egyenlő [1319 tn. (?), 1405 k.]

Származékszó, alapszava az egyen, melynek -l igeképzős alakjából -ő folyamatos melléknévi igenév-képzővel jött létre. Azonos alapszóból -etlen melléknévképzővel keletkezett a ma már nem használt egyenletlen ’egyenlőtlen, különböző’ [1527], -ít műveltető igeképzővel az egyenlít [1685].

A címszó származékai: egyenlőség [1405 k.], egyenlőtlen [1645], egyenlősít [1645], egyenlősdi [1951]. Az egyenlet [1784] és az egyenleg [1843], illetve az egyenlítő [1685 (?), 1757] és az egyenletes [1795 k.] a nyelvújítás korában keletkeztek.

szabad [12. század vége]

Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv svobod ’szabad; mentes, nem korlátozott’. Ez a szláv *svo- ’saját’ alakra vezethető vissza. A mai szláv nyelvekből csak továbbképzett alakjaiban mutatható ki: bolgár [szvobogyen], cseh svobodný, orosz [svobogy(e)n(ij)]: ’szabad’.

A magyarban korai átvétel lehet, mivel a szabad az eredeti, továbbképzés nélküli forma átvétele. Főnévi, ’mentesség, privilégium’ jelentése a szabadság [13. század eleje] származékból való elvonás eredménye. E főnévi jelentés él tovább a szabadjára [1771] lexikalizálódott ragos formában, vö. még szabadjában [1621].

A ’szabad természet, szabad levegő’ jelentéstapadással keletkezett egy szabad ég alatt [1604] típusú szókapcsolatból.

A szabad igei szerepe [1767] állítmányi helyzetben fejlődött ki, feltételes és felszólító módú, illetőleg jelen idejű paradigmája volt használatos. Ma csupán az egyes szám 3. személyű szabadna (feltételes mód) és szabadjon (felszólító mód) alakok élnek.

testvér [1650]

Összetett szó (test + vér), mely a korábbi egytestvér kifejezésből vonódott el, vö. egy test és vér [1625].

Szemléleti alapja valószínűleg az Ótestamentum ’hús és vér’, illetőleg ’csont és vér’ jelentésű, embert jelölő kifejezéseire megy vissza.

Az egytestvér formát eredetileg jelzőként használták, vö. egytestvér atyafi ’vérrokon, testvér’ [1644], egytestvér öcs ’öcs’ [1662]. A ’testvér’ fogalom korábbi elnevezéseire vö. még: atyafi [1372 u.], egyveng [1395 k.], egy ember lányai [1533], egy ember fiai [1590].

Származékai a testvérség [1750], testvéri [1772], testvériség [1810] és a testvéries [1842].

magyar [870 k.]

Valószínűleg összetett szó, melynek tagjai olyan szavak vagy elemek, melyek vagy kihaltak, vagy már régóta csak összetételek elemeként használatosak.

Előtagja ősi, ugor kori szó, vö. vogul mänc£ ’vogul; kereszteletlen gyermek’, mnns ’a vogulok és az osztjákok közös népneve’, osztják mant’ ’az egyik osztják frátria neve’. Ezek forrása a ’férfi, ember; nem, törzs, frátria’ jelentésű ugor *manc lehetett.

Utótagja a ’férfi’ jelentésű ősi, a finnugor kori *irkä ’férfi, fiú’ főnévre visszavezethető er szó, mely önmagában nem fordul elő, de vö. ember, férj, némber. Néhány rokon nyelvi megfelelője:, finn yrkö ’férfi’.

Nyelvünkben az elsődleges magyeri, magyer alakból az összetétel elhomályosulása után, hangrendi kiegyenlítődéssel alakult ki a népnévvé vált magyar forma. Ezzel szemben a magas hangrendű megyer változat kizárólag törzsnévként élt tovább.

A magyar köznyelvi származéka a magyarság [1508], magyarkodik [1662], magyaros [1663], magyartalan [1754], magyarít [1777], magyarosodik [1784], magyarosít [1792 e.]. A magyarán ’tisztán és világosan’ megszilárdult ragos alak 1585 óta ismeretes, és leginkább a magyarán megmondta szókapcsolatban él.

országgyűlés [1560]

Összetett szó, melynek előtagja a ’kormányzati egység és annak lakossága’ jelentésű ország, utótagja pedig a gyűlik igéből képzett gyűlés főnév.

Az ország előtag a szó keletkezésének idején nem a király és a főurak, főpapok országlását jelentette, hanem a köznemesség megjelölésére szolgált.

Egy ideig párhuzamosan élt a diéta ’országgyűlés’ főnévvel.

Hasonló összetétel: országház [1807].

minisztérium [1606]

A latin ministerium ’szolgálat, hivatal’ főnév átvétele.

alkotmány [1560 k.]

Származékszó, az alkot-ból -mány névszóképzővel alakult, jelentése a latin constitutio regni ’az állam alkotmánya’, valamint constitutio ’összeállítás’ mintájára jött létre.

Az ’állam alaptörvényeinek összessége’ jelentés [1780 k.] a nyelvújítás korából való.