Ember és kutya együttélése ősidők óta tart. A biológusok szerint a kutya avagy eb (Canis lupus familiaris) a gerincesek törzsébe, az emlősök osztályába, a ragadozók rendjén belül a kutyafélék családjába tartozik. Valószínűleg első háziállatunk, és már a kőkorszakban domesztikálták.

A Nemzetközi Kinológiai Szövetség mintegy 430 kutyafajtát tart nyilván, és máig folyik az új fajták kitenyésztése. Az említett szövetség hivatalosan kilenc önálló őshonos magyar kutyafajtát ismer el: puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, rövid szőrű és drótszőrű magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó. Ezeknek a kutyafajtáknak a megőrzése nemzeti érdekünk.

Az Értelmező szótár+ több kézikönyvet foglal magában, megkönnyíti a szótárhasználatot, és új nézőpontból mutatja be a szavakat. A kötetről főszerkesztőjével, Eőry Vilmával, az MTA Nyelvtudományi Intézetének főmunkatársával beszélgettünk. 

- A Tinta Könyvkiadóban nyolc évvel ezelőtt indult A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 13-14. köteteként készült el az Értelmező szótár+. Mi volt az előzmény?

- Az Akadémiai Kiadónál 1992-ben jelent meg a Képes diákszótár. A Magyar értelmező kéziszótárhoz képest kevesebb címszót tartalmazott ez a kötet, mert az volt a cél, hogy lazítsunk azon a tömörségen, amit az értelmező kéziszótár kínált a maga 70 ezer címszavával.

Nejlonceleb, drónszelfi, okoszebra – csak néhány abból a 850 szóból, melyek viszonylag újak, rendre használjuk őket, de a jelentésükkel talán nincs mindenki tisztában. Ezért született meg Minya Károly Új szavak című könyve, mely már a harmadik sorban. A kötet bemutatóját szerdán délután tartották a Móricz Zsigmond könyvtárban, ahol egyben a szerző Balázs Géza nyelvésszel közösen kihirdette az 2019-es Év Szavait is. (Az alábbi írás a nyiregyhaza.hu oldalon jelent meg először 2020. 02. 20-án.)

Ablakmatrica, adathalászat, antipartiarc, arcvesztés, aszfaltpárt – ezek a szavak is az elmúlt esztendők termékei, s még csak az „a” betűnél tartunk a felsorolásban.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Yearbook of Phraseology 10. Managing Editor: Häcki Buhofer, Annelies. Walter de Gruyter GmbH, Berlin/Boston, 2019. 229-231.

This book was published in the series Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához [Reference books for the study of linguistics] published by the Hungarian TINTA publishing house in Budapest, where it truly found its place, since – in spite of the fact that it deals with a very specific area of linguistics – it speaks to both the professional and the general audience. The book does exactly what it promises in its title: it provides a comprehensive overview of proverb alterations through numerous (up-to-date) examples from five languages. The fact that the title also contains the word ‘today’ should be emphasized, mainly because this word covers one of the main reasons why the book came into existence, and which is mentioned on its back cover: due to the hyper-fast way in which information can travel nowadays, antiproverbs are spreading as rapidly as never before. This process caught the interest of the authors to such an extent that they decided that the current situation of antiproverbs was worth describing in detail in the form of a book. I believe I can safely say that they were right. Why exactly? I hope the following few paragraphs can serve as adequate answer for this question.

A kriminalisztika már régóta foglalkozik a bűnelkövetők gúnyneveivel, sajátos szóhasználatával a célból, hogy a bűncselekmények ismeretlen tetteseit felderíthesse, illetve hogy a bűnözők üzeneteit, nyelvi megnyilatkozásait megfejthesse.

Meglepő viszont, hogy a bűnfelderítés tudománya és gyakorlata ezidáig alig-alig érdeklődött a csaló álnévhasználata iránt. A hiszékeny embereket rászedő, megkárosító csalók ugyanis szinte mindig hagynak maguk után „nyelvi nyomot”, s ha a nem valódi nevükből következtetni lehet az igazi nevükre, a bűncselekmény tetteseit feltehetőleg könnyebb megtalálni. Az ismeretlen tettes személyére tehát nemcsak a sértettek, a tanúk vallomásai, a tárgyi bizonyítékok utalhatnak, hanem bizonyos mértékig a hamis nevek is.

Amikor a bűnözők álneveinek természetét akarjuk megismerni, szükséges fölfigyelnünk az írók, költők, tudósok álneveinek jellegzetességeire, hiszen az utóbbiak már jelzik a személynevek eltitkolásának variációs lehetőségeit. Gulyás Pál alapos gyűjtéséből (Magyar írói álnév lexikon. Bp., 1956) az álnévhasználat gazdagsága, változatossága tűnik ki. Íróink sokféleképpen változtatták meg valódi nevüket, például vezeték- és utónevüket nemesi előnévvel toldották meg (Zempléni [Imrey] Árpád), igazi nevüket valamely idegen nyelvre fordították le (Bär Illés: Ursinus Elias), anagrammát készítettek (Zolnai Béla: Lonzai Ábel), megfordították a családnevüket (Ady: Yda) stb., stb.

