A hetvenes évektől, amikor korábban példátlan lehetőségek nyíltak meg az egyéni turizmus előtt, egyre többször lehetett hallani az ilyesféle dicsekvéseket:

„Tavaly Olaszban nyaraltunk, de idén Spanyolba megyünk.” „Azért Görögnek nincs párja, hogy ott milyen olcsó minden!” „Mi Lengyelben éreztük magunkat a legjobban.” Németbe meg Svédbe is sokan jártak akkor és azóta is.

„Tavaly Olaszban nyaraltunk"

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr, 147. évfolyam 3. szám (2023. július–szeptember), 397-399. o.

2022 telén a Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg Adamikné Jászó Anna 33 retorikai elemzést tartalmazó kötete, amely folytatja a szerzőnek Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatban korábban kiadott nyelvészeti tanulmánykötetei sorát: A gondolatokhoz odataláló nyelv (nyelvművelő írások, 2020), Az ősi szó nyomában (nyelvhelyességi írások, 2020).

A most megjelent könyvbe Jászó Anna az 1999 és 2021 között keletkezett műelemzéseiből válogatott össze 33-at az élet-halál, szülő-gyermek, barátság-árulás, szerelem-hűtlenség, szabadság-zsarnokság témaköreiben. több beszéd elemzése megjelent a Klasszikus magyar retorika kézikönyvben (2013), de olvashatunk a Stilisztikai kisszótár szócikkeiből (2019), továbbá a Magyartanítás (2007, 2012, 2013, 2014) és a Magyaróra (2021) folyóiratok cikkei közül is néhányat. A válogatott tanulmányok betekintést engednek Adamikné Jászó Anna jelenleg készülő monográfiájába is (Jókai novellái).

Adamikné Jászó Anna

Régóta ismeretes ez a szigorú szabály, mind megtanuljuk már az iskolában. Sokáig germanizmusnak minősítették a névelő ilyen használatát, mivel a német nyelvben mindennapos, ámde megtaláljuk az olaszban és franciában és néhány más nyelvben is, nincs ok tehát idegen hatásnak tulajdonítanunk.

A beszélt nyelv, ahogy naponta tapasztaljuk, egyébként is fittyet hány a tilalomnak. Nemcsak az óvodás gyerek árulkodik így: Vali néni, a Petra mindig elveszi a ceruzámat! Apja is így számol be este a munkahelyi eseményekről: A Váradit nyugdíjazták, és vagy a Kovács, vagy a Szalai fog a helyére kerülni. És ez így természetes, a névelő nélküli forma élő személyekre, még inkább ismerősökre vonatkozólag feszesnek hatna kötetlen élőbeszédben, főleg ha keresztnévről vagy magában álló vezetéknévről van szó. Az a gyanúm, hogy hétköznapi helyzetben a legelszántabb nyelvvédők sem beszélnek másként.

"Szeretem az Esterházyt!"

Ez a megszokás még finom különbségtételre is lehetőséget ad. Ha valaki, a kiváló íróra értve, azt mondja: Én szeretem Esterházyt, akkor jól értjük, hogy a műveit szereti olvasni, ha viszont azt mondja, hogy: Szeretem az Esterházyt, akkor azt közli, hogy szeretetre méltó embernek ismeri őt.

Ez a vélekedés ritkán fogalmazódik meg ilyen nyíltan, szentencia formájában, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a fesztelen köznyelvet használók nagy többsége lényegében így gondolja (vagyis hogy a két vonatkozó névmás egyenértékű), és általában az ami mellett döntenek. Sokan viszont, főleg az írással hivatásból foglalkozók, úgy érzik, hogy a két forma nem teljesen azonos értékű, legalábbis nem minden helyzetben van szabad választásunk közöttük. Nagyon helyesen érzik, ámde a „mikor melyiket?” kérdésre nem mindig ismerik a szabatos választ. Próbáljuk mi megkeresni!

Az ami és az amely a leggyakrabban jelzői alárendelt mondatot vezet be kötőszó gyanánt, és az ott betöltött szerepe szerint lehet ami, amit, amivel, amik (amely, amelyet, amellyel, amelyek) stb. alakja. A mellékmondat a főmondatban szereplő valamelyik főnévre vonatkozik: Határozott mozdulattal vette kézbe a könyvet, amelyről (amiről) hiányzott a védőborító. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, amely (ami) már reggel óta többször felötlött bennem. Ha ez a főnév személyt jelent, akkor eleve aki vonatkozó névmás kell (A barátjára gondolt, akit már rég nem látott), tehát jelen mérlegelésünk nem terjed ki erre az esetre.

