Kánikulában felfrissülést ad a víz! No de hányféle formában találkozunk a vízzel? Folyó, patak, tó, tenger, vízesés, hogy csak egy párat soroljak. Most a szép képek mellett közreadjuk ezeknek a vizes szavaknak az eredetét, etimológiáját. Van itt ősi szó, van származékszó, van szláv eredetű, és van tudatos alkotás is. Micsoda kavalkád!

forrás [első írásos emléke: 1113]

Származékszó. Alapszava a forr a mára elavult ’forrásként előtör vagy előbuzog’ jelentésben, -ás végződése névszóképző. Hasonló keletkezésre más nyelvekben is akad példa, vö. görög frear ’forrás’ < fíro ’kever; bugyog’. Az elvont ’valaminek a gyökere, kezdete’ jelentés valószínűleg a latin fons ’forrás; kútfő’ hatására jött létre.

tenger [első írásos emléke:1152 tn., 13. század eleje]

Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csagatáj tängiz, üzbég dengiz: ’tenger’. A köztörök szóvégi z csuvas r megfelelésére vö. iker, sár. A nyelvünkbe került szó eredetileg a Fekete-tengert jelölhette, amelynek partvidékén eleink hosszabb ideig éltek a honfoglalás előtt. Származékai a tengeri [1416 u.], tengernyi [1750], tengerész [1829].

folyó [első írásos emléke: 1295]

A folyik ige származéka. A folyik ige bizonytalan eredetű, talán ősi, ugor kori szó. A folyik származékai: folyó [1295 tn.], folyamat [1479], folyam [1526], folyadék [1565], folyomány [1774], folyondár [1793], folyékony [1800], folyamodvány [1842], folyósít [1881]. Megszilárdult ragos alakulata a folyton [1604].

tó [első írásos emléke:1138 tn. (?), 1372 u.]

Ősi, uráli kori szó, vö. a vogul, osztják, zürjén, votják, jurák, szelkup ’tó, kis tó’ jelentésű szavakat. A magyar tó tőtípusára vö. hó : havas. Kicsinyítő képzős származéka a tócsa [1519], melynek képzésmódjára vö. szárcsa, vércse.

vízesés

Tudatos nyelvújítási szóalkotás német (Wasserfall) mintára a víz és az esés szavak összetételével.

víz [első írásos emléke: 12. század vége]

Ősi, uráli kori szó, vö. a vogul, zürjén, votják, cseremisz, mordvin, finn, jurák, szelkup ’víz’ jelentésű szavakat. Az uráli szavak távolabbi, indoeurópai kapcsolatára utal az óegyházi szláv voda ’ugyanaz’. Származékaira vö. vizes [1214 tn.], vízi [1395 k.], vizetlen [1416 u.], vizesség [1456 k.], megvizesül [1456 k.], vizez [1490], vizel [1533], vizelet [1533], vizenyős [1604], vizenyő [1808], vízhatlan [1835].

patak [első írásos emléke:1061 tn., 1135]

Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv potokъ, horvát-szerb potok, szlovák potok, orosz potok: ’patak’. A szláv szavak a szláv *po elöljáróból és az ’áramlás’ jelentésű *tokъ főnévből álló összetételre vezethetők vissza. Igei származéka a patakzik [1787].

tengerszem [első írásos emléke: 1750]

Latin, esetleg német mintára keletkezett összetett szó (tenger + szem), vö. hazai latin oculus maris (oculus ’szem’ + mare ’tenger’), német Meerauge (Meer ’tenger’ + Auge ’szem’): ’tengerszem’. A kifejezés feltehetőleg a latinban keletkezett, és azon a téves nézeten alapult, hogy a mély vizű hegyi tavak tengerekből lettek.

Forrásunk a TINTA Könyvkiadó Etimilógiai szótára volt.

Jó hűsölést, enyhülést adó vizet mindenkinek!

Cserháthalápy Ferenc