MOZAIK – Rékai Gábor beszélget könyvekről és a 2025. könyvhétről Kiss Gáborral a Rádió Bézsben. 2025. június 17.

Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgatója, vezetője, tulajdonosa, akihez mindenféle könyvügyben elsősorban fordulunk. Nehéz volt behozni ezt a másfél mázsa könyvet, amit letettél az asztalra?

Nem volt nehéz, mert a könyv édes teher. Ez már a 96. Ünnepi Könyvhét volt, tehát ez a 30-as években indult, a múlt században Supka Géza kezdeményezésére, és olyan nagy írók vettek részt az első könyvheteken, mint Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond; ez volt a klasszikus kora a könyvhétnek a két háború között.

Kiss Gábor a 96. Ünnepi Könyvhéten

Van valami olyan információd, hogy volt valami sajátossága, hogy ilyen nagy nevek, mint Kosztolányi, lelkesen részt vett rajta. Ez még az indulás volt…

Az író mindig légüres térben mozog olvasó és vásárló nélkül. Supka Géza, nagy tudású művelődéstörténész találta ki, hogy ki kell az utcára vinni a könyvet, és Budapest utcáin, terein kis sátrakat állítottak föl, akkor még szanaszét, kitették a kiadók a portékát, és az emberek belebotlottak. Ahogy teltek az évek, egyre nagyobb híre ment ennek, és közel került az író és a vásárló, az olvasó egymáshoz. Annyira, hogy most már 187 kiadó volt a Vörösmarty téren. Ezek mind magyar kiadók. A könyvfesztiválon, ami idén ősszel lesz, ott vannak külföldi kiadók is. Itt nem láttam külföldi kiadót, ez elsősorban a magyar kortárs irodalomnak az ünnepe. Két helyen vannak a sátrak felállítva: a felújított Vörösmarty téren a nagyobb, kb. kétharmad része, és egyharmad része pedig a Duna-korzón, az Intercontinental szálloda előtt. Tulajdonképpen egybeér a két helyszín.

Temesi Viola és Bártfai László a 96. Ünnepi Könyvhéten

Idén meghozták azt a régi szabályt, hogy csak az elmúlt hónapban megjelent könyvet lehet az Ünnepi Könyvhét könyvének nevezni. Több mint 300 könyvújdonsággal álltak elő a magyar kiadók az olvasók nagy örömére. Programok is követik az Ünnepi Könyvhetet. Két színpad volt felállítva pódiumbeszélgetéseknek, zenekarok léptek fel, valamint a kiadók önmaguk is szerveztek dedikálásokat egy-egy kis asztalnál a pavilonjukkal szemben. Több mint 1100 dedikálás volt az Ünnepi Könyvhéten.

Egy sajátos verseny is kialakul ilyenkor, de ugyanakkor a könyvesek között is van egy olyan természet adta, szakmai megállapodás, hogy vannak rétegkönyvek, amit egy nagyságrenddel kevesebben keresnek és vesznek, és vannak olyanok, amik tuti közönségsikerre számíthatnak, mert annyira populárisak, népszerűek, egyszerűek stb.

Nagyon beletaláltál a közepébe, mert amit te – mondjuk – rétegkönyvnek nevezel, azt szélesebb körben talán szakkönyvnek nevezik. A szakkönyv kiadása nagyon fontos, mert az a lényege ennek, hogy magyarul jelennek meg szakkönyvek. Amikor megírja a szerző, vagy lefordítanak akár idegen nyelvről egy történelmi könyvet, egy biológiakönyvet vagy egy nyelvészeti könyvet, akkor meg kell keresni a magyar szakkifejezést, vagy a szerzőnek széles körben el kell hinteni ezeket a magyar szakkifejezéseket. Ha elhal a magyar szakkönyvkiadás, ha nem születnek meg a szakkönyvek, akkor először az egyetemen nem tudnak magyarul tanítani, mert nem tudják a fogalmakat, és tudjuk, hogy 5-10 éven belül az egyetemi eredmények leszivárognak a közoktatásba. Tehát ha nem születnének magyar nyelvű szakkönyvek, akkor az egyetemen előbb-utóbb nehéz lenne a magyar nyelvű oktatás, egy pár éven, évtizeden belül már a középiskolában is ellehetetlenülne a magyar tanítás, és nem tudnánk beszélni magyarul fontos és tudományos kérdésekről.

