A publikáció eredeti helye az Anyanyelv-pedagógia folyóirat 2016. évi 4. száma.

1. Kiss Gábor – Bató Margit szerk.: Tájszavak. A magyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai. Az ékesszólás kiskönyvtára 21. TINTA Könyvkiadó. Budapest. 2012. 168 oldal
2. Kiss Gábor szerk.: Kis magyar tájszótár. Az ékesszólás kiskönyvtára 31. TTINTA Könyvkiadó. Budapest. 2014. 212 oldal
3. Cs. Nagy Lajos – N. Császi Ildikó: Magyar nyelvjárások. Az ékesszólás kiskönyvtára 36. TINTA Könyvkiadó. Budapest. 2015. 212 oldal

A TINTA Könyvkiadó az elmúlt néhány évben hiányt pótolt azzal, hogy kisebb formátumú sorozatában (Az ékesszólás kiskönyvtára) a magyar nyelv területi változatosságával foglalkozó munkákat is megjelentetett. A kiadó ez irányú ismeretterjesztő szándéka nem előzmény nélküli. A Magyar szókincstár (Kiss 1998) szócikkeiben számos tájszó is fellelhető a rokon értelmű szavak sorában, a kétkötetes Értelmező szótár+ (Eőry 2007) a címszó tájnyelvi megfelelőit is megadja, a Növénynevek enciklopédiája (Rácz 2010) és az Állatnevek enciklopédiája (Rácz 2012) szócikkei szintén tartalmaznak nyelvjárási változatokat is. A TINTA Könyvkiadónál jelent meg a Szuhogyi palóc tájszótár (Mazurka 2009), a Mura menti horvát tájszótár (Blazeka et al. 2009), valamint reprint kiadásban az 1838-as Magyar tájszótár (2015) is.

Az utóbbi évek e témájú kiadványai közül a Tájszavak című kötet (Kiss–Bató 2012) A magyar nyelvjárások atlaszának (MNyA.) térképlapjain található tájnyelvi anyagot adja közre 950 szócikk formájában, amely több mint 13 000 tájszó, illetve szóalak feldolgozását jelenti a nagyatlasz mutatója (Balogh et al. szerk. 1980) alapján. A kötet népszerűségén felbuzdulva (a könyv hónapokig szerepelt a kiadó sikerlistáján, és 2013-ban újra megjelent) 2014-ben újabb szótár látott napvilágot: a Kis magyar tájszótár (Kiss 2014) összesen huszonhárom szótárból gyűjtött össze 5800, ezúttal elsősorban a paraszti gazdálkodáshoz kapcsolódó tájszót. A következő évben egy elméleti munkával egészült ki a sor. A Magyar nyelvjárások (Cs. Nagy – N. Császi 2015) szintén tudományos ismeretterjesztő szándékkal készült, de a legfrissebb dialektológiai kutatások és nyelvföldrajzi eredmények említésével főiskolai és egyetemi kurzusok olvasmánylistájában is megjelenhet kiegészítésként. Mindhárom kötetben megtaláljuk a magyar nyelvatlaszok és tájszótárak válogatott bibliográfiáját: a Tájszavakban és a Magyar nyelvjárásokban a munka végén, míg a Kis magyar tájszótárban a szótári rész előtt, egyúttal mint a továbbiakban forrásként feltüntetett rövidítések feloldását. A Kis magyar tájszótár előszava és a Magyar nyelvjárások további elméleti szakirodalmat is megjelöl. A három kötet részletesebb bemutatása megjelenésük sorrendjében következik az alábbiakban.

Most minden a hidegről szól, ezért kikerestük Zaicz Gábor Etimológiai szótárából (TINTA Könyvkiadó) a télre vonatkozó néhány szónak a nyelvi eredetét és egyszerűsített írásmóddal adjuk közre az ott olvasott eredetmagyarázatokat.

Akik azt gondolják, hogy a hideggel, a téllel kapcsolatos szavak régiek és finnugor eredetűek, azok jól tudják.

