A közelmúltban jelent meg Klaudy Kinga „Tézisek a fordítástudományról” című tanulmánykötete a TINTA Könyvkiadóban. Ebből az alkalomból beszélgetett a szerzővel Kiss Gábor, a kiadó igazgató-főszerkesztője.

Kiss Gábor: A TINTA Könyvkiadónál 2007-ben látott napvilágot a „Nyelv és fordítás” című tanulmánykötete. Miért gondolta, hogy az azóta írt tanulmányait célszerű lenne egy kötetbe összefogva most kiadni?

Klaudy Kinga:  Egész pályámon arra törekedtem, hogy a fordítással kapcsolatos elméleti gondolatokat és kutatási eredményeket összegyűjtsem, rendszerezzem. Húsz éve szerkesztek két fordítástudományi folyóiratot, tehát nagyon sok időt töltök pályatársaim és doktorandusz hallgatóim eredményeinek  közlésével. Időnként eszembe jut, hogy jó lenne együtt látni a saját tanulmányaimat is.    

Kiss Gábor: A mindkettőnk által szeretett és tisztelt Szépe György tanár úr mondta talán, hogy azok a kutatási területek válnak komollyá, melyeknek az egyetemeken van tanszékük. Hogy alakult a magyar fordítás „tudománnyá” válása?

Klaudy Kinga:  Pontosan így. 1973-ban jött létre az ELTE BTK Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékén belül a Fordító- és Tolmácsképző Csoport, melynek koncepcióját éppen Szépe György tanár úr dolgozta ki. A képzés kezdetben meglehetősen gyakorlati volt, de mivel az egész világon a 60-as években kezdődött a fordítók tevékenységének nyelvészeti vizsgálata, mi is egyre inkább bekapcsolódtunk a fordítástudomány nemzetközi vérkeringésébe. Az oktatók nagy része fordítástudományból doktorált vagy szerzett PhD-fokozatot, tehát idővel, és ez az idő 2006-ban következett be, meglettek a tanszékké válás feltételei.  

Klaudy Kinga

Kiss Gábor: Az új kötet egyik tanulmányában elmeséli, hogy miként jött létre és gazdagodott folyamatosan az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszék könyvtára. Önnek mit jelent a könyvár?

Klaudy Kinga:  Érdekes módon a könyvtár kialakítása jórészt a költözéseknek volt köszönhető.  Az Eötvös kollégiumi szobáinkban még ömlesztve voltak könyvtárunkban az angol, német, francia és orosz nyelvészeti könyvek és szótárak. Mikor 1990-ben átkötöztünk az Amerikai úti épületbe, új szekrényeket kaptunk, szétválasztottuk a nyelveket, és különválasztottuk a fordítástudományi műveket. Akkor még nem volt sok, főleg az oktatók hozták haza külföldön vásárolt könyveiket, de az első leltározott fordításelméleti könyv a FE 0001 számot kapta, abban a reményben, hogy eljutunk FE 1000-ig. A 2000/2001-es tanévben újra költöztünk, mégpedig a Múzeum körútra, a Trefort Kert „F” épületébe, ahol végre kaptunk külön könyvtárszobát. Igen ám, de ahogy bejártuk leendő tanszéki termeinket, megláttuk, hogy   éppen kezdik bontani a régi faburkolatos könyvtári szekrényeket.  Ezt sikerült az utolsó pillanatban megakadályozni, és a fordítástudomány rohamos fejlődése következtében olyan szépen gyarapodik a fordítástudományi könyvtárunk, hogy hamarosan tényleg elérjük az ezredik könyvet.

Klaudy Kinga: Nyelv és fordítás

Kiss Gábor: Hogy látja, van jövője a hagyományos könyvtáraknak, vagy fájó szívvel, de le kell mondanunk róluk az elektronikus könyvtárak, adatbázisok javára?

Klaudy Kinga:  A fordító és tolmács mesterszak hallgatói és a távoktatásos hallgatóink elősorban online forrásokat, szótárakat, adatbázisokat használnak. Ha valaminek utána akarnak nézni, azt nem a könyvtárban teszik, hanem a saját számítógépükben. De 2003 óta van önálló Fordítástudományi Doktori Program, és a fordítástudományi alapművek, melyekkel a doktoranduszoknak kötelezően meg kell ismerkedniük még nincsenek teljes mértékben digitalizálva. Ha ez is megtörténik, akkor nem tudom, mi lesz. Készítettem erről egy felmérést, ennek eredményeiről is szó van az említett tanulmányban, ebből az derül ki, hogy most még sok szempontból fontos a könyvtár.  

Kiss Gábor: Ön több évtizede tanít egyetemen. Mik a tapasztalatai, miben mások a mai diákok, mint mondjuk a két-három évtizeddel ezelőtti diákok?

Klaudy Kinga:  Akik hozzánk kerülnek, azok mindig nagyon motivált hallgatók voltak, mert 2009-ig csak posztgraduális képzést folytattunk, most meg mesterszakos hallgatóink vannak, akik két idegennyelvi vizsgával lépnek be. Ami viszont nincs kapcsolatban az idegen nyelvvel, azaz a magyar fogalmazási készség és a retorikai készségek, tehát a szép, kifejező, jól érthető nyilvános beszéd készsége romlik. És egyre csökken az a nehezen meghatározható tudásanyag, amit általános műveltségnek nevezünk. Hiányzik a latin nyelv ismerete, az irodalmi utalások felismerése. Pl. megtörtént, hogy egy angol cikk címében What is in a name? senki nem ismerte fel a Shakespeare utalást. Vagy pl. azt az idézetet, hogy „A rakodópart alsó kövén ültem”, egy bizonyos korosztályban mindenki tudja folytatni, a náluk fiatalabbak közül senki sem.  És mivel minden adatnak, utalásnak egy pár kattintással könnyen utána lehet nézni, nem is látom a törekvést az általános műveltség megszerzésére. De lehet, hogy nincs is értelme ma már erre törekedni, annyi információ zúdul a mai fiatalokra, hogy ösztönösen védekeznek. De a fordítók és tolmácsok nem tehetik ezt.   

