Magyar szótárak IX. Kiss Gábor rovata

Nevünkben a végzetünk – tartja a régi latin mondás. A nyelvészet ágai közül a névtan, a nevek magyarázatával, eredetével foglalkozó szakterület a legnépszerűbb. Kit ne érdekelne, honnan ered a neve? Hányan töprengenek gyermekük születése előtt, hogy milyen keresztnevet adjanak majd az újszülöttnek? A gondosabbak ízlelgetik, hogy a családnév és a keresztnév hogy fog hangzani együtt.

A mai kételemű névrendszerünk kialakulását a XVI. század elejére tehetjük. Egyesek azt gondolják, hogy a népesség szaporodása következtében jött létre a pontosabb megkülönböztetés igénye. Mások úgy vélik, hogy a szentek neveinek divatja által kiszorított névbeli sokféleséget és tarkaságot kellett a vezetéknevekkel pótolni, hiszen megsokszorozódott az ugyanolyan helységben lakó Istvánok, Péterek, Katalinok, no meg Erzsébetek száma, és ezért vált szükségessé még egy jegy hozzáadása a névhez. Ismét mások család-érdekvédelmi és vagyonjogi indítékokra gyanakszanak, az akkoriban fontos örökösödési rendre.

„Egymást többé ne kárhoztassuk, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.” (Róma 14,13)

Mindenkinek vannak nemszeretem tulajdonságai, nehezen elfogadható késztetései, rejtegetett vágyai. Ezekkel valamit kezdeni kell, mert igen nagy feszültségeket generálhatnak a lélek mélyén. Talán a legegyszerűbb rávetíteni valaki másra mindazt, amit magunkban nem tudunk elfogadni. A projekció egy elhárító mechanizmus. Ennek a tudattalan lelki működésnek a feladata, hogy fenntartsa a pszichés egyensúlyt, megvédje az ént a kínos vagy irreális késztetésektől. Vagyis az ítélkezés valójában mindig saját magunkból ered. Sok esetben rendkívül nagy szeretethiány áll a háttérben. Az ítélkezés valójában el nem fogadás. El nem fogadása magamnak és másoknak, ami viszont ismét a szeretethiány következménye.

Ferenczy Károly: Kettős arckép

A szavaknak egyik nyelvből a másik nyelvbe való átkerülése természetes jelenség; ez elől nem zárkózhatik el egyetlen nyelv sem. Ha végigtekintünk a ma élő nyelvek hosszú során, azt tapasztaljuk, hogy olyan nyelvről nem is beszélhetünk, amelybe csak eredeti szavak tartoznának, és amely ne vett volna kölcsön a vele érintkező idegen nyelvek szókészletéből, ne egészítette volna ki ilyen módon saját szókincsét. A szókölcsönzés a szókincs gyarapításának gyakori módja. Azokat a szavakat, amelyeket valamely nyelv a történelem folyamán a gazdasági és művelődési kapcsolatok eredményeként vett át egy másik nyelvből, jövevényszavaknak nevezzük.

A jövevényszavaktól feltétlenül meg kell különböztetnünk az idegen szavakat. A jövevényszavakat a hosszú időn át való használat össznépivé, köznyelvivé tette. Beleilleszkedtek a magyar nyelv rendszerébe és valamely, a nyelvben eddig meg nem lévő fontos fogalom neveként jelentkeztek. Az idegen szavak feleslegesek a nyelvben, már meglévő magyar szók rovására terjednek el, például regisztrál ’összeír’, plán ’terv’, atitűd ’magatartás’. Most nem ezekkel, hanem a magyar nyelvben már meghonosodott idegen eredetű szavakkal, a jövevényszavakkal foglalkozunk. A jövevényszavak átvétele úgy történik, hogy az egymással politikailag, gazdaságilag, műveltségileg érintkező népek kölcsönösen hatnak egymásra, vagy pedig az egyik nyelv gyakorol nagyobb hatást arra a nyelvre, amelynek a társadalma gazdaságilag elmaradottabb. Ilyenkor a fejlettébe gazdasági, kulturális életre vonatkozó új fogalmakkal együtt azok neve is átkerül az átvevő nyelvbe. A közvetlen érintkezésen kívül az írásbeliség útján is vehetünk át számottevő mennyiségű jövevényszót. Mindenik nyelv történetében voltak olyan korszakok, amikor a közvetlen népi érintkezés eredményeként nagyobb mennyiségben kerültek át jövevényszavak. A magyar nyelv szókészletének közvetlen, népi érintkezés útján történő gyarapodása még a honfoglalás előtti időben kezdődött. A magyarság a bolgár-törökségnek egyik ágával, az onogurokkal együtt indult vándorlásra. (Az idegenek azonosították is a magyarságot vele, innen: ungur, Ungar hongrois.) Az érintkezés folytán átkerült bolgár-török szavak arról tanúskodnak, hogy ettől a török néptől tanulta a földművelést és az állattenyésztést.

