2018. május 29-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Raátz Juditnak a bemutatón elhangzott, A magyar nyelvről című könyvet méltató előadásának írásos változata olvasható.

"Egy kincs van minden nemzetnek adva, míg azt megőrzi híven, addig él. / E kincs neve: Édes anyanyelv." (Jókai Mór)

Ezzel a mottóval kezdődik a Tinta Könyvkiadó Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatának 54. kötete, amely A magyar nyelvről címet viseli. A címet a szerkesztők Eötvös Józseftől kölcsönözték, hiszen ugyanezt a nevet viselte 1843-ban Eötvös országgyűlési beszéde is, amelynek hatására az országgyűlés 1844-ben törvényben rögzítette, hogy a magyar nyelv államnyelv, illetve a törvénykezés nyelve és a hivatali nyelv is a magyar. Így a cím is előrevetíti, hogy e kötet nem nyelvészek által írt tanulmányokat tartalmaz, hanem valami mást, a nyelvről szóló írásokat, valami különlegest, valami kincset. Hogy mi ez, arról az alcím már pontosabban eligazít: Klasszikus íróink és költőink anyanyelvünkről. Azaz fél évezredet átölelő időszak 37 klasszikusa 75 alkotásban, prózarészletekben és versekben vall az anyanyelvről, a magyarság legnagyobb kincséről, annak sokszínűségéről, kifejezőerejéről. A különböző korokban keletkezett, különböző szerzőktől származó idézetekben egy közös motívum van, hogy éppen azok vallanak az anyanyelv fontosságáról, az anyanyelv szépségéről, kincs voltáról, akiknek a nyelv munkaeszköz is.

A szerkesztők: Grétsy László és Kiss Gábor (Fotó: Terjéki Tamás és Muszka Ágnes)

 Grétsy László és Kiss Gábor gondos válogatásának köszönhetően a 37 szerző a legkülönbözőbb korokat, korstílusokat és irányzatokat képviseli a humanizmustól a 20. század közepéig. Így természetes, hogy a szerzők nem betűrendben, hanem korszakonként, időrendben szerepelnek.

A sort Sylvester János nyitja a 16. századból, majd Apáczai Csere János fémjelzi a 17. századot. A 18. századot már 10 szerző írásai képviseli, így pl. Baróti Szabó Dávid, Bessenyei György, Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Kármán József stb. A szerzők számának növekedése azt jelzi, hogy ebben a században a nemzeti érzés megerősödéséből következett az anyanyelv felé fordulás, ahogy Kölcsey ismert sorai ezt kifejezően összegzik:

 „Meleg szeretettel függj a haza nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három elválaszthatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”

A legtöbb idézet a 19. században élt és alkotott írók tollából került a kötetbe. E századot 21 szerző képviseli. Közöttük van Petőfi Sándor, Arany János, Ábrányi Emil, Eötvös József, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Ady Endre, Krúdy Gyula, Móra Ferenc stb. És éppen a nagy szerzőszámból adódik, hogy az e században született írások a legsokoldalúbbak, már-már megcáfolhatnám a bevezetőben mondottakat, hogy nem nyelvészek által írt tanulmányokat olvashatunk a kötetben. Igen, ez igaz, de mégis, ha tüzetesen elolvassuk ezeket az írásokat, akkor máris felsejlik bennük a szociolingvisztika, a kommunikáció, a lexikológia, a nyelvpedagógia, a nyelvtörténet, a fonetika, a retorika, a stilisztika és egyéb területek megállapításai is.

Ennek bizonyítékaként egy Mikszáth Kálmántól származó idézet az Orátorok, rétorok és fecsegők című írásából:

„Mert ha az embernek valami mondanivalója van, vagy éppen sok mondanivalója, az csak annyit jelent, hogy sok építőtéglája van. De még azokat a téglákat össze is kell rakni tudni, hogy emeletes, sőt két-három emeletes házak legyenek belőlük.

A puszta téglák csak téglák, becsüket az építés adja meg. Apponyi például kecses, könnyed pavilonokat épít a maga tégláiból, Szilágyi várakat zordon bástyákkal és őrtornyokkal, Eötvös vidám meleget árasztó búboskemencéket: a pongyolaság iskolája ellenben azzal is megelégszik, hogy egy rendszertelen rakásra hányja a maga tégláit, akárhogy, mert az úgyis mindegy.”

A 20. századot, illetve a 20. században született szerzőket hárman képviselik: Reményik Sándor, József Attila, Dsida Jenő. A három szerző közül József Attila Nyelvünk íze írása amellett, hogy csodálatos képekkel teli, a legmodernebb nyelvészeti összegzéssel is felér:

„Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei-mezei és városi, ázsiai és európai. Mi is ősiek és modernek vagyunk, európai magyarok. Mérnökök, üzletemberek, szántóvetők és költők népe.”

A kötet az idézetek mellett néhány mondatban bemutatja a szerzőket is.

Az igényes kiadvány bevezetőjében és hátlapján olvashatjuk a szerkesztők célját a válogatás megjelentetésével. Engedjék meg, hogy ezt a néhány sort felolvassam, mert e sorok mintegy keretként, megerősítik a mottóban megfogalmazott Jókai-idézet üzenetét.

A közönség érdeklődve figyel (Fotó: Terjéki Tamás és Muszka Ágnes)

„Nekünk, magyaroknak feladatunk, hogy édes anyanyelvünket, ezt az őseinktől ránk hagyományozott mérhetetlen kincset féltve őrizzük, óvjuk. Gazdag szókincséből mind több elemet kell használnunk beszédünkben, írásainkban, hogy magyar nyelvünk csillogó fénye ne halványuljon. Kötelességünk gyarapítanunk is, úgy, hogy a mélyén meglévő megújulási készséget kiaknázzuk, és így ne elszegényítve, hanem gazdagabban örökítsük tovább a minket követő nemzedékek számára. Tudva, hogy a haza és az anyanyelv szeretete szorosan össze-függ, nagyon reméljük, hogy a gyűjteménnyel sikerül megerősíteni a Kárpát-medencében és a világ bármely részén szétszórtan élő magyarokban az anyanyelv szeretetét és a nemzeti tudatot.”

Reméljük, hogy ez a kis kötet majd sok-sok, az anyanyelvét szerető, azt kincsként őrző és ápoló emberhez eljut majd.

Raátz Judit