Klaudy Kinga Tézisek a fordítástudományról

Kiss Gábor: Nagy kitartással 1999 óta szerkeszti a magas színvonalú Fordítástudomány című folyóiratot. Miért fontos, hogy legyen magyar nyelvű tudományos folyóirata a fordítástudománynak?

Klaudy Kinga:  Ez jogos kérdés, hiszen amit magyarul írunk, nem jut el a nemzetközi tudományos életbe. De nagyon fontosnak tartom, hogy a fordítástudománynak kialakuljon a magyar terminológiája, minden fordítástudományi témáról lehessen magyarul értekezni. Ez senkit nem akadályoz meg az angol nyelven való publikálásban. Viszont amikor gondolkodni kezdünk egy témán, azt anyanyelvünkön tesszük. Azt szoktam mondani, hogy „a gondolatok angolul utaznak, de anyanyelven születnek”. Mindkettőre szükség van.

Kiss Gábor: Több éven keresztül 2008-tól 2013-ig elnöke volt az Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanároknak Egyesületének, rövid nevén a MANYE-nek. Hogy látja, erre az egyesületre és a hasonló szakmai csoportosulásokra milyen jövő vár?

Klaudy Kinga:  Elnök csak egy ciklusban voltam, Szépe György tanár úr után, de alapító tag vagyok, és alelnök máig is. Az alapítás óta, tehát 25 évig aktívan részt vettem az évenként megrendezett Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus szervezésében és a kongresszusi kötetek kiadásában.  Most már átálltunk a kétévenkénti rendezésre, mert az alkalmazott nyelvészet különböző részterületei közben „kinőtték magukat”, és mind megrendezik a saját konferenciasorozatukat. Mintha már nem lenne szükség évente a sok párhuzamos szekcióval zajló több száz fős esernyő-kongresszusokra.  Lehet, hogy éppen az online kapcsolatteremtési lehetőségek teszik szükségtelenné az évenkénti találkozást. Az utolsó két kongresszusi kötetnek már csak online kiadása volt. Gondolkodunk rajta, milyen irányban fejlődjünk tovább.

Kiss Gábor: Férje, Bart István igen neves szépirodalmi fordító volt, aki az angol regényirodalom számos kötetét ültette át magyarra Walter Scott-tól Johnatan Franzenig. Odahaza beszélgettek a szakmáról?

Klaudy Kinga:  Mi mindig a fordításról beszéltünk, és az egész baráti körünk is. De nem az ő aktuális fordításairól. Hatalmas mennyiséget fordított le, a több száz oldalas Franzen-könyvek után az utolsó fordítás, amelynek tavaly tavasszal a megjelenését még megérte, Gart Risk Hallberg elsőkönyves fiatal amerikai író Ég a város című 1035 oldalas könyve volt. Ekkora terjedelmet  még legépelni is nagy munka, hát még ha az embernek át is kell lépnie közben az egyik nyelvből a másikba, és egyik világból a másik világba,  a 60-as évek New York-i hippivilágába. Amikor elkészült a napi adagjával, olyan fáradt volt, hogy nem szeretett az aktuálisan fordított könyvről beszélni. Általában a műfordítók nem nagyon szeretnek a munkájukról beszélni. Ez volt az egyik oka annak, hogy pályám kezdetén úgy éreztem, össze kell gyűjtenem a tapasztalataikat, ha már ők nem teszik. Azért volt néhány  közös könyvünk, pl. az Angol fordítóiskola vagy az EU-fordítóiskola, amelyekben ő fordította a mintaszövegeket, én pedig kommentáltam, hogy mit csinál a fordító. 

Bart István

Kiss Gábor: Többször is elmondta, hogy milyen sokat tanult Papp Ferenc debreceni, majd budapesti nyelvésztől. Könyvében felsorolja, hogy milyen sok kollégájával együtt tekinti „mesterének” a maga körül, ha csak formálisan is, de iskolát teremtő Papp Ferencet. Mit gondol a nagy tudósok egyúttal iskolateremtők is?

Klaudy Kinga:  Ebben biztos vagyok. Papp Ferencet szenvedélyesen érdekelte a nyelvészeti alkalmazások minden ága, a helyesírástól a fordításon és tolmácsoláson keresztül a számítógépes nyelvészetig. Bármilyen érdekes témát fedezett fel valakinél, azt azonnal támogatta. Bárhol lehetett vele konzultálni, legtöbbször a Nyugati pályaudvaron, mikor Debrecen és Budapest között ingázott. Akik az általa rendezett russzisztikai konferenciákra jártak, ott megismerkedtek mint fiatal nyelvészek, és ő áldását adta a témájukra, azok ma is összetartanak, pedig az első ilyen russzisztikai konferencia 1975-ben volt. De ennyit jelent egy nagy személyiség jelenléte egy tudományterületen. 

Kiss Gábor: Köszönöm szépen a beszélgetést, okos diákokat, továbbra is töretlen alkotókedvet kívánok.