Körülírható-e a retró fogalma egy szótárral? Képet alkothatunk-e egy korszakról a Retró szótár segítségével? Egyáltalán miben segíthet nekünk a Tinta Kiadó nosztalgikusnak hitt vállalkozása?

Többféleképpen tartozhatnak szavak vagy szókapcsolatok egy adott korhoz. Vagy annak szülöttei, nevet adva a kérdéses időszak jellegzetes tárgyainak, fogalmainak, eseményeinek, vagy korábban is megvoltak ugyan, de az általuk is megjelenített periódusban új, meghatározó jelentést kaptak. Annak idején alakították, utólag pedig, visszatekintve „festik” a korukat.

Egy kortörténeti szótárnak tehát egyrészt lehetőleg maradéktalanul tartalmaznia kell a megcélzott intervallum jellegzetes szókészletét (a leglényegesebb szavakat mindenképpen), másrészt szabatosan, ideológiai vagy egyéb elfogultságok nélkül kell azokat megmagyaráznia. 

Az első kritériumot vizsgálva már a kötet felületes átfutásakor feltűnik, hogy odavárt szavak hiányoznak, felbukkannak viszont olyanok, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet (csak) az 1945 és 1989 közötti korra jellemzőnek minősíteni. Lássuk először az utóbbiak listáját:

actio catholica, államfő, babkávé, bárca, borotvakés, ceruzahosszabbító, cselédkönyv, cserkészet, diáksapka, elemi iskola, EMKE, exodus, falikút, falvédő, flórharisnya, futball-labda, hamburger, Hasomer Hacair, házmester, hét nővér (két háború közti angol-amerikai olajkartell), holipni, Horthy Miklós, hülzni, Ilkovics Izidor, itatóspapír, ítélet-végrehajtó, kalucsni, kannás tej, kántortanító, karika, karmantyú, katyusa, kávédaráló, kékítő, keramitkocka, kihajolni veszélyes (vonatablakok figyelmeztető táblácskája), kisbíró, koncepciós per, kurblis telefon, logarléc, macskakő, malátakávé, mosóteknő, munkakönyv, műstoppoló, National-kassza, nyilvánosház, oldalkocsis motor, ószeres, petróleumlámpa, polgári iskola, poroló, Sidol, Singer varrógép, stoppolófa, stráfkocsi, suszter, szamárvezető, szemfelszedés, szenes vasaló, szikvíz, Tabányi Mihály, tapper, tollszár, tollhegy, tinta, tintásüveg, tintatartó, trafik, udvari muzsikus, vándorköszörűs, vasalószén, vezércikk, vikszelés, Wallenberg, WIZO-kendő, Zöldkereszt.

Megjelenésük, jellegzetes használatuk néha száz évvel, de legalábbis évtizedekkel korábbra nyúlik vissza, korfestő súlyuk a boldog békeidőkre vagy a két háború közti időszakra, legjobb esetben pedig a második világháború idejére esik. Hát igen, megvoltak még a negyvenes-ötvenes-hatvanas években is, de rengeteg hozzájuk hasonló szintén. Akkor miért pont ezek?

Az indokolatlanul idevont szavakénál, sajnos, jóval hosszabb az „igazolatlanul hiányzók” listája, melyet az alábbi, hevenyészett felsorolás szemléltet:

abortusz bizottság, aerobik, Aczél György, agrárszektor, Alfonzó, államadósság, Állami Népi Együttes, amerikás magyarok, amnesztia, Amo szappan, antibébi, antibiotikum, Angyal (Roger Moore), antiimperialista, apartheid, Arafat, átnevelő táborok, atomsorompó, autóstopp, Bábolna, baloldali értelmiségi, baráti segítségnyújtás, Beatles-frizura, begyűrűzés, bérenc, Béres-cseppek, Berkesi András, berlini fal, Bolyai Egyetem (Kolozsvár), bontott csirke, Bős-Nagymaros, Brezsnyev, buli (házibuli), Czinege Lajos, Centrum Áruház, CHARTA, Chrudinák Alajos, cionizmus, civil társadalom és szervezetek, Colombo, csápolás, Cseh Tamás, Csillebérc, Csimbumcirkusz, Angela Davis, Delta (tévéműsor), demokrácia, diszpécser, dolgozó, dögi, dzseki, dzsessz, Édes anyanyelvünk (Lőrincze Lajos műsora), egzisztencializmus, elkötelezett, ellenforradalom, Ellenpontok (erdélyi szamizdat), el nem kötelezett országok, elnyomott népek, élsportoló, emberjogi aktivista, emberi jogok, enyhülés, ENSZ, Erdély (!), Erdély-történészvita, Esti krónika, ETA, Eurovízió, Fabulon, falurombolás, fax, fegyverkezés, Fekete István, Fekete János, Fekete Szeptember, felszabadító mozgalmak, Fischer-Szpaszkij sakkmérkőzés, Forma-1, függetlenségi mozgalmak, Füles, gimnasztyorka, gumimatrac, Gusztáv (rajzfilm), gyarmati felszabadítás, gyes, gyümölcsjoghurt, hakni, harcos (mint jelző), határokon túli magyarok, Hatnapos háború, házfoglalás, hegyesorrú cipő, Helsinki Egyezmény, helsinki folyamat, hidrogénbomba, hordozható (rádió stb.), hosszú haj, Hruscsov, ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok, IBUSZ, Illés-együttes, imperialista, információ, információrobbanás, Intervízió, iparosítás, IPM, IRA, István, a király (musical), II. János Pál pápa, Jó ebédhez szól a nóta!, kartárs, kégli, Kék fény, Kelet-Berlin, kelet-berlini felkelés, keletnémet, kemping, Kennedy, Kennedy-gyilkosság,  képregény, Képzelt riport egy popfesztiválról, Király Károly, kínzás, kiszállás, kizsákmányolás, kívánságműsor, kivégzések, koktél, kóla, Komlós János, kommuna, kommunikáció, Korvin-köz, Kossuth Rádió, kozmopolita, környezetszennyezés, környezetvédelem, küladósság, Lada, lakótelep, leépítés, LGT, leszerelés, lézer, Losonczi Pál, Lőrincze Lajos, Lukács György, Made in Hungary, magnó, Márianosztra, március 15-i tüntetések, Maros Magyar Autonóm Tartomány (Romániában), másodállás, megalkuvó, meseautó, metró, Metró-együttes, Mézga-család, mirelit, Mokép, Moszkvics, mozgólépcső, musical, műanyag, műbőr, műhold, műszál, napközi, nejlon, Nemzetközi Valutaalap, néphez hű, népi kollégiumok, Nyugat-Berlin, nyugati emigráció, nyugatnémet, nyugatra szakadt, Ofotért, olimpiai bojkott, olvadás, Omega-együttes, osztályidegen, osztrák sógor, Önök kérték!, önrendelkezés, ötéves terv, Páger Antal, PFSZ, Jan Pallah, Pannónia Filmstúdió, Panoráma (tévéműsor), pápa elleni merénylet, parabolaantenna, párizsi béke, pasztörizált tej, penicillin, Pécsi Balett, pesti srácok, Petőfi Rádió, polgári, Pol Pot, Pongrácz Gergely, popart, presszókávé, proletár, proletárköltészet, Rádiókabaré, Rajkó-zenekar, Rakéta regényújság, Ráma margarin, reakciós, repülőgép-eltérítés, revansizmus, Rodolfó, Romhányi József, Rózsadomb, ruszki, SALT, Sütő András, Szabó család (rádiósorozat), Szaharov, szakszervezeti bizalmi, számítógép, szauna, szekuritáté, a Szentkorona hazatérése, szinkronizálás, Szocialista Egységfront, Szocialista Munka Hőse, szolgáltatás, Szolidaritás, Szolzsenyicin, SZOT (-üdülő, -beutaló), Szovjetunió, szpartakiád, sztereó, társasutazás, táska- (rádió, magnó, írógép), tejpor, téesz, A Tenkes kapitánya, terror, terrorizmus, tervteljesítés, testvérországok, tévéhíradó, Törőcsik Mari, trapéznadrág, Traubi, Túró Rudi, túszejtés (és -szabadítás), Tyereskova, újkenyér ünnepe, Ultra mosópor, urh, üvegbetét, üzemi étkezde, Valahol Európában, Vasedény, vészbíróság, Vidám Park, vietkong, vietnámi háború, vietnámi balzsam, vietnámi papucs, vízállásjelentés, vodka, Volán, vonalas, Vörös Brigádok, Vörös Hadsereg (RAF), Vörös Khmerek, Walesa, walkman, Zánka.

Hogyan lehet a fenti szavak nélkül megértetni, érzékeltetni ama negyvenöt évet? Még legalább harmadfélszáz szó, fogalom, név és esemény a könyvet kitevő hétszázhoz képest (melyeknek egy része nem odavaló). Bizonyos ugyanakkor, hogy a korszak még élő tanúi vagy csak utólagos búvárai tucatszám egészíthetik ki a sort az életmód, a politika, a műszaki újdonságok, a kultúra és a sport területéről.

