Kiss Gábor gyermekkora óta Albertfalván él. Nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottságának tagja, a Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője, nős, négy gyermek édesapja. Felesége és két gyermeke dolgozik a Tinta Könyvkiadóban. Kilenc évig volt az Albertfalvi Keresztény Társas Kör elnöke, munkássága elismeréseként 2011-ben Erdő Péter bíboros jelenlétében vehette át az Albert herceg-díjat.

Farkas Krisztina: Minden ember életében a gyermekkor a legmeghatározóbb. Ön milyen emlékeket őriz ebből az időből?

Kiss Gábor.: Gyermekkorom szünidőit nagyszüleimnél egy ötszáz lelkes kis faluban, Cserháthalápon töltöttem. Mély benyomást tett rám ez a kicsiny, Nógrád megyei falu, ahol a régi világ utolsó lenyomatát tapasztalhattam meg: Az 1960-as években még tovább élt a hagyományos paraszti életforma – otthon mindent maguk állítottak elő – de már megkezdődött a magyar mezőgazdaság átszervezése, a téeszesítés. A 10-15 holdas kisgazdaságokat be kellett adni a közösbe, s ez a folyamat nagyon nehezen haladt.

F. K.: Ön igazi lokálpatrióta.

K. G.: Gyermekkoromban az Allende park területén laktunk, ahol akkoriban családi házak álltak, és Albertfalva szinte még falu volt. A családi házakat azóta lebontották, helyükre hatalmas lakótelep épült. Ne feledjük el, hogy ahol most a Tétényi út végén a patak felett átrobognak az új buszok, ott régen csak egy keskeny gyalogos híd állt. Több mint ötven éve élek Albertfalván: egy négylakásos társasházat építettünk fel a testvéreimmel közösen. Albertfalva azonban nemcsak a lakóhelyem, tanulmányaim színtere – hiszen a Petőfi Sándor Általános iskolába jártam –, hanem a helyhez való kötődést a Szent Mihály-templom is meghatározza. Még István atya hívott 1986-ban a képviselő-testületbe, ahol barátokra találtam. Az Albertfalvi Keresztény Társas Körnek kilenc évig voltam az elnöke. Rengeteg programot szerveztünk. A Társas Kör továbbra is sikeresen működik, számos kulturális rendezvény és egyéb jelentős esemény megszervezése fűződik a nevéhez, melyek közül kiemelkedik a kárpátaljai gyerekek számára létrehozott honismereti tábor. A templom mellett az Albertfalvi Helytörténeti Gyűjtemény a másik olyan hely, amelyhez kötődöm. Azt hiszem, valamennyien hálásak lehetünk Beleznay Andor igazgató úrnak a múzeum létrehozásáért. A Pentele utcában nemcsak egy múzeum működik, hanem egy találkozóhely is azok számára, akik Albertfalva múltját kutatják, gyűjtik.

Az ember évezredekkel ezelőtt domesztikálta a ma körülötte élő állatokat. A háziállatok magyar elnevezése kacskaringós úton történt.

Galamb szavunk például a szláv kék szóból ered és ugyancsak szláv eredetű a macska és a kacsa szavunk. A bivaly szó szláv közvetítéssel a latinból érkezett hozzánk. A szamár szó is latin eredetű, de az olasz közvetítette nyelvünkbe. A kecske és a juh szó eredete máig tisztázatlan. Ugyancsak vitatott a tehén szavunk eredete, ősi iráni vagy finnugor származtatása is lehetséges. Aztán egy másik névtípus: kutya, liba, pulyka. Ezek talán állathívogató szócskákból alakultak ki. A disznó és a tyúk honfoglalás előtti török jövevényszavak. Finnugor eredetű szó a ló, melynek származékai, a lovász, a lovag őrzik a szó v hangot tartalmazó ősi formáját, ugyanúgy mint a lovat, lovak toldalékolt alakok. A ló mellett a nyúl szavunk is finnugor eredetű.

