Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. július.

A szólások nyelvünk virágai, ékkövei. Ám amennyire örvendetes, hogy a sajtóban, rádióban, tévében megnyilatkozók újabban, nagyjából úgy egy évtized óta mintha gyakrabban merítenének ízes népi szólásaink tengeréből – ebben talán annak is szerepe van, hogy az utóbbi években jó néhány remek szólás- és közmondásgyűjteményünk látott napvilágot –, annyira aggasztó is, hogy eközben, tehát a használat során e szólások egy része eltorzul, félresiklik.

Azt persze tudomásul kell vennünk, hogy a szólások a használat során módosulhatnak is. Régen is volt effélére példa, nem is egy! A Több is veszett Mohácsnál szólásról pl., amely kb. azt jelenti: ’nem érdemes szomorkodni; nagyobb baj is történt már ennél’, azt hihetnénk, hogy ez már a 16–17. század óta meglevő kincse nyelvünknek, ám ez nem így van. Ez a ma használatos forma csak a 19. századtól él nyelvünkben. Ellenben korai elődje csakugyan van, csakhogy abban Mohács helyett még Buda szerepel. A régi, eredetibb forma így hangzott: Több is veszett Buda alatt. Mondhatnám erre, hogy itt is egy szólás félresiklásával van dolgunk, de nem mondom, mert ezt a változást alighanem a 19. század neves íróinak, költőinek, elsősorban Kisfaludy Károlynak, Vörösmartynak, Czuczor Gergelynek és másoknak Mohácsra emlékező nagy alkotásai idézték elő, s mert ez a formai változás a szólás lényegét nem érintette. Ha azonban egy szólást úgy változtatunk meg, hogy ezáltal más felhangot kap, s már nem pontosan azt idézi fel, amit föl kellene idéznie, akkor ez már nem tekinthető természetes módosulásnak. A következőkben felidézek néhány olyan „újmódi” szólásformát, amelyre – kisebb vagy nagyobb mértékben – a félresiklás árnyéka vetül.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. június.

Jeles költőnknek, Babits Mihálynak Irodalmi nevelés című, eredetileg fogarasi diákjai számára írt, de összes műveinek kiadásába is bekerült s azóta számos kutató által idézett remek tanulmányában olvashatjuk a következő bölcs gondolatot:

„Ne akarjunk többet mondani, mint amennyit gondoltunk, mert mondatunk beteg lesz… Ne mondj semmit kétszer: a pleonazmus gondolathiányt árul el: ami haszontalan, az káros. Némely mondat olyan, mint a túlságos kövérségben szenvedő ember: alig bírja önnön felesleges zsírját.”

Ez a tanács villant eszembe, amikor a számos televíziós sportcsatorna egyikére tévedve egyszer csak a kommentátornak a következő mondattöredékére figyeltem fel: „…ezek a tizenéves tinédzserek nagyon értik a dolgukat!”

"Tizenéves tinédzser"...

Munka, gondosság! Ezek, amik által
Várhatunk vidám napokat napunkra;
S nem szorulunk a panaszos kenyérért
          Más küszöbéhez.

Én, uram, a fizetést köszönöm: ha az isten erőt ád,
S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak
Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!

Az Isten
Így bánik, ’s bánjon valamennyi kegyetlen Urakkal.

Szép lesz a szomorú zápor után napod.
     Egy jó kéz vezeté, tudod.

Nincs oly cél az egek boltja alatt, hova
Baj nélkül szabad eljutni; az út nehéz
     Voltán aki megijed,
          Válasszon gyepesebb nyomot.

  Reménylek, míg élek,
A nagy lélek nem fél,
Akármint fújjon a szél.
          A hab, ha rám dűl is,
          Hajóm elmerül is:
     Úszva is reménylek.

Ne szűnj reményleni,
Szélvész után mindég
Kellemetesebb az ég.

Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2025-ös falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Bettoni E. & Dressler O. (1865): Storia naturale degli uccelli che nidificano in Lombardia ad illustrazione della raccolta ornitologica dei fratelli Ercole ed Ernesto Turati. Vol. I. Pio Istituto del Patronato, Milano. A képeket válogatta: Kiss Gábor. A madarak leírását összeállította: dr. Hadarics Tibor.

