Magyar szótárak XII. Kiss Gábor rovata

Ha a magyar anyanyelvűek a jobb – bal, észak – dél, jó – rossz, tél – nyár, háború – béke szópárokat hallják, rögtön rávágják, ezek ellentétek. Tehát létezik egy intuitív, ősi, belső nyelvi tudás minden beszélőben, amely alapján megállapítja ezt az ellentétes, idegen szóval antonima kapcsolatot a fenti szópár tagjai között. Ha ez ilyen egyszerű és velünk született tudás, annál meglepőbb, hogy a közelmúltban jelent csak meg az első Magyar ellentétszótár a TINTA Könyvkiadónál. Erre a különös tényre is felhívta a figyelmet Kemény Gábor professzor az MTA Nyelvtudományi Intézetében március végén tartott szótárbemutatón, nem hallgatva el, hogy az első magyar ellentéteket kicsit marginális formában egy szinonimaszótár, a Magyar szókincstár közölte először jó egy évtizeddel ezelőtt. A szótárt lapozgatva (közbevetve, Kosztolányi szavaival: „Szótárt lapozgatok, van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami?”) feltűnik, hogy igazából nem is a szavaknak, hanem a szavak egyes jelentéseinek van ellentéte. Hiszen a sovány elsődleges ellentéte az elhízott, kövér, dagadt, de ha már a sovány szó másik jelentésével a termőföldet jellemezzük, akkor itt a megfelelő antonima a bőtermő és a zsíros szavak. Vagy a kiad ige pénzre vonatkozó jelentésének ellentétei az összegyűjt, megkeres, megspórol szavak, azonban a könyvet kiad esetében a betilt ige az antonima.

Temesi Viola: Magyar ellentétszótár – Ellentétes jelentésű szavak szótára

Jó pár évtizede már, hogy kezembe vehettem Csűry Bálint Szamosháti szótárát. Azóta is egyik kedvenc mondásom az innen származó „Akkor kell az embert simogatni, mikor borzas, nem mikor sima”. Emiatt is örültem meg nagyon a Tinta Könyvkiadó Kiss Gábor és Balázsi József Attila szerkesztette Egy fa nem erdő című új kiadványának, melyben Csűry Bálint Szamosháti szótárából 3700 népies szólást, közmondást adnak közre ábécérendben, Csűry minősítéseivel, magyarázataival együtt.

A kötet szerzői, Balázsi József Attila és Kiss Gábor

Magyar szótárak XI. Kiss Gábor rovata

A nagy római költő-filozófus, Horatius szerint „Ahogy a babérfák elhullajtják minden évben levelük egy részét és újakat hajtanak ezek helyébe, a nyelv is ugyanúgy veszít el szavaiból, hogy aztán újakat teremjen a régiek helyett.” Ez jutott eszembe, mikor a nyáron Róma egyik nagy könyváruházában jártam, és megpillantottam az egyik sarokban a neves Zingarelli kiadó vaskos értelmező szótárát feltornyozva, s rajta a táblát: 4 euró. Kérdeztem is álmélkodva az eladóhölgytől, hogyhogy ilyen olcsó ez az impozáns szótár? Azért kérem, volt a kedves válasz, mert ez a három évvel ezelőtti kiadás. Az újat ott középen árusítjuk, az 49 euró. Nézem az újat, rajta az öles felirat: 120.000 szó magyarázata, ebből 2500 új szó! Aha, jutott eszembe a horatiusi gondolat, az olasz nyelv babérfája 2500 levelecskét hajtott, 2500 szótározandó szót termett 3 év alatt.

Új olasz szavak szótára 2006-ból

Nem csak az olasz, minden nyelv szüli az új szavakat. Érdekes, hogy az új szavak egy része globalizált világunk majd minden nyelvébe bekerül, míg az új szavaknak, idegen szóval a neologizmusoknak másik része nemzeti sajátosságokat hordoz. A Coubild nagy angol szótárkiadó 2001-ben egy kis reklámfüzetet adott közre, amelyben 1901-től 2000-ig minden évhez egy-egy olyan szót rendelt hozzá, amely akkor született. A kiadványban megtaláljuk az év szavainak 10–12 soros leírását, értelmezését is. Büszkék lehetünk, az 1997-es évnél a Rubik-kocka (Rubik cube) kifejezést olvashatjuk. (Emlékeznek, a világsláger játék leánykori neve idehaza hajdan bűvös kocka volt.) Olvasgatva a Coubild szótárkiadó 20. századi szavainak a listáját az az érzésünk, nem is kell angolul tudnunk, a szavak majd mindegyike magyarul is ugyanúgy hangzik. Nézzünk néhány szót a listáról tematikus csoportba gyűjtve:

• Egészségügy, orvostudomány: 1907: allergia, 1928: penicillin, 1978: lombikbébi, 1983: AIDS, 1992: klón.
• Háború, harcászat: 1915: tank, 1929: Maginot-vonal, 1941: radar, 1945: atombomba, 1950: NATO.
• Játék, szórakozás: 1902: Teddy bear (játék mackó), 1948: scrabble, 1955: LEGO, 1979: Rubik-kocka, 1997: tamagocsi.
  
