Felvágtad pörköltnek a húst és készíted az alapot. Pirítod a hagymát, majd jól megszórod paprikával. Gondolsz rá, hogy a paprika szót a szerb nyelvből vettük át és számos nyelvbe továbbadtuk a híres magyaros paprikás ételekkel?

Reggelizel, bedobsz egy szelet paradicsomot. Vajon mi köze Ádám és Éva édenkerti paradicsomának a kis piros paradicsomhoz? Tudtad, hogy először csak dísznövényként használták és paradicsomfának nevezték? A paradicsom szó hosszú utat tett meg, míg nyelvünkbe érkezett, perzsa, héber, görög, latin nyelvek voltak a főbb állomásai. Milyen sokféle úton kerültek nyelvünkbe a zöldségek nevei!

A képre kattintva megjelenik az album, ahol a zöldségek képei mellett olvashatók az eredetük is!

“Érdekes világ a népi ornamentikáé, önmagában is, de a mai világ tükrében még inkább.” Beszélgetés a sikerlistás “magyaros kifestőkönyveket” készítő Horváth Ágnessel, aki idén elnyerte a TINTA Arany Penna Díjat.

Élénk érdeklődés mellett mutatták be 2016. április 12-én Horváth Ágnes “magyaros kifestőkönyveit” Budapesten, a Bartók Béla úton a TINTA Art Caféban. A kiadványokat Tasnádi Zsuzsa néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa méltatta. A kiadó ez alkalommal adta át a sikerlistás színezők összeállítójának az évenként odaítélt TINTA Arany Penna Díjat. A díjátadást követően Cserháthalápy Ferenc beszélgetett Horváth Ágnessel.

Cserháthalápy Ferenc: Szokatlan, hogy egy kiadónak kávéháza is legyen, mert gondolom a TINTA Art Café a TINTA Könyvkiadóhoz tartozik.

Horváth Ágnes: Nem ismerem egészen pontosan a TINTA Kiadó felépítését, de úgy tudom gazdaságilag semmi köze a TINTA Art Caféhoz, csupán névazonosságról van szó. No meg az is csak véletlen, hogy mindkettő Újbudán található. A kiadó vezetőinek a névazonosság adta az ötletet, hogy itt, ebben a kávéház-galériában legyen a négy kifestő bemutatója.

Cs. F.: A TINTA Könyvkiadó magyar szótárairól, nyelvészeti szakkönyveiről nevezetes. Hogy került kapcsolatba a kiadóval?

H. Á.: Két éve grafikus szakmai gyakorlatra jelentkeztem a TINTA Könyvkiadóhoz. Ennek keretében még főleg illusztrációkkal foglalkoztam. Azonban munkakapcsolatunk a gyakorlat leteltével is megmaradt, és pár hónappal később már a motívumos kifestőkön dolgoztam.

Cs. F.: Gyerekkorában sokat rajzolt? Voltak kifestőkönyvei?

H. Á.: A „családi legenda” szerint a színes ceruzákért álltam fel először… Igen, sokat rajzoltam, barkácsoltam, kis tárgyakat készítettem. Kifestőkönyvre sajnos nem emlékszem.

Cs. F.: Látjuk, hogy világszerte hatalmas divatja van a kifestőkönyveknek. Az Ön kiadványai magyar népi motívumokat tartalmaznak. Honnan tudott képeket, szimbólumokat gyűjteni?

H. Á.: Nagy segítségemre volt a Néprajzi Múzeum online adatbázisa. Ezen kívül több, régi és újabb, népi díszítésekkel foglalkozó kiadványt átlapoztam. Próbáltam azonban az eredeti forrást használni alapként, magát a díszített tárgyat, ezért a legtöbb motívum az online adatbázis tárgyairól került átrajzolásra.

Cs. F.: Mind a négy kifestőkönyvben 32, színes, szemet gyönyörködtető rajzot találunk. Ha nem szakmai titok, hogy készültek ezek a rajzok?

H. Á.: Nem titok! A díszített tárgyat alapul véve grafikus programokban, vonalas átrajzolással készültek a rajzok, bizonyos esetekben (például ha a tárgy fotóján torzult a díszítés) előtte szükséges volt a minta síkra terítése, szintén grafikus szoftver segítségével.

