Személynév előtt nem állhat határozott névelő?
Nyelvi tévhitek 42.
Régóta ismeretes ez a szigorú szabály, mind megtanuljuk már az iskolában. Sokáig germanizmusnak minősítették a névelő ilyen használatát, mivel a német nyelvben mindennapos, ámde megtaláljuk az olaszban és franciában és néhány más nyelvben is, nincs ok tehát idegen hatásnak tulajdonítanunk.
A beszélt nyelv, ahogy naponta tapasztaljuk, egyébként is fittyet hány a tilalomnak. Nemcsak az óvodás gyerek árulkodik így: Vali néni, a Petra mindig elveszi a ceruzámat! Apja is így számol be este a munkahelyi eseményekről: A Váradit nyugdíjazták, és vagy a Kovács, vagy a Szalai fog a helyére kerülni. És ez így természetes, a névelő nélküli forma élő személyekre, még inkább ismerősökre vonatkozólag feszesnek hatna kötetlen élőbeszédben, főleg ha keresztnévről vagy magában álló vezetéknévről van szó. Az a gyanúm, hogy hétköznapi helyzetben a legelszántabb nyelvvédők sem beszélnek másként.
"Szeretem az Esterházyt!"
Ez a megszokás még finom különbségtételre is lehetőséget ad. Ha valaki, a kiváló íróra értve, azt mondja: Én szeretem Esterházyt, akkor jól értjük, hogy a műveit szereti olvasni, ha viszont azt mondja, hogy: Szeretem az Esterházyt, akkor azt közli, hogy szeretetre méltó embernek ismeri őt.
Más a helyzet írásban. Ott – eltekintve persze az élő nyelvet festő párbeszédektől egyes szépprózai művekben – meglehetős szigorral érvényes a szabály. (Kivétel az ilyesmi: Nézd csak, hogy megnőtt ez a Jóska gyerek!) És sajátos módon alig van, aki írásban vétene e szabály ellen. Éppenséggel arra hajlamosak egyesek, hogy ezt a szabályt túlságosan is szigorúan vegyék, úgy értelmezve, hogy személynév elé semmiképp sem kerülhet határozott névelő.
Ennek a túlbuzgalomnak tulajdoníthatók az ilyen mondatok: A bíróság elégtelennek ítélte Horváth Sándor ellen felhozott bizonyítékokat. Sokan emlékeznek még Clinton első elnöki periódusa alatt kipattant korrupciós ügyekre (újságcikkekből).
"…a Clinton első elnöki periódusa alatt"
A jól érezhetően suta mondatokba azért kívánkozik vissza a névelő, mert nem a tulajdonnevekhez tartozik! Az első példában a… bizonyítékokat, a másodikban a… korrupciós ügyekre elemek tartoznak össze. A névelő és a hozzá tartozó szó (vagy szókapcsolat) közé mindkét esetben olyan igeneves jelzői szerkezet ékelődött, amelynek első tagja személynév, és ez a tény vezette félre a fogalmazókat. Helyesen így volna tehát: …a Horváth Sándor ellen felhozott bizonyítékokat, illetve: …a Clinton első elnöki periódusa alatt kipattant korrupciós ügyekre.
Tótfalusi István
Forrás: Tótfalusi István: 44 tévhit a nyelvekről és nyelvünkről