Olvasó legyen a talpán, aki egyből rávágná, hogy mit jelent az „összetelegráfteremt” kifejezés. Nem, ezt nem mi találtuk ki, hanem Jókai regényében szerepel. Ahogy az a 28 ezer szó és ezernél is több regényalak, amelyet megmagyaráz a szerző műveiből összeállított enciklopédia. A vaskos mű segítségével jobban megérthetjük és mélyebben átélhetjük a klasszikus regényeket, és nem kell többé bosszankodnuk a ma már érthetetlenné hűlt latin szavakon.

Balázs József Attila, Kiss Gábor:Jókai-enciklopédia

Aligha vitathatja bárki, hogy Jókai Mór irodalmunk fényes csillaga. Csillaga még akkor is, ha olvasottsága ma kisebb, mint volt életében és a mai idősebb nemzedékek ifjúkorában. Kétségtelen, hogy ennek nem is egy valós oka van: most nagyobb a könyvválaszték és az olvasásnak mohó versenytársa lett a mozi, a tévé, az internet, az autó. Ezek hatását pedig nemigen képes ellensúlyozni az, hogy ma sokkal többen tudnak olvasni, mint másfél vagy akár csak egy évszázaddal ezelőtt. Ráadásul tagadhatatlan, hogy jelenünkben az elődeinkétől erősen különböző iskolázottságú, élettapasztalatú emberek olvasnak. Kevesebben tudnak latinul, görögül, németül, és kevesebben ismerik az Egy magyar nábob, Az arany ember, A lőcsei fehér asszony korából való, akkor mindennap használt kifejezéseket.

Közbevetve: egy jól tanuló, ingergazdag környezetben élő szorgalmas hatodikos azon nyomban belekezdett a nyári szünetre kijelölt regénybe, A kőszívű ember fiaiba. Mindjárt panaszolni is kezdte, hogy a diákkönyvtári kiadásban (!) már a legelső oldalon fél tucat olyan szóra talált, amelyet vagy egyáltalán nem ismert, vagy bizonytalan volt a jelentésében. Ráadásul nem voltak lábjegyzetek, és a kötet végén sem talált magyarázó szótárt.

Vannak persze jegyzetelt kiadások, és a kevésbé használt szavak, kifejezések „megfejtésében” segíthetnek különféle régebbi, meg újabb szótárak is. A legfrissebb és nagyon jól használhatónak tetsző ezek közül a Balázs József Attila és Kiss Gábor által összeállított Jókai-enciklopédia. Szótári részéből megtudhatjuk, mit jelent a gyereket bosszantó első oldal féltucatnyi szava, vagy hogy a Rab Rábyban a bőrharang valójában hírvivő, pletykálkodó, ármánykodó ember, a Mégis mozog a földben a marok a lovak magasságát mutató, 10,4 centimétert kitevő hosszmértékegység, a Fekete gyémántokban a Hipparch a Hold Hipparkhosz-vulkánja, a Szegény gazdagokban az enchantíroz pedig elbűvöl, elbájol jelentéssel bír.

Horovitz Lipót festménye

Az enciklopédia 28 850 szót, kifejezést magyaráz meg, és 1150 egykor élt, illetve képzeletbeli regényalakról közli a szöveg teljes megértéséhez, „átéléséhez” szükséges fontos ismereteket. E majdnem harmincezerről vélik úgy a szerzők, hogy az olvasók kisebb-nagyobb hányada nem ismeri fel őket. A Jókai leírta olyan közhasználatú szavakkal, mint a ház, a boldog, a járkál, a mert, a kérem természetszerűleg nem foglalkoznak.

Az ismeretlen jelentésű szavak keresése, megtalálása előtt/közben/után mindenképpen érdemes belelapozni, sőt belemélyedni a szokatlanul terjedelmes – de nem ok nélkül terjedelmes – Előszóba. Ebben a kötet alkotói így határozták meg munkájuk műfaját: „A Jókai-enciklopédia (…) olyan kézikönyv, amely egyesíti a szótár és a lexikon jellegzetességeit. A szótár szavakat magyaráz, szavakról közöl ismereteket, az enciklopédia pedig elsősorban tárgyi tudást, tudnivalókat ad közre.”

Az Előszó az író életének, munkásságának kevéssé ismert mozzanatait is elénk tárja. Egyebeken kívül megtudhatjuk, hogy fiatalon megtanult latinul, németül, később angolul, franciául, és volt jártassága a szláv nyelvekben; hosszú élete során egyre nagyobb érdeklődést tanúsított a természettudományok iránt; utazásai közben sok-sok szokást, kifejezést feljegyzett; maga is aktív volt a nyelvújítás nemes nekiveselkedéseiben, illetve művei egy részét már életében tizennégy nyelvre lefordították.

Nemcsak érdekesség, hanem fontos jellegzetesség, hogy Jókai az enciklopédiában feldolgozott hetvennégy kötetében mondandójához a magyaron kívül negyvennél több más nyelv szavait, kifejezéseit is felhasználta.

És tette ezt okkal, hiszen regényeinek hősei sok országot bejárnak, nem is okvetlenül magyarok, s a határainkon belül sem csak magyar szó járta, sokáig a hivatalos nyelv is a latin volt. A legtöbbször, 6409-szer a latinból került be szó, kifejezés az író egy vagy több művébe, a németből 3366, a franciából 1956 előfordulást jegyez az Előszó. Ezt a sort az „egyelőfordulásos” nyelvek zárják, köztük az albán, a szuahéli, a tibeti vagy a tunguz.

Jókai nyerésben – Ferraris Artúr festménye

Nem feledkeznek meg a szerzők Jókai magyar, de nem „közmagyar” szavairól (a tájszavakról, a tudomány, a diáknyelv, a tolvajnyelv stb. kifejezéseiről) sem, és szólnak az író tükörfordításairól, valós és képzelt földrajzi neveiről, mitológiai meg létezett/létező, vagy csak az író képzeletében született férfi- és nőalakokról. „Közhírré teszik”, hogy milyen ruhadarab a magyarka, milyen étel az ecetes vetrece, mi a pagát ultimó, hogy az oxigén annak idején éleny, a korhad meg revesedik is volt/lehetett. Illetve, hogy a múlt századbeli pusztító földrengés az 1763-as komáromi tragédiára utal, az összetelegráfteremt pedig azt jelenti, hogy valaki valakit táviratban összeszid, leteremt valakit. Mindezeket tették avégett, hogy segítsék az olvasókat a művek teljesebb megértésében, mélyebb átélésében, a nyelvtudomány művelőit pedig – egyebeken kívül – abban, hogy előbb-utóbb elkészíthessék a teljes írói szótárt.

Jókait persze az enciklopédia megjelenése után sem könnyű (bár sokkal könnyebb!) olvasni. De könnyű olvasmány-e Homérosz, Dante, Tolsztoj – vagy éppen korunk nem egy, akár Nobel-díjjal koszorúzott szerzője? A mi írócsillagunkat talán kevesebb fenntartással, fintorgással kellene kézbe vennünk. Hiszen művei java része maradandó élményt ad, színesíti, elevenné teszi az iskolában tanult történelmet, szárnyaltatja fantáziánkat. És ami talán sokakat meglephet: egy-egy politikus hősének jelleméből, regénybeli megszólalásaiból akár a jelenünket is jobban megérthetjük

Daniss Győző

A fenti szöveg eredeti megjelenési helye: konyvterasz.hu (2021. 06. 29.)