HIDEG tulajdonnévként leírva 1138-ban jelenik meg, közszóként pedig 1372-ben. Belső nyelvi fejlemény, valószínűleg egy önállóan nem adatolható relatív tő származéka. E relatív tő végződése a -d gyakorító képző lehetett. Az abszolút szótő ismeretlen eredetű, összefügghet a hiedelem, hűl, hűvös szavak töveivel. Végződése a -g névszóképző, ugyanúgy mint a beteg, meleg szavakban. Jelentései közül az alacsony hőmérsékletű lehetett az eredeti, a hőérzés kifejezéséből a lelkiállapotra utaló jelentés kialakulására vö. hűvös viszony, meleg fogadtatás. Ez a jelentésfejlődés más nyelvekben is megfigyelhető, vö. német kalt = hideg; részvétlen, érzéketlen, francia froid = hideg; hidegség, a hideg; tartózkodó, kimért; hűvös magatartás. Gyakori származékai a hidegség [1372 u.], a hidegül [1416 u.] és a hidegedik, hidegszik [1517].

A piros, vörös és más színnevek használata a Magyar Nemzeti Szövegtár (MNSz) alapján.

0. Bevezetés

Korábbi tanulmányunkban ismertettük azt a vizsgálatot, melyben a piros és a vörös szavak használatát térképeztük fel a magyar nyelvben (KISS GÁBOR, ISABEL FORBES 2001). Akkor kísérleti személyek közreműködésével kérdőíves módszerrel végeztük az adatfelmérést. Megállapítottuk, hogy a magyar nyelvben három jól elkülöníthető csoportja van a szavaknak: az első csoportba azok a dolgok tartoznak, melyek majdnem kizárólagosan, csak a piros jelzőt kapják, a második csoportba azon szavakat sorolhatjuk, melyeket majdnem minden esetben a vörös jelzővel jelölünk, és a harmadik csoportba pedig azok a dolgok tartoznak, melyek mind a piros, mind a vörös jelzőt is megkaphatják.

Jelen tanulmányunkban ismertetjük azt a vizsgálatunkat, melyben a piros, vörös és más színnevek használatát a több mint 150 millió szövegszót tartalmazó számítógépes korpusz, a Magyar Nemzeti Szövegtár adatai alapján tanulmányoztunk.

forrás: Bárdosi Vilmos: Magyar szólások, közmondások értelmező szótára fogalomköri szómutatóval, TINTA Könyvkiadó.

Vajon mit jelent a 4 gyertya és hogyan alakult ki.

A koszorú szó eredete: önállóan nem adatolható toldalékolt szótő főnevesült melléknévi igeneve. /koszorús, koszorúz/.

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni.

Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el.

Johann Heinrich Wichern az általa megalapított első gyermekotthonban, Hamburgban naponta istentiszteletet tartott az ott élő kisgyermekeknek.

1838-ban a ház egyik termébe hatalmas csillárt készíttetett fából, és minden istentisztelet alkalmával egy-egy gyertyát tűzött rá és gyújtott meg.

Így nézhetett ki az első adventi koszorú. Más otthonok is átvették a szokást, s évről évre egyre szebb csillárkoszorúk születtek.

Könyvet a fa alá!

Grétsy Lászlót 2012-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki a magyar oktatás és köznevelés kategóriában. A díjátadás utáni szavaiban elérzékenyülve mondta, úgy érzi, nem is ő, hanem a csodálatos magyar nyelv kapta a kitüntetést.

Anyanyelvünk játékosságáról, gazdagságáról szól a TINTA Könyvkiadónál megjelent Nyelvi játékaink nagykönyve. A kötetet a Prima Primissima díj átadása előtt egy nappal mutatták be az MTA Nyelvtudományi Intézetében. Kiss Gábor kiadóvezető beszélgetett Grétsy Lászlóval.

Mióta foglalkoztatják a nyelvi játékok?
A nyelvi játékok szeretete gyerekkorom óta bennem él. Már tízévesen készítettem rejtvényt, s az meg is jelent egy lapban. Rendszeresen fejtettem is különféle rejtvényeket. Ismertem az akkori „rejtvénykirály”, Grätzer József rejtvénykönyveit (Sicc), rovatait stb. Már kisgyerekként versikéket is írtam, tizenévesen versekkel vettem le lábukról a hozzám hasonló korú szerelmeimet.

Idén emlékezünk Czuczor Gergely halálának 150. évfordulójára. Az alábbi írással tisztelgünk a nagy egyéniség szótárírói munkássága előtt.

Kisebb népek esetében a nyelv ez egyik legfontosabb nemzetmegtartó erő. Így van ez a magyar nyelv esetében is. Ezért volt az elmúlt évszázadokban központi kérdés a magyar nyelv tanulmányozása, ápolása, rendszerének időről időre korszerű grammatikákban való leírása és építőelemeinek, a szavaknak szakszerű szótárakban való leltározása. Sajnálatos, hogy gazdagabb népek, szerencsésebb történetű országok többféle szótárban tudták szavaikat felsorolni, mint a magyar.

