Íme itt állunk, és beszélünk ezen a gyönyörűségesen zengő magyar nyelven. Egy olyan nyelven, amely sehol az egész világon nincs, csak itt, ebben a kicsiny tündérkertben.

Beszélünk egy olyan nyelven, amelynek még rokonai sincsenek, mert annyira régen szakadtunk el a nyelvtestvérektől. S íme, mégis itt vagyunk! Itt vagyunk itthon, Európa kellős közepén.

Írónál az élet az írásban van.

Csak azt lehet írni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.

Aki az életét írásban tovább tudja élni, az író.

A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.

Én nem egy életet éltem át, hanem mindig azt éreztem, hogy ezer és ezer formájú az élet.

Hogy hogyan vagyok az Istennel? Köszönöm, jól. Nem bántjuk egymást. Én nem bántom őt, és ő nem bánt engem.

Szép az, tömegbe gyűlni, s együtt dicsérni az Istent. Szép az, ha az emberi lelkek összefonódnak, egységbe tömörülnek, együtt emelik szemüket az égre, és egy ütemben dobban a szívük a magasság felé.

Az ész, az egyformán lehet az isten adománya s az ördög ajándéka. Az a kérdés, mi lakik a szívben, s nem az, hogy mi az agyban.

Nem lehet az igazságot elfedni, mert az Isten ujja megmutatja.

Én azt tartom, aki megmondja az igazat, akár jó, akár rossz, akár csúnya, az nyugodtan alhat, és én aludni szeretek éjszaka. A többi a Jóisten dolga.

Nem azért él az ember, hogy maga kövérségében hízzon, hanem azért, hogy az Istenben bízva, segítsen azokon, akik bajban és tenger szenvedésben harapják utolsó falatjukat.

********

Mindennek alapja a gyermek. Azért kell ennünk, hogy a testet fenntartsuk a gyermek javára. Azért kell a föld összes problémáiban részt venni, hogy a létet kedvezővé tegyük a gyermek számára. Az élet alapproblémája tehát a gyermek: ahogy a növény csak azért él, hogy magvakat hozzon.

Ha a szülő üzleti befektetésnek tekinti a gyermeknevelést, a legnagyobb mértékben pórul jár. Vagy pláne, hogy a gyermekei erőtartalékát akarja a maga céljaira felhasználni, ha majd megnőnek. Vagy csak az is, ha érzelmileg akar hasznot, például ideái továbbplántálásában, vágyálmainak kiélésében. A gyerek mindennap kifizeti saját magát. A szülő mindennap zárja le a számadást, írja be egyenlegül, hogy: van gyermeke. Ez az öröm mindent ki kell, hogy fizessen.

A szív egyes-egyedül, soha meg nem él: egy másikat kér.

Mindenkinek a feleség az élet legnagyobb problémája.

Az ember a legnagyobb szerelemben is állandóan kutat, bírál, és a jövőt keresi.

A szerelem a természet legcsodálatosabb jelensége. A délibábot, a szivárványt fizikai törvényekkel megmagyarázhatjuk: a szerelmet soha.

A szerelem a vágy, amit a fantázia dagaszt.

Mire való ez az egész élet, ha nem arra, hogy az ember jól érezze magát?

A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni.

A szerelem jön és elmegy. Míg itt van, édes mámorba, boldog tündöklésbe borít mindent, mindent; mikor elment, teljesen kifosztva, kietlenül és mogorván hagyott mindent, mindent.

Annál csodálatosabb azért nincs, mint az, hogy két ember, aki soha nem látta egymást, nem is fogja soha többet, azt se tudja egymásról, hogy ki lehet, mi lehet, melyik Isten ege alá való – azért, ha véletlen csak egy szempillantásra összetalálkozik, annyira meg tudja egyik a másikat szúrni, hogy nem lehet azt többet elfelejteni.

********

Mindig újat kell kezdeni, s mindig be kell fejezni, amit az ember kezdett. Így szakaszokra oszlik az élet, másképp pedig végtelenül összemosódik, és lagymatag lesz.

Az élet töméntelen vágánnyal dolgozik. Vannak mellékvágányok, vannak holtvágányok, de ezek is az életet szolgálják, tehát voltaképpen csak élő vágányok vannak.

Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor, s azon kell haladnia, és azon mehet, amerre visz. De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra, s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját.

Ha a jó sorsot vidáman el tudjuk fogadni, akkor a balsorsot is el kell viselnünk.

Csodálatos, hogy a szenvedő ember körül is minden természetes és vidám; szinte nem érdemes élni, ha az élet ilyen kevéssé vesz részt a szív fájdalmában.

Mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne.

Sok vadállat van a világon, de a legkegyetlenebb vadállat mégiscsak az ember.

A háborúban sok mindent megszokik az ember, amiről nehéz osztán idehaza leszokni.

A háború mindent elpusztít, s csak a béke termel.

Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valakit megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem.

Kedves barátom, csak azt az egyet tanulja meg, hogy adós sose legyen. Soha adósságot! Soha. Minden bűnnek az a melegágya, az adósság. Inkább koplalni, nélkülözni, dolgozni, csak adósság ne legyen.

Nagy teher és nagy harc a vagyonszerzés. Sok orcapirulás kell ahhoz. Inkább az kell, hogy valakinek ne is legyen bőr az arcán.

Minden tud csalni, de a hang színe, az nem. Az őszinte, és leleplez minden érzést.

Milyen kicsiny az ember, s mégis mit nem tesz fel magáról. A teremtés koronájának tartja magát, s az éjszaka csendjében gyengébb a kicsiny hernyónál, aki a fa ágacskáján a levelek alatt gubbaszkodik.

Senkit nem csodálok jobban, mint aki öregkorban az ifjakat megérti.

Az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondoltuk előre.

Nincs az az állapot, hogy még jobbat, még szebbet ne tudjon magának elképzelni az ember. A vágyak és az igények a lehetőségekkel nőnek.

A lélek titkainak birodalma ott kezdődik, ahol a látható világ végződik.

Mindenki annyit lát, amennyit tud látni; azt látja meg kint, ami benne van, belül.

Az öröm abból ered, hogy valaki meg tudja látni azt, ami szép és jó az életben.

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska