Fordító, (ne) figyeld a szótárat!
Nyelvi tévhitek 28.
Gyanítom, hogy ismét meglepetést okozok egyes olvasóimnak. Akik nem értik, miért volna helytelen a fordítónak a szótárat figyelnie? Nem abból a célból vette?
Aki hivatásos vagy egyszerűen csak gyakorlott fordító, az kapásból felel a kérdésre: nem szavakat fordítunk, hanem mondatokat! Ne is kezdjen szakmai, sajtóbeli vagy szépirodalmi szöveg fordításához, akinek nincs alapos és megbízható ismerete az adott nyelvből. Mindent azonban senki sem tudhat, ezért olykor megakad egy szónál. Vagy nem ismeri, vagy ismerni véli, de nem biztos benne. Akkor pedig valóban nincs más menedék, mint előhúzni azt a szótárat. De az jó szótár legyen, és a fordító értsen a használatához!
Mielőtt továbbmennénk, még egy fontos követelményt kell említenem azon túl, hogy a fordítónak megbízhatóan kell ismernie a forrásnyelvet. Valójában ennél is fontosabb, hogy kiválóan és biztosan ismerje a célnyelvet, azaz a magyart. Ez főleg a szépirodalmi szövegek esetében nélkülözhetetlen!
A magyarra fordított szövegek legeslegnagyobb részét angolból fordítják, brit és amerikai angolból. Kilencven százalékánál bizonyosan többet. Hatalmas tömeg foglalkozik ezzel a munkával. Termékeik egy része nem kerül a nyilvánosság elé: üzleti levelezés, szakmai infók, politikai és közigazgatási szövegek európai uniós szinten. De rengeteg kerül nyilvánosságra is. Regények, elbeszélések, színművek. A sajtó hírei újságban vagy rádióban, televízióban. No és a tévé ötven csatornáján özönlő filmek, sorozatok, szappanoperák szinkronizált szövege, naponta mindegyiken egy tucat filmé és epizódé legalább.
És ez túlnyomó részt angolból kerül át magyarra.
Ehhez fordítók ezrei kellenek, számos ezrek!
Hol tanultak meg ennyien ilyen szinten angolul?
És ami még fontosabb: hol és hogyan tanultak meg ennyien fordítani?
A fordítást ugyanis nem tanítják sehol. Sajnos. És egy-egy igényesebb könyvkiadó kivételével szinte sehol senki nem minősíti azokat, akik a gyakorlatban művelik a fordítást. Hogy jól, közepesen, gyatrán vagy gyalázatos szinten dolgoznak-e.
A közönség olvassa és főleg hallgatja, amit kap. A tehetséges fordító szövegét is, meg a csapnivalóét is. Ha értene hozzá, akkor sem tudna válogatni közöttük.
Igazában nem lehet csodálni, hogy vannak, akik melléfognak. Csak az a bosszantó, hogy néha, nem is olyan ritkán a melléfogás arat sikert, felkapják, divattá válik. A kezdőknek eszükbe sem jut már a szótárba nézni, hiszen mindenütt ott olvassák, hallják a közmegegyezésnek számító megoldást, pedig magyarul rossz, idegen, ügyetlen, üres, félrevezető, de a szokás előbb-utóbb szentesíti.
Az ilyen sajnálatos jelenségek közül mutatok be néhány példát.
Előnyben részesít
Ez a hivataloskodó, papirosízű szókapcsolat meghökkentő karriert futott be az elmúlt harminc év alatt, még szépirodalmi szövegekben is előfordul. Csak néhány friss példa: Tom csinos és gazdag volt, ám Mildred előnyben részesítette a szegény, de érző szívű Kevint. Joe pezsgőt javasolt, de Ginger kijelentette, hogy ő a bort részesíti előnyben.
"Joe pezsgőt javasolt, de Ginger kijelentette, hogy ő a bort részesíti előnyben."