A szavakat nem csak befogadtuk, tovább is adtuk: a szamár szó ostoba ember jelentésben a magyar nyelvből került át a szlovák nyelvbe. A házillatok nevének fejlődése nem áll meg, elég, ha utalunk a kacsa szó valótlan hír jelentésére, vagy a liba, tyúk szavaknak a nők nem éppen hízelgő megnevezésére. A háziállatok nevének sokféle eredete kultúrtörténetünk izgalmas nyelvi lenyomata.

Este, megtelt a konyhában a kis szemetes. Na ki viszi ki az udvaron lévő kukába? hangzik az ártatlan kérdés. Hát miért ne is vállalkoznék a feladatra. Indulok, kinyitom az udvaron lévő kuka fedelét, látom tele van, teljesen megtöltötték már a nejlon szemeteszsákok. Eszembe jut, ma még csak péntek van, és csak szerdán fogják elvinni a szemetesek a kukát. Hova fogjuk tenni addig a felgyülemlő hulladékot? Az az érzésem mintha minden nap egyre több és több szemetet termelnénk. Ha vásárolunk, minden becsomagolva műanyag fóliába, a sajt, a szalámi, a Túró Rudi. A tej, a kefir és a gyümölcslé pedig kartondobozban, a savanyúság kis műanyag vödröcskében. Ha valamelyik élelmiszernek aztán otthon nekiállunk megenni, előtte kicsomagoljuk és aztán ott marad a rengeteg csomagolóanyag, ami megy a szemétbe. Amikor pizzát rendelünk, a futár hatalmas papírdobozban hozza, amit aztán külön gond eltüntetni. Reggel kinyitom a postaládát, 4-5 reklámújság benne. Emlékeztek még a három négy évtizeddel ezelőtti időkre, mikor papírhiány volt? Veszel egy új TV-t vagy mosógépet, a hatalmas papírdoboz jól kibélelve hungarocellel. Recsegtetve-ropogtatva töröd össze kisebb darabokra, hogy valahogy betuszkold a szemetesbe.

Aztán eszembe jut nagymamán, aki egy kis nógrádi faluban élt. Bizony ő az 1960-as években nem termelt egy fikarcnyi szemetet sem. Igaz neki volt sparheltje, a hét végére járatott újság éppen jó volt gyújtósnak. De be se került a házba csomagolóanyag, hiszen a népboltban jóformán csak a kenyeret vettük, azt meg csomagolás nélkül a hónunk alatt vittük haza (jókat törve a sarkából). Emlékszem néhány orvosságos üvegre, amit nem lehetett a trágyadombra kidobni, évekig hánykolódott az ablakpárkányon. Szalonnáért, kolbászért csak a kamrába léptünk át, persze, hogy nem csomagoltuk be míg bevittük a házba. Ha kapálni mentünk a földekre, vagy a szőlőbe indultunk dolgozni, a kis füstölt kolbászt és a kenyeret hozzá vászonkendőbe tettük. A vizet egy literes zöld üvegben vittük magunkkal, aztán az üveget gondosan este haza is vittünk, hogy másnap is használhassuk. Szóval abban a világban nem született szemét, nem volt gond a hulladékgazdálkodás.

Jól van ez így? Nincs jól.

A múltkorában kíváncsiskodva megálltam az egyik budapesti aluljáróban egy pult előtt, amelyről nyakkendőket árultak. Csodálkoztam a gazdag kínálaton, mert volt ott a nyakkendőkön hosszú combú titkárnő, elefánt kis egérrel, jaguár sportautó, beatzenekar, hamburger és teniszütő is. Kérdezi az eladó (miközben fél szemével a terepet figyelte, hogy jönnek-e a rendőrök) mivel szolgálhatok?

Ha már meg lettem szólítva, akkor megkérdeztem:
- Van olyan nyakkendője, amin könyvek vannak?
- Olyan nincs, de van baglyos nyakkendőm! - volt a válasz.

Persze lecsaptam a baglyos nyakkendőre, most is az az egyik kedvencem, sajnos pörköltvacsora közben egy zsírfolt esett rajta a múlt héten. De miközben boldogan villamosoztam haza a zsákmánnyal, az jutott eszembe, hogy ez az egyszerű ember honnan tudta, hogy a könyv és a bagoly összetartozik? Honnan tudta, hogy évezredek óta a bölcsesség, a tudomány és az antikváriumok jelképe a bagoly?

