Melyik volt a kedvenc mesétek gyerekkorotokban?

Zsák Éva Indira: Karácsonyra kaptam meg Csukás István A téli tücsök meséi című könyvét. Ez volt az első könyv volt, amit egyedül olvastam végig. Erre annyira emlékszem, hogy ezt tartom a kedvencemnek. Emellett nagyon szerettem a benne levő történeteket.

Petróczi Andrea: Mese Vackorról, a pisze kölyökmackóról.

Pék Andrea: Azt hiszem a Jancsi és Juliska, bár mindig sírtam, amikor eltévedtek.

Duhaj Regina: A három kiscica. Még egy szavalóversenyen is előadtam a történetet.

És most?

Zsák Éva Indira: Most már a kevésbé mesének nevezhető A kis herceg-et mondanám. Minden évben nyár végén elolvasom, ez már hagyomány nálam.

Petróczi Andrea: Évekkel ezelőtt találtam rá A kis herceg-re, és örülök, hogy csak ekkor került elém, mert rengeteget adott, és nagyon élveztem az utazást, amelyre elvitt ez a történet.

Pék Andrea: A kis herceg. Nem lehet elégszer olvasni, szerintem minden életszakaszban ad valami újat.

Duhaj Regina: Bár én még csak most olvasom először, méghozzá a szerkesztőség többi tagjának lelkesedését látva, de én is A kis herceg-re teszem a voksomat. Magával ragadó!

Zsák Éva Indira, Petróczi Andrea: Meseszótár. 1400 régi, népies szó és népmesei szófordulat magyarázata példamondatokkal

Hogyan állt össze a szerzőgárda?

Zsák Éva Indira: A szótár egy egyetemi projekt keretében kezdődött. Az ELTE BTK Kiadványszerkesztő minorán volt egy Lexikográfia óránk Tóth Etelka tanárnővel, amire egy rövid, 300 szócikkes szótárt kellett készíteni csoportban. Én és Petróczi Andrea csoporttársnőm már ismertük egymást, de a másik két lány, Pék Andi és Duhaj Regina teljesen véletlenül, egy hatalmas szerencsének köszönhetően lett a csapat része.

Petróczi Andrea: Két barátnőpárosból lettünk 4-en, és a végeredményt tekintve nagyon szerencsésen alakult, hogy ketten csodásan rajzoltak, így az egész koncepció már a tervezésnél elég tudatos egységbe kovácsolódott, és mindenki bele tudta tenni azt, amiben jó.

Pék Andrea: Azt hiszem, én csatlakoztam negyediknek, mert nem igazán ismertem senkit a szakon, és nem volt még csapatom. Évit ismertem már látásból, de a másik két lánnyal akkor találkoztam először. Hamar meglett az összhang.

Duhaj Regina: Hogy őszinte legyek, nem emlékszem, hogyan találtunk egymásra. Arra már igen, amikor ott ültünk az egyetem udvarán, és ötleteket gyűjtöttünk Évivel. Végül meglett a végleges koncepciónk, felosztottuk a feladatokat, és nekiláttunk a munkának. Akkor még nem is sejtettem, micsoda kaland áll előttünk.

Hogyan jutott eszetekbe a Meseszótár ötlete?

Zsák Éva Indira: A meseszótár ötlete az órai projekt témaválasztásakor az első ötletek között volt. Amikor két addig számunkra ismeretlen társ csatlakozott hozzánk, előkerültek más témák, de mindenki a saját érdeklődésének megfelelően ötletelt. Így szóba került a tűzoltó- és a balettszótár is. De mivel ezekben a témákban csak egy-egy ember volt járatos, így közös megegyezéssel a mesék mellett döntöttünk (és milyen jól!).

Petróczi Andrea: A feladat bármilyen kiadvány elkészítése volt az egyetemi szerkesztői szakirányon, és azt hiszem, egy könyv megjelentetése akkor még egyikünk szeme előtt sem lebegett, de talán pont emiatt mozgósította a projekt minden képzelőerőnket és kreativitásunkat. Amikor összeállt a könyv szemléletmódja, hogy gyerekeknek szóló szótár legyen belőle, akkor mindannyian gondoltuk, hogy ez olyan egyedi alkotás lehet, amire igény van.

Zsák Éva Indira és Pék Andrea a Könyvfesztiválon

Mikor kezdődött a munka?

Zsák Éva Indira: A tényleges munka 2015 nyarán kezdődött. Akkor már az iskolai projekten, a kezdeti kérdéseken és megbeszélendő problémákon túl voltunk. Ekkor kezdődött az igazi nagy munka.

Hogyan oszlottak meg a feladatok?

Zsák Éva Indira: Mindenki nagyon egységesen vette ki a részét az egészből. Egyszerre olvastuk a meséket és gyűjtöttük a szavakat és példamondatokat, majd írtuk a szócikkeket. Ebben a munkafolyamatban mindnyájan részt vettünk. Mivel Andi és Regi még rajzoltak is, így az egységesítés és javítás az én és Petróczi Andi feladata volt. Közben persze nagyon sokszor ültünk össze négyesben, hogy fontosabb kérdéseket megvitassunk (pl. mely szavak kerüljenek vagy ne kerüljenek bele, milyen hosszúak legyenek a példamondatok stb.).

