Most felvételről megy az adás, mert egy ideje külföldön vagyok. Egy olyan könyvet tartok a kezemben, amit mindenkinek ajánlok, és ebből a könyvből szerintem egy zseniális vetélkedőt lehetne csinálni. A már sajnos elhunyt Burget Lajos könyvéről van szó, Retró szótár a címe, az alcíme: Korfestő szavak a második világháborútól a rendszerváltásig. A mai műsorban szinte kivétel nélkül a Tinta Könyvkiadó kiadványaival foglalkozunk, vonalban van Kiss Gábor, a kiadó vezetője, aki részt vett a kiadvány összeállításában.

Jó napot kívánok, sok szeretettel köszöntöm a hallgatókat.

Én már ezt a sztorit ellőttem egyszer itt a műsorban, de elmondom még egyszer, mert szerintem Kiss Gábor nem ismeri és ez jó indulás ahhoz, hogy beszélgessünk a könyvről. Pár héttel ezelőtt jöttem ki egy csarnokból, ahol a 26 éves edzőmmel teniszeztünk, ő főiskolát végzett lány, nagyon előkelően rangsorolták a ranglistán. Valahogy szóba került a KISZ, és mondtam neki, hogy „hát, amikor én még KISZ-táborban jártam…”. Rám nézett és azt mondta:
– Maga volt a Kiss táborában?
– Nem a Kiss táborában voltam, KISZ-táborban voltam.
– Angliában?
– Miről beszél?
– A Kiss együttesről. Nem is gondoltam, hogy ők is csinálnak tábort. Én már voltam az EDDA táborában a Velencei tónál. Meséljen, milyen a Kiss tábora?
– Figyeljen! KISZ. Azt mondja, érti.
– Festett az arcuk, egyre gondolunk!
– Nem. KISZ-tábor. Hanság lecsapolása. Kommunista Ifjúsági Szövetség. 26 éves, főiskolát végzett, jó, egy ideje élete egy részét Amerikában töltötte teniszakadémiákon. Akiknek elmeséltem, azok csak néznek, és azt mondják: Jézusmária!

Kiss Gábor a Retró szótárral

Nekem is van egy ilyen sztorim, amikor két évvel ezelőtt a Könyvhéten árusítottuk ezt a szótárt, odajött egy édesanya az érettségiző leányával. Forgatják, nézegetik a szótárt, és megkérdezték, milyen szavak vannak ebben a szótárban. „Ebben olyan szavak vannak, amiket Ön ismer és a lánya nem. Tegyünk egy próbát!” – feleltem. Valóban felütöttük, és 10-ből 7-et nem ismert a leány. Azóta csak romlott a helyzet, mert évről évre romlik a helyzet. Ki emlékszik már, mondjuk, az Inota csokoládészeletre vagy az Úttörő csokiszeletre. Egyre inkább távolodunk ettől a kortól. 

Ahogy átlapoztam a könyvet, beugrott a Bambinál, hogy mentünk a Balatonra, a gőzmozdony vizet vett fel Székesfehérváron, és apám mindig ugrált le és hozta nekünk a Bambit, mi meg idegeskedtünk anyámmal, hogy elmegy a vonat, amíg apám hideg Bambiért ment.

Igen, a Bambi klasszikus terméke ennek a kornak. Megemlíthetjük azt, hogy minden kornak megvannak a maga jellegzetes szavai, és nem csak az ’50-es, ’60-as évekre jellemző, mert a mai évnek, a mai kornak is megvan a jellegzetes szava, évszázadokra visszamenően. Ha azt mondom, hogy dzsámi, minaret, kaftán, dívány, janicsár, akkor rögtön az oszmán-török kor ugrik be számunkra. És az volt az érdekes ennél a szótárnál, hogy ez volt az első olyan, amelynél internetes szógyűjtést végeztünk. Csak úgy, egyik szombat délután próbaképpen 10-15 barátomnak elküldtem az ötletet, hogy összeállítjuk ezt a retró szótárt és gyűjtjük a szavakat. A legnagyobb megdöbbenésemre este, amikor kinyitottam a számítógépet, már zuhant ki a szavak tömkelege a számítógépből, mert mindenkinek felcsillant a szeme, és mindenki küldte be. Az építőtábor az egyik legkedvesebb szava volt az embereknek, de a lódenkabáttól kezdve a Százszorszép bonbonig mind-mind ennek a kornak a jellegzetessége.

Tovább lapoztam a könyvet és most éppen nem találom, hogy az elején vagy a végén van segítség, hogy a címszó után van egy nyíl és utána újabb szó következik, amire rá lehet keresni.

Van, amikor egy mozaikszó van, és a mozaikszó feloldásánál található meg a kifejtése a szónak.

A lényeg az, hogy a mazsoretthez oda volt írva Aczél György. És egészen mostanáig azt hittem, ha engem ebből levizsgáztatnak, én mindent tudok. De most direkt megnéztem, hogy a mazsorett mozgalom a ’70-es évek közepén bontakozott ki. Aczél György idegenkedve fogadta, és betiltotta. Ezt nem tudtam.