A Könyvhetet megnyitó tűzoltózenekar

Ezt nagyon logikusan elmondtad. Gondolom mások is tudatában vannak ennek a veszélynek. Mennyire valós (és most az összes többi vadonatúj technikai elemet nem is emlegetem, csak egyáltalán egy folyamatot) fölfelé, közepesen és vízszintesen, vagy ez a veszély, amiről beszélsz, lassacskán utoléri a magyar szakkönyvkiadást?

Tegnap voltunk a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában egy pódiumbeszélgetésen, ahol Gyurgyák János, az Osiris Kiadó vezetője felemlítette azt az általam is ismert vagy emlékeztetett tényt, hogy a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején a Műszaki Egyetemen volt egy Szakkönyvek Vására, ahol 150 kiadó volt jelen. Mára a szakkönyvkiadók száma lecsökkent kb. 30-ra, tehát nagyon sok szakkönyvkiadó megszűnt. Tréfásan azt mondta Gyurgyák János, hogy mi utolsó mohikánok vagyunk, ő a társadalomtudományban, én a nyelvészeti szakkönyvkiadás területén, de ott volt a pécsi Kronosz Kiadó is, aki történelmi témájú klasszikus kutatásokat ad ki. Tehát van veszély. Igazából sokan mindig állami beavatkozásra, segítségre ácsingóznak, vagy pedig követelik az állami beavatkozást. Azért meg kell állapítanunk, hogy maga a könyvkiadás a jelenlegi kultúrpolitikának nem egy preferált eleme, azon belül a szakkönyvkiadás szintén nem.

Kiss Gábor és Temesi Viola a 96. Ünnepi Könyvhéten

A zene előtt ott hagytuk abba, hogy nem éppen felfelé ívelő a könyvszakma segítése stb. Egyáltalán a könyv jövője, a papír, a zizegés az jó. Van egy-két generáció közöttünk, aki ezt ismeri, de sokaknak már a hordozó sem a régi, hanem lapoznak, nyomkodnak, amik könyvet és különböző tematikájú könyvet hordoznak. Szerinted…?

Tudom, hogy ez véletlen, hogy a Vörösmarty téren van az Ünnepi Könyvhét megrendezve hagyományosan, és ott van a monumentális Vörösmarty-szobor, aki írta a Gondolatok a könyvtárban című halhatatlan verset, és felteszi a kérdést abban, hogy „Ment-e előrébb a könyvek által a világ?” Na, most minden változik. Csak gondoljunk arra, hogy a kazettás magnó eltűnt az életünkből. A könyveket szorítja ki a digitális világ. Hallom, hogy egyetemisták számára a szakkönyv, ha elektronikusan nem érhető el a világhálón, akkor már nem is létezik. Van olyan egyetem, ahol előírják azt, hogy a szakdolgozatban a könyvek 10%-ának nyomtatottnak kell lennie, mert már ennyire védeni kell a hagyományos könyvet. Meg kell különböztetni a digitális könyvet és a nyomtatott könyvet. A digitális könyv – főleg a tudományos területen – előretör, és sokan dolgoznak azon, hogy közvetlen hozzáférése legyen, könnyen elérhető legyen az elektronikus szakkönyv.

A TINTA Könyvkiadó pavilonja a Vörösmarty téren

Azt mi is tapasztaljuk, hogy nem a könyv, hanem azon belül a lexikon az, ami teljesen eltűnt az elmúlt 15 évben. Mert valóban, egy lexikon arra jó, ha tényeket szeretnék megnézni, adatoknak szeretnék utánanézni, de ezt ma már egyszerű az interneten megtenni. Viszont van számtalan olyan része a könyvkiadásnak, ami virágzik. A Múzeum körúton, be-bekukkantva egy-egy antikváriumba, kezembe akadt egy több mint százéves Madarak természetrajza című képeskönyv. Ez megtetszett nekem. Hiányos volt. Csonka volt a kötet, mert kiszakadtak az első oldalak, ahol szöveg volt. El kellett mennem a Mezőgazdasági Múzeumba és Könyvtárba, onnan megszerezni az első húsz oldalt, ahol betűk voltak. De lenyűgözött az a 30 színes tábla, ami a könyvben benne volt. Először 1880 körül adták ezt ki, mert a polgárság addigra erősödött meg olyannyira, hogy igényelte ezt a vizuális képi világot. Erre Németországban figyeltek fel először, mert ott nagyon nagy hagyománya van Gutenberg óta a könyvkiadásnak. Ott kezdték el a 18. század második felében a polgárokat ellátni képeskönyvekkel, nagy színes albumokkal.

