Első megjelenés: Élet és Tudomány 2009. január 23. (LXIV. évf. 4. szám).

„A közmondások ereje oly nagy, alakjuk oly tiszta és megkapó, hogy az első hallásra megragadják az embert és hozzátapadnak egész lényéhez. Rendkívül fontosak, mert a magyar nyelv tisztasága, tömör rövidsége, hamisítatlan ereje egész valójában kerül itt érvényre.” Almásy János: Magyar közmondások gyűjteménye. Budapest, Franklin Társulat, 1890.

A közmondások eredete

A legtöbb közmondás eredete a homályba vész, azonban a közös európai közmondáskincs számos tagjának az ókori szerzők (Horatius, Ovidius, Petronius, Plautus, Seneca) és a Biblia a forrása. Néhány közismert bibliai eredetű örök igazság:

• Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel (Máté 5,38);
• Szemet szemért, fogat fogért (Mózes 3. könyve 24,19);
• Aki nem dolgozik, ne is egyék (Thesszalonikiakhoz írt 2. levél 3,10);
• Az elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból az elsők (Máté, 19,29);
• Az alma nem esik messze a fájától (Máté 7,17)
• Add meg a császárnak, a mi a császáré, és Istennek, ami az Istené (Máté 22,15)

 Közmondásaink sokat megőriztek az elmúlt korok szokásaiból, mindennapjaiból is. Pl.: Nem tesz lakatot a szájára, egy kegyetlen büntetésformára utal: az árulókat büntették oly módon, hogy szájukat, ajkukat lelakatolták. A szájába rág: Régen, miközben az édesanya szoptatta gyermekét, olyan ételt is adott a gyermeke szájába, amit maga is megrágott. Gyakran a közmondásban, szólásban lévő szó jelentése is megváltozott az évszázadok alatt. Lassan a testtel!  Szólásban a test szavunk régen holttestet is jelentett. Temetéseken a koporsóvivők néha elhagyják a hozzátartozókat, ekkor szólni kell nekik: lassan a testtel!

A Tinta Könyvkiadó Pázmány Péter példabeszédei és az Isteni igazságra vezérlő gondolatok című két összetartozó kötetével tiszteleg Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyar próza kiemelkedő alakja előtt. A magyar katolikus egyház feje 1570-ben született Nagyváradon, és 1637-ben hunyt el Pozsonyban. 53 évesen Bécsben magyar papnevelő szemináriumot alapított, amely Collegium Pazmaneum néven tanulmányi és vendégházként ma is működik. 1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított teológiai karral, vezetését jezsuitákra bízta. Az ellenreformáció vezéralakjaként meghatározó szerepet játszott az egyházi élet és a művelődés területén. Vitái­val és szónoklataival számos főúri családot vezetett vissza a protestantizmusból az elhagyott egyházba.

Pázmány Péter esztergomi érsek, bíboros, a magyar próza kiemelkedő alakja
Fotó: Wikipedia Commons

Az írás eredeti megjelenési helye: Nyugat 26. évfolyam, 1933. 15–16. szám, II. 113–119. o.

Midőn Révai Miklós, a történeti magyar nyelvtudomány megteremtője 1802-ben elfoglalta katedráját a pesti egyetemen, első előadását ezekkel a szavakkal kezdte: «Nescimus hungarice loqui. Nem tudunk magyarul. Mert úgy beszélni magyarul, mint közönségesen beszélünk legtöbben, nem érdemli meg a tudás nevezetet». Révai beszélhetett így; mert akkor, a 18. és 19. század fordulóján a magyar nyelv nagy átalakuláson ment át; akkor vívta a magyar politikai és társadalmi élet és a magyar nyelv nagy felszabadító harcát a latin nyelv igája alól. S azóta ez a panasz, ez a szemrehányás folyton megismétlődik, csakhogy rendesen áttéve a 2. személybe: Nem tudtok magyarul. Mert a panaszkodó mindig tud.

Most, midőn a M. T. Akadémia nyelvművelő bizottsága megkezdte működését, ezzel a riasztó felkiáltással fordult a magyar közönséghez: «Veszélyben a magyar nyelv! Veszélyben van épsége, szépsége, eredeti zamatja!» Erre a jajkiáltásra nincs ok. Nincs veszélyben a magyar nyelv, sem épsége, sem szépsége, sem zamatja. Az elmúlt másfélszázad folyamán kifejező erőben, a szókincs gazdagságában hatalmasan fejlődött nyelvünk, s a népnyelv megbecsülése és tanulmányozása színessé, szebbé és fordulatosabbá tette. A nyelvújítás mozgalma a 19. sz. elején hirtelen lendületet adott a nyelv gazdagodásának, az ezt követő új ortológus mozgalom azután a szükséges korlátok közé szorította a szókincs erőszakos gazdagítását, s a kifejezések, fordulatok és szólások magyarosságát követelve, korlátokat állított az idegen nyelvek káros hatása elé.

