Magyar szótárak XV. Kiss Gábor rovata

A magyar nyelvtan oktatásán belül (már ha megtartja a magyartanár a nyelvtanórát) a fogalmazásoktatás egyik fontos tézise, hogy a szóismétléseket kerülni kell, és írásunkat, beszédünket színesíteni kell rokon értelmű szavakkal. Ezért igen sok családban, iskolai könyvtárban található szinonimaszótár.

No de mely szavakat tekinthetjük szinonimáknak, azaz rokon értelműeknek? Naivan mondhatnánk, amelyek felcserélhetők egymással. Jó, jó, de mikor? Mindig vagy gyakran? Ugyanis a nyelvben nincs két ugyanolyan jelentésű szó, ha másban nem, hát stiláris értékükben különböznek. Elég, ha csak az apa – fater, a főnök – góré vagy szalad – tép szópárokra utalunk. De a szavaknak a régi nyelvben használatos változatai vajon szinonimák-e: szemüveg – okuláré, könyvespolc – téka? A fokozati különbségeket bemutató szavak rokon értelműek-e: szitál – szemerkél – esik – ömlik – zuhog? Folyóvizek neveinek sora ugyanezt a kérdést veti fel: csermely – ér – patak – folyó – folyam. Szóval szedje össze magát (szinonim szólással: kösse fel a gatyáját), aki szinonimaszótár összeállításába fog.

A modern kori német, angol szinonimaszótárak megjelenése után csak több mint száz évvel később, 1910-ben jelent meg Póra Ferenc középiskolai magyartanárnak A magyar rokon értelmű szók és szólások kézikönyve. Ez a szótár 800 nagy csoportba sorolja 12.000 szavát. Póra Ferenc szótára egyedüli volt közel hét évtizeden keresztül a magyar szinonimaszótárak piacán, hogy aztán a rendszerváltás lendületében reprint kiadásban több alkalommal is megjelenjen.

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen.” (János 14,27)

Az ige világos tanítása ellenére kevesen tudjuk, mi a lelki nyugalom titka. Noha annyira fontos az életben, hogy szinte bármit megtennénk azért, hogy megtaláljuk. Egzotikus helyekre utazunk méregdrága pénzen, pusztító drogokkal kísérletezünk, New Age-módszereket próbálunk ki. Ennek ellenére ezen a világon csak nagyon kevesen vannak békességben önmagukkal. A legtöbb ember rengeteg aggodalmat, feszültséget cipel.

Elrabolja a békességünket, amikor nem tudjuk befolyásolni a körülményeket, hiszen valójában életünk nagy részét nem mi irányítjuk. Az is a békesség elvesztéséhez vezet, hogy az emberek nem változnak, sőt, zokon veszik, amikor megpróbáljuk megváltoztatni őket. A leggyorsabb módja annak, hogy elveszítsük a lelki békénket, az, ha a dolgok megmagyarázhatatlanok. Látjuk, hogy az élet nem igazságos. És ez még nehezebb akkor, amikor nem tudjuk a miértre a választ, ilyenkor még hajlamosabbak vagyunk aggódni, idegeskedni, feszültté válni. A békesség az életünk egyik alapvető szükséglete. Jobbára a mesehősök is belső békéjüket keresik.

Szántó Piroska illusztrációja

A régi jókívánság a legfontosabb értékek között említi: "bort, búzát, békességet". A békés állapot az emberek zavartalan, békés együttélése, kulcsfogalmai a nyugalom, az egyetértés, a türelem. Ugyanakkor különös értékének megkülönböztető jegye, hogy nem akad valóságos szinonimája, a Kiss G. és Bárdosi V. szerkesztette Szinonimák (TINTA Könyvkiadó, 2008, 2016) kötet sem talált ilyet: fegyverszünet, pax. Az ószövetségi idők gondolkodása szerint a békesség teszi a földet lakhatóvá, a felebarátot szeretetre méltóvá, ez ad az életnek értelmet és célt. Számukra nem elvont fogalom volt, hanem maga az élet, ezért üdvözölték így egymást, ha találkoztak: „Békesség néked!”, és ezzel a lehető legjobbat kívánták egymásnak. A béke a Bibliában ugyanakkor viszonyfogalom is, amely egyszerre utal az embernek emberrel, illetve az embernek Istennel való kapcsolatára.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 206–207. oldal.

Ezt az italt jóval régebbről ismerjük névről, mint a valóságos fogyasztásból. Slübner János lexikona 1816-ban többször is említi. Edinburgh skót főváros kapcsán ezt írta: „A’ keresmény fő ágai... az elterjedtebb Whysky (ital neme) égetés” (2: 116), hasonlóképpen Newry írországi kisvárosról szóló cikkében Whisky alakban (3: 619). Dublin, az ír főváros leírásában jellemzőjeként említi a „legszegényebb és legfaragatlanabb pórságnak [hogy] mindég bódult az úgy nevezett Whisky italtól” (2: 93). Nem más a helyzet szerinte Londonban sem, ahol „az alábbvalók és munkások osztálya 742 csapházakban és 7995 sörházakban igyekszik Ale és Visk ser italja mellett széleszteni gondjait” (3: 305). Ez utóbbi passzus magyarázatára meg kell említeni, hogy a viszki ugyan nem sör, azonban árpából is főzik, és ezért hazájában sok helyütt árpalének, árpafőzetnek is nevezik (barley bree), amit a lexikon fordítója összetéveszthetett a sörrel.

