Enciklopédia a magyar családnevekről

A magyar névtannak olyan klasszikusai vannak, mint Gombocz Zoltán, Pais Dezső és Kiss Lajos, a mai névtanosok közül pedig a legismertebb és legjelentősebb Hajdú Mihály, az ELTE BTK emeritus professzora. Jelen, családneveink zömét tárgyaló könyve fél évszázados kutatói munkájának egyik legjelentősebb eredménye.

Ami a magyar személyneveket illeti, a XIV. századtól kialakult kételemű névrendszerben a családnevek (vezetéknevek) jelzőként viselkednek a keresztnevek (utónevek) előtt. A családneveknek kialakulásukkor az volt a feladatuk, hogy több azonos keresztnevű személy közül kijelöljenek egyet. Például melyik Gábor a sok közül? Példánkban a Kiss családba tartozó. Így alakult ki és szilárdult meg a Kiss Gábor név. A családnév nemzedékről nemzedékre öröklődve általában az apa családjához kapcsolja az embert. A keresztnév a születéskor kapott egyéni név, amelyet általában a szülők választanak a gyermekük számára.

Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája

Hajdú ebben a kötetében 1230 magyar családnevet vizsgál, amelyet közel 6 700 000 személy visel, Magyarország lakosságának közel 66%-a. Ez az arányszám kiterjesztve a határon kívüli magyarokra azt mutatja, hogy tizenötmilliónyi magyar közül tízmillió személy családnevének nyelvi hovatartozására, írásbeli változataira, eredetére, a név kialakulásának okaira, gyakoribb előfordulási helyére stb. ad választ a könyv.

A tíz leggyakoribb családnév a következő (zárójelben típusuk): Nagy (tulajdonságra utaló), Kovács (foglalkozásra utaló), Tóth (népre utaló), Szabó (foglalkozásra, esetleg tisztségre utaló), Horváth (népre utaló), Kiss (tulajdonságra utaló), Varga (foglalkozásra utaló), Molnár (foglalkozásra utaló), Németh (népre utaló), Balogh (apanévi eredetű vagy tulajdonságra utaló). Ezek a családnevek általánosan elterjedtek az egész magyar nyelvterületen.

A keresztnévből lett, apanévi eredetű vezetéknevek közül igen gyakori a Simon, amely szintén általánosan elterjedt, de a Dunán túl és a nyelvterület északi, északkeleti részében, valamint Erdélyben gyakoribb. A szintén nagyon elterjedt Farkas családnév különösen az Őrségben, Erdélyben, Moldvában gyakori. Ami a több alakváltozattal rendelkező neveket illeti, például a Fazekas forma az egész nyelvterületen elterjedt, de egyes alakváltozatai különböző tájakra jellemzők (Fazakas Erdélyben, északkeleten, Fazokas az erdélyi Csíkban, az Alföldön, Fazikas a Duna vonalától és Nógrádtól keletre egészen Erdélyig).

Hajdú Mihály nemcsak a magyar eredetű családneveket tárgyalja, hanem olyan meghonosodott és gyakori idegen eredetűeket is, mint a – hogy németeket említsek – Fischer, Suszter és Klein.

Jelen könyv nemcsak alapos munka, hanem élvezetes olvasmány is egyben, különösen azoknak (s ők vannak többségben), akik megtalálják benne saját családnevüket.

XIX. századi találós kérdések

A világszerte elterjedt hagyományos szóbeli műfajok közül a legkevésbé ismert a szóbeli rejtvény. A magyar népi találós kérdések számát 5–10 ezer körülire becsülte jeles kutatójuk, Mándoki László. Publikálásukra azonban főleg szétszórva került sor. Jelen könyv az első filológiailag pontos magyar szövegantológia szóbeli rejtvényeinkről.

Vargha Katalin gyűjteménye elsősorban a XIX. században gyűjtött magyar folklórszövegeket tartalmaz. Jó részük nyilván régebbi eredetű, az összehasonlító folklorisztika bizonyítékai szerint akár évezredes múlttal is rendelkező rejtvényeket találunk köztük. Egy részük azonban jellegzetesen magyar, eredetileg akár helyhez kötöttnek nevezhetők. A régi adatokat feljegyzésekből ismerjük, és a rejtvények leírása, kiadása is több évszázados gyakorlat.

