Amikor Sajnovics János korszakalkotó nyelvészeti műve, a Demonstratio megjelent 1770-ben, hazai értelmiségi körökben nagy felzúdulást keltett. A terjedelmes értekezés ugyanis azt igyekezett bebizonyítani, hogy a magyar az eredete szerint rokonságban áll a lapp nyelvvel és néhány más északi kis népével.

Az éledő nemzeti öntudat ez idő tájt, sőt még sokkal később is, a keleti származás dicsfényében sütkérezett; nyelvünket a legszívesebben a héber örökösének látta, amely a bibliai választott nép nyelve volt, de meghallgatásra találtak a hun, szittya, török, arab és perzsa eredet hirdetői is. A „halzsíros eszkimó rokonság” gondolata ellen tehát hevesen tiltakozott a konzervatív irodalmi közvélemény. El kellett telnie egy évszázadnak, hogy a magyar tudományos körökben a finnugor származás gondolatát elfogadják és elismerjék.

A laikus közönség azonban jórészt bizalmatlan maradt, és ennek tulajdonítható, hogy továbbra is lelkes fogadtatásra számíthattak a hun, török, turáni, párthus, ősgermán és sok más leszármazás hirdetői is. A huszadik században már nemzetközi „iskolává” szerveződtek a sumer eredet szószólói (erről lásd korábbi bejegyzésünket), újabban pedig a magyar ősnyelv szógyökös prófétái hirdetik üdvtanukat (róluk is szól egy bejegyzés).

Mi sem természetesebb, mint hogy minden új tan kénytelen leszólni, cáfolni, hitelteleníteni és érvénytelennek nyilvánítani azt a tudományos álláspontot, amelynek ellenében a saját tanát szegezi. És mivel ezt a csatát a tudomány szintjén nem tudják megvívni a nyelvi szakértelem többnyire tökéletes híjával, kerülő úton próbálnak megcélzott közönségük érzelmeire hatni. Az ókori eredetű latin tanácsot szívlelték meg: audacter calumniare: csak bátran rágalmazzunk (valami mindig megragad belőle.)

A múlt század dereka óta egyre gyakrabban és egyre cizelláltabban jön elő a következő történet.

A magyar szabadságharc leverése után a bécsi udvarban egy agytröszt, a császári kamarilla úgy ítélte meg, hogy a rebellis magyarok, Rákóczi után immár másodszor, azért keltek fel kegyes uralkodóik ellen, mert mérhetetlenül büszkék hun eredetükre és dicső múltjukra. Ha sikerül ettől a múltjuktól megfosztani őket, és bebizonyítani, hogy nem a hunoktól, hanem egy megvetett, kulturálatlan és dicstelen néptől származnak, akkor a jövőben ők is alázatos hívei lesznek az uralkodóháznak. A terv találkozott a császár tetszésével. Ezután az udvari bölcsek megállapodtak abban, hogy mivel egy nemrég kialakult nyelvészeti iskola, a finnugor elmélet félbarbár északi népek nyelveivel foglalkozik, ezt fogják a magyarokra rá­erőszakolni, hogy megalázzák őket. Ügynökeik felkutattak egy fiatal tudóst, Josef Budenz nevűt, aki ezt a tudományt művelte, állást szereztek neki a pesti egyetemen, és azzal bízták meg, hogy bizonyítsa be, miszerint a magyar nyelv a finnugor családba tartozik. A tudós megtelepedett Magyarországon, magyarrá lett, és Budenz József néven a megbízás szerint kidolgozta a magyar–finnugor rokonság elméletét. Osztrák nyomásra Trefort Ágoston kultuszminiszter 1877-ben egy rendelettel kötelezővé tette az elméletet az egyetemek és az Akadémia számára, és így azok a tudósok, kutatók, akik nem akarták a Habsburg érdekeket kiszolgálni, nem kaptak életteret.

Budenz József, az "osztrák ügynök"

Minden írás, amely magát az „alternatív nyelvelméletekhez” számítja, legelső oldalain előadja ezt a rágalomáriát tetszés szerint bővített változatban. A legtöbb hozzáteszi még, hogy hiszen a finnugor elméletet „már rég megcáfolták”, valamint hogy „már Finnországban is betiltották a tanítását”, ami persze épp annyira igaz, mint a fentebbi fantazmagória.