Nem tudom a választ, de elgondolkodtam, hogy bizony szimbólumok és jelképek ezrei vesznek körül bennünket. A vöröskereszt, a Mercedes egyszerre férfias és nőies emblémája, a McDonald's jellegzetes M betűje, amit mellesleg állítólag egy magyar ember vetett papírra. Vagy ott a templomok tetején a kereszt, és így tovább, hogy az olimpia öt karikájáról például ne is szóljak.

A TINTA Könyvkiadó bagolygyűjteményének a fényképei.

Az Értelmező szótár+ több kézikönyvet foglal magában, megkönnyíti a szótárhasználatot, és új nézőpontból mutatja be a szavakat. A kötetről főszerkesztőjével, Eőry Vilmával, az MTA Nyelvtudományi Intézetének főmunkatársával beszélgettünk.

- A TINTA Könyvkiadó A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 13-14. köteteként készült el az Értelmező szótár+. Mi volt az előzmény?

- Az Akadémiai Kiadónál 1992-ben jelent meg a Képes diákszótár. A Magyar értelmező kéziszótárhoz képest kevesebb címszót tartalmazott ez a kötet, mert az volt a cél, hogy lazítsunk azon a tömörségen, amit az értelmező kéziszótár kínált a maga 70 ezer címszavával.

- A mostani szótár milyen céllal jött létre?

- Öt évvel ezelőtt azzal keresett meg bennünket a Tinta Könyvkiadó, hogy át kellene dolgozni a Képes diákszótárt, kicsit bővíteni kellene, és komplexebbé tenni. Az új kiadvány a régihez hasonlóan főleg a 12-16 éves korosztály számára készült. Több hely, figyelem jut egy szónak, az egyes címszavak jobban elkülönülnek egymástól, jelek segítenek a tájékozódásban. Ezenkívül differenciáltabban, plasztikusabban, több oldalról szerettük volna bemutatni a szavak jelentésszerkezetét. Ma már mindent gyorsan meg lehet találni az interneten, a fiatalok nagy része ehhez szokott. Nekik szánjuk ezt a kiadványt, hogy ráébredjenek, papírszótárban is könnyen megtalálhatják az internetes lehetőségeknél sokkal részletesebb információkat.

- Milyen szótártípusok elegye a kötet?

- A címe szerint értelmező szótár, a plusz benne éppen az, hogy tartalmaz szinonimákat, ellentéteket, tájszavakat, frazeológiát (szókapcsolatokat, szólásokat, közmondásokat), szóeredetet (etimológiát) és nyelvhasználati tanácsokat, ezenkívül felvettünk még sok határon túli magyar szót is. Egy kicsit tehát minden felsorolt terület szótára is. Ezzel a sokoldalúsággal egyben lehet láttatni és látni egy szónak többféle aspektusát. A figyelmes szótárhasználó tudatában a történetiségbe is visszanyúló, jelentés- és kulturális háló alakulhat ki a szavak körül.

A kézikönyvet az  MTA Nyelvtudományi Intézetében Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke és Adamikné Jászó Anna főiskolai tanár mutatta be.

1. rész - Nyelvújítás, nyelvművelés
2. rész - A régi és új szavakról
3. rész - Az anyanyelv
4. rész - A folyton változó nyelv
5. rész - A szavak értéke

Minden nyelv… csak a maga természete szerint lehet szép és tiszteletre méltó. (A nyelvművelő Kosztolányi)

 *

 A nyelv egymagában álló hatalmas szervezet, egy természet-produktum, melynek oly furfangos, de lényegében fölségesen egyszerű törvényei vannak, mint a természetnek. (A nyelvtanulásról)

 *

 A nyelvben csak lélektani következetesség van, az értelmi következetesség a legjelesebb írók kristálytiszta mondataiban se több, mint az ősnépek vagy az ötéves gyermekek következetessége. (Pár szó a nyelvújításhoz)

