Ki ne ismerné azt az utastársunkat, aki ha megkérdezik tőle: „Leszáll a következőnél?”, így válaszol: „Leszállni nem szállok, mivel nincs szárnyam, legfeljebb lelépek!”

Hogy ez micsoda: kedélyeskedés vagy okoskodás, soha nem tudtam eldönteni. Talán mind a kettő.

Most Babits Kártyavár című művében elém került ennek a közkeletű, jellegzetesen városi (mert a tömegközlekedési esz­közök használatához kötött) szellemeskedésnek egy meglepően korai, talán a legelső írott adata. A regény 25. fejezetében az új­városi, azaz újpesti villamosjárat kalauza így szól az utashoz: „Szálljon le, néni, nem látja, hogy itt a végállomás?”, mire az „hamisítatlan újvárosi szóviccel felelt: – Nem szaallok én, hogy szaallnék? nem vagyok én madaar... Szaalljon az újvaarosi pol­gaarmester...”

„A Pista már okézta ezt a dolgot?” E mondatot, be kell vallanom, nem a saját fülemmel hallottam, hanem egy újságcikkben olvastam, ott idézte valaki mint a mai beszélt nyelvre jellemző adalékot.

Az amerikai angolban és ennek hatására szerte a világon az oké azt jelenti, hogy rendben van, jól van vagy egyszerűen: igen. Az OK betűszó valószínűleg egy XIX. századi elnökválasz­tási szlogen rövidítésére megy vissza (akit ez részletesebben is érdekel, elolvashatja Országh László cikkében, a Magyar Nyelvőr 1974. évi 1. számában, illetve blogunkon, ITT). Ha tehát oké valami, akkor jóvá van hagyva. Ennek nyomán hamar kialakult a bizalmas stílusú élő­beszédben az okéz igei származék is. A nemzetközi légi forgalom zsargonjában az okézza a jegyet kifejezés azt jelenti, hogy valamely légi járatnak egy bizonyos helyét, ülését valakinek a számára lefoglalja, s ezzel az illető repülőjegyét mintegy érvényesíti, véglegesíti. Természetesen van okéztat kifejezés is, azaz 'repülőjegyet érvényesíttet'.

Megjelent: Alkalmazott Nyelvtudomány, XXV. évfolyam, 2025/2: 236-239.

A szerző legújabb tananyaggyűjteménye a leendő pedagógusok nyelvi tudatosságának fejlesztését célozza meg, ugyanis elsősorban ők felelnek majd a diákok nyelvről és nyelvhasználati jelenségekről való explicit tudásáért. Az előítéletektől és nyelvi babonáktól mentes osztálytermi kommunikációhoz elengedhetetlen a tudatos (ön)reflexió készségének elsajátítása, valamint a vonatkozó szakirodalmi ismeretek megléte. Ennek érdekében a kötet korszerű, kreatív, szemléletformáló feladatokkal készteti arra a jövő tanárait, hogy megfigyeljék a személyes környezetük nyelvi jelenségeit, reagálva a tapasztalt nyelvi sokszínűségre. A feladványok tudatosan építenek arra, hogy nemcsak a tanulók, hanem maguk a tanárképzésben részt vevők is eleve rendelkeznek regionális nyelvi háttérrel. A kiadvány a szerző több évtizedes köznevelési és felsőoktatási tapasztalatainak gyümölcse. Öt fejezete részben a pedagógusképzés szociolingvisztikai szemléletet serkentő segédanyagait, részben pedig korábban publikált anyanyelv-pedagógiai feladatokat, tanítási ötleteket és ismeretterjesztő írásokat gyűjt egybe.

Az első fejezet (9–21) főként megfigyelésre épülő feladatok segítségével mutat rá olyan hétköznapi nyelvi jelenségekre, mint a köszönési formák életkori meghatározottsága, a kérdések pragmatikai funkciói, a szórakoztató média diskurzusjelölő-használata, a reklámok nyelvhasználata vagy éppen a bókolás kommunikációs szituációjának kultúraspecifikus megvalósulásai. Különösen korszerűek és hasznosak a kritikus szemlélet formálásában azok a feladatok, amelyek a ChatGPT-vel íratott tudományos és lírai szövegek elemzésén keresztül érzékeltetik a csevegőrobot lehetőségeit és korlátait.