Teljesen beleillik a képbe, hogy számára egy osztályidegen műfaj volt. De nemcsak szavak vannak a szótárban, hanem viccek is. Egyet-kettőt hadd említsek meg!
Két ember találkozik, az egyik megkérdezi a másikat:
– Milyen lesz az idei termés?
– Közepes.
– De mihez viszonyítva?
– Rosszabb lesz, mint a tavalyi, de biztosan jobb, mint a jövő évi.
Azért a gazdaság és a tervteljesítés mindig átszőtte azt a kort. És talán központi kérdés is volt ez a húzd meg, ereszd meg, hogy milyen szinten lehet, mondjuk, a fogyasztást külföldi hitelből finanszírozni, engedélyezni.

Emlékszem, nagyanyám annak idején mindig a Meinlhez küldött, hogy menj a Meinlhez, hozzál kávét stb. Most pedig hiába van a magyar üzletlánc, még mindig ABC-be megyünk, ÁPISZ-ban veszünk füzetet, sőt, még VASÉRT is van.

Sokak számára a Felszabadulás tér megőrizte a nevét (mai Ferenciek tere). És megfigyelhetjük, hogy a szavak nemcsak korfestők, hanem az a kor megpróbált élni is a szavak adta reklámlehetőséggel és propagandalehetőséggel: azt a szót, hogy nép, vagy hogy béke, nagyon sok szó elé odabiggyesztette. Ott van például a békekölcsön, amire mondhatjuk, hogy az egy sarc volt.

Havas Henrik

Emlékszem rá, nagyobb volt, mint egy A/4-es lap, fiatal munkások és munkáslányok búzakalászt fogtak…

50, 100, 200 forintos jegyzések voltak, és lehetett vele rádiót nyerni többek között. 

A retró kor néhány gyufásdoboza.

Most a Pitralonhoz lapoztam. Máig ott van előttem, ahogy a nagybátyám borotválkozás után Pitralonnal bepacsmagolja az arcát. Hihetetlen, de még az illatát is érzem.

Ha egy tárgyat kérdeznél, hogy mi az én kedvenc tárgyam, akkor az Inota csokiszelet. A hallgatók kedvéért, akik nem emlékeznek rá, ezen az inotai hőerőmű négy nagy kéménye füstöl, és egy távvezetékmonstrum vezeti el a dolgozó néphez a nagyfeszültségű áramot. Rá van írva a fogyasztói ár: 80 fillér, Budapesti Csokoládégyár. Szerintem ez a világ legcsúnyább csokipapírja címért vetekedne.

Viszont én most keresem a Mátra cigit, hogy benne van-e? 1963–67-ben voltam gimnazista, és a Mátra egy kemény, vékony cigarettásdobozban volt, és nem nyomta ki a zsebet. És Hubertust és Mecsek likőrt.

A Mecseknek volt egy másik kedves tárgya, egy kis kocka csokoládé. A Balaton szelet piros volt, a Mecsek pedig zöld, és egy nagyon kedves szemű őzike nézett ránk. Gondolom, 25 fillér lehetett a Mecsek szelet. Ezek benne vannak mind-mind a szótárban. A Tinta Könyvkiadó a magyar szókincset millió irányból leltározza. Felvetődik a kérdés, hogy az, hogy szótár, jó-e itt a címben, mert lehetne lexikonnak vagy enciklopédiának nevezni. De valahogy így maga a ritmus, hogy Retró szótár, jól adta ki magát és jó hívószóként szolgált. Nem beszélve arról, aki a címlapot tervezte, az hasonlította ennek a szótárnak a címlapját a valamikori olcsó könyvtárnak dizájnjára (Olcsó könyvtár 3 Ft), és maga ez a sárga karton is, amiből van a borító, gondot okozott a nyomdában, azt mondták, hogy ilyet már nem lehet szerezni. Mondtam, hogy csak szerezzenek ilyen sárga kartont!

Közben megint lapoztam, mert kíváncsi voltam: mit gondol, ha megkérdeznénk 100 egyetemistát, hogy a nomenklatúra kifejezést használják-e, azt mondanák, hogy igen, és ha vizsgáztatnánk őket, tudják-e, hogy a nomenklatúra valójában milyen tartalommal bír, ön szerint 100-ból hányan tudnák?

Hát, mint párthierarchia, azoknak a vezető állásoknak a listája, amelyekhez a párt jóváhagyása volt szükséges. Szerintem nagyon kevesen tudnák.

Egyébként mennyire maradnak meg a kifejezések? Például a melegcsákány-váltás? Szerintem fogalmuk sincs, hogy mit jelent, de ezt még mindig használják.

Érdekes, hogy a nyelv bizonyos mértékig konzervként is működik, és pont a szólások azok, amelyek egy-egy szót megőriznek. Ha azt mondom, hogy nincs egy fillérem sem, a német barátom visszakérdez, hogy mit mondok, mert neki sincs és senkinek sincs Magyarországon egyetlenegy fillérje sem, amióta megszűnt a fillér – de ez a szólás megőrizte. Vagy: leesik a tantusz. Értjük, hogy miről van szó, nem kapcsol valaki, de a mögöttes tartalmat már nem tudja a mai fiatalság, hogy valamikor az utcasarkon lévő telefonfülkébe egy speciális érmét kellett bedobálni ahhoz, hogy telefonálni tudjunk.

Lejárt az időnk. A Tinta Könyvkiadó vezetőjével, Kiss Gáborral beszélgettem Burget Lajos Retró szótár című könyve kapcsán.

Köszönöm szépen.