Funkcionális szemantika

Ludwig Wittgenstein osztrák filozófus szerint miközben az ember egy technikáról áttér egy másikra, az újat a régivel azonosnak érzi (1974: 244; konzervatizmusa kapcsán idézi Nyíri 1978: 30). Tulajdonképpen a jelentésváltozásnak egy típusát képviseli az az eset, amikor a denotátum, a dolog megváltozik, a funkcionális megfelelő jelölője azonban tovább él. A jelentésváltozásnak ez a típusa elsősorban az anyagi kultúra tárgyait jelölő szók jelentős részét jellemzi, s általában tárgytörténeti magyarázatot követel meg.

A jelenség hazai tárgyalói újabban, a 2000-es években beérik egyszerű, de találó példákkal: kenyér, ház, kocsi. Balázs Géza példája erre a magyar kenyér szó története, amely eredetileg kásaféle ételféleséget jelölt, s csak később lett jelentése ’gabonalisztből sütött ennivaló’, ebben az értelemben előbb ’lepénykenyér’, majd ’kelesztett kenyér’ (2005: 61). Kothencz Gabriella példája a ház, amelynek jelentésfejlődése során a ‘sátorféle kunyhó’ helyére ‘kőépület’ lépett, s az építőanyagtól (fa, kő, agyag, tégla, beton stb.) függetlenül megőrizte ‘épület’ jelentését (2008: 253). Nádasdy Ádám egyik példája a kocsi, amely ’lóvontatású jármű’ jelentése mellé, sőt helyett felvette az ’autó’ jelentést (2008: 65). Hadrovics László erről a következőket állapította meg. „Az autó a kocsi utánzata, a neve tehát könnyen lehet kocsi is. Az természetes, hogy van tengelye, kereke, ülése; mindez volt a lovas kocsinak is, de ennek nem volt kormánya. Így ezt a nevet a hajózástól kellett kölcsönvenni. A motor teljesen új fogalom lett” (Hadrovics 1992: 132). Funkcionális fejlődést mutat a lámpás, majd a belőle elvont lámpa szó jelöltje is, megőrizve ’(alapvetően használt) világítóeszköz’ jelentését: ’fáklya’ (pontosabban: ’a belehelyezett fáklyát, gyertyát, mécsest a kialvástól védő burok’) → ‘petróleumlámpa’ → ‘elektromos világítótest’.

A lámpa szó egyik jelöltje

Egyszerű példa még a toll szó poliszémiája: ‘írótoll; madártoll’. (Ez Antoine Meillet példája is, 1904/1984: 97.) A latin penna eredetileg ‘madártoll’ volt, majd ‘kihegyezett, hegyes végén behasított, írásra használt szárnytoll, főleg lúdtoll’ (Hadrovics 1992: 126), s ezt a poliszémiát mutatja még a francia plume, a spanyol pluma, a német Feder; a magyar szó poliszémiája is a latin mintát követte. Sőt a latin penna a magyarban is meghonosodott egy időre ‘írótoll’ jelentésben, s a toll szóval rivalizált (Hadrovics 1992: 98). Idővel a lúdtollat mint írószerszámot felváltotta az acélból készült hasonló eszköz, amelyre átment a toll elnevezés, s a tárgytörténeti fejlődés során a jelöletlen (default) értelmezést illetően több fázis azonosítható: mártogatós toll → töltőtoll → golyóstoll. Az íróeszközök körében tehát a toll elsősorban a jelöletlent (defaultot) jelöli. A XX. század második felében lett a default a golyóstoll a töltőtollal szemben, de újabb tolltípusok is megjelentek, például a filctoll.

