A márkákkal foglalkozó szakirodalom többnyire a marketing, illetve a gazdaságtudomány eszközeivel és nézőpontjából vizsgálja a márkák tulajdonságait. A márkák, pontosabban márkanevek nyelvi jelek is, szókészletünk és mentális lexikonunk részei. Így a márkanevek nyelvészeti eszközökkel és módszerekkel is vizsgálhatók. Erre vállalkozott Kovács László jelen kötetében.

Kovács a márka meghatározására Bauer A. megfogalmazását is idézi: „a márka olyan szimbolikus és fizikai tulajdonságok összessége, melynek feladata termékek és szolgáltatások egy gyártóval való azonosítása, azoknak más termékektől való megkülönböztetése és a pozicionálisan meghatározott értékek képviselete” (25. o.). Kovács hozzáteszi, hogy a márka több, mint egyszerű megkülönböztető szimbólum: a márka múltjával, a márkához kapcsolódó tanulási folyamaton, tapasztalatokon, valamint az ennek alapján kialakított asszociációkon keresztül fejti ki hatását, illetve pont ezen tanult-tapasztalt jellemzők alapján lehet elválasztani a sikeres márkákat a kevésbé sikeresektől (25. o.).

Az alábbi írás eredetileg Könyvhét folyóirat 11. évfolyamának (2007) 17/18. lapszámában jelent meg.

Az utóbbi időben többen is meghúzták a vészharangot a magyar tudományos könyvkiadás felett. Jó néhány könyves szakember és kiadóvezető drámainak nevezte a magyar könyvkiadás e nagy múlttal rendelkező szeletének a helyzetét. A szép múltat idézve utaljunk a Gondolat Kiadó remek kiadványainak sorára és emeljük ki ötletszerűen a 20. századi nagy fizikusok (Niels Bohr, Erwin Schrödinger, Max Born, Albert Einstein stb.) tanulmányait közreadó tartalmas sorozatot. A vészharangot kongatók nem túl hangosan, de határozottan gyors állami beavatkozást vagy pontosabban központi pénzügyi támogatást kértek.

Rendjén van ez? Magunk mögött hagyva az ,átkos” tervutasításos, a hiánygazdálkodásra épülő rendszerét, napjainkban az egyre inkább piaci alapokon működő társadalmunkban helyénvaló-e ilyet tenni? Szabad kérnünk felelős vezetőinktől bármit is? Hiszen fülünkben cseng a refrénszerűen ismételt sablonos válasz, az állam túlköltekezett az elmúlt években, évtizedekben, nincs pénz, nincs pénz, nincs pénz.

A magyar szótárirodalom egyik nagy alkotása az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. Az 1976 és 2014 között megjelent 14 kötete a 16–19. századi erdélyi magyar nyelv szókincsének a gazdag gyűjteménye. A szótár megálmodója és első főszerkesztője a kolozsvári professzor, Szabó T. Attila volt.

A régies szavak mellett szép számmal tartalmaz szókapcsolatokat, kifejezéseket, szólásokat és közmondásokat is a gyűjtemény. A TINTA Könyvkiadóban most a régies ízű szólásokból szemezgettünk és adunk közre nyolcvannyolcat. Ízlelgessük nyelvünk valamikori gazdagságát, és olvasgatva a szólásokat hajtsunk fejet a szótárt áldozatos munkával megalkotó több tucat szerkesztő előtt.

Az alábbi írás az Édes Anyanyelvünk folyóirat 2019. júniusi számában jelent meg.

Akik az egynyelvű szótárak elismert szaktekintélyének, a Tinta Könyvkiadónak meghívója nyomán részt vettek a március 19-i sajtótájékoztatón, csodálkozhattak. Megszokhatták ugyanis, hogy a kiadó egyszerre négy-öt vagy még több könyvével lép a nyilvánosság elé, s felkérésére egy-egy referens rövid, szellemes kiselőadásban be is mutatja a neki jutó művet. Ez esetben csupán egyetlen könyv szerepelt a bemutatandó művek listáján, ám azt az egyet négyen is megvizsgálták s értékelték különféle szempontból. Az est „szónokai”: Paládi-Kovács Attila néprajztudós, akadémikus, továbbá Cs. Nagy Lajos, N. Császi Ildikó, Parapatics Andrea s nem utolsósorban a kötet főszerkesztője s egyúttal a Tinta Könyvkiadó igazgatója, Kiss Gábor.

A napokban jelentette meg a TINTA Könyvkiadó a Márka és márkanév című könyvet. Ebből az alkalomból Kovács László szerzővel, az ELTE Társadalomtudományi Kara alá tartozó Savaria Gazdálkodástudományi Tanszék oktatójával Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője készített interjút.

Kiss Gábor: Melyik napjaink három legismertebb márkája a világon?

Kovács László: Nehéz kérdéssel kezdjük az interjút. Ebben nem értenek egyet a szakemberek, és egzakt módszerekkel nem is mérhető; csak találgatni lehet. A Coca-Cola szokott az egyik „biztos pont” lenni a listában. A listákban szokott még szerepelni a Google és az Apple neve.