"Határozott mozdulattal vette kézbe a könyvet, amelyről (amiről) hiányzott a védőborító"

A mellékelt példákból látható, hogy bármelyik névmást választjuk, a jelentés azonos, ám a stiláris érték tekintetében van különbség közöttük. Az amely változat formálisabbnak, irodalmiasabbnak hat, sejdítjük, hogy gondos fogalmazásban, tudományos értekezésben, hivatalos iratban vagy komoly publicisztikában, de egy ünnepélyes szónoklatban is feltétlenül ezt tanácsos használni. Magánlevélben viszont már komolykodónak éreznénk, mindennapi és kötetlen társalgás során pedig még az aggályos stiliszta is valószínűleg amit mond inkább.

Mármost az a tollforgató, aki csak azt jegyezte meg iskolai tanulmányaiból vagy nyelvművelő cikkekből, hogy az amely illendőbb, finomabb, választékosabb, az könnyen esik olyan csapdákba, amelyeket (amiket!) könnyen elkerül a lezser és aggálytalan „közbeszélő”.

Mert ha a jelzői mellékmondat nem a főmondatban álló valamelyik főnévhez, hanem egy névmáshoz kapcsolódik, akkor csakis az ami lehet a kötőszó. Mindent megkapott az élettől, amire vágyott. Van az egész ügyben valami, amitől bennem rossz sejtelmek támadnak. Az ilyen esetekben éppenséggel az amely helytelen, és bizony ez sem ritka hiba, főleg a sajtó nyelvezetében: Mindent el kell követni, amely a kibontakozást elősegíti. Helyesen: Mindent…, ami.

Egészen más az eset az ilyesféle mondatokban: Minden este leissza magát, ami nagyon rosszat tesz a vérnyomásának. Az új intézkedések szinte minden keresőt kedvezőtlenül érintenek, ami ellentétben áll a kormány ígéretével. Vajon mihez kapcsolódnak itt a mellékmondatok a főmondatban? Este… ami? Intézkedések… ami? Keresőt… ami? Víz, víz, víz. Egyetlen mondatrészhez sem kapcsolhatók, hanem a főmondatban foglalt kijelentés egészére vonatkoznak. Tehát nem jelzői alárendelő mondatok, sőt, alaposabban megvizsgálva úgy találjuk, hogy egyáltalán nem alárendelő mondatok. Hát akkor micsodák? Próbálkozzunk egy kis átalakítással: Minden este leissza magát, és ez (ez pedig) nagyon rosszat tesz a vérnyomásának. Az új intézkedések szinte minden keresőt kedvezőtlenül érintenek, és ez (ez pedig) ellentétben áll a kormány ígéretével. A szóban forgó tagmondatok tehát valójában mellérendelő mondatok, mégpedig a kapcsolatos fajtából, és csak az ami kötőszó révén lesznek hasonlóvá az alárendelő mondathoz. Az ami kötőszó pedig ebben az esetben sem cserélhető ki amelyre! Ezért hibás az itt következő mondat: A hálózat fejlesztésére, új szolgáltatások bevezetésére idén mintegy 80 milliárd forintot fordított a MATÁV Rt., amelynek következtében 300 ezer új vonalat adtak át. Az új vonalak átadása ugyanis nem a MATÁV Rt. következménye, ahogy a nyelvtani szerkezet sugallja, hanem azé a tényé, hogy a MATÁV Rt. ilyen sok pénzt fordított a hálózat fejlesztésére.

További veszélye ennek a hanyagságnak, hogy könnyen félreérthetővé teszi közlésünket. Hogyan értsük például a következő tudósítói mondatot, amely a szocialista-liberális koalíció kormányzása idején jelent meg 1997-ben? A kormány­pártok képviselői egyöntetűen elutasították a fiatal demokraták által benyújtott módosító indítványt, amely Torgyán József heves méltatlankodását váltotta ki.

"a fiatal demokraták által benyújtott módosító indítványt, amely Torgyán József heves méltatlankodását váltotta ki"?

A mondat nyelvtani szerkezete csupán egy értelmezést enged meg: Torgyánnak a FIDESZ által benyújtott módosító indítvány ellen voltak súlyos kifogásai. Márpedig azok a kedves olvasóim, akik emlékeznek még annak az időnek a politikai erőviszonyaira, nem hihetik, hogy épp a kisgazda pártvezér áruljon egy gyékényen a szocialista kormánypárti képviselőkkel, ezért aztán gyanítják, hogy Torgyán haragját talán inkább a főmondatban megjelölt tény, az indítvány elutasítása váltotta ki. Mindez a zavar elkerülhető lett volna, ha az újságíró helyesen fogalmaz: elutasították a módosító indítványt, ami Torgyán József stb. Persze ennél is jobb volna a természetes fogalmazás: …indítványt, ez pedig Torgyán József heves méltatlankodását váltotta ki.

Ebből az a tanulság szűrhető le, hogy néha kockázatosabb dolog túlzottan finomkodni, mint elfogadni a köznyelv pongyolának érzett megoldását.

Tótfalusi István

Ezt ugyan sehol sem találjuk így megfogalmazva, a legtöbb magyarul beszélő mégis szoros szinonimának érzi őket, egymással felcserélhető két szónak, legalábbis erre vall több példa a beszélt és írott nyelvből.