Érdekelte őket feltételezhetően.

Ne felejtsük el, hogy akkor még mindig voltak felfedezetlen kontinensek, részek a földön, és onnan képes beszámolókat adtak, és ez érdekelte az embereket. Az élelmes magyar könyvkiadók ezeket a nyomólemezeket, könyvnyomó formákat, amikkel szép, színes, nagy méretű nyomatokat lehetett készíteni, megvásárolták a német kiadóktól, a szöveget, a madarak német nevét kisatírozták a kőről, és odavésték magyarul, és így adaptálták a Németországban vagy a német nyelvterületen népszerű könyveket a hazai viszonyokra.

Mindenesetre érződik bizonyosfajta lelkesedés benned, mert itt van a kezemben a magyar megvalósulása ennek a könyvnek: A madarak természetrajza képekben. Tehát ezt kiadtátok. Milyen sikerrel?

Nagy sikerrel. Nem mondták a vásárlók, hogy miért, de tetszik nekik és megveszik. Ezt mondom, hogy a lexikon, a száraz dolog eltűnik, mint könyvkínálat, és visszajutunk oda, ami 150 évvel ezelőtt volt, hogy a könyvet a gyönyörködtetés céljából vásárolják meg az emberek. Ez nem olcsó könyv, de látom, hogy ellenálhatatlan vágyat érez, aki ezt megpillantja. Nem véletlen, mert magának a madaraknak van egy nimbusza. Azért szeretjük a madarakat, sajnálkozunk, hogy eltűnnek a környezetünkből a madarak, a fecskék kétharmad része az utóbbi időben eltűnt, ezáltal a szúnyogok elszaporodtak. Borul fel a világ. A gólyákra azt mondjuk, hogy igazi magyar madár, messzire megy, de visszajön és itt költi ki a fiókáit. Gyakran eszembe jut, hogy a természetnek egy csodája az, hogy egy gólya néhány hónapos korában elindul, és tudja, hogy hová kell menni Afrikába. Elmegy több ezer kilométerre, és utána tudja, hogy hová kell visszajönni.

Valóban nagyon szép ez a könyv. Itt van a madarak képeskönyve, és színező is. Tehát akkor az ifjú korosztályra is gondoltok? Ilyet kiszínezni…, itt a kéknek van négy árnyalata rápillantva egy madárra, ami Gyurgyalag.

Nekünk törekedni kell arra, hogy egy-egy témát több oldalról is körüljárjunk, és ha egyszer már rájöttünk arra, hogy a madarak a nagyközönség kedvencei, akkor a nagy album mellé készítettünk egy kifestőkönyvet, és ez is nagyon tetszik. Ez igazából tudománynépszerűsítő is, mert 13 madár egészoldalas képe van benne, az egyik oldala vonalas rajz, a másik oldalon pedig szép festménye a madárnak, és a végén a kifestőnek mindegyik madárról van 15 sor leírás. Így a madarakat meg is lehet ismerni, és esztétikai nevelés is a színes madarakban való gyönyörködés, és a vizuális csodálkozásra alkalmas.

Reméljük, hogy ez így működik, és sikeres lesz ez a megközelítés, amiről beszélsz, és nem feltétlenül üzletileg. Hadd kérdezzem meg, hogy melyik az a madár, és milyen alapon, kerül be egy ilyen színező kép a kifestőkönyvbe?

Nem a szürke veréb. A színezőkönyvnél az elsődleges szempont, hogy színes legyen. Sajnálattal mondhatjuk, hogy a verebek nagy része is eltűnt itt, Budapesten, kiszorították a varjak és a szarkák őket. A verében nincs mit színezni. Szegény veréb, annak ellenére, hogy madár, ebben a színezőkönyvben nincs benne.

Nem ez a lényeg, hanem egyfajta megismerése, más oldalról annak, ami elröpül a kertünkben vagy mozog.

Ha nem tudjuk megnevezni, nem a miénk. Amíg nem tudunk neki nevet adni, addig nem a miénk. Meg kell tudni különböztetni. Különböző neveket kell adni a tárgyaknak és világ dolgainak.