Szöveg: Nagy-Varga Zsolt, magyar–történelem szakos tanár, ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium; doktorjelölt, ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola

A Tinta Könyvkiadó Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek című sorozatának immáron 12. tagjaként jelent meg 2018-ban Parapatics Andrea Nyelvjárástani munkafüzete.

A szerző a nyelvjárások kutatójaként számos dialektológiai interjút készített a magyar nyelvterületen, így tapasztalatait és saját vizsgálatainak tanulságait is be tudta építeni munkájába. Mivel Parapatics Andrea sokéves középiskolai tanári gyakorlattal is rendelkezik, a kiadvány jól ötvözi a felsőoktatás és a közoktatás szakmai és szakmódszertani szempontjait, ezáltal nagyszerűen alkalmazható a pedagógiai gyakorlatban.

Kétrészes sorozatunk második részében újabb hat, a nyelvtudományra nagy hatást gyakorló, 20. századi nyelvész életét ismertetjük.

Hjelmslev, Louis (Trolle) (1899–1965): dán nyelvész. Saussure strukturalizmusát fejlesztette tovább. 1931-ben megalapította a Koppenhágai Nyelvészkört, melynek jelentős tagja volt még V. Brøndal és H. J. Uldall. 1934-től Aarhus egyetemén tanított, majd 1937-től Koppenhágában az összehasonlító nyelvészet professzora volt. Korai, inkább csak a kortárs nyelvészeti ismereteket összefoglaló műve a Principes de grammaire générale (‘Az általános nyelvtan elvei’, 1928). Omkring Sprogteoriens Grundlaeggelse (‘Nyelvelméleti prolegoména’, 1943, angol fordításban Prolegomena to a Theory of Language, 1953) című munkája a glosszematikának, Hjelmslev deduktív nyelvelméletének alapvetése. Itt megkülönbözteti a kifejezés és a tartalom síkját, s mindkettőn belül formát és szubsztanciát. Tanulmányainak gyűjteménye az Essais linguistiques (‘Nyelvészeti tanulmányok’, 1959), további műve a Sproget (‘A nyelv’, 1953). Mind a négy említett munkáját lefordították magyarra (Antal L., szerk., Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény IV/I–II., 1983).

Kétrészes sorozatunkban a nyelvtudományra nagy hatást gyakorló, 20. századi nyelvészeket vesszük sorra.

Saussure, Ferdinand de (1857–1913): svájci nyelvész. 1881-től a párizsi École des Hautes Études, majd 1891-től a genfi egyetem tanára. Összehasonlító nyelvészeti munkásságából kiemelkedik a Mémoire sur le système primitif des voyelles dans les langues indo-européennes (‘Tanulmány az indoeurópai nyelvek eredeti magánhangzó rendszeréről’, 1879). Ez az újgrammatikusok stílusában megírt, ám már a belső rekonstrukciót előlegező mű egy olyan hang meglétét feltételezte az indoeurópai alapnyelvben, amelyet csak a később felfedezett hettitában találtak meg, s az ún. laringális elméletet alapozta meg.

Elhangzott 2019. júnus 5-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatóján a budapesti Józsa Judit Galériában.

Vígh-Szabó Melinda a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–finnugor nyelvészet szakán végzett, majd a veszprémi Pannon Egyetemen szerzett német szakos középiskolai tanárként diplomát. Jelenleg a Pannon Egyetemen adjunktusa, kutatási területe az észt mint idegen nyelv, kontrasztív nyelvészet, nyelvtipológia és a finnugor népek nyelvi identitása. A most bemutatandó Szavak eredete munkafüzet anyagának összeállításában a szerzőt az eddigi felsőoktatási tapasztalata, a tanárképzésben és a közoktatásban szerzett többéves gyakorlata segítette, valamint ihletet adtak számára az Észtországban látott nyelvvédelmi törekvések.

A TINTA Könyvkiadó 2019. június 5-én könyvbemutatót tartott - az alábbiakban Oláh István előadásának írott változata olvasható, aki a Középkori szentek bölcsességei című könyvet mutatta be.

„Csak eszednek és lelkednek olvasás útján
nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez
nem vész el és nem hagy el soha.”
/Leonardo da Vinci/

Aki ide, a Józsa Judit Galériába belép, még ha akarná sem tudná kivonni magát a „genius loci”, a hely szellemének hatása alól. Ha valaki megbízással, asszociációkra felszólító feladattal jő és mint Tinta-követ, beér a képzeletbeli Tinta Kikötőbe, kétszeresen átérzi a hely szellemét, szellemiségét. Azzal, hogy a Tinta Kiadó rendszeresen e helyütt, a Józsa Galériában rendezi meg könyvbemutatóit - örvendetes tényként rögzíthetjük -; révbe ért.

A betérő, érdeklődő valójában a tudomány és a művészet templomában találja magát. Rögtön megérzi, hogy ez a könyvkiadó a bölcsészet, a nyelvészet tudományát osztja meg híveivel; Józsa Judit pedig kerámiaalkotásait és színvonalas kultúrprogramjait a szépért lelkesedőkkel.