A szemantikai reprezentációk, különösen a poliszémia megítélése tekintetében kétféle szélsőséges nézőpont létezik. A takarékos szemantika, melynek képviselői elsősorban elméleti nyelvészek, azt vallja, hogy a szemantikai reprezentációk többé-kevésbé meghatározatlanok és általánosak, minimálisan részletesek, a szótári egységek minimálisan poliszémikusak. A kívánt részletek kikövetkeztethetők egy adott szó minden egyes sajátos kontextusbeli használatából.

Ez az alapállás meglehetősen régi. Egyik első képviselőjének a nagy indiai grammatikust, Bhartriharit (Kr. e. VI. század) lehet tartani, a szanszkrit nyelvészet Prábhákara-iskolájának vezető képviselőjét, aki szerint a szóknak csak a mondatokban van jelentésük. Ennek az irányzatnak későbbi szélsőséges képviselői a XX. században például az úgynevezett londoni iskola vezéregyénisége, J. R. Firth és tanítványa, T. F. Mitchell. A XX. század végének meghatározó szemantikusai közül ennek az álláspontnak egyik legnevesebb és legszélsőségesebb képviselője a német Manfred Bierwisch, aki Magyarországon is jól ismert nyelvész (1995-től az MTA külső tagja), nézeteinek propagátorai közé tartozik például Kiefer Ferenc (1989, 2000) és ez utóbbi tanítványa, Pethő Gergely (1998). A Bierwisch-féle úgynevezett kétszintű (végső soron „nagyon takarékos”) szemantikának talán legrészletesebb bemutatása az NDK nyelvészetének legutolsó nagyszabású vállalkozása, a dimenziós melléknevekről szóló monográfia volt (Bierwisch & Lang 1989), s az irányzatot élénken kritizálják a kognitív szemantika képviselői (például Taylor 1995: 267–281).

Idén Balázsi József Attila kapta a TINTA Könyvkiadó Arany Penna díját, amelyet 2019. december 11-én adtak át a Józsa Judit Galériában (a díjátadóval egybekötött könyvbemutatóról itt számoltunk be). Ebből az alkalomból a díjazottal Kiss Gábor, a kiadó vezetője beszélgetett.

Kiss Gábor: Mikor kezdett érdeklődni a nyelvek és a nyelvészet iránt?

Balázsi József Attila: A családunkban csak magyarul beszéltünk, nyelvekkel hivatásszerűen senki sem foglalkozott. Mivel gyerekkoromat Debrecenben töltöttem, az ötödik osztályig semmiféle közvetlen idegen nyelvi hatás nem ért. Azonban közvetett annál több. Mindig érdekeltek az idegen tájak, más népek, szokások, ezért mohón faltam a Verne-könyveket, az útleírásokat (Jiří Hanzelka és Miroslav Zikmund munkáit, a Világjárók sorozat köteteit), híres fölfedezők (Marco Polo, James Cook) útinaplóit és a néprajzi kiadványokat. Így az olvasmányaim révén sajátítottam el a legelső idegen ‒ főleg angol, francia, német ‒ szavakat. Általános iskolás koromban részt vettem a városi biológiaversenyen, és egy teljes füzetet teleírtam növénynevekkel, természetesen a latin tudományos terminusokkal együtt. Vonzottak a különleges hangzású szavak.

A TINTA Könyvkiadó 2019. december 11-én mutatta be Beniczky Péter Magyar rithmusok című kötetét - Balázsi József Attila előadásának írott változata olvasható alább.

Ritkán hallható manapság a XVII–XVIII. században oly népszerű Beniczky Péter (1603 k. – 1664) neve. Magyar rithmusok (1664, Nagyszombat) című verseskötete ‒ miként már a címe jelzi ‒ két részből áll: az elsőben (1–157) istenes versei olvashatók, a másodikban (158–300) rímbe szedett „közönséges [általános] magyar példabeszédei”.

A Balassi-strófában[i] írt műveket a poéta halála után végrendelete értelmében barátja, Bartók István esztergomi kanonok adta ki. Beniczky a versek közé vegyítette Nyéki Vörös Mátyás nyolc munkáját és Rimay János egy énekét is, továbbá a kötet végére illesztette egy ismeretlen szerző versét (A’ világ fiaitol intő végbucsúzása egy Nemes Személynek). Bartók István gyakran „némi correctiot tett” a kéziraton, mert nem mindig volt kibékülve a rímmel, vagy túlságosan világiasnak érezte a megfogalmazást. Például a „kis örömért, egy s két csókért metszéd meg torkát”[ii] az ő átigazításában így hangzik: „Kis örömért, s vigaságért metczéd meg torkát” (A’ Szerencsének tündéres mi vóltáról). Tehát a lírai torokmetszés szerinte szépen beleillett a vers hangulatába, de a könyörtelen csók nem. A szerelem egyébként sem gyakori témája. Így ír róla: „Nem lat a’ szerelem, / Nincs nála értelem / Nem néz iffiat, sem aggot” (198.), „Rögzöt sérelembül / S-bolond szerelembül / Eszre ritkán hozatnak” (202.).

