2018. május 29-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Kiss Gábor igazgatónak a bemutatón elhangzott, Maticsák Sándor A mókusbőrtől az euróig című könyvét méltató előadásának írásos változata olvasható.

Mindnyájunk kezében volt már a régi magyar fizetőeszköz, a pengő. Biztos sokan találkoztunk már a régi bankóval, mikor nagymamánk fiókjában kutakodtunk vagy régi iratok között lapozgattunk. Gyerekként rádöbbenhettünk, hogy régen más pénzt használtak Magyarországon, mint amit ma használunk. Idősek elbeszéléséből hallottunk a mil- és a bilpengő fogalmáról a nagy infláció korából.

Tán tízéves lehettem, mikor 1965-ben egy balatoni nyaralás során először halottam, hogy más országokban más fizetőeszközök vannak. Az akkor népszerű „Halló fiúk, halló lányok” című tévéműsorban különböző országok valutáinak az értékét kellett a megbecsülniük a játékosoknak. Emlékszem, azt kérdezték, hogy 100 líráért mit lehetne venni Magyarországon. A helyes válasz: egy csomag 4 Ft 60 Filléres piros paprika volt.

Aztán utazásaim során megismertem a lírát, tán zsebemben maradt néhány bankjegy, amely most, hosszú évek után ismét előkerült, de hát mit kezdjek vele, Olaszországban is már 2002 óta euróval fizetnek. Ha kell valakinek szívesen adok néhány ezer lírát ajándékba!

Kiss Gábor igazgató a könyvbemutatón (Fotó: Terjéki Tamás és Muszka Ágnes)

A mai forint váltópénze a fillér volt. De hol van az már? Talán csak a „nincs egy fillérem sem” szólás őrizte meg, azaz konzerválta a szót. Ha egyszer bevezetik Magyarországon az eurót, akkor is fogjuk mondani, hogy nincs egy fillérem sem? No és mennyit ér, ami egy lyukas kétfillérest sem ér? (A fiatalok kedvéért: ez volt az 1946-ban bevezetett forint legkisebb, alumínium érméje.)

Pénz, pénz, pénz. Nem tudunk nélküle élni.

Erről a nélkülözhetetlen, különös és furcsa dologról írt könyvet Maticsák Sándor, a Debreceni Egyetem nyelvész professzora. No de nem a pénz közgazdasági természetéről, nem a valuták aranyfedezetéről, nem a pénz elértéktelenedéséről, hanem pénz és a pénznevek nyelvészeti vonatkozásairól. Honnan ered egy-egy pénz neve? – erről szól a könyv. De nemcsak Magyarország pénzeiről, nemcsak Európa fizetőeszközeiről tudunk meg sok érdekeset, hanem az egész világ 400 pénznevének és ezek váltópénzeinek az eredetét dolgozta fel Maticsák Sándor professzor.

Ez a könyv testvére a TINTA Könyvkiadó korábbi Virágnévszótárának, Gyógynövényszótárának és Kutyaszótárának is, mert ezek a szótárak is mind a szavak eredetét járják körül.

A pénzszótárból megtudhatjuk, hogy az előbb említett pengő neve a peng igéből eredeztethető, ugyanis évszázadokkal ezelőtt régi ezüstpénz neve volt a pengő. Az aranypénzé a csengő, a rézpénzé pedig a kongó volt.

A magyar pénzek közül megismerjük a könyvből még a dénár, forint, garas, tallér, krajcár korona, pengő, forint, fillér pénznevek eredetét.

Kiokosodhatunk, hogy a líra – az olasz és más országok pénze – a latin libra szóból ered, melynek jelentése a ’mérleg’ volt.

A pénzszótárból megtudhatjuk például azt is, hogy a tala Szamoa fizetőeszköze, és igazából ez a szó a font szóból ered.

A horvát kuna fizetőeszköz neve a nyest szóból ered. Onnan származik a pénznév, hogy a középkorban az adókat nyestbőrben is szedték.

Costa Rica hivatalos pénzneme a colon 1896 óta. A fizetőeszköz Kolombusz Kristóról kapta a nevét.

Az ókori drachma pénznév összefüggésbe hozható a maréknyi szóval, hiszen kezdetben 6 darab, azaz egymaréknyi fémmel volt egyenértékű.

A pénzszótár segítségével több évezredet átívelő időutazást tehetünk. Talán szükséges is, hogy a mindennapok pénzügyei fölé emelkedjünk, és a pénzre időnként ne úgy tekintsünk, mint egy olyan dologra, amiből soha sincs elég, hanem olyasmire, amely sok-sok kultúrtörténeti érdekességet hordoz.

Maticsák Sándor számára a kultúrtörténeti kalauz írása nem idegen, hiszen néhány éve Vándorló napok címmel jelent meg könyve, amely a hét napjainak kultúrtörténetéről szól.

Az érdeklődő közönség a könyvbemutatón (Fotó: Terjéki Tamás és Muszka Ágnes)

Megkérdeztem Maticsák Sándort, hogyan indult a Pénzszótár útja és mennyi ideig írta. Végezetül olvashatjuk válaszát:

„Észrevettem, hogy a mordvinban viszonylag sok szó van a pénzek megnevezésére. Írtam ebből egy cikket. Aztán megtetszett a téma, s gondoltam, egy rövid, 50 oldalas füzetecske kijöhetne ebből. De ahogy beleástam magam, rájöttem, hogy akkor már illő lenne minden mai pénznévről írni, s így lehetne, gondoltam, akár 70 oldal is az írás. No de akkor már kellene a fontosabb régi pénzekről is írni, azt gondoltam, lesz akkor így 100 oldal a füzet. De kiderült, hogy olyan sok régi pénz volt, hogy lesz ez 150 oldal is. Aztán összegyűlt 333 pénznév. De a lektorok javasoltak még 8-10-et. De hát 341 mégsem lehet, így felmentem 400-ig. S ez lett a vége. A könyv most 212 oldal.

A kötet szerzője, Maticsák Sándor (Fotó: Terjéki Tamás és Muszka Ágnes)

Az első cikket 2016 késő őszén írtam, karácsonykor nekiálltam a könyvnek, majd a következő nyáron, illetve késő ősszel fejeztem be, voltaképpen tehát egy év alatt lett kész. Mondhatom, hogy passzióból írtam, nagy-nagy jókedvvel. Semmi pénzügyi előképzettségem nem volt (s ma sincs), a pancserek magabiztosságával nyilatkozom a pénzek történetéről. De hát számomra itt az etimológia a lényeg, s talán ebben újszerű a könyv, mert ezeket az etimológiákat még nem gyűjtötték egybe. A nagy német és angol pénznévkönyvekben is csak nagyon keveset, egy-egy adalékot írnak az etimológiákról, de hát nem is nyelvészek, hanem numizmaták írták azokat.

Maticsák Sándor a Józsa Judit Galériában (Fotó: Terjéki Tamás és Muszka Ágnes)

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretnek könyv, vagy jobban mondva szótár segítségével időben és térben nagy utazásokat tenni.”

Kiss Gábor