Sokféle nap létezik a kiadó életében.

Van a szokásos, a hétköznapi munkanap – legalábbis én így hívom –, amikor nem történik semmi említésre méltó, minden folyik a megbeszéltek szerint. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 8-kor pontban (ez tényleg így van, hiszen nem lakom messze és már pár éve itt gyakornokoskodom, szóval volt időm kitapasztalni, hogy mennyi időbe telik eljutni a kiadóig, ráadásul késni sem szeretek) beérek a „Tornyosba” (egymás között így hívjuk az irodát, ugyanis a kertes háznak tornya is van). Ekkor még minden olyan nyugodt, ilyenkor még picit álmosan nehéz elképzelni, hogy pár óra múlva mekkora élet lesz itt: klaviatúra pötyögés, csomagolás, telefonálás, tárgyalás… Általában én érkezem leghamarabb, első dolgom mindig az, hogy felhúzom a redőnyöket.

Körbejárom az irodát, ugyanis szépen körbejárható: van egy kisebb vásárlói előtér, ahova a betérő vevőket invitáljuk, ahol minden könyvünkből van legalább egy darab. Itt alaposan át lehet vizsgálni a kínálatunkat: szótárak, nyelvészeti szakkönyvek, nyelvkönyvek, kifestők, munkafüzetek – tehát van itt minden, lehet nézelődni. Innen nyílik egy kisebb folyosó, ahonnan az egyik szobába lehet menni, ahol nagyban folyik a könyvek szerkesztése, korrektúrázása, itt van az én munkaterületem is. Ebből a szobából nyílik egy másik szoba, ahol megbeszélések, tárgyalások szoktak lenni, ide én szinte csak hétfőn teszem be a lábam, ugyanis minden hétfőn délelőtt munkamegbeszélést tartunk ebben a szobában. Ennek a szobának a másik végén ismét a már említett folyosóra juthatunk ahonnan a mosdóba, illetve a konyhai csomagolótérbe tudunk átsétálni. Na, a konyhai csomagolótér, ahol mindig zajlik az élet. Kollégáim (, bár néha én is) itt csomagolják a honlapunkon, vagy a telefonon keresztül érkező megrendeléseket és egyben ez a konyha is, van itt hűtő, vízforraló, poharak, evőeszközök, tányérok.

A redőnyök felhúzása után általában készítek magamnak egy kávét, amit beviszek az asztalomhoz és végre bekapcsolom a számítógépemet is. Első körben a honlapunkat szoktam megnézni, ahol általában találok valami új hírt, vagy akciót, amit a Főnök úr még hajnalban talált ki. Közben megérkeznek a kollégák is. Rajtam kívül 8-10 fő dolgozik a TINTÁnál. A Főnök asszony és a Főnök úr, a területi képviselő, egy tördelőszerkesztő, két szerkesztő, egy irodavezető és az informatikus, illetve sokszor vannak külső munkatársai is a kiadónak, akik általában otthon dolgoznak, ritkábban jönnek csak a kiadóba.

Azt tudni kell, hogy itt mindig családias a légkör, ugyanis ez egy családi vállalkozás (a szó legkomolyabb értelmében). Szinte mindenki valamilyen rokona a kiadó alapítóinak. Itt dolgozik Kiss Gábor egyik fia, illetve az egyik lánya is.

A Főnök úr általában kicsit később érkezik, amikor már mindenki szépen dolgozik, érkezésekor mindig mond valami vicceset, mint például: „Üdvözlöm a hölgykoszorút!”, vagy „Na, ezt már szeretem, mindenki dolgozik!”. Egy ilyen szokásos napon mindenki végzi a saját kis dolgát. Nagyban folyik a tördelés, a szerkesztés, a borító tervezése, az új könyvek kiajánlása különböző könyvesboltoknak, könyvárusítások szervezése, e-mailezés, a Facebook-oldalunk, vagy éppen a blogunk frissítése... Közben pedig jönnek a vevők vásárolni, a szerzők tárgyalni, csöng a telefon (legtöbbször persze a Főnök urat keresik), dél körül a Főnökék általában hazamennek ebédelni (ugyanis kb 400 m-re van a családi házuk), érkezik a futárfiú, aki elviszi a feladni kívánt csomagokat, jön egy nyomdai szállítmány az éppen aktuális legújabb könyvvel. Tehát zajlik az élet.

Na és milyen a nem szokásos nap? Például a hétfők, na azok mindig nagyon gyorsan eltelnek. Ahogy már említettem délelőtt 10-kor munkamegbeszélés van, ekkor megbeszéljük, hogy a múlt héten ki mit dolgozott, mivel hogyan haladt, kinek mivel kell foglalkozni az előttünk álló héten. Ez azért is jó, mert itt mindenki egy kicsit belelát a másik munkájába is, más szemszögből látjuk az adott problémát, tudunk egymásnak segíteni. Ezeket a megbeszéléseket is a családias jelzővel illetném. Összeülünk, kávézgatunk, teázgatunk és megbeszéljük a megbeszélni valókat, ötletelünk, sztorizgatunk. Megbeszéljük, hogy kinek hogyan telt a hétvégéje, ki olvasott valami izgalmas könyvet az utóbbi időben, a legfőbb témák persze a „Hogyan tudnánk még több könyvet eladni?”, illetve a „Mit adjunk még ki, ami olyan sikeres lesz mint a Szókincstár?”.

Vannak még a nem a Tornyosban ülős napok, ezek a kedvenceim, ekkor valahol árusítás van. Könyvfesztivál, könyvhét, könyvbemutató, konferencia, karácsonyi vásár vagy árusítás a közeli általános iskolában. Én ezeket nagyon szeretem, ilyenkor beszélgethetek a vásárlókkal, gyorsan telik a munkaidő.

Nagy vonalakban tehát ilyen egy-egy TINTÁS nap. Mindig történik valami, sosem unatkozunk.

Írjátok meg, hogy mire vagytok még kíváncsiak és mi (/én) írunk (/írok) róla! :)

Kovács Anett

kiadói gyakornok