Cs. F.: Ez a négy kifestő együttesen a magyar díszítőművészet képes enciklopédiájának is tekinthető. Mit tartalmaznak az egyes kifestőkönyvek?

H. Á.: Mind a négy kiadványnak azonos a felépítése, 32-32 rajz látható bennük színes nyomtatásban, és mellettük ott van vonalasan ábrázolva, fekete-fehérben is a kép, ezt lehet kiszínezni. Két kiadvány a magyar motívumok formavilágát dolgozza fel, ezek közül az egyikben tematikusan láthatjuk pl. a szív, szegfű, tulipán, rózsa, madár és a címer képeket. A másik pedig a díszített tárgyak sokféleségét reprezentáló összeállítás, láthatunk rajzolatokat hímes tojásról, kötényről, mellényről, subáról, ládáról, sótartóról és cseréptálról is.

Cs. F.: A másik két kifestő a Kárpát-medence hímzéseit mutatja be.

H. Á.: A két hímzéses kiadvány közül az egyikben a nyolc nagy néprajzi tájegységet szemlélteti négy-négy hímzésminta, a másikban pedig a legnevesebb hímzéseket, pl. buzsáki, kalocsai, matyó, rábaközi, sárközi.

Cs. F.: A motívumokról rövid leírás is található a kifestőkönyvekben. Miért tartotta fontosnak ezek megjelentetését?

H. Á.: Mert ezeknek a motívumoknak kulturális tartalma, továbbadandó értéke van. És habár a kifestők egész kicsi korúaknak is szólnak, fontos, hogy a felhasználók a legegyszerűbb megfogalmazással és terjedelemben, de tartalmi képet is kapjanak arról, hogy valójában mi is az, amit kiszíneznek. A cifra szavunk az ősi iráni nyelvből került hozzánk. Ott a köröcskét, a nulla számjegyet nevezték meg a cifra szó elődjével. Miután az ősi szó kalandos úton eljutott hozzánk, a sok köröcskével díszített magyar szűrt, cifra szűrnek kezdték nevezni.

Cs. F.: Ön az utóbbi időben sokat foglalkozott a magyaros motívumokkal. Melyek a magyar néprajzban megjelenő tipikus, gyakori szimbólumok?

H. Á.: A legismertebbek a szív, a tulipán és a madár. Ezen kívül különféle virágok, növények a maguk sajátos tartalmával: rózsa, szegfű, rozmaring; valamint más állatalakok, például nyúl, szarvas is megjelenik.

Cs. F.: Jelekkel, szimbólumokkal vagyunk körülvéve. Elég ha csak a KRESZ-táblára, vagy a mindenütt látható piktogramokra gondolunk. Ezek mind mind jelentenek valamit, mind üzenetet hordoznak. Mi a véleménye, a magyaros motívumoknak is volt hajdan a díszítő funkción kívül üzenethordozó feladata?

H. Á.: Ez nem is igazán vélemény, inkább szinte ténykérdés, volt. Sok mű foglalkozik ezzel a kérdéssel, én pedig újat nem tudok mondani a témában; talán elég a jegykendők hímzésének, a tulipános ládák festésének, nászlepedők díszítésének jellemzőit megvizsgálni, hogy a legismertebb és leginkább egyértelmű példákat említsem.

Cs. F.: Néhány éve Lewis Hamilton, a Formula 1 pilótája magyaros, kalocsai motívumokkal díszített ruhában indult a versenyen. Akkor sokat beszéltek erről. Mi a véleménye, a mainál szélesebb körben elterjedhet a népi motívumok használata?

H. Á.: Érdekes világ a népi ornamentikáé, önmagában is, de a mai világ tükrében még inkább. Van ütközés a kettő viszonyában, mégis, mivel az ember (szerintem) alapvetően vonzódik a népi díszítőművészethez, ha az megfelelő kontextusban és megjelenéssel léphet színre, talán szélesebb körűvé válhat a felhasználása.

Cs. F.: Napjaink képzőművészetében és a design irányzatok között is van egy erőteljes minimalista irány, hogy csak a dísztelen IKEA stílusra utaljak. Ön szerint lesz idő, mikor a motívumokkal gazdagon ékesített, színes világ lesz a trendi?

H. Á.: Sokszor mondják, hogy a „stílusok” jellege általában egymást követően váltakozó; ez bizonyos történeti stílusokra mindenképp igaz. Én azonban kifejezetten vegyesnek látom a kortárs művészet irányait, és a jelenben élve amúgy is nehéz lenne bármit jósolni ezzel kapcsolatban. Egyébként az IKEA épp most árul népies motívummal hímzett párnahuzatot, de persze ez csak tovább bonyolítja a kérdést.

Cs. F.: Gratulálok a TINTA Arany Penna Díjhoz, és végezetül megkérdezem, a négy kifestőkönyv után min dolgozik most? Van újabb megbízása a TINTA Könyvkiadótól?

H. Á.: Köszönöm szépen! Utolsó simításokat végzek egy új kifestőn, ami Magyarországon megtalálható lepkékről készül. Ezen kívül képzőművészettel és dizájnnal foglalkozom; épp egy hete nyílt csoportos kiállításunk a Karinthy Szalonban, és nemrég adtam le egy csomagolásterv-pályázat anyagát. 

forrás: cultura.hu

Horváth Ágnes:
Kiadványok a vizuális kultúra fejlesztéséhez

A TINTA Könyvkiadó gondozásában megjelent Kis magyar tájszótárt az MTA Nyelvtudományi Intézetében mutatták be. Az esemény után Kovács Anett beszélgetett Kiss Gáborral, a szótár szerkesztőjével.

Kovács Anett: A szótár bemutatásakor elmondta, hogy személyes indítékai is voltak a szótár összeállításához.
Kiss Gábor: Igen, egy kis faluban töltöttem nagyszüleimnél Nógrád megyében, Cserháthalápon a nyári és a téli iskolai szüneteket az 1960-as években. Meghatódottan gondolok vissza nagyszüleim küzdelmes mindennapjaira és palócos kiejtésére. Ma is fülemben csengenek nagyanyámnak a sarampó, garád, bonc szavai, melyek a kerti kiskaput, a kerítést és a combot jelentették. Nem is tudom, az ott élő emberek ismerik-e még ezeket a szavakat?

K. A.: A rádió, a televízió hatására az elmúlt években szinte eltűnt a magyar tájegységek szóhasználata közötti különbség.
K. G.: Sajnos igazat kell adnom Önnek. Néhány szó azért tartja magát, miskolci feleségemtől tanultam a makuka és a troszka szavakat, amelyek a szotyolának és a vörös salaknak a megnevezései még ma is szülőhelyén. Kétségtelen, hogy nagy kiegyenlítődés megy végbe nyelünkben mind a hangtan, mind a szókincs területén. Ez a nyelvünk szürkülése, szegényedése.

 K. A.: Miért létezhettek egyáltalán tájszavak? Miért nem ugyanúgy hívják, nevezik meg a magyar nyelvterületen ugyanazon a dolgokat, cselekedeteket?
K. G.: A nyelv elsődleges feladata – divatos szóval – a kommunikáció. A régi világban az emberek többsége egy kis területen élte le az egész életét. Soha nem beszélt tán távoli emberekkel, elég volt, ha a falubeli vagy a szomszéd falubeliekkel megértették egymást. Bizonyos fokú bezártságban ezért alakulhatott ki például a gyógynövények sok-sok népi neve. Ezért lehet a denevérnek is számtalan megnevezése pl: bőregér, bőrmadár, hajlopó, szárnyasegér. Volt, aki felvetette, és ezt igazolta is a tudomány, hogy azoknak a dolgoknak, terményeknek, melyeket országos vásárra vittek, kevesebb tájnyelvi megfelelője van, hiszen az országos nagy vásárokon távoli vidékek lakói találkoztak, és ha üzletet akartak kötni, hát ugyanazokat a szavakat kellett használniuk. Mint tudjuk, a gyógynövényeket nem vitték nagy vásárokra, és nem a denevérekről folyt a beszéd a sokadalomban.

