Ember és kutya együttélése ősidők óta tart. A biológusok szerint a kutya avagy eb (Canis lupus familiaris) a gerincesek törzsébe, az emlősök osztályába, a ragadozók rendjén belül a kutyafélék családjába tartozik. Valószínűleg első háziállatunk, és már a kőkorszakban domesztikálták.

A Nemzetközi Kinológiai Szövetség mintegy 430 kutyafajtát tart nyilván, és máig folyik az új fajták kitenyésztése. Az említett szövetség hivatalosan kilenc önálló őshonos magyar kutyafajtát ismer el: puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, rövid szőrű és drótszőrű magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó. Ezeknek a kutyafajtáknak a megőrzése nemzeti érdekünk.

Magyar vizsla

Rácz János Kutyaszótára 410 szócikkben dolgozza fel szinte teljeskörűen a kutyafajtákat, feltüntetve több nyelven a nevüket, a hozzájuk kapcsolódó művelődéstörténeti ismeretet. A szócikkek elején forrásmegjelölés található arról, hogy az adott kutyafajta neve mikor és hol bukkan fel először a magyar írásbeliségben. A szócikk magyarázó része foglalkozik a kutyafajta nevének eredetével, ismerteti a névadás indítékát, illetve az idegen nyelvi megfelelőket. Mindezek után a kutyafajta bemutatása következik. A szótár eredeti funkcióján túllépve több kutyatartási, kutyaápolási tudnivalót is közöl.

Rácz János: Kutyaszótár

Például a barzoj néven is ismert kutyafajta az orosz agár címszó alatt lett megírva, s a könyvben fekete-fehér illusztráció is van róla. Orosz agár neve a magyarban 1864-ben bukkan fel, Eredetileg az orosz nemesség kedvence volt. Farkasra vadásztak vele úgy, hogy falkában engedték a ragadozó után, és ha beérte, nyakon ragadta és a földhöz vágta, a vadászok pedig tőrrel végeztek az ordassal. Az orosz agár gyors, erős, elegáns megjelenésű kutya, élénk, értelmes, nem ugatós, nem harapós. Kitűnik éles látásával és harcos, bátor magatartásával. Rendszeresen kell sétáltatni, ha lehet, futtatni.

Barzoj vagy orosz agár

A magyar kutyafajták ismertetése különösen igényes. A pumi szóról megtudhatjuk például, hogy német jövevényszó ugyan, de maga a kutya a puli mellett legfontosabb terelőkutyánk, s Fekete István Bogáncsa is pumi volt.

A kutyafajták a költészetben is megjelennek. Veress Miklós Kutyavilág című versében három fajtát említett, mégpedig pincsit, boxert és farkaskutyát:

Képzelje el csak asszonyom hogyan illene
a bundájához egy pincsi
az autójához egy boxer
és egy farkaskutya a férje helyett
a családi fényképen balra
            (Bádogkirály. Bp.: Szépirodalmi 1975: 74).

A Kutyaszótár mindhárom elnevezést tárgyalja.

Különösen érdekesek azok a fajtanevek, amikor a vadászkutya az üldözött állatról lett elnevezve: buldog (angol bulldog; bull ’bika’, mert régebben állatviadalokon bikára uszították, dog ’kutya’), bullterrier (angol ’bikaterrier’), foxterrier (angol fox ’róka’, terrier ’üregi, üregásó’), karéliai medvekutya (finn karjalankarhukoira), mosómedvekopó (angol coonhound), német fürjészeb (német Wachtelhund), nyulászkopó (angol harrier, hare hunter ’nyúlvadász), rattler (német ’patkányfogó’), rókakopó (angol foxhound), vadkacsavadász retriever (angol duck tolling retriever), vidravadász kopó (angol otterhound). A borzeb és a dakszli (német Dachsel; Dachs ’borz’) a tacskó (< középkori latin taxo ’borz; borzeb’) társenevei. Az agár iyol megfelelője lebrel (< liebre ’nyúl’), s ugyanilyen származék az olasz levriero és a francia lévrier.

Nyulászkopó

Arra is van példa, hogy az üldözött veszi fel az üldöző nevét. Edmund Leach a rituális angol rókavadászat műnyelvéből említette, hogy ilyenkor a róka ‘kutya’ (dog), a kutyák pedig nem egyszerűen ‘kutyák’ (dogs), hanem vadászkutyák (hounds) („Anthropological aspects of language: Animal categories and verbal abuse.” In: Eric H. Lenneberg, ed.: New Directions in the Study of Language. Cambridge, Mass.: The M. I. T. Press 1964: 23–63; p. 52).

Rácz János saját könyvével (Fotó: Terjéki Tamás és Muszka Ágnes)

A Kutyaszótár szerzője Rácz János, aki számos szótárt állított össze, köztük az Állatnevek enciklopédiáját (Bp.: Tinta Könyvkiadó 2012). Növény- és állatneveket tárgyaló szófejtéseit rendszeresen közli a Magyar Nyelvőr. (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2018)

Kicsi Sándor András

A fenti írás eredeti megjelenési helye: Ezredvég XXX. évf. 2020/1. január-február.