Mennyire ismered a madarakat? Gondolom meg tudsz különböztetni egy verebet egy szarkától. Talán a varjút is felismered a város utcáin sétálva és nem kevered össze a galambbal. Talán használod is a mondást: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Valószínűleg hallottad már valamikor egy vetélkedőben, hogy az iszik mint a gödény szólásban a gödény nem emlősállat, hanem madár, pontosabban a pelikán. Biztos emlékszel a beugrató kérdésre: Hányat lép egy veréb egy évben?.

Tudod, hogy mi a különbség az ölyv és a vércse között? No és a cankó meg a gólya miben különbözik? Elárulom: semmiben, mert a cankó a gólya népies, régies neve. (Ugyanez a helyzet a fülemüle és a csalogány nevekkel.)

A napokban az ablakon kinézve egy kedves kis színes madárkát láttam az ablak előtt álló fa ágán tétován lépdelni. Soha nem láttam még ilyen szépet, de hogy mi a neve a madárkának, ne kérdezzétek! Sajnos elszakadtunk a természettől, nem csak a madarakat, de a növényeket, az állatokat sem ismerjük.

Ezen a linken lehet kitölteni a Mennyire madár? kérdőívet, ahol arra kíváncsiak a TINTÁsok, hogy egy-egy madár mennyire tipikus.

Van gyerek, aki azt hiszi, a retket csomóban termesztik! A gyermek előbb sorolja az autómárkákat és a TV műsorok címeit, minthogy két madarat megnevezne. Most nem madártani ismereteket fogok nyújtani nektek, hanem néhány madár nevének az eredetét gyűjtöttem ki a TINTA Könyvkiadó Etimológiai szótárából. Nem csak a nevek eredetét adom meg, hanem csodás fotókkal is színesítem az etimológiákat. Ha nem tudná valamelyikőtök, hogy milyen a bakcsó, most majd megismerheti!

Rátérve a nevek eredetére, meg kell állapítanunk, a nyelvtudomány sok esetben nem tudja a pontos választ. Néhány csoport:

• bizonytalan eredetű: fürj, kárókatona (a szó első része)
• ismeretlen eredetű: bagoly, gém, kócsag
• hangutánzó eredetű: bakcsó, bíbic, cakó, cinke, cinege, fecske, kakukk, rigó, sirály
• valamely korábbi szó származéka: csuszka, héja, lappantyú, sármány, szárcsa, seregély, vércse
• ősi szavak: daru, fogoly, varjú
• török eredetű a honfoglalás előtti korból: ölyv, gödény, keselyű
• szláv eredetű szó: galamb, szajkó, szarka, tengelic, kerecsen
• nemzetközi szó: flamingó, strucc, pelikán, papagáj, de még a fülemüle is!
• összetett szó: császármadár, barátkeselyű, barázdabillegető, bölömbika

A végére hagytam: a kanári a Kanári szegetekről kapta a nevét, de hát ezt mindenki tudja.

Hoppá, azt majdnem elfelejtettem mondani: a veréb is madár! Jó böngészést! 

gyurgyalag [1525] Belső fejlemény, valószínűleg egy önállóan nem adatolható tő származéka. A hangutánzó eredetű gyur-gyur tő a madár hangjára utal, a végződés pedig névszóképző.

Állattani műszóként is él. 

bakcsó [1820] Hangutánzó eredetű szó, mely a madár jellegzetes bakk - vakk - féle hangját érzékelteti (vö. még: vakkant, vakvarjú). Végződése a -csó kicsinyítő képző. Hangutánzó madárnevek más nyelvekben is vannak, vö. horvát-szerb bukovac ’bölömbika’, szlovén bukacs ’gödény’.

Nyelvjárásainkban és az állattani szaknyelvben él. 

fogoly [1395] Ősi, uráli kori szó magyar képzéssel. A szó az uráli alapnyelvben püne vagy pine ’ugyanaz’ alakban élhetett. A magyar első szótagi o az eredeti palatális magánhangzóból a szó belseji v velarizáló hatására alakult. A finnugor kori v a magyar g hangfejlődése vö. ég, fog szavakat. A -ly végződés névszóképző, vö. homály, zugoly.