A búza bolgár-török jövevényszó

Képviselőt? Pasit? Csajszit? Nem, dehogy! Hát akkor kit? Vagy mit? Szót, szót, szót! (Hamlettel szólva.) Mégpedig az illő, helyénvaló szót!

Természetesen egy frissen megjelent nyelvművelő könyvről van szó, melynek címe: Melyiket válasszam? Felvilágosító alcíme: Háromszáz tanács a helyénvaló szóhasználathoz. Válogatta, szerkesztette: Grétsy László – Kiss Gábor, Tinta Könyvkiadó, 2022; Az ékesszólás kiskönyvtára 82. kötete. Természetesen további magyarázat szükségeltetik a felsorolt adatokhoz.

Van, aki számára már történelem, mások számára élénk emlék a retró időszak. Alább a TINTA Könyvkiadó Retró szótárából származó definíciókból derül ki többek között, mi is volt a Bambi, a KMK vagy a kiving.

BAMBI

Szintetikus narancs, málna, citrom ízesítővel készült magyar üdítőital, amit csatos üvegben árultak. Az „Úgy élvezem én strandot, mert ott Bambi is kapható” szövegű dal állított maradandó emléket az egészségtelen és mű ízű, mégis sokak által kedvelt italnak, ami 1967 után átadta helyét a kóláknak. Feltámasztásával megpróbálkoztak 2001-ben, de sikertelenül.

Magyar szótárak VIII. Kiss Gábor rovata

Időről időre fellángol a vita, hogy a magyar írásból el kell-e törölni az ly betűt. Akik el kívánják tüntetni írásunkból, azzal érvelnek, hogy nincs funkciója, mert ugyanezt a hangot jelöli a j betű is. A tradíciókhoz ragaszkodók pedig épp az ősökre, a hagyománytiszteletre hivatkoznak. Érdekes, hogy Magyarországon a helyesírás kérdése az utóbbi másfél–két évszázadban mindig központi szerepet töltött be. Azok is, akik veszett nyelvművelés-ellenesek, a helyesírásban nem ismernek tréfát. Pedig kérdezhetnénk, ha a nyelvhasználat más területein a – ki ahogy mondja, úgy jó – megengedő nézetet vallják, akkor miért szigorúak a helyesírás területén?

„Nincs az az állapot, hogy még jobbat, még szebbet ne tudjon magának elképzelni az ember. A vágyak és az igények a lehetőségekkel nőnek.” (Móricz Zsigmond)

Horváth István: Tornyot raktam (részlet)

„Hadd el, ne sírj, kisunokám,
ne bánd a csuszatornyodat.
Telhetetlen vágyaidból
építsz te még nagyobbat is,
és a sors egy legyintéssel
így ledönti azokat is.
Mint apóé: építéssel
telik el az egész élet,
de hogy a tornyod betetőzd,
azt te soha el nem éred.
nem, mert bár az égig érjen,
vágyaink még feljebb hágnak,
s tetőtlen tornyokról hullunk
ölébe a zord halálnak.
Látod, a csuszák megvannak,
újra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el újra,
csak azt szabad megsiratni.”

A vágy, a sóvárgás, a kívánalom olyan reménykedést fejez ki, amely egy személyre, tárgyra vagy eredményre irányul; kíván, szeretne, vágyakozik, áhítozik, sóvárog valami után (ahogyan a Szinonimák c. kötet sorolja), és az ember lépéseket akar tenni a cél eléréséért.