Van egy zene, amire Te hívtad fel a figyelmünket. Az a címe, hogy A szó veszélyes fegyver. Akkor most meghallgatjuk.

A zenéről. Számomra ez egy nagyon kedves dal, mert egy nagyon csinos lánnyal voltam a városligeti műjégpályán 1972-ben, és emlékszem, hogy ezt játszották. Akkor 17 éves voltam. Azóta egyre inkább megragad a tartalma. A könyvekben is szavak vannak. Nem mindegy, hogy mi van abban. A szavakkal meg lehet sérteni embereket, fegyverként lehet a szavakat használni. Természetesen a szavakkal simogatni is lehet, és van, aki fegyvertelen. Az, hogy valaki fegyvertelen, talán arra utal, hogy nem véletlenül tanították már az ókorban is a retorikát. A retorikát nem csak azok tanulták, akik szónokoltak, hanem azok is, akik hallgatták a beszédet. A szónok mondanivalója mögé is láttak, értő módon hallgatták. Nem szabad, hogy a szavak által manipuláljanak bennünket, fel kell magunkat vértezni a fegyverként használt szavak ellen is. Talán a könyvek erre is jók.

Van itt egy könyv, amiről mindenképpen érdemes pár szót váltani. A TINTA Könyvkiadó adta ki, a cím: Ugrasszuk ki a nyulat a bokorból – 800 magyar szólás…

...eredete. Ebben a szótárban ez a lényeg. A szólások jelentése és a magyarázata.

Kicsit más megközelítés, teljesen véletlenül az Orbánnál nyitottam ki ezt a könyvet, és gyorsan átfutottam a magyarázatát. Kíváncsi voltam, szerepel-e benne Orbán Viktor miniszterelnök. Az ilyen jellegű dolgokat szándékosan kiveszitek, mert nem a magyar szókincs része, még ha relatíve hosszú időt is töltött az ország élén, és csak véletlen, hogy így hívnak egy politikust?

Azokat az évszázados és régi szólásokat, amikben benne van ez a szó, hogy Orbán, bele kell tenni a szótárba. A miniszterelnöknek is vannak olyan mondatai, amik a közbeszéd tárgyává lettek és szólásként élnek ma is. Pl.: „Sokan vagyunk, de nem elegen.” vagy „Mindenki hozzon még egy embert!” Ezek a szólások szinte beivódtak a mai mindennapi nyelvünkbe. Tehát a politikusok hatnak az életre és a nyelvre is. Nem véletlen, hogy a szállóigék, a nagy emberek mondásai ott vannak a közhelyek és közmondások között. Visszatérve Bárdosi Vilmos professzor úr könyvéhez: sok szólás- és közmondásszótár van, amelyik megmondta nekünk, hogy mit jelent egy-egy szólás és közmondás. De a nagyközönséget ugyanúgy érdekli az is, hogy honnan ered egy-egy szólás és egy-egy közmondás. A szavakkal ugyanígy van. Sok szólás és közmondás a Bibliából eredeztethető, és ez majdnem az első szótár, amelyben szisztematikusan végig van véve 800 szólásnak, hogy honnan is eredhet. Persze van, ami homályba vész, de nagyon sok a paraszti világ emléke, például „orránál fogva vezet” – tudjuk, hogy a nagy tenyészbikákat az orrukba fűzött karikán keresztül lehetett csak vezetni. Ez átvitt értelmet kapott, és az átvitt értelem a mindennapi életben is használatossá vált.

A könyvkiadó igazgatójától kérdezem, hogy mi dönti azt el, hogy megjelenik egy karcsú kötet szöveggel, némi rajzzal, 14 eredeti magyar népmese, Arany László gyűjtéséből Farkas-barkas címmel. Hogy választod ki, hogy ezt most adjuk ki és áruljuk?

Beszéltünk arról, hogy a lexikonok kihalóban vannak, beszéltünk arról, hogy a képeskönyvek felfutóban vannak, és tapasztaljuk azt, hogy a mesekönyveknek a népszerűsége nem csökken.

A mesekönyv örök műfaj. Persze, ehhez tudni kell, hogy az idősebb generáció vásárolja a könyvet, mert az idősebb generáció még hozzászokott a mesekönyvhöz. Lehet, hogy 40 év múlva a mesekönyv már nem lesz népszerű, de azért nem tudok szebbet elképzelni, amikor egy álmos délután vagy este, lefekvés előtt a gyermek bebújik az ágyba, melléül a szülő és olvassa a mesét.