A bronzalak, aki 41 éven keresztül lengette zászlócskáját Budapest déli kapujában, tavaly szeptemberben elhagyta talapza­tát: elszállították a bukott szobrok gyűjtőtáborába (jaj, de csúf szó! mondjuk: skanzenjébe). Elvégre ez nem olyan város, mint az, amelyikben Churchillnek és Gandhinak egyszerre lehet szobra. De most ne politizáljunk, csak „nyelveljünk”, ahogy Karinthy Cini tette úgy huszonöt-harminc évvel ezelőtt!

Megjelent: Anyanyelv-pedagógia, XIX. évfolyam, 2026/2: 74-77.

A szótárak a szókincsfejlesztés hatékony eszközei, fontos segédeszközök az anyanyelv-elsajátításban és az oktatásban. A szótár használata segít abban, hogy a nyelvhasználó a szavak jelentéseit a különböző kommunikációs helyzetekben megfelelően alkalmazza. A szótár nemcsak a szavak állandósult (lexikalizálódott) jelentéseit magyarázza meg, hanem hozzájárul a már ismert szavak konkrét szövegekben aktualizálódott (kontextuális) jelentésének a megértéséhez is.

Az ellentétes fogalmakat megnevező szavak

A Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésű szavak szótára a Tinta Könyvkiadó kiadványának harmadik, változatlan utánnyomása 2024ben jelent meg Temesi Viola főszerkesztői közreműködésével. A szótár előszavában Kicsi Sándor András felhívja a figyelmet az ellentétes dolgok megnevezésének a fontosságára az ókortól napjainkig: „A mitológiáktól és az epheszoszi Hérakleitosztól az alkimistákon át Carl Gustav Jungig a filozofikus spekulációk leghálásabb témái közé tartozik az ellentétes fogalmak egymástól való távolságát, az ellentétes dolgok, tények, állapotok események egymást váltó természetét elemezni. […] Az ellentétek tagjai maguk is ambivalensen viselkednek: két valaminek egyszerre mutatják közelségét és távolságát. Az ellentétpárok ugyanis hasonló disztribúciót (elosztást) mutatnak, hajlamosak nagyon hasonló környezetben felbukkanni. Így a szótévesztésnek, nyelvbotlásnak is tipikus eseteként tartják számon, hogy valaminek az ellenkezőjét mondja ki az illető” (Kicsi 2024: 5).

Temesi Viola: Magyar ellentétszótár – Ellentétes jelentésű szavak szótára

Megjelent: olvassbele.com, 2026. 06. 18.

E. Bártfai László csend-könyve – immár az ötödik – a csenddel foglalkozó tanulmányokat tartalmaz, amiket a választott cím foglal keretbe. Valamennyi a hallgatásnak mint hitelességnek egy-egy alesete.

E. Bártfai László

A Párbeszéd az Úrral kismonográfiának is beillik, 2022-ben Tinta Kiadó Iránytű sorozatában önálló kötetben is megjelent. (A szöveget a szerző a mostani kiadás számára több ponton megváltoztatta, kiegészítette, esetenként kiigazította.) A tanulmány az Istennel folytatott párbeszéd lehetséges eseteinek számbavétele. Minden kommunikációnak előfeltétele, hogy a megszólító nem kételkedik a megszólított létezésében. A helyzet sajátosságára Wittgenstein világított rá egyik grammatikai megjegyzésében: „Nem hallhatod az Istent valakihez beszélni, csak akkor hallhatod őt, ha te vagy a címzett.” Az Isten-tapasztalat fenomenális tapasztalat, lényegéhez tartozik, hogy csak egyes szám első személyű, belső perspektívából létezik. A megállapítás a fenomenális mentális állapotok mindegyikére igaz. Például aki nem látott még almát, nem tudhatja, hogy milyen egy érett, piros almát észlelni, milyen beleharapni, milyen utána vágyakozni stb. A misztikus tapasztalatok is fenomenálisan reálisak. Az Istennel folytatott imaszerű párbeszéd csendben zajlik, ahogy Weöres Sándor fogalmazott Középkori joculator (1969) című versében:

Az Isten én vagyok
hallgatok, mégis halljatok.