Az Európa északkeleti és Szibéria erdős tájain honos madár megnevezését a magyarban egy délebbi területeken élő, hasonló madárfajra vitték át hasonlóságon alapuló névátvitellel.

csuszka [1787] Származékszó. A csúszkál igéből keletkezett elvonással. Az elnevezés alapja a madárnak az a tulajdonsága lehetett, hogy a fa törzsén úgy mozog, mintha csúszna.

Állattani műszó.

gödény [1138] Valószínűleg jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. jakut kütän ’daru nagyságú madárfajta’, csagatáj qotan ’pelikán’, modern ujgur qodan ’hattyú’. Nyelvünkbe kütän, esetleg küdän alakban kerülhetett be. A szó eleji török k - magyar g megfelelésre vö. görény, güzü.

A köznyelvben leginkább az iszik, mint a gödény szóláshasonlat elemeként él. Madártani műszó.

pelikán [1395] Latin jövevényszó, mely német közvetítéssel is nyelvünkbe kerülhetett, vö. latin pelicanus, pelecanus ’pelikán’; vö. még: német Pelikan. A latin szó görög eredetű, végső soron a görög pélekosz ’egyfajta bárd’ szóra vezethető vissza. Az elnevezés a madár bárdhoz, fejszéhez hasonló csőrére utal.

ölyv [1055] Valószínűleg jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből. A magyarba az ócsuvas äli alakban kerülhetett. A szó eleji ä a magyarban ajakkerekítésessé vált, vö. öreg. A régi nyelvi magyar ëlű, ölű, ölű később beilleszkedett az olyan v tövű névszók csoportjába, mint daru, tetű.

A román uliu ’ölyv’ a magyar szó átvétele.

ökörszem [1525] Német mintára keletkezett összetett szó (ökör + szem), vö. német Ochsenauge (vihart keltő felhő; tükörtojás; kerek tetőablak, (Ochse ’ökör’ + Ange ’szem’), Ochsenäuglein királyka, ökörszem, Ochse ’ökör’ + Äuglein ’szemecske’.

Az elnevezés a madárnak az ökör szeméhez való hasonlatosságát jeleníti meg. Az építészetben ismeretes kisebb kerek vagy ovális ablak jelentése is.

poszáta [1590] Valószínűleg szlovák jövevényszó, vö. szlovák psota ’nyomorúság; nyomorult teremtés’. E szó a szlovák pes ’kutya’ származéka. A magyarban a szlovák főnév az átvételkor ’nyomorék, ügyetlen’ jelentésű melléknévvé vált, majd a kicsisége, hitványsága miatt így nevezett madárra vonatkoztatva újra főnevesült.

seregély [1258] Származékszó, melynek alapszava a sereg főnév, végződése pedig az -ély névszóképző, a képzés módjára vö. személy. A szó keletkezésének alapjául a kérdéses madár társas életmódja, csapatban való repülése szolgált. Hasonló madárnevek más nyelvekben is ismeretesek, vö. észt karitüll ’réti cankó’ (észt kari ’raj, csapat’).

 tengelic [1320] Jövevényszó egy déli vagy nyugati szláv nyelvből sztiglic: ’tengelic’. A szláv nyelvekben a szó hangutánzó eredetű. A szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldására vö. kadarka, toklász. A magyar alak szó belseji n-je szervetlen járulékhang. A főnévnek nyelvünkben számos változata él, vö. tenglice, stiglic, tiglinc, stiglinc, istiglic. A tenglice szóvégi e-je vagy az a végű szláv formára megy vissza, vagy kicsinyítő képző. Az st kezdetűek német hatást is tükrözhetnek, vö. német Stieglitz ’tengelic’.

Cserháthalápy