Magyar szótárak XIV. Kiss Gábor rovata

„Ma Magyarországon nem jelenik meg úgy újság, folyóirat, hogy az olvasó ne találna benne rövidítést, nem hallgathatunk rádiót, nem nézhetünk televíziót vagy plakátot anélkül, hogy ne figyelnénk fel egy-egy olyan betűszóra, aminek az értelme még ismeretlen előttünk.” Ezek a sorok, amelyeket a négy évtizede megjelent Rövidítések könyve előszavában olvashatunk, napjainkban, a 21. század elején hatványozottan igazak. Az említett kisszótárt Kulcsár Ödön állította össze, és hozzávetőleg 2500 rövidítést magyaráz. Lapozgatva igazi retró hangulat önt el bennünket: ÁFOR, FŐFOTÓ, MERKUR, MSZBT, azaz Magyar Szovjet Baráti Társaság, OKISZ, TEFU.

A nyelvészek és a nyelvművelők is felfigyeltek a rövidítések gyors kialakulására és terjedésre, ezért terjedelmes szócikk tárgyalja ezt a nyelvi jelenséget az 1983–1985-ben megjelent kétkötetes Nyelvművelő kézikönyvben a mozaikszók és a rövidítések címszavak alatt. Megtudjuk, hogy a 19. század végén az egyesületek, szervezetek hosszadalmas nevének rövidítését önálló szóként kezdték ejteni, így keletkeztek a rövidítésekből a mozaikszók vagy más néven betűszók: MÁV, FTC, MAHART. A 19. században még csak a tulajdonnévi szókapcsolatokat helyettesítették mozaiknévvel, a 20. században azonban a köznevek területére is betört ez a szóalkotásmód. A magyar nyelv első ilyen szavai a kp, a tbc és a vécé voltak. A második világháború után keletkeztek a tsz és a tv mozaikszavak, és az azóta annyiféle változatot megélt gyes (gyermekgondozási segély) is, amelyet ki tudja milyen politikai megfontolásból segélyből díjjá minősítettek át: gyed. A moped-ről csak hosszas fejtörés után derítenénk ki, hogy a motor és a pedál szavakból rakták össze. Napjainkra az új boltok nevei kiszorították a rendszerváltásig élő közért szót, amely az 1948-ban alapított Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt. rövidített neve. A maszek-ról már közismertebb, hogy az 1960-as, 1970-es években irigyelt magánszektorhoz tartozó iparosok nevéből alkotta Kellér Dezső. Az eská, azaz saját kezűleg is ennek a kornak a terméke.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 107–109. oldal.

A Keleti pályaudvar főhomlokzatán már 1884 óta áll a szobra James Wattnak, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1769-ben nyújtotta be szabadalmi kérvényét, mely a mai gőzgép alapelvének első gazdaságos megvalósítását tartalmazta. Watt neve nyelvünkben – és sok más nyelvben is – közszóvá lett, de nem ama találmánya okán, amire a szobor emlékeztetni akar, hanem egy más, Watt idejében még nem vagy alig ismert jelenség kapcsán.

A nagy skót feltalálót (1736–1819) hazánkban már a múlt század első felében nagy tisztelettel emlegették. Széchenyi a Világban 1831-ben kétszer is megemlékezett róla. „Mi is csakolly otrombán készült gályákon hajóznánk mindig közel a’ partokhoz mint a Romaiak ’s Görögök, ha az utabbiak a’ vitorlát használni nem tanulták, ’s What a’ gőz erejét ki nem fejtette volna” (220). „A’ bámulásra méltó szigetnek [Britanniának] mind azon csudái, mellyek előtt az igazságos ember megilletődéssel nyul süvegéhez, egy Bacon, Gibbon, Young, What, Smith ’s i. t. lelkébül vevék valódi eredetüket...” (85). A kor legjobb lexikonja, a Közhasznú Esmeretek Tára többször is hivatkozik rá, így az V. 419. lapon (1833), majd a X. 131. lapon (1834), a XII. köt. 349. lapján pedig majdnem egy lapnyi cikket szentelt munkásságának.

James Watt szobra a Keleti pályaudvar főhomlokzatán

Magyar szótárak XIII. Kiss Gábor rovata

Több évtizedes szünet után az MTA Szótári Munkabizottsága 2000-ben alakult újjá. Egyik feladata az Akadémiai Kiadónál évente megjelenő Lexikográfiai füzetek összeállítása. 2012 decemberében látott napvilágot a 6. „füzet”, amelyben jeles szakemberek idegen nyelveken (angol, francia, német) 15 tanulmányban ismertették a különböző típusú magyar egynyelvű szótárakat. Fábián Zsuzsanna főszerkesztő megfogalmazásában a kiadvány célja, hogy a magyar lexikográfia, szótárírás eredményei világnyelveken is megismerhetőek legyenek.