Mindez akkor válik igazán meglepővé, amikor a szerző előszavából a következőkről értesülünk: „A könyv írása, hála a sok segítőnek, igazi élvezet … volt. Mert segített itt tucatnyi levélíró, muzeológus, nyelvész, politikus, nyugdíjas, néni a szomszédból, hetenként összeülő baráti társaság, internetes oldal, közüzemi sajtóosztály, a sok-sok kérdező diáklány és diákfiú, de segített az érdeklődés, a kíváncsiság is.” Csakhogy nem eléggé. Ezt a szerkesztő is így ítélhette meg, mert az ő előszavából megtudhatjuk, hogy ez a valóságos szótárszerkesztői mozgalom tovább terebélyesedett: „A címszavak összeállításához interneten felhívást tettünk közzé. Közel ötszázan küldték be javaslataikat. A hozzánk eljuttatott »korfestő« szavak száma meghaladja a kétezret. A »kollektív bölcsesség« során összeállított listát…”

Nos, ennyit a „kollektív bölcsesség”-ről. (Ha létezne, akkor kilenc vagy huszonhárom akárki – itt ki-ki helyettesítsen be polkorrektségi szintjének megfelelően valami foglalkozást vagy egyéb kategóriát – közös összefogással legalább olyan okos lenne, mint egyetlen kiváló professzor. Sok kicsi sokra megy ugyan, csak nem a szellemiek világában).

A beválogatott és kihagyott szavak mellett legalább annyira minősíti a szótárt az, hogy mit közvetítenek, – egyedileg is, de főleg összképként, – a szócikkek magyarázó szövegei. Nos, ezeket bogarászva a hiányérzet nemigen csökken. A kort megélt, vagy legalábbis valamennyire tájékozott olvasó alighanem gyakran mosolyodik el fanyarul vagy csóválja a fejét – vérmérsékletétől függően. Ragadjunk ki, korántsem a teljesség igényével, néhány megállapítást a kormagyarázatokból.

alkotmány Magyarország első írott alkotmánya 1919-hez, a Tanácsköztársasághoz köthető. (…) …az 1972-es „kádári alkotmány” már sajátosan magyar jellegű volt.

békepap A papi békemozgalomba meggyőző szavakkal hívták a lelkészeket a megbízott papok, ávósok, titkosrendőrök, párttagok. Ezt természetesen sok pap akarta. (…) A békepapok híven szolgálták az államot, megbízóikat (…)

Che Guevara (…) Emléke és varázsa most, a 21. század elején is él, fiatalokban és idősekben egyaránt.

emigráció A politikai okok miatti önkéntes száműzetést nevezik általában emigrációnak, bár az okok lehetnek adott esetben mások, például kulturálisak, gazdaságiak, vallásiak. A latin kifejezés szó szerint kivándorlást, kiköltözést jelent. Tágabb értelemben bármely okból való elhagyása annak az államnak, melyhez valaki tartozik, oly szándékkal, hogy annak kötelékéből kiváljék s másutt, külföldön találjon új hazát s keresse a jobb, kényelmesebb, biztonságosabb életet. Nem jelent egyet a disszidálással (l. ott).

Gerő, a hídverő (…) Furcsa, de a történelmi bűnöket elkövető Gerőt mint hídverőt őrizte meg a manipulált közvélemény.

Hanság Lecsapolása alig ötven évvel ezelőtt fejeződött be, és ezzel megpecsételődött a sorsa. (…)…ma már bizonyítottan nem a környezetet károsította, hanem a természeti értékeket szolgálta.

írógép (…) Sokan, írók is, ma is ragaszkodnak a mechanikus írógépekhez.

Ki mit tud? (…) Felejthetetlen értelmiségiek … oktatták a fiatal tehetségeket, akiknek nem a kulturális újítás, hanem a minőség megőrzése volt a feladatuk.

kirakatper A fogalommal kapcsolatban Heller Ágnes filozófus mondta: „A kirakatper – örök.” Lényegében az ókortól mostanáig folyamatosan találunk példát arra, hogy önkényuralmi rendszerben ellenségnek tekintett személyek, csoportok ellen látványosan megrendezett pereket rendezzenek. A Krisztus elleni pertől Rajk Lászlóig, a Galilei elleni eljárástól a Mindszenty bíboros peréig, Boleyn Anna elítéltetésétől a Pócspetriben történtekig minden országban és minden időben voltak látványos eljárások …

kivándorlás Idegen országba költözés azzal a szándékkal, hogy ott végleg letelepedjék valaki. (…) Az erdélyi kivándorlás iránya hazánk felé mutat napjainkban is.