Az valóban mindegy, hogy a saját háza vagy a maga háza; ami a magam érdeke, az a saját érdekem, nem igaz?

De igaz, ám ha belegondolunk, van köztük egy lényeges különbség: a saját melléknév, a maga viszont főnévi szerepű névmás, és ez az eltérés bizonyos helyzetekben igen fontos lehet.

Gyakran olvashatunk például ilyesmit: Izgatottan vetette össze a saját és az ellenfél pontszámait.

Akinek nem tompult el a nyelvi hallása, aligha meg nem érzi, hogy itt valami nem stimmel.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Hamlet mintegy kedve ellenére bontakozik ki előttünk, szinte már látjuk maga teremtette magányát.

Hamlet filozofatív ember.

A megsebzett Hamletet királlyá kiáltják ki, de a méreg megteszi hatását.

Itt a vers elszenderül.

Tisztelt Önkormányzat! A könyvtár helyére emelendő szálloda nem illene bele ebbe a zöldövezeti környezetbe, mert rózsaszínűre festett elemekből lenne összetéve.

Nem is lehet épelméjű az, aki egész életében másokra főz, mos, takarít.

A dokumentum az egy fennmaradt valami.

A magyar a leglogikusabb nyelv? című bejegyzésben olvashattuk, meghökkentő vonása nyelvünknek, hogy a magyar embernek szeme van és nem szemei, füle és nem fülei, keze és nem kezei, lába és nem lábai. Magyarán, a páros testrészekről szólva a kettőt egyes számban nevezzük meg, tehát egységnek tekintjük. Erre mutat az is, hogy ha a kettő közül csak az egyikre gondolunk, akkor a fél szót használjuk.

És valóban, a szemünk világát féltjük, a szemünk romlik, az ember a füle mellett engedi el a célzást, a füle botját sem mozgatja, kézzel-lábbal tiltakozunk, a kezét kérjük meg a lánynak, fél szemünket adnánk valamiért, van, aki fél szemére vak vagy fél fülére hall nagyot, félvállról veszünk és fél kézzel megcsinálunk valamit, egyesek féllábúak, mások már fél lábbal a sírban vannak. Ez a jelenség a páros testrészekkel kapcsolatos tárgyakon is tapasztalható: kesztyűt, cipőt vagy csizmát, zoknit meg harisnyát veszünk vagy húzunk.

A lány kezét szokás megkérni, nem a kezeit

A két előző babonás tilalomhoz (A -tatik, -tetik nem használtatik; Az -andó/-endő kerülendő?) hozzátehetjük ezt a harmadikat is, amely a saját lényegét szintén ilyen fifikásan fogalmazza meg. Ez is jó száz éve ütötte fel a fejét. Manapság már ritkán hallani ebben a formájában, de a nyelv különböző szintjein, főleg a hivatalosan fontoskodó regiszterben sok jel mutatja, hogy a régi babona keveset vesztett erejéből.

Hogy pontosan értsük, miről van szó, az autóbusz oldalára ragasztott tájékoztatót idézem néhány évvel ezelőttről: „A járműre történő felszálláshoz kérjük, az első ajtót vegyék igénybe.”

A közlés nyilván tökéletesen célt ért volna ilyen szöveggel is: „Felszállás az első ajtón”. Az effajta kacifántos, álságosan udvariaskodó szövegek egyre bosszantóbban terjednek a mindennapokban. De itt most igazán a mondat eleje tart igényt figyelmünkre: a járműre történő felszállás. És bizonyára felbukkan emlékezetünkben sok ilyen „történés”, amelyekről lépten-nyomon olvastunk vagy hallottunk már: a tanévre történő felkészülés, a betegekkel történő bánásmód, a futárral történő kézbesítés, az ünnepségre történő bevonulás és hasonlók. És alighanem hamar eszünkbe ötlik, mivel lehetne ezeket a közléseket természetessé tenni. Mivel? Hát persze, magával az eltiltott szóval!

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Utcánk nevét meg kell változtatni. Tisztelt Önkormányzat! Reméljük, hamarosan Zrínyi utcaként üdvözölhetjük önöket.

Tisztelt Önkormányzat, most nem fog ki rajtam a „nagy természetem”, és írok.

Néhány definíció:

Az üszök a szegedi nyelvjárásban: eszek.

A lobbi nem más, mint tömegzavargás.

A lobbi maga a nép.

Az ad hoc jelentése: adok-kapok.

A francia forradalom hatására kitört a felvilágosodás.

Kossuth udvari-taktikai okokból az Esti Hírlap szerkesztőjét bírálta.

De az is lehetséges, hogy azt a jobb jövőt az emberek már csak haláluk után élvezik, mikor kötéllel leengedik őket a sírba, s virágot szórnak rájuk.

Kazinczy az irodalomban és a köznapi beszélgetésben egyaránt dohos nyelvet akarta gördülékenyíteni.

Kölcsey nagyon magányosan élt, éppen ezért elvállalta bátyja fiát.