Vargha Katalin: Találós kérdések

Bizonyos előzmények után a XIX. század első felében vált közismertté és közkedveltté a találós kérdés: főként irodalmi folyóiratok (legkivált a Hasznos Mulatságok) közölték. Ezek jó része egyéni, sőt írói alkotás. Jelen kötet népnyelvi és népköltési gyűjtemények anyagából válogatott. A tudományos igényű szövegközlés az 1856-ban meginduló Magyar Nyelvészetben kezdődött meg. A könyvbe bevett gyűjtések közül a legutolsó, Szendrey Zsigmond nagyszalontai gyűjtése (1924) a maga idejében teljességre törekedett: a nagyközség “minden ismert” találós kérdését feljegyezték.

A Vargha Katalin által közölt szöveganyag tehát a magyar szóbeli rejtvények “klasszikus” anyagát rögzíti. Ezt bizonyítja a tematikus-szerkezeti tagolás, valamint a szövegekből és megfejtésekből kirajzolódó életkép egyaránt. A kötetben közreadott példák élvezetes, tanulságos, elmemozdító, nemegyszer humoros, olykor kétértelmű szövegek.

Klasszikus etimológiák

Az etimológia szó a nyugati nyelvészeti hagyományban nem elsősorban ‘szóeredettan', hanem általában ‘szótan' értelemben volt használatos, például Sylvester János meghatározásában: "Igík [azaz szók, KSA] igaz tulajdonságárul való tudomány" (1539). Még Pápai Páriz Ferenc és Bod Péter latin-magyar szótárában is az etymologia magyar megfelelője igazán szólás (1767). A szóeredettan jelentés nyilvánvalóan a francia enciklopédistáktól kezdődik.

Az etimológia mint egy-egy szó vagy szóelem eredetét, történetét vizsgáló tudományág visszavezethető a legkorábbi irodalmakig (tulajdonnevek etimologizálása az Ótestamentumban, Platón Kratüloszának idevágó részletei stb.), ám rendszeres tanulmányozásának elveit csak a XIX. században fektették le. Elsősorban az újgrammatikusok fogalmazták meg az etimológia általános elveit, melyek szerint (1) egy szó (vagy szóelem) legkorábbi formáját kell rekonstruálni, lehetőleg a párhuzamos és vele összefüggő formákkal együtt, (2) a szó minden hangjának meg kell találni a megfelelőjét, így rekonstruálva az etimont, (3) minden hang- és jelentésváltozást lehetőleg magyarázni kell. Az etimológia műveléséhez elsősorban nem valamely alapmű ismerete segít hozzá, hanem inkább nagyszámú mintafeladat megismerése révén sajátítható el módszere.

Czuczor Gergely, Fogarasi János: Etimológiák, szóelemzések a Czuczor-Fogarasi szótárból

Czuczor Gergely és Fogarasi János A magyar nyelv szótára című műve (hat kötete megjelent 1862-1874 között) még a korai, s ilyen értelemben klasszikus etimologizálást képviseli. A szótár 122 000 címszót tartalmaz, ezen belül szavakról és a szótárszerkesztők által gyöknek nevezett szórészletekről mondja el a tudnivalókat. A Tinta Könyvkiadó munkatársai azokat a részleteket gyűjtötték ki az eredeti műből, amelyek szavak, szóelemek történetével, eredeztetésével foglalkoznak. A  szótár 7250 szócikket tartalmaz.

Így egyetlen kötetben találhatók meg a Czuczor-Fogarasi szótárnak azon részei, amelyek napjaink új szótörténeti vizsgálataihoz szükségesek lehetnek. A Czuczor-Fogarasinak olyan feltétlen hívei vannak, mint a nyelvészeti szempontból erősen vitatható nézeteket valló "nyelvrégész", Czakó Gábor. A nyelvtudomány sokat lépett előre a szótár megjelenésétől eltelt időben, de régi ötletek felelevenítése szakberkekben is máig népszerű. Simoncsics Péter a kötethez írt előszavában a University College of London tanára, Daniel Abondolo egy etimológiáját említi, mely szerint az idáig megfejtetlen madár szó végső soron a mony ‘tojás' és a tojik szavak összetétele, s ennek az etimológiának a csírái már megtalálhatók a Czuczor-Fogarasiban. 

Kicsi Sándor András

A fenti írások eredetileg a könyv7.hu-n jelentek meg, itt, itt és itt.