kulák (…) Az ötvenes évek kulákellenes őrjöngése egy politika kegyetlen természetének tükre volt.

kultúrház A művelődési házak vagy kultúrotthonok, kultúrházak hálózata gyorsan fejlődött. (…) A kultúrházakban ismeretterjesztő előadások ezreit (Szabad Föld Téli Esték, gazdatanfolyamok) tartották: 1950-ben összesen 50, 1953-ban 123 ezret. Ezek látogatóinak száma évente 4 és 6 millió között mozgott. Ennél is többen, évente 9-14 millióan vettek részt a műsoros esteken, ezeken általában operetteket, zenés népszínműveket, kórusműveket és különböző könnyűzenei összeállításokat adtak elő. A fellépő amatőr együtteseket tanácsadó színészek és rövid darabokat tartalmazó könyvek segítették. (…)

lakosságcsere (…) A csere – amit nevezhetünk magyar részről deportálásnak is – 1947 áprilisában kezdődött meg. (…)

Lenin Intézet (…) Feladata volt magas színvonalú marxista-leninista képzettséggel rendelkező és az orosz nyelvet jól beszélő egyetemi oktatóknak, ideológiai területen dolgozó funkcionáriusoknak, orosz nyelvszakos és irodalomtanároknak olyan ismereteket adni, hogy bármilyen hazai és külföldi feladatra képesek legyenek. (…)

Ludas Matyi (...) Bár az újság a Magyar Kommunista Párttal kötött politikai alku folytán a koalíciós baloldal szócsöve lett, a szocializmus éveiben a humor sokáig egyetlen, meghatározó lapja volt. Számtalan alkotónak biztosított publikálási lehetőséget. Sok kitűnő, népszerű művész, író, költő, karikaturista pályája indult a lap hasábjain. (…) A rajzolók ma is büszkék arra, hogy a Ludas Matyiból hetente hatvanezer példány is elfogyott. (…)

malenkij robot Egy kis munka – ez volt az a szó, amellyel tízezreket indítottak el a rabszolgamunkára Magyarországról 1944-ben és 1945-ben a Szovjetunióba. A közmunkára szállított polgári személyek száma meghaladta a 40 ezret. (…)

Mindszenty József (…) 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. (…)

minikönyv (…) Barabás Ferenc egyik nagy mestere a magyar minikönyv készítésének. Elsajátította a számítógépes grafikai tervezést, majd 1991-ben Typografika Kft. néven saját céget alapított. (…)

Nemzeti Segély (…) A második világháború után a megoldásra váró közegészségügyi és szociálpolitikai feladatok az új rendszer súlyos kérdései voltak. A társadalmi szervezetek, köztük főként a kommunista hátterű Nemzeti Segély és a magyar Nők Demokratikus Szervezete (MNDSZ) aktív, kezdeményező szerepet vállalt e feladatok megoldásában. (…)

ötvenhatos forradalom (…) Vidéken is több helyen szerveződtek tüntetések, amelyek gyakran véres jelenetekbe torkolltak. (…) November 4-én a szovjet csapatok megkezdték támadásukat Budapest ellen, a magyar haderő nem tudott számottevő ellenállást kifejteni.

prágai tavasz (…) Másnap hajnalban, amikor a szovjet erők elérték Prága központját, tömegek vonultak az utcára. Harcok törtek ki, és a csehszlovák reformkísérlet hamarosan elbukott.