 *

 A nyelv természeti jelenség. Gyökerei mélyen belenyúlnak a múlt őstelevényébe, egészen a történelem előtti korig, s van törzse, ága, lombja, eleven virága is. (A tudomány nyelve)

 *

 Olyan titoknak fogom föl a nyelvet, mint a természetet, mint tulajdon életemet. (Abécé a nyelvről és lélekről)

 *

 A nyelv, mely oly gyöngéd tud lenni, néha kegyetlen, hideg. (Abécé a nyelvről és lélekről)

 *

 Itt kezdődik a nyelv, az anyanyelvnél, és itt is végződik. (A lélek beszéde – 5. Az anyanyelv édessége és végtelensége)

 *

 A nyelv az ember vallomása. (A lélek beszéde – 1. Gép és csoda)

 *

 A műnyelvek az értelem lombikjában jöttek létre. Tartósak, mint a kaucsuk kézelő és a bádogpohár. Nem hervadnak el soha, akár a papírvirágok. De nincs színük és illatjuk. (A lélek beszéde – 2. Műnyelvek)

 *

 A műnyelveknek nincs emlékezetük, se térben, se időben. Múltjuk még oly kicsiny, hogy hagyományuk sincsen. (A lélek beszéde – 2. Műnyelvek)

 *

 A nyelv nem lehet „egyszerű”, mert az ember nem „egyszerű”, aki beszéli. (A lélek beszéde – 5. Az anyanyelv édessége és végtelensége)

 *

 A nyelv, rejtetten, mindenre emlékszik. Az fölveszi magába a múlt elfelejtett szokásait, melyek tovább bujkálnak benne, homályosan. (Szokásmondások)

 *

 Nincs és nem lehet „teljes” szótár. A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből. A nyelv azonban a tenger, a tenger. (Kagyló és tenger)

 *

 A nyelv maga a végtelenség. Minél tovább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy sohase lehet a végére érni. Csak vérünk érzi. Értelmünk mindig elámul, ha elemezzük és tudatosítjuk azt, amit vérünk érez. De ez az ámulat számomra az élet egyik legnagyobb gyönyörűsége. (Kagyló és tenger)

 *

 Minden nyelv egy külön hangszer. (A tíz legszebb szó)

 *

 A nyelv nem ésszerű. Az a műszer, mellyel legfinomabb gondolatainkat közöljük, nem a logikán alapul, éppoly illogikus, mint a költészet vagy az álom. (Csibésznyelv)

 *

 Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma, új értelmi és érzelmi törvényekkel. (A tíz legszebb szó)

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Kazinczy Ferenc 2016. évi pályázat a kimagasló eredményt elért tanulók tanév végi könyvjutalmazására

A TINTA Könyvkiadó pályázatot ír ki magyarországi oktatási intézmények és fenntartóik részére

A pályázatról és a pályázható könyvekről részletes ismertető olvasható a www.tintakiado.hu honlapon.

A pályázat célja A magyarországi oktatási intézményekben tanuló és kimagasló eredményt elért tanulók tanév végi könyvjutalmazása magas színvonalú, az alap- és középfokú oktatásban és az önképzésben is jól használható könyvekkel, szótárakkal. A TINTA Könyvkiadó, mint a magyar egynyelvű szótárak legnagyobb kiadója, érezve az oktatás kiemelt fontosságát, pályázatot ír ki, hogy az oktatási intézmények mind nagyobb számban jutalmazhassák és ezzel további kimagasló eredményre ösztönözhessék a diáktehetségeket. A TINTA Könyvkiadó kiadványai, szótárai közül többet a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottsága Kiváló Magyar Szótár díjjal tüntetett ki. A TINTA Könyvkiadó szerzői szakterületük elismert szakemberei.

Felvágtad pörköltnek a húst és készíted az alapot. Pirítod a hagymát, majd jól megszórod paprikával. Gondolsz rá, hogy a paprika szót a szerb nyelvből vettük át és számos nyelvbe továbbadtuk a híres magyaros paprikás ételekkel?

