Az eligazodási
nehézségek ismételgetése
teszi bonyolulttá
a világot

Szerethetett engem az isten
mert teremtményének
engem is elfogadott
sárból agyagból apám s anyám álmaiból

Nem idomultam
nem azonosultam
ahova nem hívtak
oda nem tolakodtam

Egymás tudása, ténye jó titok,
szíved utána szabadon dobog

A körhintából
naponta kieshet valaki
másokat kilöknek

a      néha       véletlen
a      hátha      reménytelen
a      mégse     bátortalan
a      mégis      bizonytalan

A lélek- és lelkiismerettatarozó nagyvállalat
menetrendszerűen késik a helyre-
állítási munkálatokkal.

vágyunk isteni teljes
a megvalósulás
hézagos

Bárhova jutsz is ne add alábB
Akadályozzon százszor is süketek karA

********

Csikorduljon a kulcs, ha nehezére
is esik a zárnak, meg kell
nyílani a titkok kapujának.
Hitünk ne törjön belé a zárba.

A vers mégis maga a remény.

Annyi, de annyi versről kiderült,
hogy csak a papírnak voltak bőviben.

legalább jó hangosan
    kerüljük meg mindazt
    amiről suttogva se
    szólhatunk

Időnként a költők
elviselhetetlenül egyszerű kérdőjeleket
rajzolnak a levegőre
időnként a világ
kérdőjelet rajzol költőire

Minden
egérút viszonylagos, ha semmi hír a
macskák végleges mennybemeneteléről.

Uram
köszönöm
mert megadtad
hogy ne csak egyedül legyek
magam ellensége
de hívtál másokat is
hogy könnyebb legyen a küzdés

a szóhoz erő és önbizalom kell
közben meg fogy a levegő

Magamtól féltem eleitől fogva
       magamtól
és soha senki mástól
a magamba való szörnyű némulástól.

ki a fecsegésbe
ki a hallgatásba
menekül

Nagyon kellemetlen
bizonyos dolgokról beszélni
viszont legalább ilyen kellemetlen
bizonyos dolgokról hallgatni

Fűszál hegyéről a harmat
gyöngyét ajánlja az Égnek
mekkora kincs mikor ének
üzenhet a Mindenségnek

********

várom
a Te Deumot, várom itt, a kapu előtt
a többieket, mert fogadtuk egykoron,
itt találkozunk, ha följutunk, ha följutunk...

Talán sosem találom meg,
ha nem keresem.
Aki keresi minden
erejével és szorgalmával,
az nem találja meg.
Aki nem keresi,
az belebotlik.

Kifosztott emberiség őgyeleg
vissza első sejtjei felé,
teremtés előtti pillanatba,
hogy amit elrontott, újra élje.

Makacs szívünk
csak a reménynek
adja meg magát,
bár tudván tudja,
mily kockázatos ma
megint elindulni
Betlehem iránt.

mindig felkavar
ha fegyverek
szólnak vad után
ki vadakra lő
az rám is lőhet
egyszer

Hitünk megmarad, mint az ÉJSZAKÁK
kószáló kaszás verscsillagai!

örökké nekünk szegezik
örökké fényes ellenpélda
örökké rajtunk keresik
örökké mégis bennem él ma

vigyázzatok hogy minden
porcikátok ahogy volt
úgy maradjon alabástrom
mert nem tudjátok
sem a napot sem az órát

Az égi körök
hintáló mérlegein majd mennyit nyomnak a
földi pörök, s mennyit a hallgatás aranyrögei
az árulás színezüstjeivel tetézve?

Mennyi élet
s mennyi napfény,
valahai
zöld reménység
hull alá a
levelekkel.

A vége felé járva
rendelt ösvényeiden,
néha utadon
túl, ámulatokon, és túl már hívságokon is!
Hirtelen rájössz vagy csöndben belátod:
Isten hatalmas verse a teremtett Világ.
De azért mind jobban érdekel,
hogy ebben a nagy versben
akár csak egyetlen betű hurkában is
ott van-e a te grafitporod?
S ha nincs?
A Világ akkor is hatalmas,
örökkévaló és tökéletes költemény!
Bár nap mint nap te is
csak tökéletlen
és felületes olvasója vagy…

********

Előbb a kétségbeesések
aztán a kétségbevonások
bizony barátaim
jönnek a megrovások

csak a lélek
csak a lélegzet
csak a szó
csak a félmondat
csak a hallgatás
csak a csönd
lenne egy kicsit visszafogottabb

Hol vagy
ha nem vagy itt?
Hol sírsz
ha nem a vállamon?

könnyű lesz-e elhagyni mindent
vagy nagyon nehéz
amikor zárul az eddig nyitott
és tárul az addig rejtve őrzött

Mert biz a közelség
sok mindent lerombol,
ha a legjobb szív helyén is
az érdek dorombol!

Valahol valakik kalapálják
az egyedüli értéket,
s e mértékadó adó-vevők
nem ismernek mértéket!

A lehetőségek igazságát betűzgetem,
az más kérdés, hogy elfogadom-e...

Itt vagyunk
és most már ez lesz az otthonunk
ez a berendezetten is ideiglenes világ.

és a fény megérkezik akár
az ég komor felhőibe befűzött
arany-ezüst fonál
mégis hangtalan zokog
a ránk bízott remény
mert szemközt az árulás
útja kanyarog
az Olajfák hegyén

Olyan izgalmas, szép ez az élet:
Simán és gyáván én sosem adom föl!

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska