A könyv útja

– avagy a szerzőtől a vásárlóig

Sokan kérdezitek, hogy hány ember kezén megy keresztül a kiadóba beérkező kézirat, amíg elkészül a kész, kézzel fogható és megvásárolható könyv. Erre mi általában egyből rávágjuk, hogy az attól függ. Na de mitől is? Attól, hogy milyen könyvről beszélünk, ugyanis minden könyv más és más… Más, ha egy szótárról van szó, és egészen más a helyzet, ha egy tanulmánykötetről beszélünk. Más a szerző, a téma, a borító, a nyomda, más a célközönség…

A kiadó tulajdonképpen egy összekötő kapocs, híd a szerző és a vásárló között. A legegyszerűbb esetben is legalább fél év egy könyv kiadása, de van olyan szótár, ami akár 3-4 évig is készül.

Alapvetően háromféle módon születhet meg egy könyv.

Először is van, amikor kipattan a kiadó vezetőjének fejéből egy fantasztikus ötlet, és azt mondja a kiadó belső munkatársainak, hogy ez szuper lesz, hozzuk össze mi az ilyen és ilyen szótárt. Keressük meg a forrásokat, gyűjtsük össze a szavakat és aztán bizonyos szempont szerint rendszerezzük mi magunk az összegyűjtött nyelvi nyersanyagot, így állítsuk össze a szótárt.

Másodszor olyan is van, hogy a kiadó vezetője úgy látja, hogy egy ötletben megfogalmazottakat valaki nagyon jól meg tudná írni, így felkeresi és felkéri a könyv megírására a külső szakembert, nyelvészt.

És harmadszor persze (sokszor) a kiadót keresik meg a szerzők, hogy álljanak az ötlete mögé és adják ki a könyvét.

regenesmost.jpg

Sokféleképpen készülhet el a könyv vagy a szótár kézirata. Régen kézzel, aztán írógéppel készítették a kéziratot, listákat írtak és céduláztak a szerzők. Ma már elektronikus adatbázisok vannak, számítógépes gyűjtések is végezhetőek. Ma már nem probléma, ha többen egyszerre szerkesztik a szótárt, számítógéppel könnyen egységesíthető, összefésülhető a nyersanyag. Persze a fenti kép túloz, de azért némi igazság van benne. A számítógép segítségével elkészült anyagot aztán végül minden esetben kézzel ellenőrizni kell, ugyanis a nyelv nem mindig logikus, számos eset van, mikor a gép, a feldolgozó program keveset tud. Olyan is van, hogy szívesen mondanánk a gépnek, hogy "Ne legyél már olyan precíz!", "Ne kukacoskodj már annyit!". Azért azt le kell szögeznünk, hogy a gépek és a jó programok hihetetlen nagy segítségünkre vannak, ma már nélkülözhetetlenek.

Az előkészítés, a hosszas szerkesztési munkálat után így aztán egyszer csak megjelenik a végsőnek mondott kézirat. Hogy lesz ebből könyv? Innentől a szerkesztő és a tördelő feladata könyvet faragni belőle. Fontos, hogy tipográfiailag egységes, esztétikus és célszerű legyen a végeredmény. Tördelni és (még talán többször is) korrektúrázni kell a kéziratot. És természetesen a könyvkészítés vége felé a borítót is meg kell tervezni.

Ezek után kerül a könyv a nyomdába. De melyikbe a sok közül? Fontos szempont az ár és persze a minőség is. Az árat meghatározza a példányszám, a terjedelem, a borító (puhafedeles, vagy keménytáblás) és a kötés (ragasztás, vagy fűzés). Nagyobb példányszám esetében egy példány kinyomtatása kevesebbe kerül, mint ha kis példányszámban kívánunk kinyomtatni egy kiadványt. A nagy példányszám estén felmerül a nagyobb szállítási és a raktározási költség is, ami ugyancsak nem utolsó szempont. Tehát állandóan figyelni, kalkulálni kell. Mi általában 4-5 nyomdától kérünk árajánlatot és csak utána döntjük el, hogy végül melyik nyomda mellett tesszük le a voksunkat, hol rendeljük meg a munkát.

a-konyv-keszitese-a-nyomdaban.jpg

Így készül a kétkötetes Értelmező kéziszótár+ a nyomdában.

Ezek után már csak napok (hetek) kérdése és megjelenik a könyv. Ekkor nagy az izgalom, milyen is lesz valójában (jó-e a borító színválasztása, nem túl vastag-e a könyv...). A leszállított új könyveket el kell helyezni a raktárban (1000 darab új könyv kb. 1 tonna), elő kell készíteni a könyveket a kiszállításra (a nagykereskedőknek, a könyvesboltoknak, a kiskereskedőknek). A kihelyezés is egy elgondolkodtató, nehéz feladat, ugyanis a nagyobb kereskedők (Anima, Líra, Bookline, Libri) nagyobb jutalékot kérnek, ráadásul nagyobb készletet is kötnek le, hiszen az ország számos pontján értékesítik a kiadványainkat. Jól át kell gondolni, hogy egy-egy könyv esetében megéri-e a hónapokig tartó kihelyezett státusz, akár eladás nélkül, vagy inkább megpróbáljuk mi értékesíteni.

Saját belső értékesítési csatornáink is egyre bővülnek: lehet az irodánkban személyesen vásárolni, sokszor árusítunk nagy könyves rendezvényeken és nyelvészeti konferenciákon. Évek óta ott vagyunk a Budapesti Könyvfesztiválon, az Ünnepi Könyvhéten, a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron, a Győri Könyvszalonon és a Szent István Könyvhéten is. Van saját webshopunk is, ahol napi szinten érkeznek a postai megrendelések. Kialakult egy érdeklődői, vásárlói közeg, akiknek havonta kétszer küldünk hírlevelet az újdonságainkról, kedvezményeinkről, híreinkről.

szentistvan.jpg

És mikor mondjuk, hogy: „Ez egy jó könyv, sikeres.”? Nem csak az eladott példányok száma számít és nem csak az éves árbevételt vesszük számításba. Számunkra az is nagy öröm, ha halljuk a vásárlóktól, barátainktól: „A TINTA missziót teljesít!”, „A TINTA átvette ennek vagy annak a nagy kiadónak a korábbi szerepét.” Örömmel hallgatjuk, mikor ilyeneket mondanak az érdeklődők: „Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokféle érdekes szótár van és hogy ilyen érdekesen is lehet írni a nyelvről.”

 

Kiss Zita