Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelv 119. évf. 2023/1. szám, 113-119. oldal

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

A Tótékban Mariska kőszívű zsarnokká növi ki magát.

A magyar ugar motívum végigszánt Ady egész költészetén.

Hitlert nagy gyűlölet fűzte a zsidókhoz.

A műben az úri gőg alatt az éjszakán feltárul előttünk egy olyan lelki meztelenség, amely már csak az orosz regényekben volt föllelhető.

Ady ars poeticájába tartoznak azok a versek, amelyekről nem tudjuk, mit jelentenek.

Veres tanítónénak hihetetlenül tágas testi érzelmei vannak.

A magyar nemesek és vagyonosok körében elterjedt a földművelésbe és az árutermelésbe való bekapcsolódás. Ezt a réteget nevezték dzsentriknek.

József Attila realista képe, hogy: hörpintek valódi világot, habzó sörrel a tetején.

Eredeti megjelenési hely: Magyar Nyelv 119. évf. 2023/1. szám, 107-111. oldal

Bizonyára sokan felkapják a fejüket ennek olvastán. Ugyan ki mondott valaha ilyesmit?

Be kell vallanom, hogy én sem láttam sehol ezt az állítást így megfogalmazva.

Akkor hát miért sorolom a téves hiedelmek közé?

Azért, mert a nyilvánosság számára íróknak a meghökkentő hányada viselkedik úgy, mintha ilyen tanácsot kapott volna, és a jelek szerint ezt a tanácsot igencsak megszívlelték.

A magyar nyelv egyik fontos jellemzője, hogy a birtokviszonyt nem a birtokoson jelöli, mint az indoeurópai nyelvek, hanem a birtokon, a finnugor, az uráli és altaji nyelvekhez hasonlóan: Dániel könyve, az ország háza, a mi családunk. Van azonban a birtokosnak is ragja a magyarban, és erre elsősorban akkor van szükség, ha a birtokos egyszersmind valaminek a birtoka, vagyis többszörös birtokviszonnyal van dolgunk. Tehát: a köz java, de: a köz javának a szolgálata.

Az kétségtelen, hogy egyszerűbb birtokos szószerkezetben nem feltétlenül szükséges a birtokost megjelölni, noha klasszikus költészetünkben a megjelölésnek is szép példáit látjuk, és ilyenkor a stílus kifejezőereje feltétlenül nyer vele.

Ha viszont a birtokviszonyt nem jelöljük, amikor szükséges, az többnyire, főképp az értelmező kapcsán értelmetlenséghez vezethet.

Az értelmező olyan jelzői szerepű szószerkezet, amely egy főnév után, attól vesszővel elválasztva áll: Deák Ferenc, a haza bölcse; Agamemnón, a Tróját vívó görög fővezér; a bálna, ez a hatalmas testű vízi emlős stb. A mondatban az értelmezett szó és az értelmező mindig ugyanazt a ragot kapja: Rómában, az örök városban; a rózsát, kertünk díszét stb. Ez vonatkozik természetesen arra az esetre is, ha mindkettő a birtokos jelző szerepét tölti be. A birtokos jelző viszont egyszerűbb esetekben ragtalan, és ilyenkor épp a ragtalanságban egyeznek meg: Róma, az örök város panorámája. A szerkezet így bontható kétfelé: Róma panorámája + az örök város panorámája.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Villon verse a Jó tanítás rossz példára.

Villon a Nagy Francia Forradalom vágáns dalnoka, igencsak nélkülöző életmódot folytatott, amikor Párizs barikádjain harcolt az angolokkal.

Utazásai élményét és a barátokhoz való odafordulását a Nagy Enciklopédia című verseskötetében rendezte össze.

Villon fő művei: Kis Testamentum, Nagy Testamentum, Ó Testamentum.

A szabadság kettős, például a fecske mint madár szabad, ugyanakkor őt is vezénylik.