A vágy motivációs vonatkozását régóta vizsgálják a filozófusok. A buddhizmus tanításai szerint a tanhá, az érzéki örömre vágyakozás az oka az összes szenvedésnek, amit az egyén az emberi lét során tapasztal, ugyanakkor szellemi vágyakat kell generálni, amelyek majd a boldogsághoz vagy Nirvánához vezetnek. A gondolat a XX. századtól sem idegen: „Mindenki tökéletesen szabad tehát, aki felszabadítja magát a világi vágyak hatalma alól” (Bertrand Russell).

Az ókorban Az állam című művében Platón úgy érvel, hogy az egyéni vágyakat alá kell rendelni a magasabb ideálnak. Arisztotelész állítja, hogy a vágy az ösztönvilágunkból ered. A kereszténységben a vágy egy személyt vagy Istenhez vezet, vagy eltávolítja tőle. Az Ó- és Újszövetség ismeri az erkölcsi értelemben semleges vágyat, pl. húsevésre, borivásra; valamint a valaki vagy valami utáni jogos vágyódást, mint az egészség, az atyai ház, a szabadság, gyermekek utáni és a vőlegény és menyasszony egymás iránti elszánását. Ám Jézus a pusztán testi, anyagi kívánságot olyan bűnnek tekinti, amelynek romboló hatását még az sem csökkenti, ha csupán gondolatban, képzeletben játszódik le. Különösen Pál apostol vázolja föl a bűnös kívánság erejét, mint a nemi vágyé, a gazdagságé; a gonosz kívánságok rabjai a bűn uralma alatt élnek „Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja a rossz irányba. Ez a gonosz kívánság azután gyökeret ver benne, majd bűnös tetteket eredményez. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálhoz vezet” (Jakab 1,14–15). A vágy hatalmas erő az emberben, amit viszont, ha Jézus Krisztusnak rendelünk alá, akkor nemes eszköz Isten méltó gyermekévé válni. „Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak” (In: Szerezz okosságot!, Tinta Könyvkiadó, 2019). A későbbi századokban a filozófia, a bölcselet központi témájává lépett elő a vágyakozás mibenléte. William Shakespeare úgy véli, „Ha életünk mérlegén a józan ész serpenyője nem egyensúlyozná a szenvedély serpenyőjét, a vér és természetünk aljassága a legőrültebb végletekbe ragadna: de hát eszünk is van, lehűtni dühöngő indulatainkat, húsunk háborgását, zabolátlan vágyainkat.” Thomas Hobbes azt állapította meg, hogy az örömre való vágy minden emberi cselekvés alapvető motivációja.

Csontváry: Szerelmesek találkozása

A TINTA Könyvkiadónak Albertfalván van a szerkesztőségi irodája és székhelye. A kiadó vezetője, Kiss Gábor is ezer szállal kötődik Albertfalvához. Albertfalva Mária Terézia Krisztina lányának a férjéről, Albert Kázmér hercegről kapta a nevét. A névadó Albert Kázmér herceg 200 éve, 1822. február 10-én hunyt el. Kiss Lajos nyelvész akadémikus Albert Kázmér hercegről szóló írásával tisztelgünk emléke előtt.

1738. július 11-én Drezdától északra a Moritzburg nevű fejedelmi vadászkastélyban megszületett a Wettin német uralkodócsaládból származó II. Ágost Frigyes (1696–1763) szász választófejedelem és lengyel király fiatalabb fia. A keresztségben az Albert Kázmér Ágost nevet nyerte. Dióhéjba szorított életrajza a következő. 1759-ben belépett az osztrák hadseregbe, s hamarosan tábornok lett. Feleségül vette Mária Krisztina főhercegnőt (1742–1798), Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc István leányát. Házasságával elnyerte a tescheni hercegséget Osztrák-Sziléziában. Betöltetlenül hagyva Magyarország nádorának tisztségét, Mária Terézia Magyarország helytartójává nevezte ki (1765–1780). Pozsonyban és Budán fényes udvart tartott. 1780-tól 1792-ig Osztrák-Németalföld (Belgium) helytartója volt. 1794-ben birodalmi tábornaggyá nevezték ki. 1795-ben visszavonult a közélettől, s ettől fogva Bécsben élt. Feleségének, aki 1798. június 24-én gyermektelenül halt meg, az augusztinusok bécsi templomában (Augustinerkirche. Bécs I. Augustinerstraße 7.) a kor legjelentősebb szobrásza, az olasz Antonio Canova által pompás, piramis alakú síremléket állíttatott. Nyolcvannegyedik életévében, 1822. február 10-én halt meg Bécsben. (Életútját, tevékenységét részletesen tárgyalja Alfred Vinevot: Herzog Albrecht Kasimir von Sachsen-Teschen als Reichsfeldmarschall. 1–2. Wien, 1864–1866 és Mahler: Herzog Albrecht Kasimir von Sachsen-Teschen. Wien, 1894. Feleségéről is szól monográfia: Adam Wolf: Marie Christine, Erzherzogin von Österreich. 1–2. Wien, 1863.)