E két utóbbinál muszáj megállnunk. Míg a magyar forradalom szócikkében ilyesmire utalás sem történik, addig a csehszlovák események kapcsán a szerző fontosnak tartja kiemelni, hogy „a Dubček pártvezető vezetésével kibontakozó reformok nem kevesebbet céloztak meg, mit a szólás- és gyülekezeti szabadság, a szabad utazás és szervezkedés visszaállítását, a cenzúra megszüntetését, sőt, bizonyos szintű piacgazdaság engedélyezését.” Bizony. Nálunk meg csak úgy torkolltak véres „jelenetekbe” – hát, mondjuk, a mosonmagyaróvári sortűz nevezhető így is… – a vidéken „szerveződő” tüntetések. De folytassuk a két történelmi eseménysorozat összevetését, ami a szerzőnek aligha állt szándékában, ám akaratlanul is megtette. (Nyugaton rutinszerűen egyszuszra emlegetik az ötvenhatos Budapestet és a hatvannyolcas Prágát. Legalábbis a német értelmiségiek ilyenkor többnyire tartózkodó hűvösséggel idézik fel a tragikus magyar őszt, míg a csehszlovák „tavasz” meg „emberarcú szocializmus” méltatásakor elfátyolosodik a tekintetük…) Tehát amíg „a magyar haderő nem tudott számottevő ellenállást kifejteni” (milyen haderő?! hiszen a nemzet, vagyis a „nép” hadserege nem kapott parancsot a harcra vezetőitől, s hősiesen tartotta is magát ehhez! ám az utcákon ennek ellenére napokig, hetekig „számottevően”, patakokban folyt a vér, a pesti srácok és munkások jóvoltából!), addig bizony Prágában a bevonuláskor „harcok  törtek ki”. Márpedig ez egész egyszerűen nem igaz, ilyet soha senki nem állított! Örök rejtély, hogy mi késztethette e groteszk megfogalmazásokra a mégcsak nem is cseh szerzőt majd negyven évvel az unalomig ismert események után.

punk (…) A punkok külsőséges jegyei is az erőszakot, a másságot, az extremitást fejezik ki a mai napig.

sarló és kalapács Magyarországon ma tiltott önkényuralmi jelvényként kezelik. Történetileg a sarló és kalapács keletkezését ama korszakkal hozzák összefüggésbe, amikor ráébredtek a munkásosztály és a parasztság egységének tudatára, ami helytelen, mivel sokkal régebbi sarlók és kalapácsok is fellelhetők. (…)

szabad szombat (…) A szabad szombat (ellentétben a nyugati országokkal) az iskolában is elterjedt…

társbérlet A lakásállomány 1941 és 1960 között mérsékelt növekedést mutatott.

Teenager party A hatvanas-hetvenes évek tizen- és huszonévesei hallgatták a Szabad Európa Rádió e könnyűzenei műsorát. Cseke László, akit korábban Ekecs Lászlónak hívtak … tízezreket ültetett  rádiókészülékek elé. (…)

[Két súlyos tévedés. Egyrészt nem Ekecs László, hanem Ekecs Géza a polgári neve a SZER rádiós legendájának. Másrészt őt mindvégig így hívták, illetve hívják, Cseke László a rádiós neve (volt). Mindezt annál is inkább biztosan állíthatom, mivel néhány évig közvetlenül a keze alatt, vele egy szobában dolgoztam a müncheni adó szerkesztőségében.]

Tito (…) Partizánjai a Fjodor Ivanovics Tolbuchin vezette szovjet csapatokkal együttműködve verték ki a hódítókat Jugoszláviából. (…) [Egyetlen szó, mégcsak egy halvány utalás sem Tito partizánjainak a délvidéki magyarság elleni népírtó rémtetteiről!]

úttörőmozgalom (…) Az Úttörőszövetség megváltozott és megújult formában ma is működik, mint politikától távol álló, nonprofit civil szervezet.

vicclap Alig fejeződött be a háború, Budapest utcáin már megjelentek a vicclapok. A Ludas Matyi (l. ott) mellett a kisgazda szimpátiát kifejező Pesti Posta, az ellenzéki Szabad Száj, a polgári Pesti Izé. Az életre kelt vidám sajtó már nélkülözte a századelő hasonló termékeinek didaktikus módszerét, friss, csattanós, frappáns volt mind írásaiban, mind képeiben. (…)

Az olvasónak rendre az a kísérteties érzése támad, hogy éppen a megidézett kor valamelyik médiumát hallgatja, nézi, olvassa. A határon túli nemzetrészek ugyanúgy nem léteznek, akárcsak Rákosi és Kádár Magyarországán, de a nyugati emigráció vagy a renitens lengyelek sem járnak jobban.  Itt elhallgatott dolgok, amott lényegtelen részletek. Semmitmondó, suta vagy szerencsétlen megfogalmazások, majd szemérmes körülírások vagy egyenesen megszépítő tálalások: sajnos, a szócikkek stílusa maga is korfestő, a közép- és késő kádárizmus langyos-kacsintós intellektuális dagonyáját idézi.

„Él bennünk a vágy, hogy amit eddig csak tudat alatt éreztünk, azt megfogalmazzuk, és végre rendezzük, ami volt” – írja előszavában a szerző. Eltekintve attól, hogy ami volt, azt nem lehet már rendezni, nem freudi elírás-e ez a mondat? Vajon milliók csak tudat alatt érezték a párizsi béke igazságtalanságait, a politikai megtorlásokat, a tömeges üldözéseket és meghurcolásokat, a szabadságjogok lábbal tiprását, a sajtóból, rádióból, tévéből, urambocsá΄ kultúrházak pódiumáról éveken, évtizedeken át „éjjel-nappal” áradó hazugságözönt? Vagy netán másokra gondolt itt, tudat alatt, a szerző?