Reggelizel, bedobsz egy szelet paradicsomot. Vajon mi köze Ádám és Éva édenkerti paradicsomának a kis piros paradicsomhoz? Tudtad, hogy először csak dísznövényként használták és paradicsomfának nevezték? A paradicsom szó hosszú utat tett meg, míg nyelvünkbe érkezett, perzsa, héber, görög, latin nyelvek voltak a főbb állomásai. Milyen sokféle úton kerültek nyelvünkbe a zöldségek nevei!

A képre kattintva megjelenik az album, ahol a zöldségek képei mellett olvashatók az eredetük is!

“Érdekes világ a népi ornamentikáé, önmagában is, de a mai világ tükrében még inkább.” Beszélgetés a sikerlistás “magyaros kifestőkönyveket” készítő Horváth Ágnessel, aki idén elnyerte a TINTA Arany Penna Díjat.

Élénk érdeklődés mellett mutatták be 2016. április 12-én Horváth Ágnes “magyaros kifestőkönyveit” Budapesten, a Bartók Béla úton a TINTA Art Caféban. A kiadványokat Tasnádi Zsuzsa néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa méltatta. A kiadó ez alkalommal adta át a sikerlistás színezők összeállítójának az évenként odaítélt TINTA Arany Penna Díjat. A díjátadást követően Cserháthalápy Ferenc beszélgetett Horváth Ágnessel.

Cserháthalápy Ferenc: Szokatlan, hogy egy kiadónak kávéháza is legyen, mert gondolom a TINTA Art Café a TINTA Könyvkiadóhoz tartozik.

Horváth Ágnes: Nem ismerem egészen pontosan a TINTA Kiadó felépítését, de úgy tudom gazdaságilag semmi köze a TINTA Art Caféhoz, csupán névazonosságról van szó. No meg az is csak véletlen, hogy mindkettő Újbudán található. A kiadó vezetőinek a névazonosság adta az ötletet, hogy itt, ebben a kávéház-galériában legyen a négy kifestő bemutatója.

Cs. F.: A TINTA Könyvkiadó magyar szótárairól, nyelvészeti szakkönyveiről nevezetes. Hogy került kapcsolatba a kiadóval?

H. Á.: Két éve grafikus szakmai gyakorlatra jelentkeztem a TINTA Könyvkiadóhoz. Ennek keretében még főleg illusztrációkkal foglalkoztam. Azonban munkakapcsolatunk a gyakorlat leteltével is megmaradt, és pár hónappal később már a motívumos kifestőkön dolgoztam.

Cs. F.: Gyerekkorában sokat rajzolt? Voltak kifestőkönyvei?

H. Á.: A „családi legenda” szerint a színes ceruzákért álltam fel először… Igen, sokat rajzoltam, barkácsoltam, kis tárgyakat készítettem. Kifestőkönyvre sajnos nem emlékszem.

Cs. F.: Látjuk, hogy világszerte hatalmas divatja van a kifestőkönyveknek. Az Ön kiadványai magyar népi motívumokat tartalmaznak. Honnan tudott képeket, szimbólumokat gyűjteni?

H. Á.: Nagy segítségemre volt a Néprajzi Múzeum online adatbázisa. Ezen kívül több, régi és újabb, népi díszítésekkel foglalkozó kiadványt átlapoztam. Próbáltam azonban az eredeti forrást használni alapként, magát a díszített tárgyat, ezért a legtöbb motívum az online adatbázis tárgyairól került átrajzolásra.

Cs. F.: Mind a négy kifestőkönyvben 32, színes, szemet gyönyörködtető rajzot találunk. Ha nem szakmai titok, hogy készültek ezek a rajzok?

H. Á.: Nem titok! A díszített tárgyat alapul véve grafikus programokban, vonalas átrajzolással készültek a rajzok, bizonyos esetekben (például ha a tárgy fotóján torzult a díszítés) előtte szükséges volt a minta síkra terítése, szintén grafikus szoftver segítségével.