  
• Művészet: 1916: dadaizmus, 1921: Charlie Chaplin, 1924: szürrealizmus, 1931: Oscar-díj, 1949: Big Brother.
• Ruházkodás, öltözködés: 1938: nylon, 1946: bikini, 1965: miniszoknya.
• Zene: 1909: jazz, 1951: diszkó, 1952: beat generáció, 1953: rock and roll, 1962: Beatles-mánia, 1976: punk.

„A példa a leghatékonyabb tanítók egyike, noha szótlanul tanít.” (Samuel Smiles)

„Egy anya elvitte Mahatma Gandhihoz a kisfiát. Így könyörgött: – Kérlek, Mahatma, mondd meg a fiamnak, hogy ne egyen édességet. Gandhi egy pillanatra megállt, aztán így szólt: – Két hét múlva hozd vissza a fiadat. – A meglepett asszony megköszönte a dolgot, és megígérte, így fog tenni. Két héttel később az asszony visszatért a fiával. Gandhi a gyermek szemébe nézett, és azt mondta: – Ne egyél édességet! – Hálásan, de meghökkenve kérdezte meg a nő: – Miért akartad azt, hogy két hét múlva hozzam vissza? Akkor is megmondhattad volna neki ugyanezt. - Gandhi azt válaszolta: – Két héttel ezelőtt még én is ettem édességet.”

Gandhi szobra a Gellért-hegyen, a Filozófusok Kertjében

A szótáríró, költő, lapszerkesztő, ügyvéd Kunoss Endre a Sárvártól nem messze található Egyházashetyén született 1811. április 9-én, és a Fejér megyei Kálózon hunyt el 1844. június 22-én. Nemesi származású szülei közel 50 hold birtokkal rendelkeztek. Kunoss János és Illés Erzsébet fia filozófiai és jogi tanulmányainak elvégzése után Vas vármegye tiszti alügyésze lett. Ügyvédi vizsgája után Németországban tett hosszabb utazást: ekkor ismerkedett meg Vajda Péterrel, akinek természetszeretete nagy hatással volt rá.

1836-ban királyi táblai hiteles jegyző lett, és még ugyanebben az évben megkezdte hírlapírói pályafutását a Jelenkornál, ahol 1837 októberéig volt segédszerkesztő, majd a Világ tárcaírója lett. 1838-ban Vajda Péterrel közösen elindította, Táncsics Mihály segítségével szerkesztette és kiadta a Természet című első népszerű természettudományos folyóiratot és irodalmi melléklapját, a Lombokat. Az ehhez szükséges pénzt hetyei örökségét lekötve a Vas vármegyei nemesi pénztárából felvett 1000 forintnyi kölcsönből fedezte. A periodika április 4-től szeptember 28-ig jelent meg hetente kétszer, összesen 52 szám látott napvilágot. Előfizetők hiányában azonban hamarosan megszűnt.

Magyar szótárak X. Kiss Gábor rovata

Emlékezetes Orbán Viktor és Horn Gyula 1998-as televíziós választási vitája. A beszélgetés kezdetén Horn Gyula a vitapartnere szemére vetette, hogy a Fidesz zászlajára írt polgár szó az értelmező szótár szerint csupa negatív jelentéssel bír. Orbán Viktor csupán visszakérdezni tudott, hogy mikor adták ki ezt a szótárt. A rövid válasz: 1995-ben. Csakhogy a hivatkozott szótár az először 1972-ben megjelent Magyar értelmező kéziszótár ki tudja hányadik változatlan lenyomata volt. Ebből a kis történetből is látszik, hogy az értelmező szótár meghatározásai a legváratlanabb helyeken is referenciaként szolgálnak, és éppen ezért súlyos felelőssége van a szótárkiadóknak, kiadóknak és a szótárszerkesztőknek.

A Magyar értelmező kéziszótár egyik ábrája

Az ékesszólás kiskönyvtára sorozat tagjaként jelent meg a közelmúltban a TINTA Könyvkiadónál Kajdi Alexandra Anya–nyelv–játék című könyve, mely olyan anyanyelvi gyakorlatokat tartalmaz, amik óvodás kortól egészen a kisiskoláig játékos formában fejlesztik a gyerekek anyanyelvi kompetenciáját. A szerzőt a kiadvány szerkesztője, Kiss Bernadett kérdezte többek között az ötlet megszületéséről, a munka folyamatáról és a kedvenc kötetbéli játékáról.

Az Anya–nyelv–játék előszavából megtudhatjuk, hogy sok területen dolgoztál, ill. dolgozol. Jelenleg mi a főállásod, a fő elfoglaltságod?

Szeretek több lábon állni. Egyfelől máig tudatosan keresem a szakmai kihívásokat, másfelől élvezet különböző hátterű és korosztályú embereket tanítani. De bevallom, az utóbbi két évben (a gyerekeim születése óta) igyekszem racionalizálni a munkám, így elsősorban az ELTE-n a Magyar mint Idegen Nyelv Tanszéken tartok nyelvi, illetve nyelvészkurzusokat óraadóként.

