- Tessék itt a TINTA. Miben segíthetek?

- HÁLÓ! Felvette valaki? HÁLÓ! A könyvkiadó? A TINTA könyvkiadót keresem!

- Jónapot kívánok Uram! Mi vagyunk, igen! Tessék csak mondani, hogy miben segíthetek?

- Na, Aranyoskám, van itt egy ilyen könyv a kezemben, hogy hogy mi is, na várjon aranyoskám,  a feleségemtől kaptam még karácsonyra, ő maga mondta, hogy az Alleenál vette nekem. Itt van már pillanat, na, szóval az a címe, hogy Első magyar sznobszótár. És most ezen a könyvön én teljes mértékben fel vagyok háborodva. Csak had mondjam el, hogy én 48 évig egy budai elit gimnáziumban magyart tanítottam. Aranyoskám, én csak azt szeretném mondani, hogy itt van ez a könyv, na és ebben rengeteg idegen szó van. Az van itt a hátulján, hogy olvasom aranyoskám szó szerint, na szóval pillanat, mert felveszem a szemüvegem.

- Igen-igen, ismerem a könyvet Uram.

- Szóval az van itt, hogy

„A kommunikáció során eddig mindenki precizitásra törekedett. De nem célravezetőbb-e, ha üzenetünk homályos és többértelmű?”

És aranyoskám értse meg, hogy ilyen könyvet kiadni. Mert azért ne haragudjon meg, de ezt azért hogy képzelik. Én 48 évig tanítottam Budán egy elit gimnáziumban, de nekem egyszer nem fordult volna meg a fejemben, hogy azt mondjam, hogy fogalmazzanak homályosan. Azért aranyoskám. És ez ki ez az ember? Ez aki írta, ez a Cserháthalápy? Most ez ki? Tök ismeretlen. Soha, sehol nem hallottam róla, most akkor ő valaki? Mert számomra egy senki.

- Igen, ő a szerző..

-De hogy mer ilyet írni? Hogy mi ez az összeszedés? Hogy ilyen idegen szavak vannak benne csak. Hogy ott egy magyar szó és oda van írva rengeteg idegen megfelelője. Most komolyan azt akarják ezzel, hogy ne használjanak az emberek magyar szavakat? De most ezt tényleg nem értem. Van ehhez szívük Önöknek? Aranyoskám, én eddig bíztam magukban, mert itt van nekem a könyvtáram több nem tíz(!), több száz könyvvel, köztük nem egy TINTÁ-s könyvem van, most ez a könyv is az Önöké, nem aranyoskám? Mert a feleségem azt mondta, hogy ott vette.

- Igen, mi adtuk ki..

- De aranyoskám ezt nem értem, hogy egy ilyen kiadó, mint Önök, azért én eddig tiszteltem a kiadványaikat. Ott van a Szókincstár, az nekem a Bibliám. Tényleg mondom, nekem az a Bibliám. Meg ott van a Régi szavak szótára, hát az nekem, az nekem egy történelem aranyoskám. Ha beleolvasok nekem akkor felelevenedik a gyerekkorom. Tudja, azért már 87 éves vagyok aranyoskám! Szóval akkor ezt is TINTA adta ki?

- Igen...

- És ez kerül kétezer-ötszáz forintba? De tényleg aranyoskám mondja már el nekem ezt hogy képzelik, hogy ezt pénzért árulják? Szóval tényleg. És akkor mi lesz a mi édes anyanyelvünkkel? Miért nem csinálnak inkább olyat, hogy ott az idegen szó és akkor ahhoz írják a sok magyart, hogy magyarul beszéljenek már aranyoskám ezek a fiatalok.

- Igen, Uram, az az Idegenszó-tár, az is van nekünk.

- De aranyoskám most nem arról van szó, hanem tényleg mélységesen meg vagyok bántva! Aranyoskám látom, hogy magával nem lehet, adja legyen szíves a főigazgató urat. Ne haragudjon már aranyoskám, de azért ez felháborító.

- Tárgyal most éppen főnök úr.

- Hát ezt nem hiszem el, felháborító, aranyoskám komolyan mondom adja a főnökét, ki is az? A Kiss Gábor még a főnök?

- Igen, ő az, csak most éppen tárgyal és nem éppen alkalmas...

- Szoktam én látni a könyvvásárokon, ismerem. Adja legyen szíves aranyoskám!

- Hát ööh, pillanat adom, csak most éppen tárgyal, de pillanatot tessék várni.

…

- Rendben Uram. Négyezer példány esetén tudunk adni kedvezményt, de akkor újra kell nyomnunk, mert nincs már négyezer belőle raktáron. Ja, hogy egy fél év múlva kellene a négyezer példány? És akkor tudna egy összegben, kp-ban fizetni, akár már most is? Hát persze, akkor holnap délelőtt, 11 órakor jöjjön a szerződést aláírni.