Vörösbegy (Erithacus rubecula)

Egész Európában, Északnyugat-Afrikában, Kis-Ázsiában és NyugatÁzsiában elterjedt madárfaj, amely a légykapófélék családjába (Muscicapidae) tartozik. Magyarországon a domb- és hegyvidéki lombos és elegyes erdők, láperdők, ártéri erdők és parkok gyakori fészkelője, de kisebb számban a dús aljnövényzetű, nagyobb alföldi erdőkben is költ. Az utóbbi években kifejezetten urbanizálódó faj, amely akár egész évben megtalálható a nagyobb városi parkokban, temetőkben és botanikus kertekben. A talajon vagy talajközelben, földi üregben, gyökerek között, farakásban vagy odúban fészkel. A gyökerekből, fűszálakból, levelekből, mohából és pehelytollakból álló fészket a tojó építi. Fészekalja 6-7 tojásból áll, amelyeken a tojó 13–14 napig kotlik. A fiatalok 12–15 napos korukban hagyják el a fészket. Hazánkban erdei környezetben a vörösbegy a kakukk (Cuculus canorus) egyik leggyakoribb gazdamadara. Igen gyakori átvonuló. Tavasszal február végén, március elején érkezik, de a tavaszi vonulás fő időszaka március közepétől április közepéig tart. Az őszi vonulás szeptember közepe és november eleje között zajlik. Ezekben az időszakokban az erdőkön, erdőszéleken és bokrosokon kívül mezőgazdasági területeken, nádasokban, kertekben is gyakori. A hazai állomány télen a Mediterráneumba húzódik. Enyhe teleken parkokban, lakott területeken, sűrű bokrosokban kis számban rendszeresen át is telel, de ezek többnyire északabbról érkezett madarak. Magyarországon 1901 óta védett.

Minden mondat mögött van valami, akár hallatszik, akár nem.

Az ideális irodalmi mondat születhet a képzeletből, születhet a tapasztalatból, de képzeletét a tapasztalatában, tapasztalatát a képzeletében kell megmérnie. A képzelet tapasztalatának és a tapasztalat képzeletének segítségével kerülhetek kívül azon, amin belül vagyok.

Az ember azért kapta a nyelvet, hogy elrejtse a gondolatait.

A békességhez kell egymás tisztelete, nem sok, de egy kicsi kell. Meg a magunk tisztelete. Hát ehhez meg az kell, hogy tudjuk, kik vagyunk. Jönnek-mennek a szavak, divatoznak, leáldoznak, el is bújnak, mutatják is magukat, segítenek is, meg nem is.

Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet. Mindegyiket a lehetetlen megfogalmazása érdekli, hogy hozzáférkőzhessenek a nyelvnek valamiféle végtelenjéhez.

Az alábbi madaras képek a TINTA Könyvkiadó 2025-ös falinaptárában szerepelnek. Forrásuk Bettoni E. & Dressler O. (1865): Storia naturale degli uccelli che nidificano in Lombardia ad illustrazione della raccolta ornitologica dei fratelli Ercole ed Ernesto Turati. Vol. I. Pio Istituto del Patronato, Milano. A képeket válogatta: Kiss Gábor. A madarak leírását összeállította: dr. Hadarics Tibor.

Füleskuvik (Otus scops)

Európa déli és középső területeitől a Közel-Keleten át Közép-Ázsiáig elterjedt bagolyfaj (Strigidae). A Mediterráneum jellegzetes faja, nálunk az alföldi, dombsági és hegylábi mozaikos területek madara. A sűrű, zárt, nagy kiterjedésű erdőket elkerüli. Hazánkban elszórtan, de egyre többfelé fészkel dombvidéki, középhegységi és alföldi öreg, felhagyott gyümölcsösökben, erdőszéleken és gyepterületek melletti facsoportokban, de újabban települések idősebb parkjaiban és temetőkben is. A melegedő klímának köszönhetően észak felé terjeszkedik, hazai állománya is nő, így egyre többfelé hallható jellegzetes füttyögése. Egyes területeken időnként évekig fészkel, máskor viszont több évig nem. Április közepétől szeptember elejéig tartózkodik nálunk. Odúban költ, 3–6 tojásán csak a tojó kotlik. A fiókák 24–25 nap után kelnek ki, és további 20–32 napig maradnak az odúban. Főleg rovarokkal (Insecta), elsősorban egyenesszárnyúakkal (Orthoptera) táplálkozik. Az egyetlen hosszú távú vonuló bagolyfajunk, Afrikában telel. Magyarországon 1901 óta védett, jelenleg fokozottan védett faj.

Forrás: innovacio.hu

"Dr. Schubert G. H. ismeretes és kedvelt természetrajzi tankönyvének elrendezése nyomán, a második magyar kiadást átdolgozta Borbás Vince középisk. rendes és egyetemi magántanár. 53 ív finomul szinezett rajzzal s magyarázó szöveggel" - áll a könyv klasszikus szépségét megelőlegező címlapon.

Az a fajta könyv, amely, ha belenézünk, már a tartalmával való ismerkedés előtt megragad gazdag képanyaga elegáns szépségével. Kicsit retró is ez a látvány: a modern nyomdatechnika csillogó ábrázolási módja előtti igényes-szép könyvekben látjuk ezt a színezésében kicsit visszafogottabb, s talán így még hitelesebbnek érződő képi világot.