Ilyen hangulatos dolgot csak az tud elmesélni, aki Petőfi-verseket olvasott az elaludni készülő unokáinak.

Igen, ez egy nagyon szép történet, mert a Covid alatt videón távolból olvastam fel Petőfi-verseket az unokáknak azzal, hogy felolvasok egyet, és ha a Falu végén kurta kocsma nekik nem tetszik, akkor abbahagyjuk, de szájtátva hallgatták. Felfigyeltek arra, hogy az uraság küldönce tegezi a mulatozókat, és a fiú, akinek meg az édesanyja beteg, az meg magázza őket. Az unokák hívták fel erre a figyelmemet. Annyira tetszettek nekik a Petőfi-versek, hogy amikor a Tisza című vershez jutottunk és már másodszor, harmadszor olvastuk fel, akkor a 8 éves unokám azt mondta másnap, hogy szeretné felolvasni a folytatását. Az volt a folytatása a Tisza című versnek, hogy Petőfi felszaladt a padlásra és ott várta meg, amíg elvonul az árvíz. Ő ezt versbe szedte. És amikor elvonult az ár, akkor ereszkedett le a létrán. Most már messzire kanyarodtunk a könyvhéttől, de ez az egyszerűség Petőfi hihetetlen népszerűségének a titka. Nem véletlen, hogy hány verséből lett magyar nóta (pl. Kis lak áll a nagy Duna mentén). Hányan éneklik vagy hallgatják, és nem is tudják, hogy ez egy Petőfi-vers! Tehát visszatérve a mesekönyvekhez, hál’ Istennek ezek népszerűek. Évente két-három mesekönyvet kiadunk azért, hogy ezt a réteget is kiszolgáljuk. Vissza kell nyúlni a klasszikusokhoz. Az 1830-as években indultak meg a népmesegyűjtések, és Arany László az 1860-as, 1870-es években igazán szép, veretes magyar népmeséket gyűjtött, és azokból választottunk mi 14-et.

Kiss Gábor és Rékai Gábor a Rádió Bézs stúdiójában

Nem is gondoltam, hogy Arany László is a nyelv világában mozgott, de azt se tanultam, és ahhoz is hoztál illusztrációt, hogy 5 perces angol olvasmányok – Summer Holidays – tedd a nyelvtanulást napi rutinná. Ez micsoda? Ilyet még nem láttam, hogy 5 perces angol olvasmányok…

Érdekes napjainkban a szótárkiadás. Azt gondolnánk, hogy a kétnyelvű szótárakat (angol–magyar, magyar–angol) szintén kiszorítja az internet, hiszen nincs egyszerűbb, mint megnézni egy-egy szónak az idegen párját az interneten. Ezt észrevették a könyvkiadók is, hogy a kétnyelvű szótárak iránt egyre kisebb és kisebb az érdeklődés, ezért eléje mennek a vásárlónak, és egyre érdekesebb, egyre hasznosabb, egyre használhatóbb kétnyelvű szótárakat adnak ki. A PONS Kiadó, aki kiadta ezt a könyvet, egy nagy nemzetközi vállalat, és ha kidolgoznak egy szisztémát az egyik nyelvre, azt adaptálják másik nyelvekre is. A kezedben lévő könyvben van 20 db háromoldalas történet, és a történetnek a szavai utána egy látványos szófelhőben vannak feldolgozva. Középen van egy szó, és utána megtaláljuk összekötve a rokon értelmű szavakkal, az ellentétes szóval: egy szócsalád. És ott vannak az úgynevezett kollokációk, szókapcsolatok, amikor megtudjuk azt, hogy azt a kifejezést milyen más szavakkal együtt lehet jól használni. Tehát magyarul azt mondjuk, hogy biztosítást kötök, ez japánul úgy hangzik, hogy bemegyek a biztosításba. Japánban nem kötik a biztosítást, hanem bemennek a biztosításba. Onnan tudjuk, hogy jól tud valaki idegen nyelvet, hogy ezeket a szókapcsolatokat jól tudja használni.

A szókapcsolatokról most egy kis kitérő: nem is vadonatúj, de hozzájutottam érettségi dolgozatokhoz. Néhány humoros részlet ezekből. Vörösmarty volt a vezérszó.

