Ahogy felgyorsultak a kommunikáció eszközei, egyre kevesebben és egyre kevésbé igyekeznek a nyelv teljes gazdagságát kiaknázni. Ennek a gazdagságnak része az is, hogy egy sor átvitt értelmű kifejezés hivatkozási alapja az emberi test vagy valamelyik testrész. A Lassan a testtel! című szótár az Ünnepi Könyvhétre jelent meg Bárdosi Vilmos professzor szerkesztésében a Tinta Könyvkiadónál. Ebből az alkalomból kérdezte őt a kiadó munkatársa.

Mit takar a szótár címe?
A szótár olyan magyar szólásokat (vkinek vmihez nem fűlik a foga), szóláshasonlatokat (vkinek úgy jár a keze, mint a motolla), szójárásokat (A nyakamat teszem rá!), közmondásokat (Szemet szemért, fogat fogért) tartalmaz, amelyekben valamilyen emberi testrész vagy szerv található. A szókapcsolatok között a közismert, gyakran használt egységek mellett szép számmal találhatók olyanok is, amelyek nyelvünk régebbi vagy tájjellegű szólásait, közmondásait idézik fel.

Melyik testrész neve szerepelnek legtöbbször szólásainkban, közmondásainkban?
A legtöbb állandósult szókapcsolat öt testrészhez tartozik. Ezek: fej = 433, szem = 400, kéz =367, száj = 324, láb = 268.

Végül is összesen hány testrész nevéhez tartozik szólás, közmondás? És mekkora ennek a gyűjteménynek a mérete?
A kötetben összesen 4582 egység található, amelyekben a szinonimákat is beleszámítva – például arc/orca, száj/lepényleső – összesen 171 testrész jelenik meg.

Beleolvasva a szótárba ilyeket is láttam: szőrősszívű, keménykezű. Ezek nem is szólások! Miért kerültek bele a szótárba?
A szótár címszavaiban található testrész olyan átvitt, metaforikus jelentésű szóösszetételekben is szerepelhet, amelyek funkcionálisan nagyon hasonlítanak a szólásokra, csak éppen nem több alkotóelemből állnak (pl. fejes, keményfejű, derekas, darázsderék). A szócikk végén esetenként ilyen példákat is felsorolunk, használati minősítéssel és definícióval kiegészítve.

Hogyan kell szólásokat, közmondásokat gyűjteni?
Amellett, hogy feldolgozzuk a nagy szótáríró elődök munkáit, állandóan nyitott füllel és jegyzetfüzettel kell járnunk a minket körülvevő világban, hogy dokumentálni tudjuk a nyelv természetes változása következtében folyamatosan születő szólásokat is. Ezek pedig, ha „szótárérettekké” válnak, előbb-utóbb bekerülnek a gyűjteményekbe.

Önnek melyik a három kedvenc szólása az új gyűjtésből?
Egy szótáríró szájából erre csak egy helyes válasz lehet, hogy az összes. És mindegyik más és más okból.

Ma kevesebb szólást használunk, mint régen? Vannak új szólásai nyelvünknek?
Nem hinném, hogy ma kevesebb szólást használnánk, mint régen. Véleményem szerint ez elsősorban alkat kérdése. Van, aki jobban vonzódik a képes beszédhez, és így többet is használ beszédében ezekből a nyelvi virágokból, és persze az ellenkezőjére is akad példa szép számmal. Új szólások természetesen minden nyelvben folyamatosan jelennek meg akár belső képződés útján (pl. dob egy hátast), akár idegen nyelvből történő átvétellel (pl. a dőlnek/buknak ki a csontvázak a szekrényből, ami feltehetőleg az angolból került át a magyarba).

Bárdosi Vilmos

Mintha a szólások, közmondások konzer­vál­ná­nak régi szavakat. Igaz ez?
Igen. Számos olyan szavunk van, amelynek jelentése önálló használatban már nem nagyon ismert, a szólá­sokban azonban, ahol eredeti jelentése feloldódik egy új, globális jelentésben, továbbra is fennmarad. Gondol­junk például a dugába dől,ismeri a dürgést kifeje­zésekre.

Idegen nyelvre egy az egyben áttehetők a magyar szólások, közmondások?
A közös európai kultúrkincset képviselő mitológiai, bibliai, történelmi, irodalmi eredetű szólások, közmon­dások szinte minden európai nyelvben azonos építő­elemekkel találhatók meg és így könnyen fordít­hatók (kitakarítja Augiász istállóját, kéz kezet mos, Hol van már a tavalyi hó? stb.). Ugyanakkor minden nyelv szép számmal megjelennek olyan nyelv- és kultúrspecifikus „izmusok” (gallicizmus, germanizmus, hispanizmus stb.) is, amelyeket nem lehet egy az egyben lefordítani (Ő sem jobb a Deákné vásznánál, Több is veszett Mohácsnál).

forrás: http://olvassbele.com/

Bárdosi Vilmos: Lassan a testtel!
Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat
Tinta Könyvkiadó, 2013
244 oldal
ISBN 978 963 937 2825