„Je sème à tout vent.” (’Magot vetek a szélrózsa minden irányában.’)
– A Larousse Kiadó mottója, Émile Reiber nyomán

Egynyelvű szótáraink sora 2018-ban egy különleges – leginkább kisiskolás korban lévő gyerekeknek és szüleiknek szánt – szótárral bővült, a TINTA Könyvkiadónak köszönhetően ugyanis megjelent a Meseszótár című kiadvány. A Meseszótárban, mint az a munka alcímében áll, megtalálható „1400 régi, népies szó és népmesei szófordulat magyarázata példamondatokkal”, megkönnyítve ezzel

népmeséink olvasását, az olvasottak megértését. A kiadványnak 2022-ben már változatlan utánnyomása is napvilágot látott, a mű tehát egyre újabb olvasókhoz juthat el. Mivel a hazai könyvpiacon a gyerekeknek és a diákifjúságnak szóló egy- és kétnyelvű szótárakból egyre gazdagabb kínálattal találkozunk, erre a munkára külön is érdemes felhívni a figyelmet.

A kifejezetten fiatal korosztályok – gyerekek, kisiskolások, középiskolások – nálunk viszonylag későn kerültek a szótárszerkesztéssel is foglalkozó kiadók látókörébe; a szótárkiadásban monopolhelyzetű Akadémiai Kiadó egy- és kétnyelvű szótárai évtizedeken át a felnőtt korosztályok szótári igényeit igyekezett kielégíteni, nevéhez méltón a legmagasabb színvonalon. Napjainkra a helyzet abban a tekintetben alaposan megváltozott, hogy ma számtalan szótár áll akár már a legfiatalabbak rendelkezésére is, segíteni igyekezve mind a nyelvtanulást, mind az anyanyelv jobb megismerését.

Ami a kétnyelvű gyermek- és tanulói szótárakat illeti, ezek sora napjainkban nagymértékben bővül külföldi kiadók szótárainak a lefordítása révén is. Újabban azonban a magyar gyerekeknek szánt egynyelvű magyar szótárak némelyike is külföldi kiadvány fordításaként jelenik meg, mint pl. a Képes Ifjúsági Szótár, amelyet Debrecenben adott ki a Patrícia Kiadó 2009-ben; eredetije a Junior visual dictionary címet viseli. Az említett szótár ugyanis képes szótár (ahogyan a kétnyelvűek zöme is), s az ilyen szótárak a legtöbbször bármely nyelvhez, nyelvpárhoz kapcsolhatók, hiszen a szavak jelentésének a pontosabb értelmezése nem szerepel a céljaik között.

A fiatalabb korosztályoknak szánt, értelmezést, adott esetben nyelvtani, helyesírási, kiejtési stb. információkat is hordozó szótáraink érthető módon magyar szerzőktől, magyar kiadóknál kell hogy megjelenjenek. Napjainkra a legfiatalabb nemzedékeknek szóló értelmező szótárak száma is növekvőben van, és több kiadó is foglalkozik ilyen munkák megjelentetésével.

A műfajnak az egyik, talán a legrégebbi idők óta a könyvpiacon lévő képviselője az Ablak – Zsiráf címet viselő képes gyermeklexikon, Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes pszichológusok munkája, amely az iskolába kerülő kicsik környezetében megtalálható tárgyakat, továbbá alapvető fogalmakat, jól ismert cselekvéseket mutat be gazdag képanyag segítségével, s amely valamennyire már a szótári meghatározások világába is bevezetheti az ifjú olvasókat. Az 1971 óta mind újabb kiadásokat megélt munka (mára a kiadások száma negyven fölött van!) napjainkban szinte minden új kiadással meg is újult kissé: a legutóbbi változatokban – az a, á, az a, az és ábécé szavakkal kezdődő és továbbra is a zsiráf szóval záruló szóanyag mintegy 1200 címszava között – már ott találjuk példáulaz e-mail és az euró szavakat is. Természetesen végbement a képanyag megújulása is. Nem véletlenül lett ez a gyermeklexikon a Móra Ferenc Könyvkiadó egyik sikerkönyve.

