban osztod be az ételt. (német)
• A kutya csak csontokról tud álmodni. (orosz)
• A kutya rászolgál a csontra. (latin)
• A róka álmában is tyúkokat kerget. (magyar)
• A szamár cipeli a zabot, s a ló eszi meg. (holland)
• A szegény ember élelemre, a gazdag meg étvágyra vár. (dán)
• Aki kiakasztja a cégért, el akarja adni a borát. (spanyol)
• Akinek sok a borsa, kedve szerint fűszerezi ételét. (latin)
• Akinek van némi elemózsiája, egészen jól viseli a böjtöt. (spanyol)
• Amelyik ló nem kap zabot, nem dolgozik. (latin)
• Amelyik szamár sokat ordít, keveset eszik. (német)
• Az éhes ló kinyalja a vályút. (német)
• Az elfogyasztott kenyér hamar feledésbe megy. (német)
• Barátból és borból a régi a legjobb. (spanyol)
• Bármilyen magasra száll is a madár, a táplálékért lejön a földre. (dán)
• Edd a mai húst és a tegnapi kenyeret a tavalyi borral. (spanyol)
• Egyetlen csont sem marad a farkas odújában. (bolgár)
• Éhes farkas eleségért még a faluba is bemerészkedik. (litván)
• Éhes szúnyogok mélyen csípnek. (német)
• Evés-ivás tartja össze a testet. (német)
• Ha a rókának nem sikerül megfognia a hattyút, azt mondja, nem éhes. (litván)
• Hiába vezeted az ökröt a vízhez, ha nem szomjas. (angol)
• Inkább egyél zöldséget, és ne rettegj a hitelezőktől, mintsem kacsát, és közben bujkálj. (jiddis)
• Isten ad ennivalót a madaraknak, de el kell érte repülniök. (holland)
• Jó bor és csinos feleség: édes méreg a férfinépnek. (román)
• Jó kutya jó csontot érdemel. (angol)
• Jobb egy kunyhó teli élelemmel, semmint egy üres kastély. (ír)
• Jobb egy sózott hering a saját asztalodon, mint egy friss csuka a másén. (dán)
• Jobb, ha a gyomrod pukkad ki, mintsem hogy az étel menjen tönkre. (dán)
• Kemény télnek kell akkor lenni, mikor az egyik farkas a másikat megeszi. (magyar)
• Kenyér nélkül nem ízlik az étel. (spanyol)
• Miként a legjobb borból lesz a legerősebb ecet, a legmélyebb szerelem is halálos gyűlöletté változhat. (spanyol)
• Néha jobb odaadni az almát másnak, mintsem megtartani magadnak. (olasz)
• Nem fog halat enni, aki nem vizezi be a nadrágját. (montenegrói)
• Sajt és kenyér festi pirosra az orcád. (német)
• Többen pusztulnak el az evéstől, mint járványban. (latin)
  

Éhes szúnyogok mélyen csípnek

Megjelent: Veszprémi Újság, 2026. 04. 25.

Mindjárt éjfél. Megállapítom, hogy kétpólusú lett a magyarországi... nem, nem a politika, hanem a foci. Mint mondjuk a skót. Celtic–Rangers, oszt jó napot. Arra alapozom, hogy három napon belül volt szerencsém megtekinteni két FTC–ETO-meccset. Bármelyik bajnokságban simán elment volna mind a kettő. A Fradi és a Győr messze kiemelkednek a mezőnyből, és ezt hűen tükrözi a tabella is. Mintha a női kézilabda-bajnokság állását nézegetném. A házunk kicsi. De van egy faházunk is, abban tartom a könyveimet a költözködés óta. Már amennyi belefért. A többi dobozokban. Ez van. Ebben a faházban ülök, valahogy beleszorult egy tévé is. Fél füllel a mérkőzés utáni elemzéseket hallgatom és a szavakon gondolkodom. Magyar szavakon. A nyelv jut elsőként eszembe. Anyanyelvem. De nyelvnek nevezzük azt is, ami a szavak megformálásában segít, sőt a cipőnek is lehet nyelve. Egy időben, néhol, nyelvnek hívták a tolmácsot is. Aztán valami miatt a szer jut eszembe. Alapszó. A szeretettől a szeres építkezésen át a szerkezetig és a gyógyhatású szerekig. Sokáig sorolhatnánk. A szerda nem ilyen. Viszont a szer drogot is jelent, a szlengből ment át a köznyelvbe, mint sok más kifejezés.