Unja a magyar szavakat? Szeretne titokzatos lenni, amikor megszólal? Sosem hallott kifejezésekkel szeretné sokkolni a környezetét? Sznobszótár.

Bár a szótárkészítés nemes feladat és nem nélkülözi a népjobbító szándékot sem, azért ez is üzlet, nagyon is komoly befektetés. Éppen ezért nyilván nem árt mindenféle piaci célcsoportokban gondolkodni, esetleg találni olyanokat is, akiket eddig nem sikerült megszólítani, például a növénynevek vagy éppen régi magyar szavak bűvkörébe vonni. A Tinta Könyvkiadó kétségkívül a hazai szótáripar meghatározó szereplője, kiváló kiadványaikat nem véletlenül szokás dicsérni, mi is megtettük ezt már alkalom-adtán. Ez esetben viszont nehéz lenne azt állítani, hogy a vizsgált (egzaminált, hogy stílszerű legyek) kiadványba mélyedve kristálytisztán ködlene fel előttünk a lehetséges olvasó alakja. (Akit hívhatnánk amúgy potenciálisnak vagy posszibilisnek is, ha már kezünkben a kiadvány, de azzal meg ugye rögtön ki is csorbulna a kritika éle, hiszen tessék, az újságírói szózsonglőr-ködéshez is milyen hasznos segédanyag született.)

Ugye milyen zsírkutya a cipőm? Egy új szlengszót eleinte csak egy kis baráti kör használ, ezzel jelzik, hogy együvé tartoznak. Aztán elterjed.

Melyik a legrégebbi magyar szlenges kifejezés? Nyelvészeti szakszóval személynévi szórványemlékekről van szó, olyan ragadványnevekről, melyek latin szövegkörnyezetben maradtak fenn.

A 14. századból való az egyik első darab, ahol egy bizonyos 'polconszaró'-nak mondott Györgyről (Georgius dictus) van szó – keltette fel a hallgatóság érdeklődését Turczi István költő Parapatics Andrea Szlengszótárának budapesti könyvbemutatóján.

Enciklopédia a magyar családnevekről

A magyar névtannak olyan klasszikusai vannak, mint Gombocz Zoltán, Pais Dezső és Kiss Lajos, a mai névtanosok közül pedig a legismertebb és legjelentősebb Hajdú Mihály, az ELTE BTK emeritus professzora. Jelen, családneveink zömét tárgyaló könyve fél évszázados kutatói munkájának egyik legjelentősebb eredménye.

Ami a magyar személyneveket illeti, a XIV. századtól kialakult kételemű névrendszerben a családnevek (vezetéknevek) jelzőként viselkednek a keresztnevek (utónevek) előtt. A családneveknek kialakulásukkor az volt a feladatuk, hogy több azonos keresztnevű személy közül kijelöljenek egyet. Például melyik Gábor a sok közül? Példánkban a Kiss családba tartozó. Így alakult ki és szilárdult meg a Kiss Gábor név. A családnév nemzedékről nemzedékre öröklődve általában az apa családjához kapcsolja az embert. A keresztnév a születéskor kapott egyéni név, amelyet általában a szülők választanak a gyermekük számára.

Az alábbi írás eredetileg a Könyv7 folyóirat 2005. februári számában jelent meg (IX. évfolyam 3–4. szám).

Szathmári Istvánt sokoldalú nyelvészként ismerjük, de talán elsősorban stilisztikai és a nyelvtudomány történetét tárgyaló munkássága jelentős. Ráadásul nem vonja ki magát a nyelvészet népszerűsítéséből, sőt a nyelvművelésből sem – még rádióelőadásokat is vállal. (Jelen sorok írója úgy emlékszik rá, mint az ELTE BTK dékánjára, hogy temérdek adminisztrációs és regulatív kötelezettsége mellett, emberségéből mit sem vesztett.) Az általa szerkesztett „A magyar stilisztika útja” (1961) néhány elődjéé mellett elsősorban Zlinszky Aladár munkásságát tartalmazta, s ehhez írt a szerkesztő igényes jegyzeteket, stilisztikai kislexikont és máig mérvadó bibliográfiákat. Annak idején – szakmai érdemei mellett – szinte forradalminak számított, hogy az akkor favorizált Darvas József és Gábor Andor mellett, a szerző ki tudott térni egyrészt Czuczor Gergely és Gvadányi József, másrészt Erdélyi József és Szabó Dezső műveire is, s nem feledkezett meg az abban a korban igencsak avantgárdnak számító Füst Milán és Kassák Lajos munkásságáról sem.

A TINTA Könyvkiadó 2018. december 14-én mutatta be a Semmelweis Ignác életéről szóló regényt - az akkor elhangzott előadás írásos szövege olvasható alább.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim!

A könyvet, amelyet be kell mutatnom, pompásan jellemezi a címe és a két alcíme. Semmelweis. Az anyák megmentője. A legnagyobb magyar orvos életregénye. Aki ért a szavakból, annak ennyi is elég lehetne, de engedjék meg, hogy néhány mondattal melegen ajánljam figyelmükbe, és felkeltsem érdeklődésüket az olvasmányos regény iránt, és pár szót szóljak a regény főszereplőjéről.

Növényneveink enciklopédikus feldolgozásban

A szerzőt, a Budapesten 1953-ban született Rácz Jánost elsősorban a nyelvtudomány művelői ismerik, különösen a Magyar Nyelvőrben megjelent tanulmányai révén. “A magyar nyelv halnevei” (1996) című munkája megbízható kézikönyv, s jelentősek szűkebb hazájával, Balatonfüreddel foglalkozó művei is.

Rácz jelen, több évtizedes kutatómunkájának eredményeit összefoglaló könyve, növényneveinket feldolgozó enciklopédiája 760 szócikkben 1030 növénynév eredetét, etimológiáját ismerteti, és összefoglalja a növényről a legfontosabb tudnivalókat. Ezek a számok népünk etnobotanikája szempontjából, de a botanikatörténetet is figyelembe véve óriásinak tűnnek. A lenyűgöző adatgazdagság a botanika iránt érdeklődő filológust éppúgy zavarba ejti, mint a filológia iránt érdeklődő botanikust.

A márkákkal foglalkozó szakirodalom többnyire a marketing, illetve a gazdaságtudomány eszközeivel és nézőpontjából vizsgálja a márkák tulajdonságait. A márkák, pontosabban márkanevek nyelvi jelek is, szókészletünk és mentális lexikonunk részei. Így a márkanevek nyelvészeti eszközökkel és módszerekkel is vizsgálhatók. Erre vállalkozott Kovács László jelen kötetében.

Kovács a márka meghatározására Bauer A. megfogalmazását is idézi: „a márka olyan szimbolikus és fizikai tulajdonságok összessége, melynek feladata termékek és szolgáltatások egy gyártóval való azonosítása, azoknak más termékektől való megkülönböztetése és a pozicionálisan meghatározott értékek képviselete” (25. o.). Kovács hozzáteszi, hogy a márka több, mint egyszerű megkülönböztető szimbólum: a márka múltjával, a márkához kapcsolódó tanulási folyamaton, tapasztalatokon, valamint az ennek alapján kialakított asszociációkon keresztül fejti ki hatását, illetve pont ezen tanult-tapasztalt jellemzők alapján lehet elválasztani a sikeres márkákat a kevésbé sikeresektől (25. o.).

Az alábbi írás eredetileg Könyvhét folyóirat 11. évfolyamának (2007) 17/18. lapszámában jelent meg.

Az utóbbi időben többen is meghúzták a vészharangot a magyar tudományos könyvkiadás felett. Jó néhány könyves szakember és kiadóvezető drámainak nevezte a magyar könyvkiadás e nagy múlttal rendelkező szeletének a helyzetét. A szép múltat idézve utaljunk a Gondolat Kiadó remek kiadványainak sorára és emeljük ki ötletszerűen a 20. századi nagy fizikusok (Niels Bohr, Erwin Schrödinger, Max Born, Albert Einstein stb.) tanulmányait közreadó tartalmas sorozatot. A vészharangot kongatók nem túl hangosan, de határozottan gyors állami beavatkozást vagy pontosabban központi pénzügyi támogatást kértek.

Rendjén van ez? Magunk mögött hagyva az ,átkos” tervutasításos, a hiánygazdálkodásra épülő rendszerét, napjainkban az egyre inkább piaci alapokon működő társadalmunkban helyénvaló-e ilyet tenni? Szabad kérnünk felelős vezetőinktől bármit is? Hiszen fülünkben cseng a refrénszerűen ismételt sablonos válasz, az állam túlköltekezett az elmúlt években, évtizedekben, nincs pénz, nincs pénz, nincs pénz.

A magyar szótárirodalom egyik nagy alkotása az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Az 1976 és 2014 között megjelent 14 kötete a 16–19. századi erdélyi magyar nyelv szókincsének a gazdag gyűjteménye. A szótár megálmodója és első főszerkesztője a kolozsvári professzor, Szabó T. Attila volt.

A régies szavak mellett szép számmal tartalmaz szókapcsolatokat, kifejezéseket, szólásokat és közmondásokat is a gyűjtemény. A TINTA Könyvkiadóban most a régies ízű szólásokból szemezgettünk és adunk közre nyolcvannyolcat. Ízlelgessük nyelvünk valamikori gazdagságát, és olvasgatva a szólásokat hajtsunk fejet a szótárt áldozatos munkával megalkotó több tucat szerkesztő előtt.

Az alábbi írás az Édes Anyanyelvünk folyóirat 2019. júniusi számában jelent meg.

Akik az egynyelvű szótárak elismert szaktekintélyének, a Tinta Könyvkiadónak meghívója nyomán részt vettek a március 19-i sajtótájékoztatón, csodálkozhattak. Megszokhatták ugyanis, hogy a kiadó egyszerre négy-öt vagy még több könyvével lép a nyilvánosság elé, s felkérésére egy-egy referens rövid, szellemes kiselőadásban be is mutatja a neki jutó művet. Ez esetben csupán egyetlen könyv szerepelt a bemutatandó művek listáján, ám azt az egyet négyen is megvizsgálták s értékelték különféle szempontból. Az est „szónokai”: Paládi-Kovács Attila néprajztudós, akadémikus, továbbá Cs. Nagy Lajos, N. Császi Ildikó, Parapatics Andrea s nem utolsósorban a kötet főszerkesztője s egyúttal a Tinta Könyvkiadó igazgatója, Kiss Gábor.