1. rész - Nyelvújítás, nyelvművelés
2. rész - A régi és új szavakról
3. rész - Az anyanyelv
4. rész - A folyton változó nyelv

A szó maga a valóság, melyet jelképez, magának a valóságnak veleje, kútfeje és kezdete. Milyen csodálatos is a bibliának ez a szózata: „Kezdetben vala az ige.” (Ige)

*

Az ostobák prózai és költői szavakról beszélnek. Ezeknek a virág költői, de például a kefe prózai. Holott a kefe, ha költő veszi kezébe, s fölemeli a végtelenbe, szinte bimbókat hajt. (Ige)

*

Nem a szavak megbecsülésére oktatnám tanítványaimat elsősorban. Azokból úgyis untig elég van. Arra oktatnám őket, hogy vessék meg az üres és hamis szavakat, mert később csak így becsülhetik azokat a szavakat, melyekben tartalom és igazság van. (Egy és más az írásról)

*

Mennyi kaland, félreértés, igazi és talmi dicsőség egyetlen szóban. (A szavak és sorsuk)

*

A múlt sohase vész el teljesen. Megmarad a szó mélyén, mint mellékzönge, s gazdagítja, színezi tartalmát. (A szavak és sorsuk)

*

Sokan kérdezitek, hogy hány ember kezén megy keresztül a kiadóba beérkező kézirat, amíg elkészül a kész, kézzel fogható és megvásárolható könyv. Erre mi általában egyből rávágjuk, hogy az attól függ. Na de mitől is? Attól, hogy milyen könyvről beszélünk, ugyanis minden könyv más és más… Más, ha egy szótárról van szó, és egészen más a helyzet, ha egy tanulmánykötetről beszélünk. Más a szerző, a téma, a borító, a nyomda, más a célközönség…

A kiadó tulajdonképpen egy összekötő kapocs, híd a szerző és a vásárló között. A legegyszerűbb esetben is legalább fél év egy könyv kiadása, de van olyan szótár, ami akár 3-4 évig is készül.

Alapvetően háromféle módon születhet meg egy könyv.

Először is van, amikor kipattan a kiadó vezetőjének fejéből egy fantasztikus ötlet, és azt mondja a kiadó belső munkatársainak, hogy ez szuper lesz, hozzuk össze mi az ilyen és ilyen szótárt. Keressük meg a forrásokat, gyűjtsük össze a szavakat és aztán bizonyos szempont szerint rendszerezzük mi magunk az összegyűjtött nyelvi nyersanyagot, így állítsuk össze a szótárt.

Másodszor olyan is van, hogy a kiadó vezetője úgy látja, hogy egy ötletben megfogalmazottakat valaki nagyon jól meg tudná írni, így felkeresi és felkéri a könyv megírására a külső szakembert, nyelvészt.

És harmadszor persze (sokszor) a kiadót keresik meg a szerzők, hogy álljanak az ötlete mögé és adják ki a könyvét.

Közhely: Semmi újat nem mondó, elcsépelt kifejezés. Mondják sablonnak, frázisnak, klisének, szóvirágnak, illetve bombasztnak is.

(Értelmező szótár+, Tinta Könyvkiadó 2007)

A közhely kifejezés a klasszikus ókorból maradt ránk: a loci communes a szónokok számára összegyűjtött, jól felhasználható szólamok, szófordulatok kézikönyvek elnevezése volt.

A türelem fontos (különösen mai rohanó világunkban) - ezt mutatja, hogy a világ számos nyelvén közmondások szólnak róla.

Mi, magyarok azt mondjuk: A türelem rózsát terem. Alább olvashatjátok, hogy más népek miként, milyen képekkel vélekednek a türelemről. Egy biztos: a türelem nagy érték.

Ahogy felgyorsultak a kommunikáció eszközei, egyre kevesebben és egyre kevésbé igyekeznek a nyelv teljes gazdagságát kiaknázni. Ennek a gazdagságnak része az is, hogy egy sor átvitt értelmű kifejezés hivatkozási alapja az emberi test vagy valamelyik testrész. A Lassan a testtel! című szótár az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Bárdosi Vilmos professzor szerkesztésében a Tinta Könyvkiadónál. Ebből az alkalomból kérdezte őt a kiadó munkatársa.

