Ha a mindenszentek napjáról, a halottak napjáról, a halloweenről és a töklámpásról is olvasnál, akkor korábbi posztunkért kattints ide.

Nagy magyar írók, költők gondolataival emlékezünk a mulandó életre.

Nem az a fontos, hogy meddig élünk,

Hogy meddig lobog vérünk,

Hogy csókot meddig kérünk és adunk,

Hanem az, hogy volt egy napunk,

Amiért érdemes volt élni.

Ady Endre

*

Küzdés az élet, nyugvás a halál.

Madách Imre

*

Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint az előkészület.

Madách Imre

*

A teremtés történetében csak világok sírja számoltatik, egy ember földi báb, élete buborék, mely nyom nélkül enyész el.

Madách Imre

*

Egy jó halál többet ér egy rossz életnél.

Jókai Mór

*

Ruzsiczky Éva nyelvész, szótáríró (O. Nagy Gáborral a Magyar szinonimaszótár szerkesztői) 1995-ben vetette papírra az 1956. október 23-ai élményeit. Az írást átadta Kiss Gábornak, aki akkor közvetlen munkatársa volt az MTA Nyelvtudományi Intézetében, az emlékeit most változtatás nélkül közöljük. Különös jelentőséget az írásnak, hogy a forradalom idején a rádióval szemben lakott albérletben. 

(A képek nagyobb méretben való megtekintéséért kattints jobb egérgombbal az adott képre majd a "kép megnyitása új lapon" szövegre!)

Országszerte számos kisebb-nagyobb programot rendeztek meg kiadók az idei Az Olvasás Éjszakája-ra. A TINTA Könyvkiadó a Miért olvasok? Miért írok? kerekasztal-beszélgetést rendezte meg szerkesztőségi irodájában. Egyik felkért hozzászóló Sümegh László író, nyugalmazott gimnáziumi igazgató volt. Közreadjuk az elhangzott vallomását.

Miért olvasok? Miért írok?

Érdekes, hogy eddig ezt ilyen konkrétan 71 év alatt még soha senki nem kérdezte tőlem. Viszont ha már a 2016. év Az Olvasás Éjszakája ürügyén kaptam ezt a váratlan kérdést – illik elgondolkoznom és válaszolnom.

Az olvasás szeretetének csírája nálam közel hatvan évvel ezelőttről eredeztethető. Szüleimnek viszonylag nagy könyvtáruk volt, emlékeim szerint a környezetünkben kevesek dicsekedhettek ennyi könyvvel. Talán harmadikos-negyedikes elemi iskolás lehettem amikorra elolvastam Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, vagy vitéz Somogyváry Gyula (Gyula diák) háború előtt díszkötésben megjelent köteteit. Sajnos kisgyerekként elég sokat betegeskedtem, 10 évesen még a svábhegyi TBC gyermek tüdőszanatóriumban is eltöltöttem fél évet, így jutott időm – a tanulás mellett – olvasásra. Szüleim is sokat olvastak, így természetes, hogy könyves környezetben szocializálódtam. Környezetem extrovertált gyereknek tartott, szerettem szerepelni (ahogy akkor mondták, produkáltam magam). Hat éves lehettem amikor karácsonyra kaptam egy hegedűt. Azonnal kézbe véve, az éjféli misére már kicsit cincogtam a Mennyből az angyalt. Ezután ha vendégek érkeztek (és sokszor érkeztek) mindig kellett valamivel „produkálni magam”. Szüleim megígérték, hogy érettségire kapok egy gitárt (persze csak akkor, ha jól sikerül). Aztán a matúra után ez teljesült is, másnap már a Sáfrány utca diákjaiból összeverbuváltam egy zenekart.

Országszerte számos kisebb-nagyobb programot rendeztek meg kiadók az idei Az Olvasás Éjszakája-ra. A TINTA Könyvkiadó a Miért olvasok? Miért írok? kerekasztal-beszélgetést rendezte meg szerkesztőségi irodájában. Egyik felkért hozzászóló Oláh István szakíró volt. Közreadjuk az elhangzott vallomását.

Miért olvasok? Miért írok?

Azt mondják, víz nélkül sokáig nem bírja ki az ember. Átvitt értelemben, nekem az olvasás olyan, mint a víz. Valójában lét és életszükséglet. Olvasás nélkül nem tudnám elképzelni a napot. Rádió, televízió, napi lapok nélkül; igen. Meg tudok lenni.

A könyv vagy az írott betű hiányát azonban nehezen, sokkal nehezebben viselném.