Azonban a több mint 450 éves múltra visszatekintő magyar szótárirodalom, hatalmas és kiemelkedő teljesítményekkel büszkélkedhet, azonban sajnos mind a mai napig jó néhány hiányossága is van.

A magyar nyomtatott szótárirodalom a 16. században három kiemelkedő alkotással indul.

Az első magyar nyomtatott szótárt Pesti Gábor jelentette meg 1538-ban Bécsben. Ez egy hat nyelvet (latin, olasz, francia, cseh (bohemicae), magyar és német) feldolgozó fogalomköri szótár.

A polihisztor Verantius Faustus a latin szavak szerint ábécébe rendezett 5 nyelvű (latin, olasz, német, horvát, magyar), mintegy 4500 címszót tartalmazó szótárát Velencében nyomtatta ki 1595-ben. A szótár érdekessége, hogy függelékében 400 szópárt közöl, melyek alakja a horvát és a magyar nyelvben hasonló, így ez az első magyar etimológiai szótár kezdeményezés.

Baranyi Decsi János 1598-ben bocsátotta közre Rotterdami Erasmus nyomán kisalakú, 5000 közmondást latinul, görögül és magyarul tartalmazó szótárát.

Mai értelemben vett kétnyelvű szótár úttörő szerkesztését először a bibliafordító és zsoltárfordító Szenci Molnár Albert végezte el és bocsátotta közre 1604-ben. A szerző művét II. Rudolf császárnak / királynak ajánlotta, kinek személyesen mutatta be Prágában. Rudolf 30 arannyal hálálta meg a dedikációt. Természetszerűleg szótára latin–magyar és magyar–latin részből áll. A szótár magyar–latin részének összeállítása volt a nehezebb feladat, hiszen az ideig nem leltározták és sorolták fel ábécé rendben a magyar szavakat. Mutatja a szótárszerkesztő gondját, hogy a 450 oldalas szótár erősen aszimmetrikus, a latin–magyar rész kétszer olyan terjedelmű, mint a magyar–latin rész. A szótár két felújítással (Pápai Páriz Ferenc 1708., Bod Péter 1767.) több mint kétszázötven évig használatos volt Magyarországon a latin nyelv oktatása során.

1.

  Kiss Gábor kollégámmal és barátommal az elmúlt években többször is beszélgettünk arról, hogy a Magyar nyelvjárások atlaszának hat kötetében található nagy mennyiségű adatot valamilyen módon közkinccsé kellene tenni. Könyvtárak polcai roskadoznak a mintegy 50 kilót kitevő hat kötet súlya alatt. Még a kutatók is gondolkodóba esnek, ha egy-e
gy adat keresésére van szükség, hogyan fogjanak hozzá a nem mindennapi könyvtári feladathoz. Azt pedig egyáltalán nem várhatjuk el a nyelvjárások és a tájszavak iránt érdeklődő közönségtől, hogy szakkönyvárakban keresgéljen, lapozgassa a hatalmas méretű, vaskos köteteket. Mindenképpen jogos tehát az a gondolat, hogy keresni kell olyan adatkezelési formát vagy formákat, amelyek könnyen lehetővé teszik az atlasz valamennyi adatának hozzáférhetőségét. Modern korunkban egyfajta megoldásnak tűnhet a számítógép, az adatok gépre vitele, ami gyakorlatilag szintén befejezés előtt áll, de véleményem szerint ez is inkább csak a szakemberek igényeinek kiszolgálását segíti majd elő.

  A most kezünkbe kapott Tájszavak ‒ A magyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai című kiadvány bevallottan ismeretterjesztő munka, amely a Tinta Könyvkiadó jóvoltából azt a célt szolgálja, hogy a Magyar nyelvjárások atlaszának fölhasználásával bemutassa a szélesebb körű érdeklődők számára is a magyar nyelvjárások sokszínűségét, lexikai gazdagságát. Kiss Gábor és munkatársai kidolgoztak egy olyan módszert, amely köznyelvi címszavak alá csoportosítva közli mindazokat a szóalakokat, amelyek a magyar nyelvterületen az adott tárgy, eszköz, fogalom megnevezésére szolgálnak. Segítségükre volt a Nyelvatlasz szómutatója, amely tulajdonképpen a tájszavak betűrendes mutatója. Ennek mintegy kifordított változata ez a kiadvány.