Tavaly ilyenkor kedvenc napilapom „Valentin-napi divat­virágok” címmel közölt hangulatos cikkecskét a február 14-éhez kapcsolódó angol és magyar népszokásokról. Félő, hogy az idén is Valentin-napot emlegetnek majd, mintha ennek a keresztnévnek nem volna sok évszázados hagyományú jó magyar megfelelője: a Bálint.

A Valentin-ozók vegyenek példát Arany Jánosról, aki így fordította le a Szentivánéji álomban Theseus szavait: „No, jó reggelt, fiúk. Bálint-nap elmúlt: / S még csak most párosodnak e rigók?” (IV. felvonás, 1. jelenet). Tehát Arany fordításában még Shakespeare hőse is Bálint-ot mond, nem pedig Valentin-t!

A közelmúltban jelent meg a TINTA Könyvkiadóban a Magyar szaklexikográfia c. kötet a Lexikográfiai Füzetek 10. számaként. A Füzeteket az MTA Szótári Munkabizottsága gondozza. Az új könyvet Muráth Judit szerkesztette. A vaskos, 344 oldalas kiadványban a szerkesztői bevezető után 13 tanulmány olvasható. A megjelenést követően Muráth Judittal Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője beszélgetett.

Kiss Gábor: Mielőtt rátérnénk a most megjelent kötetre, tudom Pécsen él, milyen kötődése van ehhez a sokunk által kedvelt szép városhoz?

Muráth Judit: A történet kicsit kacskaringós, mégis nagyon egyszerű: anyai nagyapám elei ugyan háromszéki székelyek voltak, ő maga nagyanyámmal Debrecenben találkozott. A szüleim Debrecenben születtek, ott töltötték a gyermekkorukat, de az élet Pécsre sodorta őket, és itt is házasodtak össze. Jómagam már Pécsett születtem, itt éltem 18 éves koromig, útjaimról pedig mindig visszatértem, majd volt tanáraim hívására munkát is szülővárosomban találtam magamnak.

Az Albertfalvi Helytörténeti Múzeumban 2015. május 30-án kiállítás nyílt „A magyar nyomtatott szólás- és közmondásszótárak története” címmel. A kiállítást Fábián Zsuzsanna, az MTA Szótári Munkabizottságának elnöke nyitotta meg. A vendégeket Beleznay Andor, a Múzeum igazgatója köszöntötte.

A kiállítást az Albertfalvi Petőfi Sándor iskola és a Ferencvárosi Jaschik Álmos művészeti iskola diákjainak munkái illusztrálták. Közel öt év múltával most közreadjuk Fábián Zsuzsanna megnyitóbeszédét és bemutatunk a kiállításmegnyitón készült fotók közül néhányat.

Tisztelt Egybegyűltek, kedves vendéglátó Igazgató Urak, tisztelt kiállító barátunk, Kiss Gábor! 

Nem először látogatunk el ide, ebbe a meghitt hangulatú múzeumba, Kiss Gábor barátunk által szervezett vagy támogatott kiállításra, mely – az esetleges helyi vonatkozásokon túl – általában valamilyen kapcsolatban áll a könyvvel vagy a könyvkiadás valamely mozzanatával. Ez a mostani, tematikus kiállítás, Kiss Gábor méltán irigyelt szótárgyűjteményének egy speciális szeletét, az egy- és kétnyelvű közmondás- és szólásgyűjteményeket mutatja be.

A napokban jelent meg a TINTA Könyvkiadónál Stephanides Éva Pincérszótára, amely magyarul és angolul tartalmazza a vendéglátóipar leggyakoribb kifejezéseit. Ebből az alkalomból beszélgetett a szótár szerzőjével Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője.

Kiss Gábor: Kedves Éva! Ne haragudjon meg, nem kell válaszolnia, ha nem szeretne. De az Ön vezetékneve nagyon furcsán cseng a magyar fülnek. Mondana pár szót a nevéről? Esetleg arról, hogy kik viselték ezt a nevet korábban?

Stephanides Éva: Szokás volt a XVIII. sz. végén klasszikus neveket (mint Orphanides, Matheides stb.) felvenni a Felvidéken. Apai dédapám, Stephanides Vince Prágában volt fuvolás. Fiai közül hárman – Sándor, Károly (nagyapám) és József – karmesterek lettek. Nagyapám operett-zeneszerző is volt, és több évtizedig volt a Vígszínház karnagya. Édesapám szintén karmester lett. Édesanyám, Stephanides Károlyné angol–francia szakos tanárként végzett, aki az angol tanárok számos nemzedékét képezte az ELTE-n.