A TINTA Könyvkiadó 2019. december 11-én mutatta be T. Litovkina Anna és Farkas Edit A bábeli zűrzavartól a salamoni bölcsességig című kötetét - Kas Iván előadásának írott változata olvasható alább.

Kiss Gábor barátom felkérésére abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy én ismertethetem Önöknek Litovkina Anna és Farkas Edit szerzőpáros, A bábeli zűrzavartól a salamoni bölcsességig című művét, amely mű, mint az alcíme is mutatja, bibliai szólások, szólásmondások és állandósult szókapcsolatok szótára. A könyv a Tinta Kiadónak a nyelvművelés területén vállalt küldetéseként létrejött, Az ékesszólás kiskönyvtára című sorozatának 62. kötete.

Bárczi Gézától (1894–1975), a 20. század legkiválóbb magyar nyelvészeinek egyikétől származó idézetet választott a Józsa Judit Galériában tartott könyvbemutatója mottójául a TINTA Könyvkiadó: „Egész nemzeti műveltségünk anyanyelvünkön alapszik.” A bemutatót megnyitó Kiss Gábor, a kiadó igazgató-főszerkesztője hangsúlyozta: a magyar nyelv nemzeti kultúránk legfőbb hordozója. Ezt bizonyítja a bemutatandó öt kiadvány is, amelyekben egyrészt mint egy nagy leltárkönyvben megtalálhatók a nyelv építőköveinek, a szavaknak és a szólásoknak, közmondásoknak a listája; másrészt mint egy nagy szabálykönyvből, a szintén bemutatásra kerülő magyar nyelvtanból kiolvashatjuk, hogy az egyes építőköveket miként kell egymás mellé tenni.

A képre kattintva GALÉRIA nyílik!

A TINTA Könyvkiadó 2019. december 11-én mutatta be a Magyar értelmező alapszótár diákoknak című kötetet - Fata Ildikó előadásának írott változata olvasható alább.

A „Magyar értelmező alapszótár diákoknak. A leggyakoribb és legfontosabb 2000 magyar szó magyarázata példamondatokkal” című szótárral az egynyelvű szótárak legnagyobb magyarországi kiadójának, a TINTA Könyvkiadónak egy újabb szótárát vehetjük kézbe.

A szótárszerkesztők – dr. Eőry Vilma, Kiss Gábor és Kőhler Klára – neve ismerősen csenghet a TINTA Könyvkiadó olvasói-vásárlói és a magyar nyelvészek, szótárírók számára, személyük egyben garancia is arra, hogy ismét egy tudományosan megalapozott, igényes szerkesztésű, szép kivitelezésű szótárt vehetünk kézbe. Eőry Vilma főiskolai tanár, az MTA Nyelvtudományi Intézetének nyugalmazott főmunkatársa, jelenleg a Magyarságkutató Intézet Nyelvtervezési Kutatóközpontjának külső munkatársa, az MTA Szótári Munkabizottságának elnöke. A TINTA Könyvkiadónál megjelent korábbi szótárát, az Értelmező szótár+ című kiadványt a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottsága Kiváló Magyar Szótár díjjal tüntette ki; dr. Kiss Gábor nyelvész, a TINTA Könyvkiadó igazgatója, Kőhler Klára pedig a Magyar szókincsbővítő diákszótár társszerkesztője.

Kedvenc esti lapomban, az élőnyelvi adatokban mindig bővelkedő Mai Napban olvasom, hogy „Néhány hónapja leégett a ladánybenei aréna, előtte pedig a kecskeméti Robinsonban volt munkája a lánglovagoknak”. Lánglovagok? – torpanok meg egy pillanatra, de aztán rájövök: alighanem a tűzoltókról van szó.

Lánglovagok akcióban

Múlt héten írtam az ún. körülíró metaforáról (A szem rágógumija s más ilyenek). Az ilyen nyelvi képnek két tagja, eleme van: a képi elemet (a voltaképpeni metaforát) ugyanis mindig megelőzi egy magyarázó – vagy inkább „helyesbítő”, „enyhítő” – szerepű bővítmény. Pl. a televízió, amelynek műsorát jobb szórakozás híján éppoly gépiesen fogyasztjuk, ahogyan a gumit rágjuk, nem egyszerűen rágógumi, hanem a szem rágógumija. Ily módon nevezték el a forgalomlassító útakadályt fekvőrendőr-nek, a kamionszállító vasúti szerelvényt pedig gördülő országút-nak.

Autós olvasóim – de talán a nem autósok is – bizonyára tudják, mik azok a fekvőrendőrök: a járműforgalom lassítására létesített mesterséges útakadályok. Ezeken az úttesten keresztben fekvő betonhurkákon csak nagy nehezen zötykölődik át a gép­kocsi, közben a vezető szükségképp lelassít. Mire újból felgyor­síthatna, már jön is a következő fekvőrendőr, és így tovább.

Egy új fogalmat a nyelv többféleképp is megnevezhet: idegen szó átvéte­lével; újonnan alkotott saját szóval; már meglevő szavainak újszerű össze­kapcsolásával. A fekvőrendőr esetében a legutóbbi történt: a rendőr itt metafora (az útakadály rendőr módjára korlátozza a sebességet, irányítja a forgalmat), ezt egészíti ki a fekvő jelző, amely a kép és a vele jelölt dolog különbségére mutat rá: rendőr, de fekvő.

A napokban jelent meg a TINTA Könyvkiadónál Parapatics Andreának a Gyakorlati szövegalkotási munkafüzet című kiadványa. A kiadvány alcíme: A középszintű írásbeli érettségi vizsgához magyar nyelv és irodalomból.  Ebből az alkalomból beszélgetett a szerzővel Kiss Gábor, a kiadó igazgatója. 

Kiss Gábor: Mikor én érettségiztem, 45 évvel ezelőtt, 1974-ben nem kellett a diákoknak magyarból „szöveget alkotni”. Az új kiadvány címét és alcímét olvasva ma már ez nem így van. 

Parapatics Andrea: Akkor is kellett „szöveget alkotni”, csak nem így hívták. Ma már nagy hangsúlyt fektetnek a szövegalkotási készség fejlesztésére törvényileg és a gyakorlatban is, azaz arra, hogy a felnövekvő generációk tagjai különféle műfajokban különféle hosszúságú szövegeket legyenek képesek létrehozni és megérteni szóban és írásban egyaránt. A középszintű érettségi vizsgán megértendő szöveg lehet egy múzeumi tájékoztató, egy tanulmány- vagy egy interjúrészlet is. A szövegalkotásnál pedig ma már nemcsak arra szűkül az érettségi vizsga, hogy a tanulók fogalmazást írjanak egy prózai vagy lírai alkotásról, hanem olyan, a mindennapi életben előforduló kisebb szövegeket is tudniuk kell létrehozni, mint egy kérvény, egy motivációs levél vagy egy hozzászólás egy vitához. Ezeknek pedig szigorú formai szabályai vannak, például nem maradhat el a levél címzése, megszólítása, keltezése. Ez egy választható feladat egy témáról való rövid érvelés elkészítése mellett.

A hazai transzformációs szintaxis keretében az 1980-as években a mondatok topic–comment szerkezetét kutatták elsősorban. E vizsgálódások egy szakaszának lezárásakor Komlósy András állította fel a „szabályos”, a „hangsúlykerülő” és a „hangsúlykérő” igék csoportjait (1989). A hangsúlykérő igék közös szemantikai tulajdonságaira felfigyelve megállapította, hogy „a magyarban is elkülönül valamilyen módon a többi igétől a más nyelvekben is sajátosan viselkedő, többnyire a verba sentiendi köré csoportosítható igeosztály” (1989: 181)

Komlósy az igék szórendje mellett bővítménykeretüket is vizsgálta, s a hangsúlykérő igék több alcsoportja között említette a „valakinek valami” bővítménykerettel járó tetszik, árt, használ, hiányzik, derogál igéket (1989: 179), amely igeosztályról, más megközelítésben vonzatszótárunk is megemlékezett (Sass et al. 2010: 306–7). Az említett igeosztály azonban továbbra is pontos kijelölésre vár, például se Komlósy, se Sass Bálinték nem említették az imponál igét. További tesztelési lehetőség a perfektáló (befejezettséget kifejező) meg igekötővel való kapcsolhatóság: van megtetszik, megárt, nincs *meghasznál, *meghiányzik, *megderogál, *megimponál.