Az -andó/-endő kerülendő?
Nyelvi tévhitek 37.
Ez a mondóka ugyanabban az időszakban volt hallható az iskolai magyar nyelvoktatás berkeiben, mint A -tatik, -tetik nem használtatik. És hozzá hasonlóan egy magyar nyelvi jelenség gyérülését állapítja meg, avagy a további használatát helyteleníti.
Csakhogy ennek az érvénye szűkebb körű. Az előbbi joggal szögezte le, hogy egy magyar nyelvi jelenség, a szenvedő ragozás kikopott az élő nyelvből, és ezért nem kell használni többet; ez viszont egy olyan igenévi alakot kezel azonosan, amely egyáltalán nem kopott ki, máig is használatos, és sohasem hibáztatta senki ezért. Máig is bármely pillanatban alkothatunk ilyen igenevet bármely igéből: elvégzendő, megvetendő, elzárandó.
Első pillantásra valóban így fest a dolog, de a második és alaposabb szemrevétel kimutatja, hogy itt nem az igenévért szól a búcsúharang, hanem a jövő időnek a korábban létezett -and, -end jeléről. Ott volt ez már a Halotti beszédben is: ki napon eendel… ’amely napon enni fogsz…’
ki napon eendel…