"Egy konfliktusban a nyelv az első fegyver." 

November tizenegyedike óta látható a mozikban az Érkezés című sci-fi, amely szembemegy a popcornmozik felé támasztott elvárásokkal: a látvány (bár az is elismerésre méltó) és az akció előtérbe helyezése helyett egy (nyelv)filozófiai kérdést boncolgat úgy, hogy közben végig fenntartja a feszültséget, és egy pillanatra sem válik unalmassá vagy vontatottá. Most azonban nem filmkritikát vagy ajánlót szeretnék írni, inkább közös gondolkodásra hívnám az olvasót.

A film, illetve az alapjául szolgáló Ted Chiang-novella, amely a mozibemutatóval párhuzamosan magyarul is megjelent (a címe: Story of Your Life, azaz Életed története) nyelvész szemmel nézve elsősorban azért érdekes, mert témája az úgynevezett Sapir–Whorf-hipotézishez kapcsolódik. E szerint az elmélet szerint az ember anyanyelve nem pusztán egy eszköz, amellyel a gondolatokat kifejezheti, hanem alapvetően meghatározza azt is, hogyan érzékeli a valóságot, az őt körülvevő világot, illetve döntően befolyásolja az ember gondolkodásmódját is.

„Annyi ember vagy, ahány nyelvet beszélsz.” – szól a közhelyes szólásmondás. Bevallom, én ezt sohasem tartottam igaznak, legalábbis abban az értelmezésben, miszerint az ember más személyiségként nyilvánulna meg egyik és másik nyelven. Pedig Edward Sapir és Benjamin Whorf éppen valami ilyesmit igyekeztek bizonyítani kísérleteikben, amikor kimutatták, hogy kétnyelvű beszélők adott mondatot jellemzően máshogy fejeznek be például japánul, mint angolul. Felmerül a kérdés: mennyire vagyunk bezárva a saját anyanyelvünkbe? Vajon ha megtanulunk egy, a miénktől döntően különböző nyelvet, az átalakítja a tudatunkat (az agyunkat), a gondolkodásmódunkat is?

Az Érkezés című film alapszituációja az, hogy idegen űrhajók szálltak le a földre, de senki nem tudja, mit akarnak, mert nem sikerül felvenni velük a kapcsolatot. A film egyik legérdekesebb jelenete az, amikor a nyelvészprofesszor főszereplő (Amy Adams) elmagyarázza a katonai vezetőknek és a tudóscsoport tagjainak, miért olyan nehéz feltenni azt a nem túl bonyolult kérdést az űrlényeknek, hogy „kik vagytok és mi a célotok?” Az ő nyelvük ugyanis egészen más lehet, mint az emberi nyelvek (illetve jelen esetben az angol), és például abban sem lehetnek biztosak az emberek, hogy az űrlények megértik a személyes névmásokat vagy az érkezésük céljára vonatkozó kérdést – nem is beszélve arról, hogy azt is meg kell értetni velük valahogyan, hogy éppen egy kérdést tesz fel az emberekből álló küldöttség, amelyre választ várnak.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az idegenek „beszélt” nyelve semmilyen kapcsolatban nem áll az „írott” nyelvükkel – a történetben az utóbbi megfejtése körül bonyolódik a történet, amely végképp eltér bármely ismert földi nyelv írott változatától. A csavarok elárulása nélkül többet erről nem tudok írni, mindenesetre a főszereplő gondolkodását, tudatát erősen átalakítja, amikor kezdi megérteni ezt a nyelvet.

Ti tapasztaltátok már, hogy más emberek lennétek, ha más nyelven beszéltek? Mit gondoltok, mennyire tudja befolyásolni az anyanyelvünk és a tanult idegen nyelvek azt, hogyan érzékeljük a világot? Vajon szert tehetnénk akár egészen új képességekre, ha képesek lennénk egy másik nyelv segítségével egészen új színben látni a világot, máshogy érzékelve a teret és az időt?

Szabó Mihály

a TINTA Könyvkiadó munkatársa

Források:

• wikipedia