Midőn Szarvas Gábor 1872-ben megindította a Magyar Nyelvőrt, szükség volt erre a tisztító mozgalomra, az ő erős kritikája még túlzásaiban is hasznos volt. Ha összehasonlítjuk az újságok nyelvét 1872-ben a maival, senki sem mondhatja, hogy azóta romlott nyelvünk. Íme néhány mondat az akkori napilapok közleményeiből: «Nem pótolhatná, ha minden rovatot betöltendette volna is. – A dualismus a birodalom két felének közigazgatását kellett hogy szétválasztandó legyen. – A dolgok készülendett új rendje. – Melynek fejlődése csakis Magyarország érdekeire nézve döntő befolyással leend. – E feltét alatt lemondását be nem adni igérte. – Minthogy annak fölküldetése nem sokára eszközöltetik, a műbarátok érdeklése tekintetéből megjegyeztetik, miszerint ... – Az országos vásár betiltatván, az meg nem tartathatik, mi ezennel közhirré tétetik.» – Lépten-nyomon találkozunk az akkori napilapokban az ilyen kifejezésekkel: «Alkotmányos útoni változtatás. – E részbeni idegenkedés. – Újabbani fejlődés. – Az államkormánynáli kiegyezési kisérlet.» Nincs olyan hanyag, gondatlan riporter ma, aki ilyen mondatokat le merne írni.

„Senki hát halandó embert, ki e földön várja még végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.” (Szophoklész)

József Attila: A bánat

A bánat szürke, néma postás,
Sovány az arca, szeme kék,
Keskeny válláról táska lóg le,
Köntöse ócska, meg setét.

Mellében olcsó tik-tak lüktet,
Az utcán félénken suhan,
Odasimul a házfalakhoz
És eltűnik a kapuban.

Aztán kopogtat. Levelet hoz.

A bánat szó első említése nyelvemlékeinkben a Jókai-kódexből ismert, azaz a 14. század végére, a 15. század elejére datálható. A szó eredete ismeretlen, de a ’megbánást érez’ jelentésű bán alapigére vezethető vissza, amelynek korai jelentése talán ’bajnak tart’ lehetett. Egyes szomszédos népek ezt az alapigét átvették a magyarból, és beépült szókészletükbe, pl. a szlovák banovať (sajnál), az ukrán банувати (epedezik, bánkódik), román bănuí (haragszik). A bánat vagy szomorúság egyfajta emberi lelkiállapot, érzelem, pszichikai fájdalomérzet, amelyet valamely veszteség, kilátástalan állapot vagy az egyén tehetetlenségérzete idézhet elő.

Olvasó legyen a talpán, aki egyből rávágná, hogy mit jelent az „összetelegráfteremt” kifejezés. Nem, ezt nem mi találtuk ki, hanem Jókai regényében szerepel. Ahogy az a 28 ezer szó és ezernél is több regényalak, amelyet megmagyaráz a szerző műveiből összeállított enciklopédia. A vaskos mű segítségével jobban megérthetjük és mélyebben átélhetjük a klasszikus regényeket, és nem kell többé bosszankodnuk a ma már érthetetlenné hűlt latin szavakon.

Balázs József Attila, Kiss Gábor:Jókai-enciklopédia

Simonyi Zsigmond (1853–1919) nyelvtudós hatalmas, 758 oldal terjedelmű munkáját 2020-ban megjelentette a TINTA Könyvkiadó reprint kiadásban. Maga ez a tény is arra utal, hogy a könyv szerzője komoly teljesítményt nyújtott, hiszen 1895-ös MTA-kiadású kötete azóta is keresett tudományos munka, és az USA-beli Harward Nabu Press kiadójának 2010-es on-demand (igény szerint kinyomtatott) könyvén kívül szinte elérhetetlen volt. Az Országos Széchényi Könyvtár tájékoztatása szerint Magyarországon nincs belőle fellelhető példány. Bár a Tüzetes magyar nyelvtan ma már letölthető, de nyomtatott formában a 2020-as kiadás borsos ára ellenére mégis pillanatok alatt elkelt, és már a második utánnyomást várja az olvasóközönség.

Az amerikai "on-demand" kiadás borítója

TINTA Könyvkiadó: A magyar nyelv kézikönyvei

A közelmúltban jelent meg a TINTA Könyvkiadónál az Etimológiai szótár (főszerk.: Zaicz Gábor) második kiadása. Ebből az alkalomból közreadjuk kedvcsinálónak Csontos Nórának az ismertetőjét az első kiadásról.