A Tinta Könyvkiadó ajánlójából: "A Növények természetrajza képekben c. nagyméretű képeskönyv a magyar könyvkiadás egyik legszebb növényalbuma. A mostani reprint kiadás alapjául szolgáló magyar könyvet 1882-ben adták ki. A növénytanilag ma is szakszerűnek mondható könyv dr. Borbás Vince egyetemi tanár, a 19. század legnagyobb magyar botanikusának a munkája. A könyv árveréseken ritkán bukkan fel, ha nagy néha mégis, magasra verik fel az árát a szenvedélyes licitálók. Az eredeti magyar mű kiindulási alapja a dr. Schubert G. H. S. professzor 1870-ben megjelent német nyelvű népszerű képeskönyve (Naturgeschichte des Planzenreichs) volt. (Kiemelések tőlem)

Jó író csak az lehet, ki azért ír, hogy gondolatait kifejezze; ki azért gondolkozik, hogy írjon, jó mesterember lehet, de való művész nem lesz soha.

Mely a hazáért élt, a hű kebel,
Földjét termékenyítve hamvad el;
És szelleme a sír körül marad,
Tettekre intvén az utódokat.

Minden nemzetben nagy erő szendereg, de szendereg csak, és a pallérozás serkenti fel.

Minden hegy csúcsban végződik. Emelkedjetek bátran, s kik kiindulva, a hegy alján távol álltatok egymástól, fenn a tetőn találkozni fogtok.

Nem pihenhet meg senki önárnyékában.

Lehet-e életünkben két nőt valóban szeretni, nem tudom; két hazát bizonyosan nem.

Ki a mát csak arra használja, hogy a holnap s tegnapról gondolkozzék, s kinek jelene csak emlékekből s reményekből áll, az soha megelégedve nem érezheti magát. Ki nem tud vagy nem akar felejteni, s a jelen szűk lapjain egész múltjának szomorú történetét följegyezve hordja, ne panaszkodjék, ha arra semmi más nem fér.

Nincs szomorúbb gondolat, mint ha az jut eszünkbe, hogy valószínűleg még jönni fog oly idő is, midőn jelen napjainkra, melyek annyira szomorúaknak vagy ízetleneknek látszanak, vággyal fogunk visszatekinteni.

Nincs emlék e földön, melynek idővel nem vesztenéd el éppen legkeserűbb részét.

Sorsjáték az élet, melynél nem a legnagyobb számokkal nyerjük a legnagyobb összeget.

Az emberek nagy része azért szerencsétlen, mert nem magától, hanem másoktól kíván tökéletességet, és az emberi gyarlóságokat, magán kívül, senkinek sem bocsátja meg.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. május.

A nagyotmondások, túlzások, stílusosan szólva szuperlatívuszok korát éljük. Nagyotmondás mindenhol, mindenben, legkivált pedig a társalgási szlengben, valamint a kereskedelmi reklámokban, hirdetésekben, ahol csak úgy hemzsegnek az olyan, jobbára idegen eredetű jelzők vagy összetételi előtagok, mint hiper-, ultra-, mega-, extra-, s talán mindezek előtt: szuper-. Önmagában, tehát hozzá kapcsolódó utótag nélkül azt jelenti: ’nagyszerű, kiváló, remek’. Napjainkban ez a „trendi” dicsőítő jelző. Mindennapos párbeszédek az effélék: „Milyen volt a buli? – Szuper!”; „Hogy ízlik ez a süti? – Szuper!”. S természetesen nemcsak a sütemény helyét veszi át s tölti be napjaink szóhasználatában mindinkább a játékosan megrövidített, becéző – s iménti példamondatomba szándékosan belecsempészett – süti, valamint a cseresznyéből, mogyoróból, salátából, uborkából hasonlóképpen alakult-alakított cseri, mogyi, sali, ubi, sőt kombinálva, „ragozva” koviubi, ubisali, öri hari (az örök harag helyett!) stb., hanem a szuper is egyre gyakrabban szupi formát ölt, főleg a fiatalok száján.

"Szuper ubisali"

Nem önmagában, hanem összetételi előtagként úgyszintén triumfál, sikert sikerre halmoz a szuper. Nem is csoda, hiszen voltaképpen ez az igazi területe. A szuper melléknév a szuper- előtagú összetett szavakból önállósult. Ez a szuper előtag pedig, amely valójában nem is összetételi előtagként, hanem inkább túlzást, fokozást kifejező előképző szerepben kapcsolódik az utótaghoz, a ’fölött, fölé” jelentésű latin super elöljárószóhoz vezet el bennünket. Jól mutatja ezt néhány, már korábban átvett szavunk, pl. a szuperintendens, amely felvigyázót, felügyelőt, illetve református vagy evangélikus püspököt jelent. A 20. század azután már több, főleg szakmai jellegű szóval gazdagított bennünket, olyanokkal, mint szuperbenzin, szupernóva, szuperszonikus, szuperlektor stb.