Kölcsey Ferenc a lélekvándorlás első magyar képviselője.

Kölcsey föllépésével irodalmunk irányba terelődött.

Kölcsey azt értékelte Zrínyiben, hogy küzdött a protestáns ihletésű hatalmas sereg ellen.

Kölcsey kigyógyulva a kor divatos szentimentalizmusából, a nemzet valósága felé fordult, ezt a valóságot mutatja be és nyitja meg a Himnusszal.

A Rómeó és Júliát érdemes színre vinni, mert nincs benne tomboló vihar vagy orkánszerű szél, aminek színpadra vitele bonyolult, összetett feladat.

Rómeó és Júlia a filmvásznon

Körülírható-e a retró fogalma egy szótárral? Képet alkothatunk-e egy korszakról a Retró szótár segítségével? Egyáltalán miben segíthet nekünk a Tinta Kiadó nosztalgikusnak hitt vállalkozása?

Többféleképpen tartozhatnak szavak vagy szókapcsolatok egy adott korhoz. Vagy annak szülöttei, nevet adva a kérdéses időszak jellegzetes tárgyainak, fogalmainak, eseményeinek, vagy korábban is megvoltak ugyan, de az általuk is megjelenített periódusban új, meghatározó jelentést kaptak. Annak idején alakították, utólag pedig, visszatekintve „festik” a korukat.

Egy kortörténeti szótárnak tehát egyrészt lehetőleg maradéktalanul tartalmaznia kell a megcélzott intervallum jellegzetes szókészletét (a leglényegesebb szavakat mindenképpen), másrészt szabatosan, ideológiai vagy egyéb elfogultságok nélkül kell azokat megmagyaráznia. 

Az első kritériumot vizsgálva már a kötet felületes átfutásakor feltűnik, hogy odavárt szavak hiányoznak, felbukkannak viszont olyanok, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet (csak) az 1945 és 1989 közötti korra jellemzőnek minősíteni. Lássuk először az utóbbiak listáját:

actio catholica, államfő, babkávé, bárca, borotvakés, ceruzahosszabbító, cselédkönyv, cserkészet, diáksapka, elemi iskola, EMKE, exodus, falikút, falvédő, flórharisnya, futball-labda, hamburger, Hasomer Hacair, házmester, hét nővér (két háború közti angol-amerikai olajkartell), holipni, Horthy Miklós, hülzni, Ilkovics Izidor, itatóspapír, ítélet-végrehajtó, kalucsni, kannás tej, kántortanító, karika, karmantyú, katyusa, kávédaráló, kékítő, keramitkocka, kihajolni veszélyes (vonatablakok figyelmeztető táblácskája), kisbíró, koncepciós per, kurblis telefon, logarléc, macskakő, malátakávé, mosóteknő, munkakönyv, műstoppoló, National-kassza, nyilvánosház, oldalkocsis motor, ószeres, petróleumlámpa, polgári iskola, poroló, Sidol, Singer varrógép, stoppolófa, stráfkocsi, suszter, szamárvezető, szemfelszedés, szenes vasaló, szikvíz, Tabányi Mihály, tapper, tollszár, tollhegy, tinta, tintásüveg, tintatartó, trafik, udvari muzsikus, vándorköszörűs, vasalószén, vezércikk, vikszelés, Wallenberg, WIZO-kendő, Zöldkereszt.

Megjelenésük, jellegzetes használatuk néha száz évvel, de legalábbis évtizedekkel korábbra nyúlik vissza, korfestő súlyuk a boldog békeidőkre vagy a két háború közti időszakra, legjobb esetben pedig a második világháború idejére esik. Hát igen, megvoltak még a negyvenes-ötvenes-hatvanas években is, de rengeteg hozzájuk hasonló szintén. Akkor miért pont ezek?

Az indokolatlanul idevont szavakénál, sajnos, jóval hosszabb az „igazolatlanul hiányzók” listája, melyet az alábbi, hevenyészett felsorolás szemléltet:

