"A költő úgy érzi, kenhető."
Diákok aranyköpései 15.
Hosszú és többrétű pedagógus pályámon nem kevésszer találkoztam a diákok megmosolyogtató elírásaival, tévedéseivel és tévesztéseivel. Gyűjteni kezdtem őket a dolgozatokból, az érettségi munkákból, a felvételi vizsgák anyagából. Aztán a mások által közzétetteket is csatoltam a szépen gyarapodó anyaghoz. A hibák sokfélesége a pedagógusokat szembesítheti tanításuk hiányosságaival; a tanulókat figyelmeztetheti a pontosabb gondolkodásra, kifejezésre, stílusra; az olvasónak néhány derűs percet adhat ebben a szomorúan kavargó világban.
József Attila: Óda – elemzésrészletek
A költőt érzelmei már magából is kiforgatták: „hallom, amint fölöttem csattog, ver a szívem”.
A nő belső szerveit járja végig a költő.
Szántó Judit ugyanis nem tudott a költő asszonyává, anyjává válni.
József Attila az elmerengés első periódusában figyelve magát, rádöbben elgondolatiasodott, elidegenedett petyhüdtségére.
Az Óda negyedik részében a fokozatos kibontakozás során végigjárhatjuk a szeretett nőt kívül-belül.
Az egész vers emelkedő ritmusa és az érzelmek fokozása teljesen olyan képet mutat, mint egy nemi aktus.
A vers végén visszakerülünk a tájba, ahol a költő már nem nyugodtan ül, hanem erősen fel van izgatva.
A mindent – érzelmet, ösztönt, tudatot, vágyakat – kitöltő nő nemcsak bensőjét, külsejét is kitölti. Részeit hagyja a költőnél: ízét, ujjlenyomatát stb.
A következő szakaszban már szinte belemászik a nőbe.
„Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít?” – kérdi a költő. Úgy érzi, önmaga változtatható, kenhető.
József Attila a lét és tudat összefüggése, szerelem és érzés, személyiség és egyéniség kérdéseit úgy oldja meg (vagy nem oldja meg), hogy azonosul a nővel.
Az érzés úgy mászik a tudatba, mint ahogy ő száll alá a nő testének rejtelmeibe.
Az egész világ a nő, szerelmét magasabb régiókba emeli, a mindenség jelenik meg a testben: a domboktól az állatokon át a gyárakig.
A nő az új világ, amelyre vágyakozik, ahol nem az ellenforradalmi terror és a fasizálódás, hanem a demokratizmus és a békés, boldog élet lehetősége uralkodik. Talán a szocialista világra gondol a nővel.
Számomra a legszebb szerelmes verssé az emeli, hogy még a salakanyag útján is boldogan kúszik végig.
A költő átérzi és átéli a nőt. Lebontja, és újra fölépíti, részekre szedi és összerakja, de ebben az új darabban saját gondolati szféráját keresi.
József Attila az Ódában az egész univerzumunk rendjét építi meg a női szervrendszerben.
József Attilának lesz még keményebb szerelmes verse is. Az Ódában a belek alagútjain egyesülnek.
Az asszony testi-szellemi hiánya testi-szellemi hiányt, fájdalmat okoz a költőnek.
József Attila ezután az ember belsejében halad tovább.
József Attila eddigi életében még nem volt olyan dolog, ami ennyire fölizgatta volna, szíve vadul vert, lelke megdagadt.
Fokozást a jelzők halmozásával, gondolatok szoros röpködésével ér el a költő.
Ez a magába húzódó ember másképp emészti meg a szerelmet.
Ez a vers bizonyítja, hogy József Attila is ugyanolyan rétegérzékeny, mint Ady.
József Attilánál az érzelmeknek óriási szerepe van. Érdekes költő, költészetének kifejlődései vannak és végtermékei.
Összegyűjtötte: Sümeginé dr. Tóth Piroska
A sorozat korábbi részei:
- Diákok aranyköpései 1.
- Diákok aranyköpései 2.
- Diákok aranyköpései 3.
- Diákok aranyköpései 4.
- Diákok aranyköpései 5.
- Diákok aranyköpései 6.
- Diákok aranyköpései 7.
- Diákok aranyköpései 8.
- Diákok aranyköpései 9.
- Diákok aranyköpései 10.
- Diákok aranyköpései 11.
- Diákok aranyköpései 12.
- Diákok aranyköpései 13.
- Diákok aranyköpései 14.