A könyvek, könyveim erős érzelmi köteléket is jelentenek számomra. Szeretem, ha bizonyos könyvek kar-nyújtásnyira vannak tőlem. Csak odamegyek a könyvespolchoz; tudom, hol vannak - s ott vannak, csak le kell vennem őket.

Mennyire ismered a madarakat? Gondolom meg tudsz különböztetni egy verebet egy szarkától. Talán a varjút is felismered a város utcáin sétálva és nem kevered össze a galambbal. Talán használod is a mondást: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Valószínűleg hallottad már valamikor egy vetélkedőben, hogy az iszik mint a gödény szólásban a gödény nem emlősállat, hanem madár, pontosabban a pelikán. Biztos emlékszel a beugrató kérdésre: Hányat lép egy veréb egy évben?.

Tudod, hogy mi a különbség az ölyv és a vércse között? No és a cankó meg a gólya miben különbözik? Elárulom: semmiben, mert a cankó a gólya népies, régies neve. (Ugyanez a helyzet a fülemüle és a csalogány nevekkel.)

A napokban az ablakon kinézve egy kedves kis színes madárkát láttam az ablak előtt álló fa ágán tétován lépdelni. Soha nem láttam még ilyen szépet, de hogy mi a neve a madárkának, ne kérdezzétek! Sajnos elszakadtunk a természettől, nem csak a madarakat, de a növényeket, az állatokat sem ismerjük.

Ezen a linken lehet kitölteni a Mennyire madár? kérdőívet, ahol arra kíváncsiak a TINTÁsok, hogy egy-egy madár mennyire tipikus.

Van gyerek, aki azt hiszi, a retket csomóban termesztik! A gyermek előbb sorolja az autómárkákat és a TV műsorok címeit, minthogy két madarat megnevezne. Most nem madártani ismereteket fogok nyújtani nektek, hanem néhány madár nevének az eredetét gyűjtöttem ki a TINTA Könyvkiadó Etimológiai szótárából. Nem csak a nevek eredetét adom meg, hanem csodás fotókkal is színesítem az etimológiákat. Ha nem tudná valamelyikőtök, hogy milyen a bakcsó, most majd megismerheti!

Nosztalgiázzunk! Az elmúlt napokban kezembe kerültek a Ludas Matyi retró számai. Korábban már írtam a reklámokról, aztán a viccekről is.

Átlapoztam a mára már elsárgult papírú kiadványokat, és az 1958-as, 1959-es évfolyamból kimásoltam a könyvekkel kapcsolatos tréfás rajzokat, vicceket. Némelyik vicc bugyuta, de mind kedves!

Gyenge minőségű a papír, rossz a nyomdai kivitelezés, de mégis jókat lehet nevetni nézegetve a hajdani alkotásokat. Ára egy-egy számnak 1 Ft volt. Fogadjátok szeretettel a rajzokat.

További képek megtekintéséhez kattints a képre!

Cserháthalápy

Meglepett, hogy milyen sokatoknak tetszett előző posztom, a Ludas Matyi retró hirdetései. Most egy még izgalmasabb anyaggal állok elő. Viccek a Ludas Matyi 1962. évfolyamából. Úgy tűnik nekem, hogy minden benne van ebben a 30 képben, amit tudni kell az 1960-as évekről. Átlapozva az 50 számot feltűnik, hogy vannak visszatérő, többször feldolgozott, kedvenc témák.