abortusz bizottság, aerobik, Aczél György, agrárszektor, Alfonzó, államadósság, Állami Népi Együttes, amerikás magyarok, amnesztia, Amo szappan, antibébi, antibiotikum, Angyal (Roger Moore), antiimperialista, apartheid, Arafat, átnevelő táborok, atomsorompó, autóstopp, Bábolna, baloldali értelmiségi, baráti segítségnyújtás, Beatles-frizura, begyűrűzés, bérenc, Béres-cseppek, Berkesi András, berlini fal, Bolyai Egyetem (Kolozsvár), bontott csirke, Bős-Nagymaros, Brezsnyev, buli (házibuli), Czinege Lajos, Centrum Áruház, CHARTA, Chrudinák Alajos, cionizmus, civil társadalom és szervezetek, Colombo, csápolás, Cseh Tamás, Csillebérc, Csimbumcirkusz, Angela Davis, Delta (tévéműsor), demokrácia, diszpécser, dolgozó, dögi, dzseki, dzsessz, Édes anyanyelvünk (Lőrincze Lajos műsora), egzisztencializmus, elkötelezett, ellenforradalom, Ellenpontok (erdélyi szamizdat), el nem kötelezett országok, elnyomott népek, élsportoló, emberjogi aktivista, emberi jogok, enyhülés, ENSZ, Erdély (!), Erdély-történészvita, Esti krónika, ETA, Eurovízió, Fabulon, falurombolás, fax, fegyverkezés, Fekete István, Fekete János, Fekete Szeptember, felszabadító mozgalmak, Fischer-Szpaszkij sakkmérkőzés, Forma-1, függetlenségi mozgalmak, Füles, gimnasztyorka, gumimatrac, Gusztáv (rajzfilm), gyarmati felszabadítás, gyes, gyümölcsjoghurt, hakni, harcos (mint jelző), határokon túli magyarok, Hatnapos háború, házfoglalás, hegyesorrú cipő, Helsinki Egyezmény, helsinki folyamat, hidrogénbomba, hordozható (rádió stb.), hosszú haj, Hruscsov, ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok, IBUSZ, Illés-együttes, imperialista, információ, információrobbanás, Intervízió, iparosítás, IPM, IRA, István, a király (musical), II. János Pál pápa, Jó ebédhez szól a nóta!, kartárs, kégli, Kék fény, Kelet-Berlin, kelet-berlini felkelés, keletnémet, kemping, Kennedy, Kennedy-gyilkosság,  képregény, Képzelt riport egy popfesztiválról, Király Károly, kínzás, kiszállás, kizsákmányolás, kívánságműsor, kivégzések, koktél, kóla, Komlós János, kommuna, kommunikáció, Korvin-köz, Kossuth Rádió, kozmopolita, környezetszennyezés, környezetvédelem, küladósság, Lada, lakótelep, leépítés, LGT, leszerelés, lézer, Losonczi Pál, Lőrincze Lajos, Lukács György, Made in Hungary, magnó, Márianosztra, március 15-i tüntetések, Maros Magyar Autonóm Tartomány (Romániában), másodállás, megalkuvó, meseautó, metró, Metró-együttes, Mézga-család, mirelit, Mokép, Moszkvics, mozgólépcső, musical, műanyag, műbőr, műhold, műszál, napközi, nejlon, Nemzetközi Valutaalap, néphez hű, népi kollégiumok, Nyugat-Berlin, nyugati emigráció, nyugatnémet, nyugatra szakadt, Ofotért, olimpiai bojkott, olvadás, Omega-együttes, osztályidegen, osztrák sógor, Önök kérték!, önrendelkezés, ötéves terv, Páger Antal, PFSZ, Jan Pallah, Pannónia Filmstúdió, Panoráma (tévéműsor), pápa elleni merénylet, parabolaantenna, párizsi béke, pasztörizált tej, penicillin, Pécsi Balett, pesti srácok, Petőfi Rádió, polgári, Pol Pot, Pongrácz Gergely, popart, presszókávé, proletár, proletárköltészet, Rádiókabaré, Rajkó-zenekar, Rakéta regényújság, Ráma margarin, reakciós, repülőgép-eltérítés, revansizmus, Rodolfó, Romhányi József, Rózsadomb, ruszki, SALT, Sütő András, Szabó család (rádiósorozat), Szaharov, szakszervezeti bizalmi, számítógép, szauna, szekuritáté, a Szentkorona hazatérése, szinkronizálás, Szocialista Egységfront, Szocialista Munka Hőse, szolgáltatás, Szolidaritás, Szolzsenyicin, SZOT (-üdülő, -beutaló), Szovjetunió, szpartakiád, sztereó, társasutazás, táska- (rádió, magnó, írógép), tejpor, téesz, A Tenkes kapitánya, terror, terrorizmus, tervteljesítés, testvérországok, tévéhíradó, Törőcsik Mari, trapéznadrág, Traubi, Túró Rudi, túszejtés (és -szabadítás), Tyereskova, újkenyér ünnepe, Ultra mosópor, urh, üvegbetét, üzemi étkezde, Valahol Európában, Vasedény, vészbíróság, Vidám Park, vietkong, vietnámi háború, vietnámi balzsam, vietnámi papucs, vízállásjelentés, vodka, Volán, vonalas, Vörös Brigádok, Vörös Hadsereg (RAF), Vörös Khmerek, Walesa, walkman, Zánka.

Hogyan lehet a fenti szavak nélkül megértetni, érzékeltetni ama negyvenöt évet? Még legalább harmadfélszáz szó, fogalom, név és esemény a könyvet kitevő hétszázhoz képest (melyeknek egy része nem odavaló). Bizonyos ugyanakkor, hogy a korszak még élő tanúi vagy csak utólagos búvárai tucatszám egészíthetik ki a sort az életmód, a politika, a műszaki újdonságok, a kultúra és a sport területéről.