Cs. F.: Ez a négy kifestő együttesen a magyar díszítőművészet képes enciklopédiájának is tekinthető. Mit tartalmaznak az egyes kifestőkönyvek?

H. Á.: Mind a négy kiadványnak azonos a felépítése, 32-32 rajz látható bennük színes nyomtatásban, és mellettük ott van vonalasan ábrázolva, fekete-fehérben is a kép, ezt lehet kiszínezni. Két kiadvány a magyar motívumok formavilágát dolgozza fel, ezek közül az egyikben tematikusan láthatjuk pl. a szív, szegfű, tulipán, rózsa, madár és a címer képeket. A másik pedig a díszített tárgyak sokféleségét reprezentáló összeállítás, láthatunk rajzolatokat hímes tojásról, kötényről, mellényről, subáról, ládáról, sótartóról és cseréptálról is.

Cs. F.: A másik két kifestő a Kárpát-medence hímzéseit mutatja be.

H. Á.: A két hímzéses kiadvány közül az egyikben a nyolc nagy néprajzi tájegységet szemlélteti négy-négy hímzésminta, a másikban pedig a legnevesebb hímzéseket, pl. buzsáki, kalocsai, matyó, rábaközi, sárközi.

Cs. F.: A motívumokról rövid leírás is található a kifestőkönyvekben. Miért tartotta fontosnak ezek megjelentetését?

H. Á.: Mert ezeknek a motívumoknak kulturális tartalma, továbbadandó értéke van. És habár a kifestők egész kicsi korúaknak is szólnak, fontos, hogy a felhasználók a legegyszerűbb megfogalmazással és terjedelemben, de tartalmi képet is kapjanak arról, hogy valójában mi is az, amit kiszíneznek. A cifra szavunk az ősi iráni nyelvből került hozzánk. Ott a köröcskét, a nulla számjegyet nevezték meg a cifra szó elődjével. Miután az ősi szó kalandos úton eljutott hozzánk, a sok köröcskével díszített magyar szűrt, cifra szűrnek kezdték nevezni.

Cs. F.: Ön az utóbbi időben sokat foglalkozott a magyaros motívumokkal. Melyek a magyar néprajzban megjelenő tipikus, gyakori szimbólumok?

H. Á.: A legismertebbek a szív, a tulipán és a madár. Ezen kívül különféle virágok, növények a maguk sajátos tartalmával: rózsa, szegfű, rozmaring; valamint más állatalakok, például nyúl, szarvas is megjelenik.

Cs. F.: Jelekkel, szimbólumokkal vagyunk körülvéve. Elég ha csak a KRESZ-táblára, vagy a mindenütt látható piktogramokra gondolunk. Ezek mind mind jelentenek valamit, mind üzenetet hordoznak. Mi a véleménye, a magyaros motívumoknak is volt hajdan a díszítő funkción kívül üzenethordozó feladata?

H. Á.: Ez nem is igazán vélemény, inkább szinte ténykérdés, volt. Sok mű foglalkozik ezzel a kérdéssel, én pedig újat nem tudok mondani a témában; talán elég a jegykendők hímzésének, a tulipános ládák festésének, nászlepedők díszítésének jellemzőit megvizsgálni, hogy a legismertebb és leginkább egyértelmű példákat említsem.

Cs. F.: Néhány éve Lewis Hamilton, a Formula 1 pilótája magyaros, kalocsai motívumokkal díszített ruhában indult a versenyen. Akkor sokat beszéltek erről. Mi a véleménye, a mainál szélesebb körben elterjedhet a népi motívumok használata?

H. Á.: Érdekes világ a népi ornamentikáé, önmagában is, de a mai világ tükrében még inkább. Van ütközés a kettő viszonyában, mégis, mivel az ember (szerintem) alapvetően vonzódik a népi díszítőművészethez, ha az megfelelő kontextusban és megjelenéssel léphet színre, talán szélesebb körűvé válhat a felhasználása.

Cs. F.: Napjaink képzőművészetében és a design irányzatok között is van egy erőteljes minimalista irány, hogy csak a dísztelen IKEA stílusra utaljak. Ön szerint lesz idő, mikor a motívumokkal gazdagon ékesített, színes világ lesz a trendi?