1. A TV. Micsoda újdonság volt 1962-ben, persze még fekete-fehérben! A fiatalok nem is tudják például, hogy hétfőn nem volt adás. Igen, ne csodálkozzatok, ezt higgyétek el. Számtalan rajzon feltűnik a képernyő. Kedves és vissza-visszatérő kép: a szomszéd, amint sámlival (kisszékkel) a kezében kopogtat a TV tulajdonosánál az esti műsor előtt.
2. Az italozás. Számos vicc és karikatúra témája a részegeskedés. Érezhető, amint a felső vezetők a Ludas Matyin keresztül is hatni akartak a társadalomra, a társadalom részeges elemeire. Hát olyan nagyon nem sikerült a kampány.
3. A falusi ember. Sokszor figurázza ki a falusi (elmaradott) emberek életét a lap. Kedvenc figura a falusi nénike és bácsika. De azért meg kell állapítanunk, hogy a jó ízlés határát nem lépik túl ezekkel a viccekkel. Mértéktartóak, tán még tisztelettudóak is a maguk módján.
4. A tsz (alias tszcs = termelőszövetkezeti csoport). A termelőszövetkezet és annak élete minden lapszámban többször is előfordul. Aztán, talán a politikai nevelést szolgálja a háztáji és a tsz-vagyon bemutatása, ezek eltérő kezelése. Agronómusokról, tsz-vezetőkről, brigádvezetőkről és zárszámadásokról sok vicc szól.
5. A Nyugat. Nem olyan erőteljesen, de azért jelen van. De nemcsak a nyugat, hanem az emberek vele való felemás kapcsolata is bemutatásra kerül. A nagy Amerika gyakran van kigúnyolva. A suttogva emlegetett nyugati sztriptízbárról is szó esik.
6. A napi politika. Bármilyen furcsa és hihetetlen, de az akkori politika ésszerűtlen dolgait, túlkapásait is kipellengérezték. Örök téma volt a bürokratizmus. Ki emlékszik még a káderezés szóra? Ezt is vicc mutatja be.
7. A mindennapok élete. Gondolhatunk itt sok mindenre, a tupír frizurától kezdve a kettős nevelésre, amely miatt mást hallottak otthon és az iskolában a gyerekek az élet fontos (pl. vallás) dolgairól. De ide sorolhatnánk a Mikulás vallásos és a Télapó marxista nevének harcát is. (Persze a karácsonynak is megvolt a marxista neve: fenyőünnep.) Nekem nagyon tetszett a nagy számológépről szóló vicc. Igen, akkor még nem számítógépnek, hanem számológépnek hívták a computert. És a társbérlet! Micsoda világ, el se hisszük, hogy volt ilyen. (A társbérlet ikerszava a leválasztás!)
8. Üzemi élet. Sokat látunk esztergagépeket, gyári munkásokat. Gyakran szóba kerül a prémium visszássága és a hó végi hajrá is. A lógós melós, a munkafegyelem javítása is szeretett témája a lapnak. No meg a meó, a selejt és a bérelszámolás.
9. A nagypolitika. Természetesen megjelennek a nagy állami ünnepek is a lapban: Május elseje, Felszabadulásunk Ünnepe, az Alkotmány Ünnepe.
10. Tömegközlekedés. A városi buszok, az akkor újdonságnak számító csuklós busz is sláger volt. És az egyik buszt ábrázoló képen megpillanthatjuk a már régen elfelejtett ülőkalauzt is.
11. Végül: ott van az újságban Góliát, a 25 méteres óriás bálna. A városi folklór szerint azért utaztatták szegény kitömött bálnát végig az országon, hogy az utakat teszteljék, el tudnak-e majd haladni arra a rakétaszállító járművek is.

Akkor nem is vettük észre, hogy bizony silány a Ludas Matyi nyomdai kivitelezése, és hitvány a papírja is. De hát ilyen volt a nyomdatechnika akkoriban. Ma, mikor minden szebb a képes magazinban mint a valóságban, azt mondom, jó volt úgy, ahogy volt! Uraim (Hölgyeim) le a kalapokkal a hajdani Ludas Matyi szerzői, rajzolói, alkotói előtt!

Akkor jöjjenek a viccek:

- Tessék itt a TINTA. Miben segíthetek?

- HÁLÓ! Felvette valaki? HÁLÓ! A könyvkiadó? A TINTA könyvkiadót keresem!

- Jónapot kívánok Uram! Mi vagyunk, igen! Tessék csak mondani, hogy miben segíthetek?

- Na, Aranyoskám, van itt egy ilyen könyv a kezemben, hogy hogy mi is, na várjon aranyoskám,  a feleségemtől kaptam még karácsonyra, ő maga mondta, hogy az Alleenál vette nekem. Itt van már pillanat, na, szóval az a címe, hogy Első magyar sznobszótár. És most ezen a könyvön én teljes mértékben fel vagyok háborodva. Csak had mondjam el, hogy én 48 évig egy budai elit gimnáziumban magyart tanítottam. Aranyoskám, én csak azt szeretném mondani, hogy itt van ez a könyv, na és ebben rengeteg idegen szó van. Az van itt a hátulján, hogy olvasom aranyoskám szó szerint, na szóval pillanat, mert felveszem a szemüvegem.

- Igen-igen, ismerem a könyvet Uram.

- Szóval az van itt, hogy

„A kommunikáció során eddig mindenki precizitásra törekedett. De nem célravezetőbb-e, ha üzenetünk homályos és többértelmű?”

Kánikulában felfrissülést ad a víz! No de hányféle formában találkozunk a vízzel? Folyó, patak, tó, tenger, vízesés, hogy csak egy párat soroljak. Most a szép képek mellett közreadjuk ezeknek a vizes szavaknak az eredetét, etimológiáját. Van itt ősi szó, van származékszó, van szláv eredetű, és van tudatos alkotás is. Micsoda kavalkád!