A korkép tehát, amelyet a szótár fest, nem csupán hézagos, hanem féloldalas is. Nyilvánvaló, hogy a szerző életútja, személyes élményvilága meghatározta múltszemléletét.  Amikor megnevezi, elítéli a letűnt rendszer bűneit, borzalmait, szövegének ökonómiája és kitételeinek stílusa a boldogtalan emlékezetű reformkommunista retorikát idézi, megfejelve a polgári köztársaság politikai diskurzusához való alkalmazkodás darabos gesztusaival.

Magyarország szovjet érájának retró szótára tehát lehangoló olvasmány, nemcsak maga a jellemző szavai – fogalmai, nevei – által lefesteni kívánt kor, hanem éppenséggel a róla ebben a kiadványban megjelenő kép miatt. A nagyszerű lehetőségekkel kecsegtető elképzelés megvalósítása nem teljesíti a címben ígért feladatot, sem a vizsgált korszak jellemző szavainak maradéktalan leltározását, sem azok feldolgozását tekintve.

Hudy Árpád

Elhangzott a Nyelvművelésünk évszázadai című könyv újrakiadásának bemutatóján, az Anyanyelvápolók Szövetsége Nyelvőrző Szalonjában, 2023. május 25-én Budapesten, a Józsa Judit Galériában

Tisztelt Hallgatóság!

Örömmel vállaltam a felkérést, hogy Édesapám, Fábián Pál nyelvészprofesszor (1922–2008) egyik könyvének újrakiadásakor mondjak a tisztelt közönségnek néhány szót magáról a szerzőről, aki – ezt így elöljáróban rögtön leszögezhetjük – „egész életét a magyar nyelvtudomány művelésének szentelte”.

Kezdem a gyökerekkel (hiszen ez egy nem feltétlenül publikus vonatkozása a „tudósok” életének): Családunk apai ága losonci, ill. nagykőrösi eredetű: Fábián Gyula nagyapám és Biczó Ilona nagyanyám Budapesten, a képzőművészeti főiskolán ismerkedtek össze; házasságkötésük után először Sárváron, majd – életük végéig – Szombathelyen voltak középiskolai rajztanárok.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

A műben az emlékképek mind a pohár fenekén táncolnak.

Örkény ebben az egypercesben kigúnyolja a madzagot.

Érdekes a madzag enteriőrje.

Groteszk vonást találunk a madzag és a paprika viszonyában.

Ez a mondóka ugyanabban az időszakban volt hallható az iskolai magyar nyelvoktatás berkeiben, mint A -tatik, -tetik nem használtatik. És hozzá hasonlóan egy magyar nyelvi jelenség gyérülését állapítja meg, avagy a további használatát helyteleníti.

Csakhogy ennek az érvénye szűkebb körű. Az előbbi joggal szögezte le, hogy egy magyar nyelvi jelenség, a szenvedő ragozás kikopott az élő nyelvből, és ezért nem kell használni többet; ez viszont egy olyan igenévi alakot kezel azonosan, amely egyáltalán nem kopott ki, máig is használatos, és sohasem hibáztatta senki ezért. Máig is bármely pillanatban alkothatunk ilyen igenevet bármely igéből: elvégzendő, megvetendő, elzárandó.

Első pillantásra valóban így fest a dolog, de a második és alaposabb szemrevétel kimutatja, hogy itt nem az igenévért szól a búcsúharang, hanem a jövő időnek a korábban létezett -and, -end jeléről. Ott volt ez már a Halotti beszédben is: ki napon eendel… ’amely napon enni fogsz…’

ki napon eendel…

Ez a nyelvpallérozás céljára kitalált mondóka a tizenkilencedik század második felében terjedt el a magyar iskolai oktatásban, többedmagával így: A -tatik, -tetik a magyarban nem használtatik. A forrást nem ismerjük, nem tudjuk, hogy valamely túlbuzgó nyelvész vagy nyelvoktatói potentát indította-e el útjára. És abban sem lehetünk biztosak, hogy az a valaki ténymegállapításnak szánta a kijelentést vagy tilalmat fogalmazott meg vele.

