Mi a bátorság?
Szó-lélek-közelítés 56.
„Bátran halad az ember élte ösvényén, de elején ne botoljon, mert megütvén lábát, egyszersmind bátorságát is elveszti. Későbbi botlások lábát ha sértik, bátorságát nem veszik el.” (Gárdonyi Géza)
A bátorság vagy görögül andreia, fortitudo, fontos emberi erény, sokan foglalkoztak mibenlétének megértésével. A nyugati hagyományban olyan filozófusok vizsgálták, mint például Szókratész, Platón, Arisztotelész. Az ő Etikájában az erényes személy olyan valaki, aki minden erény egyfajta harmóniáját valósítja meg: az erényeknek megannyi szálként át kell járniuk az ember életének szövetét, például a bátor tett legyen teljes egységben a mértékletességgel és a türelemmel.
A keleti hagyományban a Tao Te King magyarázza: „A bátor vakmerő halála gyászos, a bátor nem-merő élni tud. Kétfajta bátorság: egyik hasznos, másik káros. Amazt a természet mért nem szívleli, ki bírja megérteni? A bölcsnek is homályos. Az égi út nem harcol, mégis győzni tud, nem szól, mégis válaszol, nem hív, mégis sereget gyűjt, tétlen, mégis irányít. A természet hálója hatalmas: bár ritka-szövésű, rajt át nem hatolhatsz.”
Kondor Béla: Űrhajósok