"Joyce apja református, az anyja bigott vallású volt."
Diákok aranyköpései 3.
Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.
A cím konkrét utalások nélkül kelti föl az olvasó figyelmét, tüzet gyújt fantáziája szénaboglyája mellett.
Juhász Gyula azt írja le, hogy az évek múlásával a nő is homályosul.
A cél az állandó kapcsolat megteremtése a szövegrészeg (sic!) között.
A gondolatokat, amit a versben fölvet, szinte a szem előtt lehet látni látatlanba.
Julius Caesart a márciusi Idusok ölték meg.
Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy a lakosok máshol laknak.
Stendhal a XIX. század középső felén élt.
Joyce apja református, az anyja bigott vallású volt.
Csokonainak komoly szándékai voltak Lillával.
Volt a középkorban Franciaországban egy eretnekmozgalom, az absztinensek.
Kínában sok magas hegy van, ezért Kína hegységekben igen gazdag.
A néhai bárányban a víz közvetíti az információkat.
A nevető, küzdő, szerető párizsi emberek halk zenéje szivárog Ady lelki szemébe.
Illyés Gyula szinte pofon üti az olvasót, és csak az epigramma végén tér észhez.
Az őr örömmel jelenti be Antigoné végét.
Berend Iván mint magányos farkas járt-kelt a bányában, s egy ének foltot hagyott a szívén.
A Kalypszón való tartózkodásból Odüsszeusz csak az istenek segítségével állhatott odébb.
Berzsenyit az élet inti, hogy lássa meg, olyan, mint az agg diófa, mely megpróbál még kis életet tovább vivő diót nemzeni, de ez csak kísérlet, melyet beborít a kegyetlen lyuk, hogy minden eltűnjön örökre.
A reformkorban a szebb, kifejezőbb magyar nyelvű alkotások vonzották a kíváncsi olvasókat, akik gyorsan szaporodtak.
Shakespeare sötét korában írja drámáit.
A könny sírás alkalmával keletkezik Petőfinél.
Az Őspatkány terjeszt kórt a német lovagrend terjedésére utal.
De azonban Pénelopé a lepel helyett cselt sző.
Ady végül a forradalmi tettet is vállalja, ha majd csörömpöléssel becsukja a kaput.
Móricznál Csörgheő Csuli alkudozása a kubikusokkal híven ábrázolja a dagadó pocakok és nyírott bajszok világát.
Ahogy Petőfi írja: „Sötét fejem őszbe vegyül már”.
A Tótékban a dobozolás a személyi kultusz egyoldalú iparosításának hibáit szemlélteti.
Ady nemcsak mint egyén lázadt a kor ellen, hanem mint osztály is.
A Szegény emberek hősének két énje van, ezért néha még normálisnak látszik.
Jellemző, hogy József Attilának a tóparton, egy idilli környezetben kell találkoznia egy emberrel, akinek bűne a koré, mely szülte őt.
Összegyűjtötte: Sümeginé dr. Tóth Piroska
A sorozat korábbi részei: