Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2021-es falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Coloured figures of the birds of the British Islands (Issued by Lord Lilford. I–VII. vol. Thomas Littleton Powys, Thorburn Archibald. London, 1895–1897, R. H. Porter). A madarak leírásának forrása Jakabb Oszkár Madárnévkalauz című műve.

vörös vércse (Falco tinnunculus)

A vércse szavunk származékszó: a vér főnév -cse kicsinyítő képzős alakja. A névadás alapjául a tollazat vöröses foltjai szolgáltak. Éles kliklikli hangját gyakran hallatja. Tájnyelvi neve: tilinkómadár (Alföld). A sólymokkal ellentétben a vércse gyakran „szitál”, azaz egy helyben lebeg a levegőben, hogy vadászterületét alaposan szemrevételezhesse.

sárgarigó (Oriolus oriolus)

Elnevezése aranyos tollazatára utal. Számos népi neve tanúsítja népszerűségét: aranybegy, aranymál (mál, i.e. mell), aranymálinkó, sármálinkó (sár, i.e. sárga), sárga lórió stb., amelyek mind a gyönyörű tollruhára vonatkoznak. A sárgarigó, amint azt az egybeírás is jelzi, nem rokona a rigóknak, nevét pusztán habitusa alapján kapta. A hím éneke egyike a legkellemesebb madárénekeknek. Szavát a népnyelv úgy értelmezi, mintha azt kérdezné, hogy „kell-e-dió-fiú?” Időnként kellemetlen, érdes ksrék-szerű nyávogó hangot is hallat. A trópusi Afrikából a sárgarigó csak akkor tér vissza költőhelyére, amikor itt a fák már kilombosodtak. Nálunk ártéri erdőkben, ligetekben, fasorokban, alföldi akácosokban, nyárfásokban, arborétumokban, tanyák facsoportjaiban sokfelé megtelepszik.

fülemüle (Luscinia megarhynchos)

Elbűvölő énekét egyre erősödő hű-hű-hű-hű-hű szótagokkal, ún. crescendo-strófával vezeti be.

Párzási időszakban hangját éjjel is hallatja. Irodalmi neve a perzsa eredetű bülbül. Költői neve a csalogány, amelyet Kazinczy Ferenc alkotott a csalogatni igéből. A csattogány (ahogy Jókai nevezte) galériaerdők, csalitosok, ligetek gyakori fészkelője.

tengelic (Carduelis carduelis)

A tengelic Magyarországon gyakori fészkelő és állandó madár. Színpompás pintyféle. A piros arc faji bélyege. Kedveli a gyümölcsösöket, ligeteket, faluszéli gyomos-gazos árokpartokat, mezsgyéket és a bogáncsosokat. Magyar neve hangutánzó szó: a madár tig-lic, tige-lic hívogatóját adja vissza, mintha azt mondaná, hogy „cibaki-cibaki… ide-ide-tengelice-mind!”. Ez az alapja a stiglic jövevényszavunknak is.

gulipán (Recurvirostra avosetta)

A gulipán talán a legkecsesebb parti madarunk. A sekély vízben gázolva, jellegzetes kaszáló mozdulatokkal keresi a táplálékát. Szikes tavaink ritka, védett, fészkelő madara. Kora tavasszal hallható panaszos, fuvolázó kluip-kluip kiáltása. Fölfelé görbülő csőrkáváira utal népi neve: kaszaorrú sneff.

uhu vagy nagy fülesbagoly (Bubo bubo)

Az uhu a legnagyobb európai bagolyfaj, amely fülszerű tollpamatot visel a fején. Innen a köznyelvi nagy fülesbagoly neve. Röpte nesztelen. Hangja: mély, rövid u-uh, a második szótag elhalkuló. Negyedik ujja ún. vetélőujj: előre és hátra egyaránt fordíthatják.

Az alábbi galériában megtekinthetők a fenti mardarak kifestőként, ahogy a naptár oldalainak hátlapján szerepelnek.