Mert az valóban úgy állt akkoriban, hogy az élő nyelvből lényegében már eléggé kikopott ez a fajta szenvedő szerkezet, inkább a hivatalos nyelvezet ragaszkodott hozzá még sokáig, pl. közhírré tétetik… Egyetlen szenvedő ige eleven máig is, de erről szinte senki se vesz tudomást: ez pedig a születik! Néhány szenvedő szóalak maradt csak fenn a finomkodó, kissé modoros beszédben: kéretik, engedtessék meg, dicsértessék, szükségeltetik, megaláztatás stb. Ezért én inkább fricskát érzek a rigmusban, hogy az avultnak bélyegzett formát magával az avult formával mutatja meg. A közfelfogás mindenesetre tiltást, eltanácsolást érzett a „nem használtatik”-ban.

A magyar szenvedő igeragozás korán létrejött, az ómagyar korban már olvassuk: „keserűen kínzatul, vas szegekkel veretül”. A szenvedő ragok alakilag a műveltetőkkel azonosak, de mindig ikes formájúak, erről ismerhetők fel.

"Keserűen kínzatul, vas szegekkel veretül"

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Móriczra jellemző, hogy mindig úgy fogalmaz, hogy bárki olvassa is el – például egy olyan ember, mint a főhősnője –, megértse azt, amit ír, hiszen hozzájuk írja azt, ami oly nagy művésszé tette őt.

Móricz, ha parasztokról írt, a nyelvkezelésben expresszionista volt, a meseszövésben és emberábrázolásban romantikus, ha pedig urakról írt, idillikus részletrealista volt.

Mikszáth hatása érződik még az idilli parasztábrázolásban vasárnap délutánonként a lócán.

Móricz talán azért írt ilyen stílusban és ebben a műfajban, mert ebbe született bele, és ebben nőtt fel.

Az új, ismeretlen faluban az elszegényedett Móricz család belekóstolt a szegénység keserű levesébe.

Móricz Zsigmond egy művében sem tudott elszakadni kedvenc írói szenvedélyétől, a társadalomábrázolástól.

Móricz művészete mérföldkő a kritikai realizmust a szocialista realizmusba vivő úton.

Az írás eredeti megjelenési helye: Anyanyelv-pedagógia, XVI. évfolyam 2023. 1. szám

Az Ékesszólás kiskönyvtára egy 2005-ben indított könyvsorozat a Tinta Könyvkiadó gondozásában. Az elmúlt években a sorozatban több mint nyolcvanféle, 150-200 oldalas kézikönyv jelent meg igen változatos témákban. Az elméleti és az alkalmazott nyelvészet keretein belül széles választékot nyújtanak a kézikönyvek: a nyelvi fejtörőktől kezdve a pszicholingvisztika, a szociolingvisztika, a fonetika, a grammatika, a pragmatika, a retorika és a kommunikáció jeles kutatóinak közreműködésével sorra jöttek létre a kézikönyvként használható, laikusok és szakemberek számára egyaránt érdekes ismereteket nyújtó kiadványok. A sorozat köteteiben olvasható ismeretek és feladatok kifejezetten hatékonyan használhatók az általános iskolák alsó tagozatán az olvasás és a szövegértés, felső tagozaton és középiskolában a magyar nyelv és irodalom tantárgy keretein belül.

Kajdi Alexandra 2021-ben megjelent, Anya – nyelv – játék című kötete kettős célt tűzött ki maga elé: a játékgyűjtemény egyrészt az általános iskolás korosztály és az óvodások nyelvi fejlesztését segíti, másrészt pedig a magyar mint idegen nyelvet oktató pedagógusok eredményes munkájához járulhat hozzá. A tanítóképzés során a szakmódszertani kurzusok számtalan lehetőséget kínálnak a játékos feladatok, nyelvi játékok megismerésére, a magyar mint idegen nyelv tanárok képzésében azonban sokkal kevesebb lehetőség van a gyermekkori nyelvtanulás és a nyelvi játékok témakörével foglalkozni. A szerző észrevette ezeket a hiányosságokat, és úgy döntött, létrehoz egy olyan játékgyűjteményt, amely a külföldi diákok tanításában is használható. Kajdi Alexandra 10 éve oktat külföldieket magyarra, az elmúlt években több területen is kipróbálta magát: a nyelviskolai tanítás mellett dolgozott magántanárként, egyetemi oktatóként és nagykövetségen is. A felnőttkorosztály mellett gyerekeknek is tanított magyart idegen nyelvként, az ekkor szerzett tapasztalatait szerette volna megosztani az érdeklődőkkel. Jelenleg az ELTE Magyar Mint Idegen Nyelv Tanszéken dolgozik óraadó tanárként, ahol az elmúlt években a külföldi hallgatók oktatásán kívül a MID-tanárképzés diszciplináris és szakmódszertani tárgyainak oktatásában is aktívan közreműködött (Kiss 2022).