Mit takar a szótár címe?
A szótár olyan magyar szólásokat (vkinek vmihez nem fűlik a foga), szóláshasonlatokat (vkinek úgy jár a keze, mint a motolla), szójárásokat (A nyakamat teszem rá!), közmondásokat (Szemet szemért, fogat fogért) tartalmaz, amelyekben valamilyen emberi testrész vagy szerv található. A szókapcsolatok között a közismert, gyakran használt egységek mellett szép számmal találhatók olyanok is, amelyek nyelvünk régebbi vagy tájjellegű szólásait, közmondásait idézik fel.

Melyik testrész neve szerepelnek legtöbbször szólásainkban, közmondásainkban?
A legtöbb állandósult szókapcsolat öt testrészhez tartozik. Ezek: fej = 433, szem = 400, kéz =367, száj = 324, láb = 268.

Végül is összesen hány testrész nevéhez tartozik szólás, közmondás? És mekkora ennek a gyűjteménynek a mérete?
A kötetben összesen 4582 egység található, amelyekben a szinonimákat is beleszámítva – például arc/orca, száj/lepényleső – összesen 171 testrész jelenik meg.

Beleolvasva a szótárba ilyeket is láttam: szőrősszívű, keménykezű. Ezek nem is szólások! Miért kerültek bele a szótárba?
A szótár címszavaiban található testrész olyan átvitt, metaforikus jelentésű szóösszetételekben is szerepelhet, amelyek funkcionálisan nagyon hasonlítanak a szólásokra, csak éppen nem több alkotóelemből állnak (pl. fejes, keményfejű, derekas, darázsderék). A szócikk végén esetenként ilyen példákat is felsorolunk, használati minősítéssel és definícióval kiegészítve.

Ezen az ünnepi napon se maradjunk nyelvészet nélkül, vegyünk néhány szót a híres tizenkét pontból, és nézzük meg az eredetüket a TINTA Könyvkiadó egyik legsikeresebb kiadványát, Zaicz Gábor Etimológiai szótárát használva mindehhez.

egyenlőség

szabadság

Sokféle nap létezik a kiadó életében.

Van a szokásos, a hétköznapi munkanap – legalábbis én így hívom –, amikor nem történik semmi említésre méltó, minden folyik a megbeszéltek szerint. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 8-kor pontban (ez tényleg így van, hiszen nem lakom messze és már pár éve itt gyakornokoskodom, szóval volt időm kitapasztalni, hogy mennyi időbe telik eljutni a kiadóig, ráadásul késni sem szeretek) beérek a „Tornyosba” (egymás között így hívjuk az irodát, ugyanis a kertes háznak tornya is van). Ekkor még minden olyan nyugodt, ilyenkor még picit álmosan nehéz elképzelni, hogy pár óra múlva mekkora élet lesz itt: klaviatúra pötyögés, csomagolás, telefonálás, tárgyalás… Általában én érkezem leghamarabb, első dolgom mindig az, hogy felhúzom a redőnyöket.

Körbejárom az irodát, ugyanis szépen körbejárható: van egy kisebb vásárlói előtér, ahova a betérő vevőket invitáljuk, ahol minden könyvünkből van legalább egy darab. Itt alaposan át lehet vizsgálni a kínálatunkat: szótárak, nyelvészeti szakkönyvek, nyelvkönyvek, kifestők, munkafüzetek – tehát van itt minden, lehet nézelődni. Innen nyílik egy kisebb folyosó, ahonnan az egyik szobába lehet menni, ahol nagyban folyik a könyvek szerkesztése, korrektúrázása, itt van az én munkaterületem is. Ebből a szobából nyílik egy másik szoba, ahol megbeszélések, tárgyalások szoktak lenni, ide én szinte csak hétfőn teszem be a lábam, ugyanis minden hétfőn délelőtt munkamegbeszélést tartunk ebben a szobában. Ennek a szobának a másik végén ismét a már említett folyosóra juthatunk ahonnan a mosdóba, illetve a konyhai csomagolótérbe tudunk átsétálni. Na, a konyhai csomagolótér, ahol mindig zajlik az élet. Kollégáim (, bár néha én is) itt csomagolják a honlapunkon, vagy a telefonon keresztül érkező megrendeléseket és egyben ez a konyha is, van itt hűtő, vízforraló, poharak, evőeszközök, tányérok.