"A magyar ugar motívum végigszánt Ady egész költészetén."
Diákok aranyköpései 26.
Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.
A Tótékban Mariska kőszívű zsarnokká növi ki magát.
A magyar ugar motívum végigszánt Ady egész költészetén.
Hitlert nagy gyűlölet fűzte a zsidókhoz.
A műben az úri gőg alatt az éjszakán feltárul előttünk egy olyan lelki meztelenség, amely már csak az orosz regényekben volt föllelhető.
Ady ars poeticájába tartoznak azok a versek, amelyekről nem tudjuk, mit jelentenek.
Veres tanítónénak hihetetlenül tágas testi érzelmei vannak.
A magyar nemesek és vagyonosok körében elterjedt a földművelésbe és az árutermelésbe való bekapcsolódás. Ezt a réteget nevezték dzsentriknek.
József Attila realista képe, hogy: hörpintek valódi világot, habzó sörrel a tetején.
A regény hőse, Szakhmáry felgyújtotta magát és életművét.
Szakhmáry Zoltán sorsa vágyai buktán a halálhoz vezet.
Ady Endre! Hm! A Nyugat felé dőlő szomorúfűz! Méla király, kinek fejét őskelta ködök takarják.
A József Attilánál érzékenyebb emberek már az elmegyógyintézetben végzik, feltéve, ha nem betegen születnek.
Móricz Zsigmond munkásságának lényege: éljen a haza, vesszen a műveletlenség!
A Külvárosi éjben pedig József Attila a munkásosztály sokszínűségét írja le: részeg ember, rendőr, proletár.
Ady újat hozott pártállásban is: istenes versei mások, mint elődeié.
Juhász Gyula a versben továbbfűzi a címet, mert nem akarja, hogy az olvasó kételyek között tengődjön.
Csokonai Vitéz Mihály dacolt a világgal, a meg nem értőkkel, habár ez temetése után az életébe került.
Molière az őszinteséget ábrázolja a megjátszás és kedveskedés ellenében úgy, hogy a nézőre dönti a választást.
A polgárok a kereskedelem révén nemcsak a cserépköcsögöket, hanem a kereskedők által hozott kultúrát is beépítették a saját tudatukba. Ez a folyamat lassabb volt, mint az árucsere-forgalom.
Az anya a bögrét két kezébe fogta, s a család elmosolyodott.
Petőfi nem tehette meg, hogy nem hal meg ott, a csatatéren.
József Attila nem végez jogot Horger tanár úr miatt.
Móricz élete végén addigi műveit marokra fogja, s ebből megalkotja legnagyobb művét, a Rokonokat.
Ady versei mondanivalójukban szinte publicisztikai szintűnek hatnak, egyszerűen csak azért versek, mert a gondolatok papírra vetése versszakokban történik.
József Attila fölismeri a kapitalizmus oroszlánkörmeit.
A költő a verskezdésben egyből a tárgyra tér, és bemutatja magát, ez azért jó, mert nem kell kapiskálni, hogy kiről van szó.
Antigoné kilógott a város polgárai közül.
A versben először az ember színjózan állapotából a szesz vagy ébrenlét hatására kábulatba kerül. Ebből az újabb teljes lejózanodás állapotába jut.
Mikszáth regényében a fő konfliktus végig az, hogy érvényes-e az a házasság, amely erőszak útján, de az égben köttetett.
Móricz fölfedezte, hogy a kisváros népe nem homogén, hanem egymással örökösen szemben álló osztályok örök határpere.
Összegyűjtötte: Sümeginé dr. Tóth Piroska
A sorozat korábbi részei:
- Diákok aranyköpései 1.
- Diákok aranyköpései 2.
- Diákok aranyköpései 3.
- Diákok aranyköpései 4.
- Diákok aranyköpései 5.
- Diákok aranyköpései 6.
- Diákok aranyköpései 7.
- Diákok aranyköpései 8.
- Diákok aranyköpései 9.
- Diákok aranyköpései 10.
- Diákok aranyköpései 11.
- Diákok aranyköpései 12.
- Diákok aranyköpései 13.
- Diákok aranyköpései 14.
- Diákok aranyköpései 15.
- Diákok aranyköpései 16.
- Diákok aranyköpései 17.
- Diákok aranyköpései 18.
- Diákok aranyköpései 19.
- Diákok aranyköpései 20.
- Diákok aranyköpései 21.
- Diákok aranyköpései 22.
- Diákok aranyköpései 23.
- Diákok aranyköpései 24.
- Diákok aranyköpései 25.