Az írás eredeti megjelenési helye: Katedra, 2014/9. 29. o.

At first sight, one might think that the title of Female Identity in Feminist Adaptations of Shakespeare is revealing. The book surely contains a number of feminist analyses of adaptations of certain literary works written by Shakespeare. This premise is definitely destroyed as soon as we open the book and take a look at the table of contents. Such chapter and subsection titles as Adaptation and/or Intertextualityf, Recycling Shakespeare, Solving the Inferiority Complex, or Frightening Feminism? clearly indicate that what the author is dealing with in this monograph is a much more complex area of research than one might assume based on the title. The book consists of seven chapters; the first four dealing with the theoretical framework, the last three containing one analysis of an adaptation each. The fact that the scope of the approach used by the author stretches way over the conventional “boundaries” of literature studies becomes quite clear from the initial chapters, which aim to establish the theoretical (and terminological) background of topics such as adaptation, feminism, female identity and feminist adaptations and interpretations of Shakespeare. The author emphasizes that, in order to fully appreciate the feminist perspective, it is essential to differentiate between the feminist interpretations and the feminist adaptations of Shakespeare. The literature review on feminism is partially based on questions such as “Does being a woman reader influence the reading process and the interpretation of the text?” (10) which, considering the magnitude of effect female identity can have on literature in general, certainly evoke the interest of the reader. The author points out that one of the most difficult tasks while writing the book was to answer the question: Wfiat does it mean to be a woman? Amongst many other concepts (e.g. poststructuralist theory, gender) the investigation of female identity reaches even language acquisition and psychoanalysis; fields of study which clearly indicate the interdisciplinary approach used in the book. The author also points out the inconsistencies within feminist criticism of Shakespeare which she tries to eliminate by providing a comprehensive classification of feminist approaches to Shakespeare. In the last three chapters the author applies the findings of her research of the aforementioned subjects by analyzing three feminist adaptations: Bryony Lavery’s Ophelia, the Womens Theatre Group and Elaine Feinstein's Lears Daughters and Paula Vogel’s A Play About a Handkerchief.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Ady elküldte a frigyládát. Azt, hogy a címzett megkapta volna, Ady nem érhette meg.

Az írás eredeti megjelenési helye: Katedra, 2017/9. 20. o.

„Gyarapítsa szókincsét, pallérozza elméjét, engedje szárnyalni fantáziáját, tegye próbára kreativitását, tehát legyen a játszótársam, kedves játszótársam!” - ezekkel a szavakkal buzdítja Szőcsné Antal Irén az érdeklődőt könyve elolvasására (8. old.). Az Anya - nyelv - búvár c. nyelvijáték-gyűjteménye 2016-ban a Tinta Könyvkiadó Az ékesszólás kiskönyvtára sorozatának 39. köteteként jelent meg. A kiadó sorozatában ez már a harmadik olyan kiadvány, amely anyanyelvi fejtörőket sorakoztat fel. Olyan gyűjteményeket követ, mint amilyen Forgács Tamás Anya - nyelv - csavar (2008) és Anya - nyelv - ész (2012) című munkája, Hernádi Sándor Nyelvi próbák (1982) gyűjteménye, illetve amelyekből maga a szerző is merít: Vargha Balázs Játsszunk a szóval! (1972), Grétsy László Nyelvi játékaink nagykönyve (2013). A gyűjtemény a következő tematikai fejezetekre tagolódik: játék a magánhangzókkal, a mássalhangzókkal, a szótagokkal, az igékkel, a melléknevekkel, a számnevekkel stb. A feladatok sokrétűségét és hasznosíthatóságát előlegezi meg az a tény, hogy a szerző sokéves magyartanári tapasztalattal rendelkezik, és országos anyanyelvi vetélkedők előkészítésében is rendszeresen részt vesz. Szőcsné könyvét az előszóban a pedagógusoknak, a szülőknek és a fiataloknak ajánlja (8. old.). A könyv a szórakozást, kikapcsolódást kereső vásárlókat és a tanórai segédletek iránt érdeklődő tanárokat egyaránt megszólítja a könyvesboltok polcairól. A 110 oldalnyi feladat között tananyag-kiegészítő, tanórai „lazítást” szolgáló, a diákokat unalmukból felébresztő gyakorlatokat találunk kicsiknek és nagyoknak.