H. Á.: Sokszor mondják, hogy a „stílusok” jellege általában egymást követően váltakozó; ez bizonyos történeti stílusokra mindenképp igaz. Én azonban kifejezetten vegyesnek látom a kortárs művészet irányait, és a jelenben élve amúgy is nehéz lenne bármit jósolni ezzel kapcsolatban. Egyébként az IKEA épp most árul népies motívummal hímzett párnahuzatot, de persze ez csak tovább bonyolítja a kérdést.

Cs. F.: Gratulálok a TINTA Arany Penna Díjhoz, és végezetül megkérdezem, a négy kifestőkönyv után min dolgozik most? Van újabb megbízása a TINTA Könyvkiadótól?

H. Á.: Köszönöm szépen! Utolsó simításokat végzek egy új kifestőn, ami Magyarországon megtalálható lepkékről készül. Ezen kívül képzőművészettel és dizájnnal foglalkozom; épp egy hete nyílt csoportos kiállításunk a Karinthy Szalonban, és nemrég adtam le egy csomagolásterv-pályázat anyagát. 

forrás: cultura.hu

Horváth Ágnes:
Kiadványok a vizuális kultúra fejlesztéséhez

A TINTA Könyvkiadó gondozásában megjelent Kis magyar tájszótárt az MTA Nyelvtudományi Intézetében mutatták be. Az esemény után Kovács Anett beszélgetett Kiss Gáborral, a szótár szerkesztőjével.

Kovács Anett: A szótár bemutatásakor elmondta, hogy személyes indítékai is voltak a szótár összeállításához.
Kiss Gábor: Igen, egy kis faluban töltöttem nagyszüleimnél Nógrád megyében, Cserháthalápon a nyári és a téli iskolai szüneteket az 1960-as években. Meghatódottan gondolok vissza nagyszüleim küzdelmes mindennapjaira és palócos kiejtésére. Ma is fülemben csengenek nagyanyámnak a sarampó, garád, bonc szavai, melyek a kerti kiskaput, a kerítést és a combot jelentették. Nem is tudom, az ott élő emberek ismerik-e még ezeket a szavakat?

K. A.: A rádió, a televízió hatására az elmúlt években szinte eltűnt a magyar tájegységek szóhasználata közötti különbség.
K. G.: Sajnos igazat kell adnom Önnek. Néhány szó azért tartja magát, miskolci feleségemtől tanultam a makuka és a troszka szavakat, amelyek a szotyolának és a vörös salaknak a megnevezései még ma is szülőhelyén. Kétségtelen, hogy nagy kiegyenlítődés megy végbe nyelünkben mind a hangtan, mind a szókincs területén. Ez a nyelvünk szürkülése, szegényedése.

 K. A.: Miért létezhettek egyáltalán tájszavak? Miért nem ugyanúgy hívják, nevezik meg a magyar nyelvterületen ugyanazon a dolgokat, cselekedeteket?
K. G.: A nyelv elsődleges feladata – divatos szóval – a kommunikáció. A régi világban az emberek többsége egy kis területen élte le az egész életét. Soha nem beszélt tán távoli emberekkel, elég volt, ha a falubeli vagy a szomszéd falubeliekkel megértették egymást. Bizonyos fokú bezártságban ezért alakulhatott ki például a gyógynövények sok-sok népi neve. Ezért lehet a denevérnek is számtalan megnevezése pl: bőregér, bőrmadár, hajlopó, szárnyasegér. Volt, aki felvetette, és ezt igazolta is a tudomány, hogy azoknak a dolgoknak, terményeknek, melyeket országos vásárra vittek, kevesebb tájnyelvi megfelelője van, hiszen az országos nagy vásárokon távoli vidékek lakói találkoztak, és ha üzletet akartak kötni, hát ugyanazokat a szavakat kellett használniuk. Mint tudjuk, a gyógynövényeket nem vitték nagy vásárokra, és nem a denevérekről folyt a beszéd a sokadalomban.