1.
Kiss Gábor kollégámmal és barátommal az elmúlt években többször is beszélgettünk arról, hogy a Magyar nyelvjárások atlaszának hat kötetében található nagy mennyiségű adatot valamilyen módon közkinccsé kellene tenni. Könyvtárak polcai roskadoznak a mintegy 50 kilót kitevő hat kötet súlya alatt. Még a kutatók is gondolkodóba esnek, ha egy-e
gy adat keresésére van szükség, hogyan fogjanak hozzá a nem mindennapi könyvtári feladathoz. Azt pedig egyáltalán nem várhatjuk el a nyelvjárások és a tájszavak iránt érdeklődő közönségtől, hogy szakkönyvárakban keresgéljen, lapozgassa a hatalmas méretű, vaskos köteteket. Mindenképpen jogos tehát az a gondolat, hogy keresni kell olyan adatkezelési formát vagy formákat, amelyek könnyen lehetővé teszik az atlasz valamennyi adatának hozzáférhetőségét. Modern korunkban egyfajta megoldásnak tűnhet a számítógép, az adatok gépre vitele, ami gyakorlatilag szintén befejezés előtt áll, de véleményem szerint ez is inkább csak a szakemberek igényeinek kiszolgálását segíti majd elő.
A most kezünkbe kapott Tájszavak ‒ A magyar nyelvjárások atlaszának szavai, szóalakjai című kiadvány bevallottan ismeretterjesztő munka, amely a Tinta Könyvkiadó jóvoltából azt a célt szolgálja, hogy a Magyar nyelvjárások atlaszának fölhasználásával bemutassa a szélesebb körű érdeklődők számára is a magyar nyelvjárások sokszínűségét, lexikai gazdagságát. Kiss Gábor és munkatársai kidolgoztak egy olyan módszert, amely köznyelvi címszavak alá csoportosítva közli mindazokat a szóalakokat, amelyek a magyar nyelvterületen az adott tárgy, eszköz, fogalom megnevezésére szolgálnak. Segítségükre volt a Nyelvatlasz szómutatója, amely tulajdonképpen a tájszavak betűrendes mutatója. Ennek mintegy kifordított változata ez a kiadvány.
Szinte hihetetlen: 158 oldalon megtalálható az 50 kilónyi könyv minden adata, amely tájszónak minősül, összesen 956 lapról 13.590 adat. Könnyedén tájékozódhatunk arról is, hogy melyek azok a címszavak, amelyekhez a legtöbb tájnyelvi változat tartozik. A legváltozatosabb huszonötöt föl is sorolják, százon fölüli szóváltozata van az alábbiaknak: tuskó (a kukoricáé) 130, krumplinúdli 127, lubickol 113, szár (a kukoricáé, ha a marha lerágta) 103, pufók 103, katicabogár 101, az oldal felső fája 101, az oldal alsó fája 101.
Persze játszadozhatunk a gondolattal, hogy lehetett volna-e olyan megoldást találni, amely az egyes tájszavak területi előfordulásáról is tájékoztatna, például: őrségi, palóc, tiszántúli, alföldi stb. Két ok miatt is örülök, hogy erre nem vállalkoztak. Az egyik: Hónapokig tartó kutatómunkát igényelt volna ezeknek az információknak az összegyűjtése a térképlapokról. A másik pedig: Egy-egy tájszóról nem is dönthető el pontosan, hogy melyik tájegységben használatos. Lehet, hogy túlságosan szűkre vagy túlságosan tágra szabnánk a területi elterjedését.
Szívből gratulálunk a könyv megjelenése alkalmából Kiss Gábornak és munkatársainak, elsősorban azért, hogy lehetővé tették egy sokak által halottnak hitt nyelvjárási szókincsanyag feltámasztását, ismertté tételét.