„Szép Ilonkát is Etelkáról mintázza. Az ártatlan lányt az erdőben Mátyás király homlokon csókolja és felhívja a lakására. Ebbe pusztul bele a lány.”

„A Merengőhöz című versben megörökíti Laurát, amint kancsalul festett egekbe néz, mereng, ahelyett, hogy vele, a vőlegényével foglalkozna.”

„Esti Kornél maga Kosztolányi. E novellák 18 darabjában a főhős egy villamos, amely alatt az egész életet értelmezhetjük. Ezért kár gondolatilag is szétcincálni a művet” (finom jelzés arra vonatkozóan, hogy milyen feladatokat adnak a szegény gyereknek).

Van itt Shakespeare is: „A költő Rómeó és Júlia című drámája új, mégis szokatlan hangot üt meg. Két ellenséges családból származó fiatal pár érdekházasságáról szól. Capuleték bálján álarcban megjelenik Rómeó és a bálban Rómeó és Júlia közt szerelmi szövődmény szövődik. Cinikusnak Lőrinc barátot nyerik meg, aki titokban összeadja őket. Júliát azonban apja Párisnak szánja férjül, de neki már van frigyese, ezért tetszhalottnak tetteti magát. Lőrinc barát 10 órán át halottnak tettető gyógyszert ad Júliának, nem tehetnek mást, a két család között még jobban tönkremegy a helyzet.”

Shakespeare még mindig: „Darvaknak szól költeményében, mely együttesen a madarakkal párosul, hogy üzenjen szerelmének. Külhonban bujdosott éppen, amikor egy daru repült el a feje felett. Ez a daru egy népköltészeti motívum volt. A darvaknak szól, de azok még csak nem is szólnak hozzá, legfeljebb néha jó reggelt kívánnak.”

Még szívesen olvasnám tovább, de technikus kollégánk, Éva csóválja a fejét, hogy ez megcsúfolása az irodalomnak. Nem, csak félreértik, a maguk nyelvére lefordítják. Hogy értelme nincs, az más kérdés.

Azért is jó, hogy olvasod ezt, mert a napokban számtalan sötét öltönyben utazó fiatalemberrel és lánnyal találkozunk, hiszen most vannak az érettségik. De ez is rávilágít arra, hogy értelmezni kell tudnunk a szöveget, amit a könyvben olvasunk, és meg kell tudnunk fogalmazni az igaz gondolatainkat. Én kicsit irreálisnak érzem azt, hogy a középiskolásoknak szinte először kell ilyen hosszabb fogalmazást tenni a záróvizsgán. Minden héten kéne íratni valamit a középiskolásokkal.

Befejezem Csokonai Vitéz Mihállyal: „Az Este című versében természeti ágyba fekteti a társadalmat. Az ősközösségbe vágyik, ahol nem csak rozskenyér héjat ettek az ősemberek karácsonykor. Most már csak a Hold az a terület, ahol még nem járt földmérő.”

És végül külön fejezetet érdemel Csokonai szerelmi lírája: „Boldogság című versében egy tavaszi képet ír le, apró mozdulatokkal. Látjuk Lillát és a költőt, mit csinálnak a lugasban. Lillának barna haja van és a zefír susog benne, csillogón tükröző epret esznek, Anakreón istenhez fohászkodnak, így telik az életük.”

Nem olvasom tovább, elég vastag gyűjtemény, több tanár együttműködésének eredménye. Elég régen jutottam hozzá, de ha előkerül, mindig nagyon jól szórakozom rajta, remélem a hallgatók is így vannak ezzel.

Feltétlenül érdemes beszélni a TINTA Könyvkiadó Képes angol idiómaszótáráról, ilyet se láttam még, le vannak rajzolva a szólások. Pl. kacsákkal és szarkákkal játszik egy gyerek, és van egy színes rajz.

Ez egy angol szólásnak a rajza, és ott van, hogy mivel lehet magyarul ezt helyettesíteni. Például az angolban úgy is ki lehet fejezni azt, hogy meghal valaki, hogy „felrúgja a kosarat”. Ez szépen egy színes rajzzal le van rajzolva, és meg van magyarázva, hogy a felrúgja a kosarat az angolban, átvitt értelemben azt is jelenti, hogy meghalt valaki. Azért érdekes ez a könyv, mert ezt az Amerikában élő Nagy György barátom szerkesztette és állította össze, és a Fiat autógyár egyik fiatal formatervezője rajzolta a képeket Torinóban. Egy nemzetközi kooperáció során született meg.

