Tavaly ilyenkor kedvenc napilapom „Valentin-napi divat­virágok” címmel közölt hangulatos cikkecskét a február 14-éhez kapcsolódó angol és magyar népszokásokról. Félő, hogy az idén is Valentin-napot emlegetnek majd, mintha ennek a keresztnévnek nem volna sok évszázados hagyományú jó magyar megfelelője: a Bálint.

A Valentin-ozók vegyenek példát Arany Jánosról, aki így fordította le a Szentivánéji álomban Theseus szavait: „No, jó reggelt, fiúk. Bálint-nap elmúlt: / S még csak most párosodnak e rigók?” (IV. felvonás, 1. jelenet). Tehát Arany fordításában még Shakespeare hőse is Bálint-ot mond, nem pedig Valentin-t!

Jelentet a Szentivánéji álomból (Edwin Landseer festménye)

Örömmel látom, hogy gyermekeim kedvelt olvasmányaiban, Richard Scarry Tesz-vesz szótárában (fordította Réz András) és Nagy tesz-vesz ABC-jében (fordította Zombori Vera és Losonczy István) ugyancsak megtalálható az angol név magyar megfelelője: St. Valentine's Day = Bálint napja, illetőleg: „Februárban, Bálint napján üdvözlőkártyát küldünk szeretteinknek.”

A birtokomban levő hétkötetes Shakespeare-összes ezt a figyelemre méltó jegyzetet fűzi a Szentivánéji álom idézett helyéhez: „Bálint-nap február 14-én van. Az angol néphit szerint ekkor kezdenek párzani a madarak és vallani a szerelmesek.”

Nos, én csupán azt akartam megvallani ezzel a kis cikkel, hogy szívesebben látnám, ha a Valentin-napi szokásokat úgy vennénk át az angoloktól, hogy a férfiak Bálint-napi virág­csokrot, üdvözletet küldenek szívük választottjának. Ezen igazán nem múlhat a siker!

Kemény Gábor