Az Akadémiai Kiadónak 1990-es években fontos kiadványa volt a Képes Diákszótár, amelynek anyagát mintegy tíz lexikográfus szakemberből álló munkatársi gárda állította össze, a kötet szerkesztői Grétsy László és Kemény Gábor nyelvészek voltak. Az igen gazdagon illusztrált Képes Diákszótár – képanyaga és az értelmezések mellett – a szócikkek fejében nyelvtani információkat (szófajmegjelölést, ragozási útmutatást, szükség esetén kiejtést), nem is egyszer pedig pontos stílusminősítést is tartalmaz. Felhasználói közönségként a szerzők a 10–15 éves korosztályt jelölték meg.

Szintén az Akadémiai Kiadónál jelent meg 2010-ben Tátrai Ildikó munkája, a Játszótárs – Képes magyar értelmező szótár, amelyet a szerző fiatalabb közönségnek: 6–10 éves tanulóknak ajánlott. A szótár összeköti a képi illusztrációkat és az értelmezést; a szókincs értelmezését a fiatalabb gyerekek tudásszintjének megfelelően alakította, és a szavak alapjelentésének (alapjelentéseinek) egyszerű nyelven fogalmazott megadását tekintette fő feladatának. A szótárban – a kor igényeit követve – hangsúlyosan jelen vannak a számítástechnikához kapcsolódó fogalmak.

A szótárak kapcsán megemlítendő kiadók sorából nem hagyható ki a Tankönyvkiadó sem, amely többek között Pásztor Emil Toldi-szótárát nyújtott át a diákoknak még 1987-ben. A bő szövegkörnyezettel – a Toldiból vett sorok sokaságával – együtt idézett kifejezések értelmezésén, szófaji információin, sőt szinonimáin túl – költői szótárról lévén szó – a szókincs stilisztikai minősítése is mindig megjelenik a címszavakhoz kapcsolódóan. Az értelmezések itt is a használók életkorához igazodnak. A Tankönyvkiadó (Tankönyvkiadó Vállalat), később Nemzeti Tankönyvkiadó szótári kiadványainak túlnyomó többsége azonban az idegen nyelvekhez kapcsolódott. Ugyanez mondható el számos további, az utóbbi évtizedekben alakult kiadóról.

Több évtizede jelen van a szótári kiadványok piacán a Tinta Könyvkiadó, amely a legváltozatosabb egy- és kétnyelvű szótárak megjelentetésével, híres régi szótáraink újbóli elérhetővé tételével, retrószó-tár és új szavaink szótárainak a kiadásával napjainkra a hazai lexikográfia egyik legjelentősebb tényezőjévé vált. Szótárak a „hősei” több sorozatának is, ilyenek a következők: A magyar nyelv kézikönyvei, A magyar nyomtatott örökség feltárása, Híd szótárak, Lexikon, enciklopédia, sőt megjelentek szótárak az Ékesszólás kiskönyvtára, illetve e-könyvek sorozat darabjaiként is. A most bemutatandó Meseszótár ugyancsak elérhető e-könyvként.