Ezek aranyos, nagyon jól használható, kis vékony könyvek, de nagyon érdekes szeleteit tartalmazzák a nyelv elsajátításának. Van itt azonban egy nagyon komoly, Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve.

Grétsy László sokunknak nagy barátja volt, veled is emlékezetes műsorokat készített, tán kéthetente esténként.

Grétsy tanár úr vállalta azt is, hogy telefonügyeletes szűrése nélkül, „élőben” beszélt az ismeretlen hallgatókkal.

Emlékszem jó néhány adásra, és mindig lenyűgözött az a nyelvészeti tudása, hogy hivatkozva könyvekre, ott rögtön milyen szakszerű válaszokat adott. Egész életében az ismeretterjesztés és a tudományos munka mellett megszállottja volt a nyelvi játékoknak. Egyrészt kiváló sakkozó volt, és természetesen hozzá a legközelebb a nyelvi játékok álltak. Nem is tudjuk elképzelni, hogy a nyelvi játékoknak hányféle formája van. Talán a legismertebb a keresztrejtvény, de ebben a könyvben talán százhoz közeli fajta nyelvi játék van. Az is játék, hogy keressünk olyan szavakat, amik visszafelé is ugyanúgy olvashatók. Grétsy tanár úr ebben a könyvben összegyűjtötte több évtizedes tapasztalatát, mert ő klubot is vezetett, ahol a nyelvi játékokat játszották a felnőttek és a gyerekek egyaránt. Megtiszteltetés volt, hogy ezt a könyvet felajánlotta Grétsy tanár úr a Tinta Könyvkiadónak. Szerkeszteni nem volt egyszerű, mert nagyon sok ábra is van benne, tördelni sem volt egyszerű, de ez egy nagyon szép és hasznos könyv. És véletlenül, amikor először megjelent 2012-ben (most újra napvilágot látott), akkor talán senki nem gondolta, hogy olyan nagy reklámja lesz a könyvnek, hogy a megjelenés utáni héten Prima Primissima díjat kapott Grétsy tanár úr, ismét bekerült a köztudatba, és az első kiadás is jól fogyott, és azért határozta el a Tinta Könyvkiadó, hogy az idei könyvhétre ismét megjelenteti Tanár úrnak a Nyelvi játékok nagykönyve című kiadványát.

Ez egy több mint 500 oldalas kiadvány. Veszik?

Három hete jelent meg, úgy látjuk, hogy szépen fogy a könyv. Kis példányszámban jelent meg, de tudunk még nyomtatni. A Grétsy László név egy húzónév. Már elmúltak azok az idők, amikor több tízezer példányban jelent meg egy-egy könyv, most már kisebb példányszámok vannak.

A könyvolvasás mitől gyarapítja az embert? Az emlékezőtehetség, a figyelem, a művelődésnek egy mélyebb értelmezésében mennyire segít a könyv? A lényeg az, hogy az olvasás nem egyszerűen arról szól, hogy mi minden játszódik le az ember agyában akkor, amikor olvas.

Egyértelmű, hogy az olvasás egy agytorna. Karbantartja, dolgoztatja, trenírozza az agyat.

Ennek nem nagyon vagyunk tudatában. Az ember nem azt mondja, hogy na jó, most lefekszem egy ágyra és trenírozom az agyamat. Ez egy észrevétlen dolog, de régebben ez természetes volt, és úgy működött, hogy elolvasom, el kell olvasnom stb. Most már nincs ilyen, 100 emberből 100 előkapja a zsebéből a telefonját, és ott nézi meg ezeket a dolgokat is észrevétlenül.

Vannak kutatások, amelyek arra irányulnak, hogy feltárják azt, hogy az olvasás, a könyvhasználat az agynak mely területét aktivizálta, és a mobiltelefonozás, a gyors üzenetek készítése és értelmezése az agynak melyik másik területét foglalkoztatja.

Elég jó végszó volt ez, mert valóban ezek új dimenziók, ezek nem azok, amik az embernek rögtön az eszébe jutnak. Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél és elmondtad azt, hogy részben mi minden volt az Ünnepi Könyvhéten. Kiss Gábort, a Tinta Könyvkiadó igazgatóját, tulajdonosát hallották. Fogunk még találkozni, mert a téma – bármilyen meglepő – szinte kimeríthetetlen.

Köszönöm a meghívást.