Mindez akkor válik igazán meglepővé, amikor a szerző előszavából a következőkről értesülünk: „A könyv írása, hála a sok segítőnek, igazi élvezet … volt. Mert segített itt tucatnyi levélíró, muzeológus, nyelvész, politikus, nyugdíjas, néni a szomszédból, hetenként összeülő baráti társaság, internetes oldal, közüzemi sajtóosztály, a sok-sok kérdező diáklány és diákfiú, de segített az érdeklődés, a kíváncsiság is.” Csakhogy nem eléggé. Ezt a szerkesztő is így ítélhette meg, mert az ő előszavából megtudhatjuk, hogy ez a valóságos szótárszerkesztői mozgalom tovább terebélyesedett: „A címszavak összeállításához interneten felhívást tettünk közzé. Közel ötszázan küldték be javaslataikat. A hozzánk eljuttatott »korfestő« szavak száma meghaladja a kétezret. A »kollektív bölcsesség« során összeállított listát…”

Nos, ennyit a „kollektív bölcsesség”-ről. (Ha létezne, akkor kilenc vagy huszonhárom akárki – itt ki-ki helyettesítsen be polkorrektségi szintjének megfelelően valami foglalkozást vagy egyéb kategóriát – közös összefogással legalább olyan okos lenne, mint egyetlen kiváló professzor. Sok kicsi sokra megy ugyan, csak nem a szellemiek világában).

A beválogatott és kihagyott szavak mellett legalább annyira minősíti a szótárt az, hogy mit közvetítenek, – egyedileg is, de főleg összképként, – a szócikkek magyarázó szövegei. Nos, ezeket bogarászva a hiányérzet nemigen csökken. A kort megélt, vagy legalábbis valamennyire tájékozott olvasó alighanem gyakran mosolyodik el fanyarul vagy csóválja a fejét – vérmérsékletétől függően. Ragadjunk ki, korántsem a teljesség igényével, néhány megállapítást a kormagyarázatokból.

alkotmány Magyarország első írott alkotmánya 1919-hez, a Tanácsköztársasághoz köthető. (…) …az 1972-es „kádári alkotmány” már sajátosan magyar jellegű volt.

békepap A papi békemozgalomba meggyőző szavakkal hívták a lelkészeket a megbízott papok, ávósok, titkosrendőrök, párttagok. Ezt természetesen sok pap akarta. (…) A békepapok híven szolgálták az államot, megbízóikat (…)

Che Guevara (…) Emléke és varázsa most, a 21. század elején is él, fiatalokban és idősekben egyaránt.

emigráció A politikai okok miatti önkéntes száműzetést nevezik általában emigrációnak, bár az okok lehetnek adott esetben mások, például kulturálisak, gazdaságiak, vallásiak. A latin kifejezés szó szerint kivándorlást, kiköltözést jelent. Tágabb értelemben bármely okból való elhagyása annak az államnak, melyhez valaki tartozik, oly szándékkal, hogy annak kötelékéből kiváljék s másutt, külföldön találjon új hazát s keresse a jobb, kényelmesebb, biztonságosabb életet. Nem jelent egyet a disszidálással (l. ott).

Gerő, a hídverő (…) Furcsa, de a történelmi bűnöket elkövető Gerőt mint hídverőt őrizte meg a manipulált közvélemény.

Hanság Lecsapolása alig ötven évvel ezelőtt fejeződött be, és ezzel megpecsételődött a sorsa. (…)…ma már bizonyítottan nem a környezetet károsította, hanem a természeti értékeket szolgálta.

írógép (…) Sokan, írók is, ma is ragaszkodnak a mechanikus írógépekhez.

Ki mit tud? (…) Felejthetetlen értelmiségiek … oktatták a fiatal tehetségeket, akiknek nem a kulturális újítás, hanem a minőség megőrzése volt a feladatuk.

kirakatper A fogalommal kapcsolatban Heller Ágnes filozófus mondta: „A kirakatper – örök.” Lényegében az ókortól mostanáig folyamatosan találunk példát arra, hogy önkényuralmi rendszerben ellenségnek tekintett személyek, csoportok ellen látványosan megrendezett pereket rendezzenek. A Krisztus elleni pertől Rajk Lászlóig, a Galilei elleni eljárástól a Mindszenty bíboros peréig, Boleyn Anna elítéltetésétől a Pócspetriben történtekig minden országban és minden időben voltak látványos eljárások …

kivándorlás Idegen országba költözés azzal a szándékkal, hogy ott végleg letelepedjék valaki. (…) Az erdélyi kivándorlás iránya hazánk felé mutat napjainkban is.

kulák (…) Az ötvenes évek kulákellenes őrjöngése egy politika kegyetlen természetének tükre volt.