Hajdanában, mielőtt a feliratokat nem magyar ajkúak (és analfabéták) számára is érthető szimbólumokkal váltották fel, a vendéglőkben, mozikban stb. az ún. legkisebb helyiség ajtaján ezek a szavak díszlettek: Hölgyek – Urak. Mert így valahogy udvariasabban festett, mint ha ezt írták volna ki: Nők – Fér­fiak.

Napjainkban mintha feléledőben lenne ez a modoros finomko­dás. Miközben nők füle hallatára arcpirító trágárságok hangzanak el utcán, járművön, társaságban, némely nyilatkozók és ripor­terek óvakodnak nők-nek nevezni a nőket, férfiak-nak a férfia­kat. Hiszen úgy olyan közönséges! Mennyivel szebb, sőt korsze­rűbb így mondani: hölgyek és urak.

A TINTA Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg A régi magyar diáknyelv szótára. A diákélet közel 1900 szava, kifejezése korabeli helyesírással és magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval című kötet, mely a kiadó öt bemutatott könyvheti újdonsága között szerepelt 2026. június 10-én a Józsa Judit Galériában, Budapesten rendezett eseményen. A szótárat a szerző, Vasné dr. Tóth Kornélia – az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatója, nyelvész, művelődéstörténész – ismertette, az ő gondolatait idézzük.

Vasné dr. Tóth Kornélia bemutatja a kötetet a Józsa Judit Galériában

Tisztelt Érdeklődő Közönség! Kedves Anyanyelvbarátok!

Szeretettel köszöntök mindenkit a 97. Ünnepi Könyvhét alkalmából rendezett könyvbemutatón itt a Józsa Judit Galériában.  A TINTA Könyvkiadó idei kötetei közül A régi magyar diáknyelv szótára című könyvemet szeretném Önökkel megismertetni. A művet a nyelvészet, a nyelvápolás, a szótárkiadás terén elkötelezett kiadó Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban publikálta. A megjelentetésért ezúton is hadd fejezzem ki köszönetemet.

Vasné dr. Tóth Kornélia Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat két szerkesztőjével, Kiss Gáborral és Bárdosi Vilmossal

Budán, a Fő utca és a Pala utca sarkán a múlt év kora őszén nyílt meg a francia kulturális intézet pazar kivitelű, több­emeletes épülete. Hogy a csodapalota modern vagy inkább poszt­modern stílusú-e, annak megítélése nem erre a lapra tarto­zik. Az viszont talán igen, hogy fő- és oldalbejárata fölött ez a felirat díszlik: INSTITUT FRANCAIS, ami körülbelül megfelel annak, mintha a párizsi testvérintézmény magyar nevét így írnák ki: MAGYAR INTEZET. A FRANÇAIS (francia) szó C betűjéről ugyanis lemaradt egy kis farkinca, az ún. cédille (ejtsd: sze­dij), amely azt jelzi, hogy a c betűt „sz”-nek kell ejteni, annak ellenére, hogy a áll utána.

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nemzet, 2026. 06. 02.

Nemcsak a diákok változnak, hanem a nyelvük is, és olykor éppen a régi szavak mesélnek a legtöbbet egy korról. Vasné Tóth Kornélia nagy ívű munkája, A régi magyar diáknyelv szótára közel kétezer szón, kifejezésen keresztül enged bepillantást a XIX. századi diákság szellemes, játékos és sokszor meghökkentő világába.

A XIX. századi diákok ugyanolyan leleményesen próbálták kifigurázni tanáraikat, eltitkolni a bukásaikat vagy megteremteni saját titkos nyelvüket, mint a mai középiskolások – csak éppen más szavakat használtak hozzá.

A 19. századot idéző tanterem padokkal (Debreceni Református Kollégium)