Albert herceg portréja

Legújabb kori nyelvművelésünk egyik legismertebb képviselőjének 90. születésnapjára gazdag tartalmú kötetet jelentetett meg a Tinta Könyvkiadó: A nyelvész emberközelből – Grétsy László.

Interjúkötetnek látszik, hiszen a terjedelem zömében a szintén jeles nyelvész, Erdélyi Erzsébet – inkább beszélgetőtársként, mint interjúvolóként – kérdéseket tesz fel, s rájuk rendre megkapja a válaszokat. Ám a kérdésekben jó néhányszor megjelennek a kérdezőnek a tárgyhoz nem szorosan kapcsolódó saját információi is. Például, hogy a nemzetközi hírű, bukfencező röpmodorú, Kőrösi keringő néven ismert díszgalambfajtára miért mondták/mondhatták a helybéliek, hogy purcli vagy prucli. És az sem megszokott interjúelem, hogy a megkérdezett a maga említette tanulságos példaszavai után zárójelben közöl aprólékosan pontos vonatkozó könyv- vagy folyóirat-lelőhelyet.

Grétsy László és Erdélyi Erzsébet

Az írás eredeti megjelenési helye: Verso irodalomtörténeti folyóirat 2021/2: 61–66.

Mit kezdhetünk 10 millió szóval? Ennyiből áll ugyanis feltehetőleg Jókai Mór szókészlete,[1] azonban azt máig nem tudjuk, hogy ez a becsült szókészlet vajon hány önálló szótári szót jelenthet. Hogy mi a valós szerzői szómennyiség, arra a Jókai-enciklopédia nem ad választ, ugyanakkor az eddigi lexikológiai jellegű eredményeket egységes alapra hozza. Jókai szókészletéről még nem készült átfogó statisztikai felmérés, ahogy általában véve a lexikográfiai produktumokon belül is alulreprezentált egy-egy szerző szókincsének a feldolgozása. A szerzői életművet feldolgozó lexikográfiai munkák ugyanakkor meglehetősen eltérőek: a lassan készülő, adatgazdag, részletes szemantikai, stilisztikai kidolgozottságot mutató (akár a teljes életművet, akár annak részleteit feldolgozó) szótárak[2] mellett megtalálhatók a formálisabb szerkezetet mutató, informatikai megoldásokat igénybe vevő és láttató gyűjtemények is.[3]

A hagyományos, papíralapú munkák esetében a szócikkszerkezetek merevek, a szóértelmezések gyakran túl- vagy alulmagyarázók, mivel a papíralapú megjelenés számos korlátozó funkció alkalmazását teszi szükségessé, ami jelentheti a példaanyag szűkítését, bonyolult utalórendszer vagy egyéb terjedelmi megszorítás kialakítását. Napjainkban az informatikai háttérnek köszönhetően az alapvető funkciók új alapokra helyeződnek, a szövegek tárolása, adatkezelése könnyebbé válik. Ez a változás nemcsak a lexikográfusok munkáját könnyíti meg, hanem egyúttal megváltoznak a szótárféleségekkel szemben kialakított felhasználói elvárások is.[4] Egyre inkább teret hódít magának a szűkebb értelemben vett nyelvi ábrázolás mellett az enciklopédikus jelleg érvényesülése is, ahol a nyelvi leírásokon túl további tudáselemek is a szócikk részévé válnak.

Balázs József Attila, Kiss Gábor: Jókai-enciklopédia