Kajdi Alexandra

Magyar szótárak IX. Kiss Gábor rovata

Nevünkben a végzetünk – tartja a régi latin mondás. A nyelvészet ágai közül a névtan, a nevek magyarázatával, eredetével foglalkozó szakterület a legnépszerűbb. Kit ne érdekelne, honnan ered a neve? Hányan töprengenek gyermekük születése előtt, hogy milyen keresztnevet adjanak majd az újszülöttnek? A gondosabbak ízlelgetik, hogy a családnév és a keresztnév hogy fog hangzani együtt.

A mai kételemű névrendszerünk kialakulását a XVI. század elejére tehetjük. Egyesek azt gondolják, hogy a népesség szaporodása következtében jött létre a pontosabb megkülönböztetés igénye. Mások úgy vélik, hogy a szentek neveinek divatja által kiszorított névbeli sokféleséget és tarkaságot kellett a vezetéknevekkel pótolni, hiszen megsokszorozódott az ugyanolyan helységben lakó Istvánok, Péterek, Katalinok, no meg Erzsébetek száma, és ezért vált szükségessé még egy jegy hozzáadása a névhez. Ismét mások család-érdekvédelmi és vagyonjogi indítékokra gyanakszanak, az akkoriban fontos örökösödési rendre.

„Egymást többé ne kárhoztassuk, hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátok fiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.” (Róma 14,13)

Mindenkinek vannak nemszeretem tulajdonságai, nehezen elfogadható késztetései, rejtegetett vágyai. Ezekkel valamit kezdeni kell, mert igen nagy feszültségeket generálhatnak a lélek mélyén. Talán a legegyszerűbb rávetíteni valaki másra mindazt, amit magunkban nem tudunk elfogadni. A projekció egy elhárító mechanizmus. Ennek a tudattalan lelki működésnek a feladata, hogy fenntartsa a pszichés egyensúlyt, megvédje az ént a kínos vagy irreális késztetésektől. Vagyis az ítélkezés valójában mindig saját magunkból ered. Sok esetben rendkívül nagy szeretethiány áll a háttérben. Az ítélkezés valójában el nem fogadás. El nem fogadása magamnak és másoknak, ami viszont ismét a szeretethiány következménye.

Ferenczy Károly: Kettős arckép

A szavaknak egyik nyelvből a másik nyelvbe való átkerülése természetes jelenség; ez elől nem zárkózhatik el egyetlen nyelv sem. Ha végigtekintünk a ma élő nyelvek hosszú során, azt tapasztaljuk, hogy olyan nyelvről nem is beszélhetünk, amelybe csak eredeti szavak tartoznának, és amely ne vett volna kölcsön a vele érintkező idegen nyelvek szókészletéből, ne egészítette volna ki ilyen módon saját szókincsét. A szókölcsönzés a szókincs gyarapításának gyakori módja. Azokat a szavakat, amelyeket valamely nyelv a történelem folyamán a gazdasági és művelődési kapcsolatok eredményeként vett át egy másik nyelvből, jövevényszavaknak nevezzük.

A jövevényszavaktól feltétlenül meg kell különböztetnünk az idegen szavakat. A jövevényszavakat a hosszú időn át való használat össznépivé, köznyelvivé tette. Beleilleszkedtek a magyar nyelv rendszerébe és valamely, a nyelvben eddig meg nem lévő fontos fogalom neveként jelentkeztek. Az idegen szavak feleslegesek a nyelvben, már meglévő magyar szók rovására terjednek el, például regisztrál ’összeír’, plán ’terv’, atitűd ’magatartás’. Most nem ezekkel, hanem a magyar nyelvben már meghonosodott idegen eredetű szavakkal, a jövevényszavakkal foglalkozunk. A jövevényszavak átvétele úgy történik, hogy az egymással politikailag, gazdaságilag, műveltségileg érintkező népek kölcsönösen hatnak egymásra, vagy pedig az egyik nyelv gyakorol nagyobb hatást arra a nyelvre, amelynek a társadalma gazdaságilag elmaradottabb. Ilyenkor a fejlettébe gazdasági, kulturális életre vonatkozó új fogalmakkal együtt azok neve is átkerül az átvevő nyelvbe. A közvetlen érintkezésen kívül az írásbeliség útján is vehetünk át számottevő mennyiségű jövevényszót. Mindenik nyelv történetében voltak olyan korszakok, amikor a közvetlen népi érintkezés eredményeként nagyobb mennyiségben kerültek át jövevényszavak. A magyar nyelv szókészletének közvetlen, népi érintkezés útján történő gyarapodása még a honfoglalás előtti időben kezdődött. A magyarság a bolgár-törökségnek egyik ágával, az onogurokkal együtt indult vándorlásra. (Az idegenek azonosították is a magyarságot vele, innen: ungur, Ungar hongrois.) Az érintkezés folytán átkerült bolgár-török szavak arról tanúskodnak, hogy ettől a török néptől tanulta a földművelést és az állattenyésztést.

A búza bolgár-török jövevényszó