  Szinte hihetetlen: 158 oldalon megtalálható az 50 kilónyi könyv minden adata, amely tájszónak minősül, összesen 956 lapról 13.590 adat. Könnyedén tájékozódhatunk arról is, hogy melyek azok a címszavak, amelyekhez a legtöbb tájnyelvi változat tartozik. A legváltozatosabb huszonötöt föl is sorolják, százon fölüli szóváltozata van az alábbiaknak: tuskó (a kukoricáé) 130, krumplinúdli 127, lubickol 113, szár (a kukoricáé, ha a marha lerágta) 103, pufók 103, katicabogár 101, az oldal felső fája 101, az oldal alsó fája 101.

  Persze játszadozhatunk a gondolattal, hogy lehetett volna-e olyan megoldást találni, amely az egyes tájszavak területi előfordulásáról is tájékoztatna, például: őrségi, palóc, tiszántúli, alföldi stb. Két ok miatt is örülök, hogy erre nem vállalkoztak. Az egyik: Hónapokig tartó kutatómunkát igényelt volna ezeknek az információknak az összegyűjtése a térképlapokról. A másik pedig: Egy-egy tájszóról nem is dönthető el pontosan, hogy melyik tájegységben használatos. Lehet, hogy túlságosan szűkre vagy túlságosan tágra szabnánk a területi elterjedését.

  Szívből gratulálunk a könyv megjelenése alkalmából Kiss Gábornak és munkatársainak, elsősorban azért, hogy lehetővé tették egy sokak által halottnak hitt nyelvjárási szókincsanyag feltámasztását, ismertté tételét.

Kincs a kiadóban! � Balogh Lajos nyelvjáráskutató 1962. november 24-ei magyaratádi jegyzetei. � #kincs #tájszavak #tintakiado #anyanyelveszmuhely #ilyetnemlátszmindennap

TINTA Könyvkiadó (@tintakiado) által közzétett videó, 2016. Nov 24., 02:49 PST

A TINTA Könyvkiadó mint minden év vége felé, idén is november közepén piacra dobta a 2017. évi színes madaras falinaptárát. Ebből az alkalomból közzétesszük azoknak a madaraknak a képét és leírását, nevének etimológiáját, amelyek kimaradtak a 2017. évi naptárból. Az anyagot Jakabb Oszkár, a Madárnévkalauz szerzője állította össze.

Csonttolú – Bombycilla garrulus (Linné: 1758)

A karevezők tollcsévéinek a csúcsán csepp formájú piros szarukinövés látható. Ezekről a talányos rendeltetésű „csonttollakról” kapta nevét. Népiesen muszkaseregélynek is mondják, mert hozzánk ÉK felől, idegen földről érkezik. Távoli költőterületeiről, a tajga fenyveseiből rendszertelenül, nagy csapatokban, gyakran inváziószerűen jelentkezik.

Tudományos latin neve: ’csevegő-fecsegő selyemfarkú’. A csapat, ha kórusban szól, olyan, mintha apró csengettyűk csilingelnének. Farka selymes fényű, sárga végszalagos (latin garrulus ’csacsogó, zsinatoló’; bombyx ’selyem’; -cilla ’-farkú’).

"Egy konfliktusban a nyelv az első fegyver." 

November tizenegyedike óta látható a mozikban az Érkezés című sci-fi, amely szembemegy a popcornmozik felé támasztott elvárásokkal: a látvány (bár az is elismerésre méltó) és az akció előtérbe helyezése helyett egy (nyelv)filozófiai kérdést boncolgat úgy, hogy közben végig fenntartja a feszültséget, és egy pillanatra sem válik unalmassá vagy vontatottá. Most azonban nem filmkritikát vagy ajánlót szeretnék írni, inkább közös gondolkodásra hívnám az olvasót.

A film, illetve az alapjául szolgáló Ted Chiang-novella, amely a mozibemutatóval párhuzamosan magyarul is megjelent (a címe: Story of Your Life, azaz Életed története) nyelvész szemmel nézve elsősorban azért érdekes, mert témája az úgynevezett Sapir–Whorf-hipotézishez kapcsolódik. E szerint az elmélet szerint az ember anyanyelve nem pusztán egy eszköz, amellyel a gondolatokat kifejezheti, hanem alapvetően meghatározza azt is, hogyan érzékeli a valóságot, az őt körülvevő világot, illetve döntően befolyásolja az ember gondolkodásmódját is.