A jelentésváltozás említett típusát a találó „funkcionális szemantika” néven furcsa lelkesedéssel tanulmányozták a szovjet nyelvészek, akiknek ebben az esetben vezérfonálul, például a nagy fantáziájú Ny. Ja. Marr (1864–1934) megfontolásra méltó nézetei szolgáltak. Kiderült például, hogy a réntartásról a lótartásra való váltás nemcsak az anyagi kultúra szókincsében hagyott nyomot némely nyelvben, de van példa a tevetartásról réntartásra váltás nyelvi nyomaira is. A funkcionális szemantika ugyanis az állatnevek közül elsősorban a háziállatok elnevezéseit érinti. A magyar teve török jövevényszó, s ennek a szónak a megfelelői eredeti jelentésükben megtalálhatók számos további nyelvben (Ligeti 1986: 305–6). A török nyelvcsaládba tartozó jakut nyelv dolgán dialektusa egy jakutizált tunguz (evenki) törzs leszármazottainak nyelvjárása, s mivel a török népek körében eredetileg nem elterjedt réntartással foglalkoznak, az erre vonatkozó szókincs egy része a tevetartás török szókincsére vezethető vissza (Ubr’atova 1985: 59–61). Ilyen szavuk a magyar teve szó etimológiai megfelelője, a taba ‘rén’ is.

Magyarul a marri funkcionális szemantikáról frappáns összefoglalás olvasható Ju. Sz. Sztyepanovtól (1976: 179–184) és Havas Ferenctől (2002: 85–86). Elszórtan számos szómagyarázat tartalmaz funkcionális szemantikai motívumokat. Például Balogh Péter a francia bâton jelentésfejlődését elemezte: ‘bot’ → ‘lándzsa’ → ‘vívófegyver’ → ‘lőfegyver’ → ‘támadóeszköz (például kő)’ (2003: 58–66; a mai francia köznyelvben a bâton azonban csak ‘bot, pálca’). A fegyvereknél maradva, egy utolsó példa a funkcionális jelentésfejlődésre: az oldalfegyver megőrizte ‘derékon viselt fegyver’ jelentését, de az I. világháború idején még ‘kard’ volt, a II. világháború idején már ‘pisztoly’. Elsősorban szimbolikus, rang-, bosztásjelző jelentősége volt, komoly hadakozásra nem szolgált. Máig szokás azonban az oldalfegyver ‘szálfegyver’ (tehát: ‘szúró-, vágó- vagy ütőfegyver’) azonosítás.

Irodalom

Balázs Géza 2005. Mindennapi szemiotikai rendszereink. Jel-Kép 3: 59–72.
Balogh Péter 2003. Francia jelentésváltozások elemzése. Tinta, Budapest.
Hadrovics László 1992. Magyar történeti jelentéstan. Rendszeres gyakorlati szókincsvizsgálat. Akadémiai, Budapest.
Havas Ferenc 2002. A marrizmus-szindróma. Sztálinizmus és nyelvtudomány. Tinta, Budapest.
Kothencz Gabriella 2008. A lexikai jelentésváltozások okairól holista kognitív szemantikai keretben. Általános Nyelvészeti Tanulmányok 22: 241–267.
Ligeti Lajos 1986. A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előtt és az Árpád-korban. Akadémiai, Budapest.
Meillet, Antoine 1904/1984. Hogyan változik a szavak jelentése? Fordította Csongrády Zsuzsanna. In: Antal László, szerk.: Modern nyelvelméleti szöveggyűjtemény V. Első kötet. Tankönyvkiadó, Budapest 90–110.
Nádasdy Ádám 2008. Prédikál és szónokol. Újabb írások, beszélgetések a nyelvről 2003–2007. Magvető, Budapest.
Nyíri Kristóf 1978. Wittgenstein késői munkássága a konzervativizmus tükrében. Valóság 21/12: 23–33.
Sztyepanov, Ju. Sz. 1976. Szemiotika. Fordította Csepeli György és Révy Katalin. Akadémiai, Budapest.
Ubr’atova, Je. I. 1985. Jazyk noril’skix dolgan. Nauka, Novosibirsk.
Wittgenstein, Ludwig 1974. Bemerkungen über die Grundlagen der Mathematik. Schriften 6. Suhrkamp, Frankfurt/Main.