kultúrház A művelődési házak vagy kultúrotthonok, kultúrházak hálózata gyorsan fejlődött. (…) A kultúrházakban ismeretterjesztő előadások ezreit (Szabad Föld Téli Esték, gazdatanfolyamok) tartották: 1950-ben összesen 50, 1953-ban 123 ezret. Ezek látogatóinak száma évente 4 és 6 millió között mozgott. Ennél is többen, évente 9-14 millióan vettek részt a műsoros esteken, ezeken általában operetteket, zenés népszínműveket, kórusműveket és különböző könnyűzenei összeállításokat adtak elő. A fellépő amatőr együtteseket tanácsadó színészek és rövid darabokat tartalmazó könyvek segítették. (…)

lakosságcsere (…) A csere – amit nevezhetünk magyar részről deportálásnak is – 1947 áprilisában kezdődött meg. (…)

Lenin Intézet (…) Feladata volt magas színvonalú marxista-leninista képzettséggel rendelkező és az orosz nyelvet jól beszélő egyetemi oktatóknak, ideológiai területen dolgozó funkcionáriusoknak, orosz nyelvszakos és irodalomtanároknak olyan ismereteket adni, hogy bármilyen hazai és külföldi feladatra képesek legyenek. (…)

Ludas Matyi (...) Bár az újság a Magyar Kommunista Párttal kötött politikai alku folytán a koalíciós baloldal szócsöve lett, a szocializmus éveiben a humor sokáig egyetlen, meghatározó lapja volt. Számtalan alkotónak biztosított publikálási lehetőséget. Sok kitűnő, népszerű művész, író, költő, karikaturista pályája indult a lap hasábjain. (…) A rajzolók ma is büszkék arra, hogy a Ludas Matyiból hetente hatvanezer példány is elfogyott. (…)

malenkij robot Egy kis munka – ez volt az a szó, amellyel tízezreket indítottak el a rabszolgamunkára Magyarországról 1944-ben és 1945-ben a Szovjetunióba. A közmunkára szállított polgári személyek száma meghaladta a 40 ezret. (…)

Mindszenty József (…) 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. (…)

minikönyv (…) Barabás Ferenc egyik nagy mestere a magyar minikönyv készítésének. Elsajátította a számítógépes grafikai tervezést, majd 1991-ben Typografika Kft. néven saját céget alapított. (…)

Nemzeti Segély (…) A második világháború után a megoldásra váró közegészségügyi és szociálpolitikai feladatok az új rendszer súlyos kérdései voltak. A társadalmi szervezetek, köztük főként a kommunista hátterű Nemzeti Segély és a magyar Nők Demokratikus Szervezete (MNDSZ) aktív, kezdeményező szerepet vállalt e feladatok megoldásában. (…)

ötvenhatos forradalom (…) Vidéken is több helyen szerveződtek tüntetések, amelyek gyakran véres jelenetekbe torkolltak. (…) November 4-én a szovjet csapatok megkezdték támadásukat Budapest ellen, a magyar haderő nem tudott számottevő ellenállást kifejteni.

prágai tavasz (…) Másnap hajnalban, amikor a szovjet erők elérték Prága központját, tömegek vonultak az utcára. Harcok törtek ki, és a csehszlovák reformkísérlet hamarosan elbukott.

E két utóbbinál muszáj megállnunk. Míg a magyar forradalom szócikkében ilyesmire utalás sem történik, addig a csehszlovák események kapcsán a szerző fontosnak tartja kiemelni, hogy „a Dubček pártvezető vezetésével kibontakozó reformok nem kevesebbet céloztak meg, mit a szólás- és gyülekezeti szabadság, a szabad utazás és szervezkedés visszaállítását, a cenzúra megszüntetését, sőt, bizonyos szintű piacgazdaság engedélyezését.” Bizony. Nálunk meg csak úgy torkolltak véres „jelenetekbe” – hát, mondjuk, a mosonmagyaróvári sortűz nevezhető így is… – a vidéken „szerveződő” tüntetések. De folytassuk a két történelmi eseménysorozat összevetését, ami a szerzőnek aligha állt szándékában, ám akaratlanul is megtette. (Nyugaton rutinszerűen egyszuszra emlegetik az ötvenhatos Budapestet és a hatvannyolcas Prágát. Legalábbis a német értelmiségiek ilyenkor többnyire tartózkodó hűvösséggel idézik fel a tragikus magyar őszt, míg a csehszlovák „tavasz” meg „emberarcú szocializmus” méltatásakor elfátyolosodik a tekintetük…) Tehát amíg „a magyar haderő nem tudott számottevő ellenállást kifejteni” (milyen haderő?! hiszen a nemzet, vagyis a „nép” hadserege nem kapott parancsot a harcra vezetőitől, s hősiesen tartotta is magát ehhez! ám az utcákon ennek ellenére napokig, hetekig „számottevően”, patakokban folyt a vér, a pesti srácok és munkások jóvoltából!), addig bizony Prágában a bevonuláskor „harcok  törtek ki”. Márpedig ez egész egyszerűen nem igaz, ilyet soha senki nem állított! Örök rejtély, hogy mi késztethette e groteszk megfogalmazásokra a mégcsak nem is cseh szerzőt majd negyven évvel az unalomig ismert események után.