Honnan erednek és hány évesek a szavaink? Ugyanaz volt a jelentésük, mint ma? Sokan ritkán használjuk az etimológiai szótárt, legtöbbször nem is található a könyvespolcunkon, pedig a szavak etimológiája olyan, mintha egy krimit olvasnánk, sőt az etimológiai szótár olvasása közben magunk is nyomozóvá válhatunk.

A Tinta Könyvkiadó új kiadványa, a Zaicz Gábor által szerkesztett Etimológiai szótár egy kötetben és 8955 szócikkben tárja elénk a magyar szókincs és toldalékrendszer eredetét. 8670 szócikk a szavak etimológiáját, 275 pedig – elsőként a magyar szótárirodalomban – a magyar toldalékok eredetét adja meg. Ezenfelül a műben 11.585 származékszó eredetéről is olvashatunk. Minden kétséget kizáróan a munka hiánypótló. [A 2021-es második, bővített kiadás 9022 szócikket tartalmaz, melyek közül 8737 ismerteti a szavak etimológiáját – a szerk.]

„Az őszinteség nem azt jelenti, hogy meg kell bántani másokat, hanem csak azt, hogy kezdettől fogva legyen bátorságunk vállalni önmagunkat.” (Frank Arjava Petter)

Az őszinteség erőt biztosít, hogy a tükörben lássuk önmagunkat, hogy lelkiismeretünk olyan legyen, amilyen tisztának vagyunk teremtve. A Biblia kemény képpel figyelmeztet a Máté 23,27–28-ban: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal”.

Az Értelmező szótár régi időket is idéz definíciójában: „őszinte, ki magát nem tetteti, ki azon szín alatt mutatkozik, mely valódi, igazi természete. Ezen szónak egyik alkatrésze a szinte, mely bizonyos tárggyal való megegyezést, azonosságot jelent; másik része a személynévmás: ő, vagyis maga színe szerint, színről színre; olyan, mint ő maga valósággal. Ide sorolható minden, ennek a feltételnek megfelelő emberi megnyilvánulás – a hallgatás épp úgy, mint a beszéd.”

Egyszerűen megfogalmazva az őszinteség annyit tesz, hogy mindent úgy adunk elő, ahogyan azt valóban hisszük is, nem köntörfalazva, kertelve, álságosan, megtévesztően. (Az ellentétek Temesi Viola Magyar ellentétszótárából valók – TINTA Könyvkiadó, 2012, 2018.) Saját vágyaink, indítékaink és belső valóságunk önmagunkkal szembeni őszinte elismerése éppúgy ide tartozik, ahogy a másokkal szemben tanúsított őszinteség is. Egyik alapvető eleme az igazság iránti elfogulatlanság, tárgyilagosan figyelembe véve a tényeket.

Számos tévképzet is övezi az őszinteség fogalmát, mivel a jószándék szorosan összefügg a méltányossággal. Már Szókratész is hosszan taglalta az igazság, őszinteség és erkölcsiség kérdéseit; kitért arra is, hogy ha az emberek valóban megértenék, hogy amit tesznek, az rossz, akkor egyszerűen fölhagynának azzal.

Konfuciusz: Dalok könyve

A közelmúltban jelent meg TINTA Könyvkiadónál Forgács Tamás szegedi professzor nagy monográfiája Történeti frazeológia címmel, amely alcíme szerint A történeti szólás- és közmondáskutatás kézikönyve. Ebből az alkalomból beszélgetett a szerzővel Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője.

Munkakapcsolatunk csaknem két évtizedes, hiszen 2003-ban jelent meg a Tinta Könyvkiadónál a Magyar szólások és közmondások szótára, 2007-ben pedig napvilágot látott a Bevezetés a frazeológiába című tankönyve. Mindenekelőtt arra kérem, magyarázza meg az olvasóknak a címben lévő frazeológia szót, és azt is, hogyan született meg ez a kötet!
A frazeológia a nyelvészeten belül az állandósult szókapcsolatokkal foglalkozik. Ezeken elsősorban a szólásokat és a közmondásokat értjük, ám a frazeológia vizsgál minden más, legalább két elemből álló szókapcsolatot is, például a szállóigéket vagy a szaknyelvek több szóból álló szakkifejezéseit (frazeológiai terminus technicusokat). A most megjelent kötet pedig az MTA-doktori címért benyújtott disszertációmnak a könyvvé formált változata. Magyarországon ez az első átfogó nyelvészeti megközelítésű monográfia, amely az állandósult szókapcsolatok keletkezését és történeti változásait vizsgálja.