Az igazság az, hogy az elméletet magyar ember, Sajnovics János alapozta meg, majd egy századdal korábban, a Magyar Tudományos Akadémia pedig már 1843-ban ösztöndíjat szavazott meg Reguly Antalnak, hogy az ugor népek közt folytassa nyelvi anyaggyűjtését, tehát nem Budenz „hurcolta be hozzánk” ezt az elméletet. Budenz természetesen azért sem volt osztrák ügynök, mert német volt, Göttingenben végzett, és a tehetséges fiatal nyelvészt éppenséggel a magyar akadémia könyvtárosa, Hunfalvi Pál csábította országunkba. Továbbá Budenz eredetileg turkológus volt, és csak Hunfalvi ösztönzésére kezdett foglalkozni a finnugor nyelvtudománnyal, és utóbb e tudomány nemzetközi nagyságai közé emelkedett. Trefort Ákos állítólagos miniszteri rendeletének hosszú és lázas kutatások után sem sikerült a nyomára jutni.

Reguly Antal

Az egész „alternatív” nyelvészkedés merő kóklerkedés, annyi köze van a nyelvtudományhoz, mint az „alternatív orvoslásnak”, azaz a kuruzslásnak, kézrátételnek, pi-víznek, távgyógyításnak, pránakezelésnek és tarotjóslásnak az orvostudományhoz.

Végül elmondhatjuk, hogy az egész ügynökhistória mélyen jellemzi a délibábos nyelvészek tudományos felfogásának a színvonalát.

Képzeljünk csak el valakit, aki ma előáll azzal az elmélettel, hogy a föld mégiscsak a mindenség középpontja, és a nap meg a csillagok körülötte keringenek. Ezt pedig azzal bizonyítja, hogy Kepler a naprendszer bolygóinak a keringéséről szóló elméletét II. Rudolf császár ügynökeinek a megbízásából dolgozta ki a török szultán lejáratásának a céljával, ezért a heliocentrikus világkép érvénytelen, ergo bármilyen elképzeléssel fel lehet váltani.

A szocialista időkben egyébiránt egyes alternatívok úgy gondolták, hogy az osztrákellenes érzelmek már nem olyan elevenek a magyar emberekben, mint egy évszázaddal előbb (sőt!), és ezért jobb lóra tettek, a szovjetellenes indulatokra. Kijelentették, hogy az Akadémia már elállna az idejétmúlt finnugor elmélettől, de szigorú tiltást kaptak pártkörökből, mert állítólag a szovjetek ragaszkodnak hozzá. Hogy miért ragaszkodtak volna? Hát természetesen ugyanazért, amiért a Habsburg-bérencek. Attól féltek, hogy ha a magyarok valami dicsőbb származást találnak, képesek lesznek felkelni (avagy még egyszer felkelni!) és lerázni magukról a szovjet jármot!

És ha valaki megkérdezi, hogy ugyan ki fogékony ennyi szamárságra, akkor nagyjából arrafelé mutathatok, ahol a nyelvünket a legősibb és legtökéletesebb nyelvnek szeretik látni. Arra ni, jobb felé, még odébb, a szélre, ahol a magyar a világ legtehetségesebb, legvendégszeretőbb és legnagyszerűbb népének számít, a világ legnagyobb sportnemzetének, ahol a 6 : 3 máig a magyar múlt legdicsőségesebb fegyverténye.

Bizony sokan tolonganak azon a tájon. A kuruc.info és egy sereg turulos, lófarkas, sámános honlap látogatói és rendszeres hozzászólói, akik ilyen spontánul nyilvánulnak meg ebben a tárgyban:

„Egész egyszerűen nem érem fel épp (így!) ésszel, hogyan lehetséges az, hogy ezt a nemzetalázó, aljas botorságot a mai napig is tanítják, taníthatják(!) gyermekeinknek? Hogyan lehet az, hogy a XXI. sz. hajnalán, a cáfolhatatlan (!) tudományos bizonyítékok ellenére se emeli fel a szavát miatta a hazai tudományos elit, az MTA? És miért nem tesz meg mindent, hogy véget vessen a már több évszázadra visszanyúló, nemzettudat-sorvasztó gyalázatnak?”

Tótfalusi István