Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 206–207. oldal.

Ezt az italt jóval régebbről ismerjük névről, mint a valóságos fogyasztásból. Slübner János lexikona 1816-ban többször is említi. Edinburgh skót főváros kapcsán ezt írta: „A’ keresmény fő ágai... az elterjedtebb Whysky (ital neme) égetés” (2: 116), hasonlóképpen Newry írországi kisvárosról szóló cikkében Whisky alakban (3: 619). Dublin, az ír főváros leírásában jellemzőjeként említi a „legszegényebb és legfaragatlanabb pórságnak [hogy] mindég bódult az úgy nevezett Whisky italtól” (2: 93). Nem más a helyzet szerinte Londonban sem, ahol „az alábbvalók és munkások osztálya 742 csapházakban és 7995 sörházakban igyekszik Ale és Visk ser italja mellett széleszteni gondjait” (3: 305). Ez utóbbi passzus magyarázatára meg kell említeni, hogy a viszki ugyan nem sör, azonban árpából is főzik, és ezért hazájában sok helyütt árpalének, árpafőzetnek is nevezik (barley bree), amit a lexikon fordítója összetéveszthetett a sörrel.

A XIX. század eleji forrásainkban, Nagy-Britanniáról szóló művekben gyakran találkozunk ez ital nevével. Többnyire whisky betűképpel jelentkezik, s az idegen szó magyarázatául rendszerint hozzáfűzik a pálinka vagy szesz értelmező szót is. Néha megjegyzik, hogy a skótok és írek nemzeti itala. Előfordul más betűképpel is, mint wiskey (1859, Térey: Angol-skóthoni napló, 134), s az Egyesült Államokban mindmáig használatos whiskey alakban (1861, Wass: Kilencz év, 30 és 1865; Belányi: Vadonban, 157, 158), valamint Kecskeméthy Aurélnál 1877-ben ilyenformán: „Különben gabonapálinka, wisky, Amerikában a nemzeti ital, melynek... minden osztály, szegény, míveletlen, gazdag és mívelt, többé kevésbé hódol” (270).

Kecskeméthy más helyütt (324) búzapálinká-nak, Xántus János egy 1855-ben írott levelében fenyü pálinká-nak magyarázza (50). Különösképpen ez Amerika-járók egyike sem említette, hogy ott többnyire kukoricából főzik. Térey elsőnek szólt arról, hogy fogyasztásakor vízzel szokás „felereszteni” (50 és 134).

Nálunk ez az ital mindig importáru volt, s luxuscikknek számított. Harsányi Zsolt 1941-ben megjelent Whisky szódával c. regénye jellemezte azt a világot, melynek életében ez az ital jelentőséggel bírt. Ma is, amikor – legalábbis az utolsó három évben – élelmiszerboltjaink egy része méregdrága áron skót és angol viszkit árusít, azok, akiknek nem telik erre, sznobos fényűzési cikknek, a nagy jövedelem jelének vagy divatos angol tükörszóval „státusszimbólumnak” tekintik.

Nevét a köztudat nálunk angol szónak tartja, pedig nem az. Az angol nyelvnek csak közvetítő szerepe volt az ír-skót gót nyelvi uisge beatha (’víz, élet’, azaz: ’az élet vize’) szókapcsolat átvételében, majd usquebaugh, később whiskybae, végül whisky alakra való továbbformálásában. Ez a rövidült alak a gaelben egyszerűen annyit tesz, mint ’víz’, akárcsak a vodka oroszban. Szembetűnő, hogy az angolban más italnevek – mint a brandy, gin és rum is – rövidült alakok.

A magyarban a viszki ejtésű alak korántsem egyeduralkodó. Az idősebb nemzedék jó egynéhány tagja viski hangalakban ejti. Erre a sajtóban is számos példát lehet találni.

Országh László