„Amint a pisla mécs legyőzi a sötétet,
a jótett győzelmének hitét
a bűnös világgal szemben, add meg nekünk!” (Bellon Gellért)

Dante Alighieri Isteni színjáték című művében, a Pokol ötödik körében a haragosok társaságában, a Styx tavat formáló vizébe és sarába helyezi a lelki resteket, kik a tristia, a szomorúság bűnét követték el, ők így szólnak:

„Zordon volt a lelkünk
az édes légben, vidám napsugárban,
mert belül méla ködöket cipeltünk:
mélázhatunk most a fekete sárban.”

Francesco Petrarca, itáliai humanista költő így vallott: „Ez a kór éjjel-nappal folyamatosan kínzott. Ebben az időszakban úgy láttam, hogy nincs fény, nincs élet, csupán pokolbéli sötétség és keserves halál létezik. És valami sötét gyönyörűséggel olyannyira örömemet leltem a könnyekben és a fájdalomban, hogy nem is akartam megszabadulni tőlük.”

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 94. évf. 1970., 474–477. oldal.

1. Tavaly volt kétszáz éve, hogy először írták le ezt a szót, természetesen nem magyarul. James Cook angol kapitány, a Csendes-óceán nagy felfedező hajósa 1769 júliusában Tahiti szigetén partra szállva a hajónaplóban számolt be erről a bennszülöttek nyelvén szerinte tattow-nak nevezett különös bőrdíszítő eljárásról. (An Account, of a Voyage round the World in 1769–1771, by Lt. J. Cook. Először kiadva a J. Hawkesworth-féle Voyages sorozat 2. kötetében, London, 1773.) Az angol utazó élményét – nagyjából Cook beszámolóját követve – így írta át magyarra Benkő Ferenc nagyenyedi professzor 1796-ban: [Tahiti szigetén] Nevezetes ſzokáſok a’ teſteknek ifjú korokban való virágos ki-íráſok, mellyeknek meſterei vagynak, azt éles hal-fogakkal, és tsiga hajakkal viſzik véghez; neve Totue, a’ figurájok ſok féle reguláris, és fekete korommal féltvén a’ rajzoló fogokat, holtokig meg-marad, és azt erővel-is véghez viſzik minden 14 eſztendös gyermekkel, addig többnyire fél-mezitelen járván. (Parnasszusi időtöltés, IV. 22).

Cook tengerészei ilyen maori tetoválással találkoztak (Forrás: Wikipédia)

Magyar szótárak XII. Kiss Gábor rovata

Ha a magyar anyanyelvűek a jobb – bal, észak – dél, jó – rossz, tél – nyár, háború – béke szópárokat hallják, rögtön rávágják, ezek ellentétek. Tehát létezik egy intuitív, ősi, belső nyelvi tudás minden beszélőben, amely alapján megállapítja ezt az ellentétes, idegen szóval antonima kapcsolatot a fenti szópár tagjai között. Ha ez ilyen egyszerű és velünk született tudás, annál meglepőbb, hogy a közelmúltban jelent csak meg az első Magyar ellentétszótár a TINTA Könyvkiadónál. Erre a különös tényre is felhívta a figyelmet Kemény Gábor professzor az MTA Nyelvtudományi Intézetében március végén tartott szótárbemutatón, nem hallgatva el, hogy az első magyar ellentéteket kicsit marginális formában egy szinonimaszótár, a Magyar szókincstár közölte először jó egy évtizeddel ezelőtt. A szótárt lapozgatva (közbevetve, Kosztolányi szavaival: „Szótárt lapozgatok, van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami?”) feltűnik, hogy igazából nem is a szavaknak, hanem a szavak egyes jelentéseinek van ellentéte. Hiszen a sovány elsődleges ellentéte az elhízott, kövér, dagadt, de ha már a sovány szó másik jelentésével a termőföldet jellemezzük, akkor itt a megfelelő antonima a bőtermő és a zsíros szavak. Vagy a kiad ige pénzre vonatkozó jelentésének ellentétei az összegyűjt, megkeres, megspórol szavak, azonban a könyvet kiad esetében a betilt ige az antonima.

Temesi Viola: Magyar ellentétszótár – Ellentétes jelentésű szavak szótára

Jó pár évtizede már, hogy kezembe vehettem Csűry Bálint Szamosháti szótárát. Azóta is egyik kedvenc mondásom az innen származó „Akkor kell az embert simogatni, mikor borzas, nem mikor sima”. Emiatt is örültem meg nagyon a Tinta Könyvkiadó Kiss Gábor és Balázsi József Attila szerkesztette Egy fa nem erdő című új kiadványának, melyben Csűry Bálint Szamosháti szótárából 3700 népies szólást, közmondást adnak közre ábécérendben, Csűry minősítéseivel, magyarázataival együtt.

A kötet szerzői, Balázsi József Attila és Kiss Gábor