Most minden a hidegről szól, ezért kikerestük Zaicz Gábor Etimológiai szótárából (TINTA Könyvkiadó) a télre vonatkozó néhány szónak a nyelvi eredetét és egyszerűsített írásmóddal adjuk közre az ott olvasott eredetmagyarázatokat.

Akik azt gondolják, hogy a hideggel, a téllel kapcsolatos szavak régiek és finnugor eredetűek, azok jól tudják.

HIDEG tulajdonnévként leírva 1138-ban jelenik meg, közszóként pedig 1372-ben. Belső nyelvi fejlemény, valószínűleg egy önállóan nem adatolható relatív tő származéka. E relatív tő végződése a -d gyakorító képző lehetett. Az abszolút szótő ismeretlen eredetű, összefügghet a hiedelem, hűl, hűvös szavak töveivel. Végződése a -g névszóképző, ugyanúgy mint a beteg, meleg szavakban. Jelentései közül az alacsony hőmérsékletű lehetett az eredeti, a hőérzés kifejezéséből a lelkiállapotra utaló jelentés kialakulására vö. hűvös viszony, meleg fogadtatás. Ez a jelentésfejlődés más nyelvekben is megfigyelhető, vö. német kalt = hideg; részvétlen, érzéketlen, francia froid = hideg; hidegség, a hideg; tartózkodó, kimért; hűvös magatartás. Gyakori származékai a hidegség [1372 u.], a hidegül [1416 u.] és a hidegedik, hidegszik [1517].

JÉG tulajdonnévben leírva 1156-ból van adatunk, közszóként leírva 1405-ből maradt ránk. Ősi, finnugor kori szó, hasonló szóalak található a vogul, osztják, zürjén, votják, cseremisz, mordvin, lapp nyelvben. A finnben jää. A feltehetően a finnugor kori alak jene lehetett. A szó belseji magyar g hangváltozás hasonló a magyar egér, fogoly szavakéhoz. Származékai a jegel [1638] és a jeges [1228]. A jegec = kristály [1842] a nyelvújítás korában keletkezett, tudatos szóteremtés eredménye, de a kristály szót nem tudta kiszorítani. A jegeces [1843] szintén elavult, csak a jegecesedik = kristályosodik’ él a választékos stílusban.

FAGY leírva 1405-ből maradt fenn. Ősi, finnugor kori szó, hasonló alakú és jelentésű a vogul, osztják, mordvin, lapp, finn nyelvben. A finnugor alak a pala = fagy, megfagy igenévszó lehetett. A szó belseji finnugor l hang magyar gy hangváltozás szabályos, hasonló mint a meggy szóban. A rokon nyelvi megfelelők ég-lángol jelentései azzal magyarázhatók, hogy a nagyon hideg és a nagyon forró hasonló fiziológiai érzetet kelt. Szavunk máig megőrizte igenévszói jellegét. Származékai fagyás [1560 k.], fagyaszt [1786], fagyos [1517], fagyoskodik [1577].

TÉL írásos említése 1269-ből maradt fenn. Ősi, finnugor kori szó, a rokon nyelvekben (vogul, osztják, zürjén, cseremisz) is hasonlóan hangzik. A finnben a talvi szóalak él. A finnugor alapalak a telve szóalakhoz hasonló lehetett. A szó régi igei származéka a telel [1269], névszói származékai a téli [1372 u.], télies [1836].

FARKASORDÍTÓ első fennmaradt írásos előfordulása 1786-ból való. Összetett szó: előtagja a farkas, utótagja az ordító folyamatos melléknévi igenév. Az összetétel érintkezésen alapuló névátvitellel alakult ki, eredeti jelentése: olyan hideg, amikor a lakóhelyek közelébe merészkedő farkasok üvöltését hallani.

ZIMANKÓ első fennmaradt írásos emléke 1810-ből datálható. Ukrán jövevényszó, otz alakja: zimonyka. A magyarban a szó eredetileg a rossz időjárást jelölte [1816], a hideg, havas eső jelentése érintkezésen alapuló névátvitel eredménye.

HÓ tulajdonnévben 1138-ból, közszóként leírva 1372-ből maradt fenn. Ősi, uráli kori szó. Feltehető uráli alapalak kume szó lehetett, jelentése valószínűleg vékony hóréteg volt. A szó nyelvi változása hasonló mint a fű és a lé szavainké. Régi származékai a havas [1200], a havasi [1469] és a havazik [1708].

FÁZIK 1495-ből adatolt ősi ugor, esetleg uráli kori szó. A fázik szónak Kiss Dénestől származó az az eredetmagyarázata, miszerint, onnan ered a szó, hogy télen az erdőben fá-zik, azaz fát gyűjt, aki tüzelőt keresgél, a fantázia világába tartozik.