punk (…) A punkok külsőséges jegyei is az erőszakot, a másságot, az extremitást fejezik ki a mai napig.

sarló és kalapács Magyarországon ma tiltott önkényuralmi jelvényként kezelik. Történetileg a sarló és kalapács keletkezését ama korszakkal hozzák összefüggésbe, amikor ráébredtek a munkásosztály és a parasztság egységének tudatára, ami helytelen, mivel sokkal régebbi sarlók és kalapácsok is fellelhetők. (…)

szabad szombat (…) A szabad szombat (ellentétben a nyugati országokkal) az iskolában is elterjedt…

társbérlet A lakásállomány 1941 és 1960 között mérsékelt növekedést mutatott.

Teenager party A hatvanas-hetvenes évek tizen- és huszonévesei hallgatták a Szabad Európa Rádió e könnyűzenei műsorát. Cseke László, akit korábban Ekecs Lászlónak hívtak … tízezreket ültetett  rádiókészülékek elé. (…)

[Két súlyos tévedés. Egyrészt nem Ekecs László, hanem Ekecs Géza a polgári neve a SZER rádiós legendájának. Másrészt őt mindvégig így hívták, illetve hívják, Cseke László a rádiós neve (volt). Mindezt annál is inkább biztosan állíthatom, mivel néhány évig közvetlenül a keze alatt, vele egy szobában dolgoztam a müncheni adó szerkesztőségében.]

Tito (…) Partizánjai a Fjodor Ivanovics Tolbuchin vezette szovjet csapatokkal együttműködve verték ki a hódítókat Jugoszláviából. (…) [Egyetlen szó, mégcsak egy halvány utalás sem Tito partizánjainak a délvidéki magyarság elleni népírtó rémtetteiről!]

úttörőmozgalom (…) Az Úttörőszövetség megváltozott és megújult formában ma is működik, mint politikától távol álló, nonprofit civil szervezet.

vicclap Alig fejeződött be a háború, Budapest utcáin már megjelentek a vicclapok. A Ludas Matyi (l. ott) mellett a kisgazda szimpátiát kifejező Pesti Posta, az ellenzéki Szabad Száj, a polgári Pesti Izé. Az életre kelt vidám sajtó már nélkülözte a századelő hasonló termékeinek didaktikus módszerét, friss, csattanós, frappáns volt mind írásaiban, mind képeiben. (…)

Az olvasónak rendre az a kísérteties érzése támad, hogy éppen a megidézett kor valamelyik médiumát hallgatja, nézi, olvassa. A határon túli nemzetrészek ugyanúgy nem léteznek, akárcsak Rákosi és Kádár Magyarországán, de a nyugati emigráció vagy a renitens lengyelek sem járnak jobban.  Itt elhallgatott dolgok, amott lényegtelen részletek. Semmitmondó, suta vagy szerencsétlen megfogalmazások, majd szemérmes körülírások vagy egyenesen megszépítő tálalások: sajnos, a szócikkek stílusa maga is korfestő, a közép- és késő kádárizmus langyos-kacsintós intellektuális dagonyáját idézi.

„Él bennünk a vágy, hogy amit eddig csak tudat alatt éreztünk, azt megfogalmazzuk, és végre rendezzük, ami volt” – írja előszavában a szerző. Eltekintve attól, hogy ami volt, azt nem lehet már rendezni, nem freudi elírás-e ez a mondat? Vajon milliók csak tudat alatt érezték a párizsi béke igazságtalanságait, a politikai megtorlásokat, a tömeges üldözéseket és meghurcolásokat, a szabadságjogok lábbal tiprását, a sajtóból, rádióból, tévéből, urambocsá΄ kultúrházak pódiumáról éveken, évtizedeken át „éjjel-nappal” áradó hazugságözönt? Vagy netán másokra gondolt itt, tudat alatt, a szerző?

A korkép tehát, amelyet a szótár fest, nem csupán hézagos, hanem féloldalas is. Nyilvánvaló, hogy a szerző életútja, személyes élményvilága meghatározta múltszemléletét.  Amikor megnevezi, elítéli a letűnt rendszer bűneit, borzalmait, szövegének ökonómiája és kitételeinek stílusa a boldogtalan emlékezetű reformkommunista retorikát idézi, megfejelve a polgári köztársaság politikai diskurzusához való alkalmazkodás darabos gesztusaival.

Magyarország szovjet érájának retró szótára tehát lehangoló olvasmány, nemcsak maga a jellemző szavai – fogalmai, nevei – által lefesteni kívánt kor, hanem éppenséggel a róla ebben a kiadványban megjelenő kép miatt. A nagyszerű lehetőségekkel kecsegtető elképzelés megvalósítása nem teljesíti a címben ígért feladatot, sem a vizsgált korszak jellemző szavainak maradéktalan leltározását, sem azok feldolgozását tekintve.

Hudy Árpád