Visszatérve (s immár teljes mértékig a Tinta Könyvkiadóhoz kapcsolódva) a kifejezetten fiataloknak szerkesztett kiadványok körére – ha csupán az utóbbi nagyjából tíz évet tekintjük is, vagyis a 2014 utáni munkákat nézzük – szólni kell pl. a 2016-ból való, Daniss Győzőhöz kötődő Mit jelent? című Diákszótárról (5–12. osztályosoknak); 2018-ból Eőry Vilma, Kiss Gábor és Köhler Klára Magyar szókincsbővítő diákszótáráról (10–14 éveseknek), 2019-ből pedig Eőry Vilma, Kiss Gábor és Köhler Klára második ilyen jellegű közös munkájáról, a Magyar értelmező alapszótár diákoknak (célközönség a kisiskolások csoportja) című kötetéről. Valamennyinél érdemes lenne hosszabban elidőzni, de itt csupán azt a közös motívumot szeretném kiemelni, amely a Magyar szókincsbővítő diákszótárat és a Daniss-szótár némely fejezetét a Meseszótárral összeköti: mindegyik a régi nyelvben még használatos, ám azóta kihalt, avagy a nyelv peremére szorult, a fiatalok számára már teljességgel érthetetlen elemek egy részét mutatja be és magyarázza. Mindegyikük fontos forrásai régi szövegeink, korábbi szótáraink, továbbá az ugyancsak a Tinta Könyvkiadó által megjelentetett Régi szavak szótára 2012-ből. A Meseszótár esetében a legfontosabb nyelvi forrást a magyar népmesék jelentik.

A Meseszótár a kisdiákoknak, a még meséket is szívesen olvasó tíz év alatti, illetve tíz év körüli gyerekeknek – az említett Ablak – Zsiráf kötet mellett – a második kézikönyve lehet, amelynek a gyerekek kezébe adásában azonban főként eleinte a szülők és a pedagógusok segítségére is szükség van. A szótár rövid használati útmutatója egyszerű szavakkal fogalmazza meg a teendőket, mutatja be a szótári szócikket, hívja fel a figyelmet a címszóra és a jelentések megadásának módjára, hogy azután az önálló használatra is mielőbb sor kerülhessen. A szócikkekben vissza-visszatérő jelként a kis nyíl (−>) szerepel, melyről információként ezt olvassuk: „a kis nyíllal ellátott szavak megtalálhatóak címszóként is” (7).

Illusztrációk a Meseszótárból (a képre kattintva galéria nyílik)

Megjelent: Nyelvtudományi Közlemények 118. 311-320.

A frazeológiakutatás az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket mutathat fel, s ebben komoly érdeme van Forgács Tamásnak, e kötet szerzőjének is. Számos magyar és német nyelvű elméleti tanulmánya és egy-egy szólással, szókapcsolattal foglalkozó cikkei mellett az ő nevéhez fűződik a Magyar szólások és közmondások szótára (2003, ennek bővített kiadása: 2013), az „Állati” szólások és közmondások. A felfuvalkodott békától a szomszéd tehenéig (2005) és a Bevezetés frazeológiába. A szólás- és közmondáskutatás alapjai (2007). Legújabb, kifejezetten történeti irányultságú kötete MTA doktori disszertációján alapul. Ahogy a szerző rögtön a kötet elején fogalmaz, a kétszáz éves történeti nyelvészet és a százéves frazeológiakutatás eddig csak keveset találkozott – így ezt a munkát hiánypótló alkotásnak, úttörő jellegű vállalkozásnak tekinthetjük.

1. Az öt (az összefoglalással hat) fejezetre oszló kötet első része a történeti frazeológiai kutatások áttekintését adja (11–23). Az állandósult szókapcsolatok gyűjtése már a kései középkorban is kedves területe volt a filológia iránt érzékeny polihisztoroknak, Rotterdami Erasmus 1508-as Adagiorum Chiliades c. munkájától kezdve (ez a mű csak a 16. században 70 kiadást ért meg). Az első magyar szólásgyűjtemény Baranyai Decsi János Adagiorum-a 1598-ból, melyben a szerző 4795 latin és görög kifejezésnek közli a magyar megfelelőit. Sok frazeológiai kifejezés található Szenczi Molnár Albert magyar–latin szótárában is, főleg annak második, 1611-es kiadásában, amelybe Baranyai Decsi számos példáját beemelte.

Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.

Erről az itt idézett Illyés-epigrammáról nem tudok beszélni, mert nem olvastam a művet.

Az Illyés epigramma műfaja: gyökvers.

A főurak a magyar parasztságot állati környezetbe kényszerítik.