Pék Andrea: Hamar kiderült, hogy Regi és én is imádunk rajzolni, így elkezdtünk közösen dolgozni illusztrációkon, és egységesíteni a stílusunkat. Azt már a legelejétől tudtuk, hogy színes, gazdagon illusztrált kiadványt szeretnénk.

Duhaj Regina: Nagyon izgalmas volt a rajzolás! Szerettük volna, ha a szótárunk felidézi a Magyar népmesék sorozat hangulatát, ugyanakkor rendelkezik saját stílussal. Úgy gondolom, hogy sikeresen teljesítettük a feladatot, és ez nem sikerült volna az összehangolt csapatmunka nélkül.

A munka folyamán mi okozta a legnagyobb nehézséget?

Zsák Éva Indira: A legnagyobb nehézséget az okozta, amikor először ültünk össze sok elkészült szócikkel, és négy különböző fogalmazási stílust kellett egységesíteni. Szerintem akkor vettük először észre, hogy mennyire sokféleképpen lehet egy szócikket megírni. Ezután már könnyebb volt, mert megbeszéltünk egy formát, egy stílust, és a későbbiekben mindenki ezt követte.

Petróczi Andrea: Számomra a munka folyamatának több fázisa is monotonná vált, ami soha nem könnyű, de annyira tetszett az ötlet és annyira vártam a végeredményt, hogy a sok órás könyvtári szótárazások alkalmával arra gondoltam, milyen élmény lehet majd egy kisgyermeknek a kezébe venni a szótárt, és végre-valahára megtudni, hogy mi is az a gömböc.

Pék Andrea: Szerintem az időbeosztásaink összehangolása. Akkoriban diplomáztunk, sok egyéb dolog is lefoglalt mindenkit. Sokszor tartottunk Skype-megbeszéléseket, de többször találkoztunk élőben is. Nekem a legnehezebb a saját határidőink tartása és az időhiány volt, a munka vége felé már főállásban dolgoztam, és rendszerint éjszaka ültem neki rajzolni.

Duhaj Regina: Az időbeosztás, illetve maguknak a képeknek a kitalálása. Mit ábrázoljon, és hogyan. Számos referenciára volt szükségem egy-egy illusztráció elkészítéséhez, és sokszor bizony éjszakába nyúlt a munka, pusztán amiatt, mert órákat töltöttem a keresgéléssel.

Hogyan kerültetek kapcsolatba TINTA Könyvkiadóval?

Zsák Éva Indira: Én az egyetem mellett egy kiadványszerkesztő OKJ-s képzést is végeztem, amelyhez tartozó szakmai gyakorlatomat a TINTA könyvkiadónál végeztem. Amikor kész lett a kurzusra készített szótárunk, megmutattam Kiss Gábornak, hogy mi szeretnénk ezt folytatni. A piacon hiánypótló dolognak számít, így megegyeztünk.

Petróczi Andrea: Én magyar szakos egyetemistaként először majd minden tankönyvem révén, de Kiss Gáborral vendégelőadóként is találkoztam az egyik órámon, amelyiken projektként megszületett az ötlet. Komoly, megbízható, de közvetlen stílusa miatt örültem, amikor szóba került, hogy tárgyaljunk a kiadóval.

Hogyan értékelitek az együttműködést?

Zsák Éva Indira: Az együttműködésünk mind egymással, négyünkkel, mind pedig a kiadóval nagyon zökkenőmentes és baráti volt. Saját munkánkban nehézséget okozott, hogy közben mindenki befejezte az egyetemet, szakdolgozat, államvizsga és munka állt előttünk. Így négy embert, különböző időbeosztással, elég nehéz koordinálni, de ezeket a nehézségeket valahogy mindig áthidaltuk. A kiadóval én tartottam kapcsolatot. Mindig azt éreztem, hogy partnerként veszünk részt a szótár elkészítésében, ami számomra nagyon fontos volt. Összességében nagyon élveztem ezt a három évet, amíg készült a szótárunk.

Petróczi Andrea: Számomra egy nagyon izgalmas időszak volt a szótár előkészülete. Sok értékes szakmai tapasztalatot kaptam, és különösen hálás vagyok, hogy mind a csapaton belül, mind a kiadóval nagyon jól szót értettünk. Azt gondolom mindenki kellően elkötelezett, de ugyanakkor rugalmas is volt.

Pék Andrea: Az egymással való együttműködés példaértékű volt, de tényleg. Sokszor volt mindenkiben feszültség, hosszú volt ez a 3–3,5 év, de végig szeretettel gondoltunk egymásra és a munkánkra, ebben biztos vagyok. A kiadóval is jól ment az együttműködés, bár erről leginkább Évi tud mesélni.

Duhaj Regina: Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam a lányokkal, és bízom benne, hogy tartogat még lehetőségeket számunkra a jövő. Segítettük egymást, egymás munkáját. Végig együtt, összehangoltan dolgoztunk. Köszönöm ezt az élményt mindenkinek! Az biztos, hogy az unokáim unalomig fogják ezt majd hallgatni.