Mikszáth Kálmán fontos novellája: Az a fekete lyuk.

Toldi Miklós kapna is egy jó nagy fülest, ha anyja oda nem áll.

Ez Miklós szívének Achillesz-sarka volt.

Toldi Miklós nem késlekedik, a nádasba veti magát, így már cseléd sem lehet.

Megjelent: Magyar Nyelv, 114. évf. 2. sz. (2018. nyár): 227-236.

A magyar lexikográfiai irodalom viszonylag sokáig elhanyagolta a frazeológiai egységek leírását. Noha a 19. században több szólás- és közmondásgyűjtemény is megjelent (pl. Dugonics András, Erdélyi János, Sirisaka Andor vagy Margalits Ede munkái), a 20. században csupán egyetlen igazán jelentős kompendium született: O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című frazeológiai szótára. Ez ugyan sokkal használhatóbb volt a korábbiaknál, hiszen a kifejezések jelentését is feltüntette, sőt stílusminősítéseket is tartalmazott, viszont felhasználhatóságát némileg rontotta, hogy nagyon sok tájnyelvi és régies adatot közölt, míg a mai köznyelvből, s főként a szlengből való állandósult kifejezést jóval kevesebbet. Ennek ellenére viszonylag sokáig kellett várni, míg korszerűbb nyelvi anyagon alapuló frazeológiai szótárak is megjelentek a könyvkínálatban. A 21. század eleje azonban komoly pezsgést hozott ezen a téren, ugyanis rövid időn belül négy terjedelmes frazeológiai szótár is napvilágot látott. Ezek többsége a Tinta Könyvkiadó gondozásában, A magyar nyelv kézikönyvei sorozatban jelent meg, Szemerkényi Ágnes Szólások és közmondások című gyűjteménye pedig az Osiris Kiadónál (2009). A sort Bárdosi Vilmos Magyar szólástár című munkája nyitotta meg 2003-ban. Ugyanebben az évben jelent meg Forgács Tamás Magyar szólások és közmondások szótára című műve. Ezek általános frazeológiai szótárak, bennük a frazeológiai egységek széles spektrumát megtalálni: szólások és közmondások mellett szállóigék, közhelyek, szóláshasonlatok egyaránt megtalálhatók, sőt számos kollokáció is. T. Litovkina Anna 2005-ben közreadott gyűjteménye viszont már a frazeológiai egységek egyetlen típusára koncentrál: csak közmondásokkal foglalkozik (eredeti címe Magyar közmondástár, ez 2010-től Magyar közmondások nagyszótára címre változott).

A kiadó, mely az említett sorozatban számos egyéb szótárt is közzétett (Magyar szókincstár, Értelmező szótár+, Idegenszó-tár, Etimológiai szótár, Alakzatlexikon stb.), most egy újabb speciális frazémaszótárral jelentkezett. Balázsi József Attila Hasonlatszótár című művével, amely alcíme szerint a magyar nyelv régi és új szóláshasonlatait igyekszik szótárrá szerkesztve elénk tárni. Noha a gyűjtemény csak a frazeológiai egységek egyetlen típusára koncentrál, igen terjedelmes munka. Ha a bevezető tanulmányt, a szótár használatát bemutató részeket, a források jegyzékét és a különböző mutatókat levonjuk a teljes terjedelemből, akkor is 550 oldal hosszú adattárral van dolgunk. Ez kétségkívül unikális a magyar nyelvtudományban: egyetlen másik gyűjtemény sincs, amely ennyire részletesen feldolgozta volna a magyar nyelv szóláshasonlatait. A címszók bősége mellett további érdeme a gyűjteménynek az is, hogy Forgács és T. Litovkina gyűjteményeihez hasonlóan nem csupán a kifejezések alakváltozatait és jelentéseit közli, hanem alkalmazási példákat is, sőt sok esetben a kifejezés eredetének magyarázatára is kitér.

Balázsi József Attila: Hasonlatszótár